Ash szemszöge:

Irodalom óra van, de Lauren, Camila és a többi nincs sehol. Hívtam, írtam neki sms-t, de semmire nem válaszolt. Ki van kapcsolva. 

-Ashley a telefonodat - mondja Holland és a kezét nyújtja, mikor egy újabb üzenetet írtam Laurennek.

Oda adtam neki és pufogva, keresztbe fontam karjaimat mellkasom előtt. Holland elmosolyodik és megrázza a fejét a gyerekes viselkedésemen. Vissza sétált az asztalához, majd félig rá ült.

-Ki mit gondol erről az idézetről? - a könyvbe kezd kutakodni, majd mikor megtalálta elmosolyodik. - Homokba írtam kedvesem nevét, de jött a hullám s rajzomat elsöpörte. Leírtam újra minden betűjét, de jött a dagály s munkám eltörölte - olvassa fel. Körbe néz az osztályon. Mindenki síri csendbe ül és lapul, nehogy a tanárnő őt szólítsa fel. -Nos? Senki semmit? - újra várt majd rám nézett, mire megforgattam szemeimet.

-Igazából két féle képen lehet értelmezni szerintem. Az első, lehet ez egy viszonzatlan szerelem, ahol a lány csak nevet és játszik az író érzéseivel. A második, lehetséges, hogy a hölgy a barátnője viszont szakítani készülnek egy másik fél miatt, akit az író csak dagálynak hív - ahogy a végére értem a csengő megszólalt.

Mindenki kiszaladt, én pedig csak ültem a padba lehajtott fejjel. Holland hangosan kifújta a levegőt, mire rá néztem.

-Tanárnő, esetleg visszakaphatnám a telefonom? - kérdem mosolyogva.

-Mit kapok cserébe? - gondolkodik el és fel-alá járkál előttem.

-Javítok irodalomból? - próbálkozok, mire hangosan felnevet.

-Ez a legkevesebb Miss Benson. Mondjuk mit szólnál ahhoz, hogy megihatnál a tanároddal egy kávét valamelyik nap? - felém nyújtja a telefonom.

Elvettem a kezéből, de nem engedett el. Rá néztem, de ő csak mosolygott. Azok a zöld szemek. Miért néz így rám? És nekem miért ver hevesebben a szívem ha így néz? Vajon ő is érzi ezt a fura érzést?

-Majd megbeszéljük... - suttogom, mire elmosolyodik.

-Szedd össze magad Ash - bólintottam egy aprót, mire elengedte a kezem én pedig kimentem az ajtón.

Ez mi volt? Miért csak velem viselkedik így? Miért figyel rám annyira? Lehet bír engem? Ugyan már, hisz ő a tanárom és a pszihológusom. Miért is gondolok ilyenekre? Hülye vagyok. Csak beképzelem magamnak. Lehet én vonzódok tudat alatt hozzá és ezt az egészet rá akarom fogni. Nem tudom. Annyira össze vagyok zavarodva.

...

Lauren egész nap nem láttam suliba, se a bandáját. Pedig máskor a folyosón terrorizálják a kisebbeket és a gyengébbeket. 

Nem tudtam eldönteni, hogy megvárjam vagy ne. Végül is beültem a könyvtárba tanítás után és vártam rá. Reménykedtem, hogy eljön. Bár már elég sokat késett így is, de én végig reménykedtem.

...

Már két órája itt ülök és Lauren két teljes órája késik. Remélem jó kifogása lesz, hogy ennyit kellet rá várnom.

Felálltam az asztaltól és elindultam haza felé. Nagyon csalódott voltam. Szóval ilyen érzés ha felültetnek? Nem is tudom, eléggé fájt. Legalább írhatott volna egy sms-t vagy valami. 

Tuti lesz valami jó magyarázata. Vagy pedig kiderül, hogy csak játszott velem végig, hogy lefeküdjek vele és most, hogy már megkapott ugyan olyan lesz minden, mint az elején. 

Ebbe még bele gondolni is rossz. Remélem csak közbe jött neki valami, mert ha ez az utóbbi gondolatom igaz, akkor én teljesen össze török.

Eléggé megkedveltem őt ahhoz, hogy csak így eldobjon magától, de ezt az opciót is szem előtt kell tartanom. Nem akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen. Most boldog vagyok. Végre úgy érzem újra kapok levegőt annyi hosszú év után. Nem tudnám elviselni ha össze törné a szívem.

Végül is nem haza mentem hanem egy kávézóba. Rendeltem egy teát, elővettem a verses füzetem és elkezdtem firkálgatni. Ha ő így játszik, hát én is.

Ma elhívtál a könyvtárba,

Mégse voltál ott drága.

Ezért aztán haza indultam,

De magamat meggondoltam.

Nem tudom mit tegyek,
Sem azt, hogy te hogy érzel.

Remélem nem csak játszol,

Mert akkor szívem gyászol.

Remélem nem csapsz be,

És nem használod ki naiv természetem.

Sok mindent remélek,

De főleg azt, hogy bírsz engem.

Ha haza megyek szeretném,

Hogy magyarázd meg miért nem jöttél.

Magyarázatod remélem elég lesz,

Az én kegyetlen lelkemnek.

Mostanában sok mindent érzek,

S ezért nagyon félek.

Sérülékeny vagyok és tudom,

Ha szakítanánk csak én sírok.

Érzem, hogy remeg a telefon a zsebembe. Előhalásztam. Laurennel egy közös képünk villogott a kijelzőmön, ezzel jelezve, hogy ő keres. Az asztalra tettem és vártam még az elhallgatott. Ha ő ezt megteheti velem, én is megtehetem vele. Újra hív, mire kikapcsoltam a telefonom.

 Nyugodtan elfogyasztottam a teám. Mikor elindultam haza felé már eléggé sötét volt. Hívtam egy taxit és haza mentem.

Lauren a konyha pultnál ült és Clarával beszélgetett. Arca szomorúságról árulkodott. Mikor meglátott elmosolyodott, majd bűnbánóan nézett.

-Szia Ash, csak hogy haza értél - köszön Clara.

-Szia Clara, hát igen hosszú napom volt. Egész eddig vártam valakire - mosolygok rá és elindulok az emeletre, be a szobánkba.

Leültem fáradtan a babzsákba. Nem kellet sokat várnom. Lauren szinte rögtön kinyitotta az ajtót és bűnbánóan rám nézett.

-Ne haragudj, hogy nem mentem el. Nagyon aggódtam érted. Egy tucat sms-t írtam és hívtalak is, de nem vetted fel, amit természetesen meg is érdemeltem. Elfelejtettem szólni, hogy közbe jött valami - hadarja el gyorsan és lehajtja a fejét.

-Két teljes órán keresztül ültem a könyvtárba egyes egyedül és vártam rád - mondom csalódottan. - De aztán össze futottam egy helyes lánnyal, aki meghívott teázni. Aztán épp aktus közben zavartál, mire kikapcsoltam a telefonom - mondom és megnyalom az alsó ajkam.

-Hogy mi? - kérdi kissé mérgesen. - Most csak viccelsz ugye? Kérlek, hogy hogy viccelsz - szeme elkezd csillogni a könnyektől, mire sóhajtottam egy nagyot.

-Most már érted? Én ugyan ezt éreztem ma. Rögtön erre gondoltam, mikor kikapcsoltad a telefonod - mondom fáradtan.

-Sajnálom, többé nem fordul elő. Kérlek engedd, hogy kárpótoljalak valamivel. Mondjuk, eljöhetnél velem vacsorázni. Csak mi ketten. Második randi? - leguggol elém és kezeit combjaimra teszi, mire szemébe néztem.

Kissé megenyhültem ahogy a szemébe néztem pedig eldöntöttem, hogy kegyetlen leszek és nem bocsájtok meg neki túl könnyen. Viszont ahogy bele néztem zöld szemébe elvesztettem a kontrolt és kiestem az idézőjeles nyeregből. Laurennek ehhez elég volt egyetlen nézés.

-Elfogadom a meghívást - hunyorogva néztem rá. - De ha nem jössz el Lauren Jauregui, saját kezemmel nyírlak ki - forgatom meg szemeimet, mire ő jó ízűen felnevet.

-Nem hagynám ki a világ összes pénzéért se - egy gyors puszit nyom az arcomra.

Aznap este se történt semmi érdekes. Ugyan az volt, mint az összes többi este. Laurennel össze bújva néztünk valami filmet és a karjai között aludtam el.

...

Reggel minden a szokásos módon ment. Felkeltünk, elkészülődtünk és mentünk Camiláért, aki rögtön átvette a kormányt, így én hátra ültem Laurennel, aki az ülések alatt kezdett valamit keresgélni. Elővett egy cigit és meggyújtotta. Ez tuti nem rendes cigi volt, mert sokkal büdösebb volt. Ez fű?

-Azt hittem le szoktál erről a szarról - néz hátra rosszallóan Camz és letekeri az ablakot akárcsak én.

-Nyugi már. Szinte már nem is szívom, de néha muszáj kicsit ellazulni ugye Ash? - kérdi és rám fújja azt a büdös füstöt.

Elkezdtem telegetni magam előtt, hogy eltűnjön a füst. Már a cigi szagához úgy ahogy hozzá szokta, de ez teljesen más volt.

 Lauren megakart csókolni, de elfordítottam a fejem így csak puszit adott az arcomra. Megragadta arcomat és erőszakosan maga felé fordított, hogy megcsókolhasson, de én újra elakartam fordítani az fejem, amit ő nem hagyott és erőszakosan megcsókolt, amit nem viszonoztam.

-Mi a fasz bajotok van már? Csak mert pár havonta egyszer meggyújtom nem lesz tőle bajom - mondja idegesen és elenged.

-Nyugodj meg. Mi van veled bal lábbal keltél? Ne nyúlj Ashhez még egyszer így - emeli fel a hangját Camila is.

-Azt csinálok amit akarok. Az én barátnőm, az enyém - suttogja az utolsó szót fülembe.

-Pont ezért nem kéne vele így viselkedned idióta - a két lány egyre mérgesebb.

-Semmi gond Camz, minden oké - erőltetek magamra egy mosolyt.

Camz a visszapillantóból rám néz aggódva, de én nem szólt semmit, csak hangosan felsóhajtott.

Mi van ma Laurennel? Már rég volt ilyen. Ilyen bunkó, picsa. Már bocsánat, de ezt gondoltam és nem tetszésemet próbáltam tudtára adni, de ő nem vette a lapot. 

Felém nyújtotta a cigit, kivettem kezéből és kidobtam az ablakon. Felemelt a kezét és ütéshez készült, mire kissé eltátom a szám. Elfordítottam a fejem és lehunytam a szemem, már felkészültem az ütésére.

-Ne haragudj - megsimítja arcomat, mire kissé megnyugodtam. - Én nem akartam! Sajnálom - nyom az arcomra egy puszit.

Mikor a sulinál voltunk kiszálltam, mögöttem pedig Lauren és Camz.

-Hey Ash menj előre, bent találkozunk a suliba. Nekünk még valamit meg kell beszélnünk - mosolyog rám Camila, majd rögtön Laurenhez fordult mérgesen.

Kissé arrébb mentem, de úgy, hogy azért lássam a történteket. Camz mérgesen meglöki a lány vállát és valamit elkezd neki olyan mérgesen mondani, hogy a távolból láttam, ahogy vörösödik már a feje. Lauren lehajtott fejjel áll előtte, majd hirtelen felkapta a fejét és valamit elkezdett mérgesen magyarázni közben össze vissza mutogatott, de Camila nem hagyja magát, megint ő veszi át a szót.

-Na mit nézünk? - áll mellém Lucy, mire kissé megugrok a riatságtól.

-Valami van Laurennel, furcsán viselkedik és ez nem csak nekem tűnt fel, ahogy elnézem a beszélgetésüket - mondom és a két lány felé biccentek.

Camz pofon vágja Laurent, aki az arcához kap és eltátja a száját. Camila a mutató ujjával böködi a lány mellkasát, aki egyre csak hátrált.

-Szerinted oda kéne mennem? - gondolkodom el és még mindig őket nézem.

-Szerintem jobb ha ezt ők ketten intézik el. Őket ismerve pár perc és ki is békülnek - mondja Lucy és ahogy ezt kimondta Lauren megölelte Camilat. - Amúgy Daniel is olyan fura dolgokat mondott tegnap este, hogy figyeljek rád és ne hagyjam, hogy hülyeségeket csinálj Laurennel - belém karol és elkezd a suli felé húzni.

-Mit akart ezzel mondani?

-Hát be voltunk állva, szóval lehet csak össze-vissza beszélt - nevet fel.