-Jó reggelt lányok - köszön oda Holland, aki sietősen ment el mellettünk.

-Jó reggelt tanárnő - mondjuk mindketten Lucyval.

Holland rám néz és elmosolyodik. Én is csak őt néztem, de ez nem tarthatott sokáig mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is. Lucy pedig finoman az oldalamba bökött.

-Mi van? - kérdem nevetve.

-Ugyan már. Nem vagyok vak. Csorgatjátok egymásra a nyálatokat, vagyis inkább ő rád. Lehet ezért kapsz annyi büntit, hogy több időt tölthessen veled? Uuu várjunk csak. Szoktok valami érdekes dolgot csinálni suli után? Nem elég idős hozzád? - gondolkodik, de mire válaszoltam volna már át is tért más témára. - Képzeld új igazgatónk lesz. Első órán az előadó terembe kell mennünk, hogy betudjon mutatkozni!

Az helyett, hogy az osztályba mentünk volna az előadóterembe mentünk, ahol már egy csomó diák ácsorgott türelmetlenül. Leültünk Lucyval valahova középre, mivel voltak előkészítve székek.

Mikor megtelt a terem, a színpadra Clara állt fel. Mi? Mit keres itt Lauren anyukája? Ő lesz az új igazgató?

-Sziasztok gyerek, jó reggelt - köszön a mikrafónba, hogy mindenki jól hallja. - Nos Clara Jauregui vagyok az új igazgató - a név hallatán szinte mindenki össze súgott. Nem is tudtam, hogy megtartotta a Jauregui nevet. Ez egyáltalán lehetséges?

-Maga Lauren anyja? - ordítja be valaki.

-Igen, én lennék. Nos, az iskolába lesz némi változás. Felújítások, festések és több hangsúlyt fogunk fordítani a művészetre és a szakkörökre - mondja, mire egy csomóan éljenzésbe kezdtek.

Az előző igazgató mindenféle művészeti dolgot elutasított és csak a sportnak adott nagy hangot, így most a művész palánták eléggé megörültek.

-Bárkinek bármi kérdése vagy kérése van nyugodtan fordulhattok hozzám. Örömmel várok javaslatokat, hogy hogyan tudnám jobbá tenni az itt eltöltött éveiteket. Köszönöm a figyelmet, visszamehettek órára - mondja mosolyogva, mire az emberek úgy megindultak akár a csorda, egymást lökdösték kifele menet.

...

Suli után Lauren haza dobott. Ő gyorsan át öltözött és már le is ment a nappaliba. Viszont én nem tudtam, hogy mit vegyek fel a randira, így már lassan 10 perce állok tehetetlenül a szekrény előtt. Ez lesz a második randink Laurennel és én mégis jobban izgulok, mint az elsőn. Ez lehetséges?

-Lauren, legalább azt mond meg, hogy mit vegyek fel - kiáltok, ki az ajtón teljesen össze zavarodva.

-Amiben jól érzed magad - kiáltja vissza és szinte biztos voltam benne, hogy forgatja szemeit.

Ezzel nagyon sokat segített tényleg. Amibe jól érzed magad. Ahh mit vegyek fel? 

Tovább túrtam a szekrénybe, még végül a kezembe akadt egy fekete, feszülős farmer és egy fehér haspóló. Megláttam Lauren dzsekijét felakasztva a székre. Ez csak nem fog neki kelleni ma. Levettem a székről és felvettem. A tükör elé álltam, gyorsan megigazítottam szőke hajamat és elindultam lefelé.

-Jó leszek? - kérdem Laurent, aki szinte rögtön felugrik a kanapéról és hátra fordul, hogy megnézhessen.

Elégedetten végig mért tetőtől talpig, egy-két helyen elidőzve. Elindult felém és megfogta a kezemet mosolyogva.

-Jól áll a dzsekim - harap ajkába. 

-Reméltem, hogy ezt mondod - körbe néztem és egy gyors puszit nyomtam ajkára.

-Gyönyörű vagy Ash. Ez a farmer - mondja és füttyent egyet, mire arcom elvörösödik és csak mélyen néztem a szemébe.

-Te is nagyon jól nézel ki - mondom szégyenlősen.

Kinyitotta előttem az ajtót és kiengedett maga előtt.

-Szerintem egész este mögötted fogok sétálni - hirtelen rácsap seggemre, mire halkan felnyögök.

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Idő közben összekulcsolta ujjainkat és egy csókot nyomott a kezem fejére, mire elmosolyodtam.

Egy kis étterem előtt álltunk meg. Besétáltunk és leültünk egy random asztalhoz. Nagyon szépen volt berendezve, olyan hangulatos volt. Minden világos színekbe pompázott és virágok voltak mindenhol. Elkezdtem körbe nézni és tekintettem a pincérekre terelődött, ahol megláttam egy ismerős arcot.

-Az ott Cody? - kérdem és intek egyet a fiúnak, mire elmosolyodik.

Elkezdtem olvasni az étlapot.

-Mi? Oo bassza meg - mondja Lauren inkább magának, mint nekem, ezért nem is figyeltem rá.

Cody oda sétált hozzánk mosolyogva, majd elővette a kis füzetkéjét.

-Sziasztok lányok sikerült választani? Mit hozhatok? - végig csak rám néz.

-Egy másik pincért - dünnyögi Lauren bunkón, mire egy kissé megrúgom az asztal alatt.

Felszisszent, majd megforgatta szemeit, mire elmosolyodtam.

-Nekem töltött csirkemellet, sült krumplival és egy kólát - mosolygok a fiúra.

-Ugyan azt kérek - Lauren mérgesen a fiúra néz.

-Hmm pedig azt hittem, hogy te a szűzpecsenyét szereted - nevet fel Cody, mire Lauren mérgesen felállt az asztaltól.

-Egy pillanat Ash, beszélek egy kicsit Codyval - gyors puszit nyomott az arcomra, majd megragadta a fiú csuklóját és elkezdte kifelé húzni.

Ez érdekes volt. Cody direkt húzta fel Laurent, de nem tudom ezzel, mit akart elérni. Remélem Lauren nem csinál semmi hülyeséget. Nem hiszem el, hogy nekünk soha nem akar összejönni ez a randi eleji békesség. Valakinek mindig el kell rontania.

Lauren szemszöge:

-Ha elbaszod az estémet megöllek, ha Ashnek elpofázod megöllek és ha csak még egyszer így nézel rá esküszöm, hogy megöllek - mondom halkan, de még is mérgesen.

-Nem kell féltékenynek lenned, hisz ez csak egy játék nem de? Itt fogsz vele a wc-be szexelni? - nevet fel.

-Ja - próbálom mutatni a nagymenőt, de az igazság az, hogy nagyon is ideges voltam Codyra, hogy ekkora barom. Nem most akartam, nem ma este, de most már mindegy. Direkt elbassza az estémet Ashhel. 

Az összes izmom megfeszül és nagyon kevés válasz el attól, hogy behúzzak neki egyet.

-Az király. Miután vége a fogadásnak nem bánnád ha én is felpróbálnám? - itt pattant el az a képzeletbeli húr nálam. Mérgesen arrébb rángattam, hogy ne lásson minket senki és lekevertem neki egy akkora pofont, hogy ott maradt arcán az ujjlenyomatom.

-Ooo Lauren, de megfogod még ezt bánni. Én vigyáznák a helyedbe. Sok titkodat tudom. Nehogy véletlenül elszóljam magam Ash előtt a fogadásról, vagy a tartozásodról. Azért Ash nem örülne neki, ha megtudná, hogy tartozol egy maffia főnöknek ugye? Ráadásul nem is kevéssel a sok drog miatt - mondja nevetve és elkezdi arcát simogatni.

Újra megütöttem, de most ököllel. Nevetve kiköpte a vért, majd elkezd tátogni, hogy kevésbé fájjon az állkapcsa.

-Ha valakinek elpofázod...

-Jaaj Lauren, még mindig nem érted? Nem én vagyok az ellenséged. Na meg hülye se vagyok. Tudom, hogy bír téged Katie. Én is tartozok neki amúgy. Igaz sokkal kevesebbel, mint te - megtörli a száját.

-Csak hagyj békén és ne baszd el a randim - mérgesen elindultam vissza.

Ash ugyan úgy az asztalán ült, de a telóját nyomkodta, majd valamin elmosolyodott. Leültem vissza a helyemre.

-Kivel beszélsz? - sokkal indulatosabban kérdeztem, mint terveztem.

Vissza csúsztatta zsebébe a telefont, de hallom, hogy az még párszor zümmög ezzel jelezve, hogy üzenetet kapott.

-Csak Miss Rodennel - mélyen szemembe néz.

-Király. Megint Miss Roden. Már elegem van belőle - mondom mérgesen és elég hangosan mert páran felénk fordultak. Ash szégyenkezve lehajtotta a fejét. - Figyu, sajnálom. Tudom, hogy egy díjnyertes ökör vagyok csak kissé ideges vagyok vagyis inkább izgulok hisz ez a második randink és ... szóval én nem akartam kiabálni ... én csak nem tudom mi van velem, de attól még nem kellet volna kiabálnom csak folyton valami közbe jön és ... - nem tudtam befejezni, mert áthajolt az asztalon és megcsókolt. - Én csak bocs... - újra megcsókolt, majd vissza ült a helyére.

-Csináljunk úgy, mintha most érkeztünk volna oké? - ujjaival elkezdte kézfejemet simogatni, mire kissé megnyugodtam.

-Köszönöm - mondom egy hálás mosollyal.

A pincér kihozta az ételünket, amit jó ízűen ettünk közbe beszélgettünk mindenféle jelentéktelen dologról.