-Milyen volt? - zavarba jött a saját kérdésétől.

Te jóságos ég. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és ártatlan? Gyűlölöm magam, amiért átverem őt, de remélem soha nem tudja meg, mert vele tényleg komolyan gondolom a dolgokat.

Magamhoz húztam és hajával kezdtem játszadozni. Imádtam a haja illatát. Mindig az eperre emlékeztetett, amit imádok.

-Maradjuk annyiba, hogy soha, de soha nem élveztem el sikoltva - mosolygok rá.

Nem bírok betelni vele. Annyira édes, aranyos, de még is rafinált és csintalan. Ő az én mentőangyalom, aki segít kijönni a szakadékból. Egy igaz angyalbőrbe bújt ördög. Soha nem találkoztam még vele hasonlóval.

-Ma mit csinálunk? - gondolkodik el.

-Suliba megyünk, te pedig utána büntetésbe. Ki ez a rossz lány? - kezdek el poénkodni.

-Szerinted Holland haragszik rám? - gondolkodik el és telefonját kezdi nézegetni.

-Mármint Roden tanárnő? Most kezdjek féltékenykedni? - kérdem, mivel eléggé fura volt, hogy Ash a keresztnevén szólította.

-Lauren ne kezd - hangja fáradt volt.

-Csak egy ártatlan kérdést tettem fel. Több csókotok is volt? Nem csak az az egy volt ugye?

Nem szólt semmit csak kiszállt az ágyból és elkezdett öltözni. Most ez mi? Nem szólás bele egyezés. Akkor most megerősítette, hogy nem az volt az egyetlen csókjuk?

-Ash volt több csókotok is? Esetleg valami más?

-Nem, nem volt, de elegem van a folytonos féltékenységedből - kiált rám mérgesen és felvesz egy bő, fekete hoodiet, a fekete farmerjához.

-Nem szeretném, hogy valaki úgy nézzen rád, mint én - suttogom lehajtott fejjel.

-Hát nézzenek. Kit érdekel Lauren? - akad ki és az ajtó felé indul.

-Engem Ash. Nagyon is érdekel engem - kiáltok most már én is.

-Tudod te, hogy hányan néznek rád szerelmesen? Hányan vetkőztetnek le téged a szemükkel? Én még se vagyok féltékeny mert bármennyire is hihetetlen, de bízok benned. Mi a faszért kell mindent elrontanod ilyen hülyeségekkel? - becsapja maga után az ajtót.

Utána mentem, de csak a konyhánál értem utol. Anya épp ott volt és reggelit csinált, vagy nem tudom.

-Sziasztok lányok. Min veszekedtek? - kérdi mosolyogva.

-Semmin - vágjuk rá mindketten.

-Hűha, de harapósan keltetek - forgatja anya a szemeit.

-Szia Clara - köszön el Ash és kimegy az ajtón.

-Áhh - kiáltok fel mérgesen és leülök a pult előtt lévő székre.

Anya nem szólt csak elém tette a gőzölgő kakaómat. Én fére toltam és fejemet a pultra tettem, közben mélyen sóhajtottam egyet.

-Akarsz róla beszélni? - anya is leül mellém és kezét a kezemre teszi.

-Azt hiszem szerelmes vagyok - mesélem neki.

-Ezzel mi a baj?

-Nem volna szabad. Tudod tettem valami csúnya dolgot, amit ha megtud ez az illető, örök életére megfog utálni, pedig nekem tényleg bejön. Viszont ezt a dolgot már nem tudom visszacsinálni. Muszáj befejeznem, amiben bele kezdtem! - próbálom magyarázni anyának, hogy mi is aggaszt.

-Néha mindenki hibázik Lu, a lényeg, hogy beismerjük ezeket és ha lehet ne kövessük el újra. Ha As... - felkaptam a fejem. Szóval tudja. Lebuktunk. Ha ezt Ash megtudja kifog akadni. A fenébe. - Ha az a lány tényleg szeret téged, akkor nem fog rád örökké haragudni.

-Köszönöm anya - szorosan magamhoz öleltem és már indultam is az ajtó felé.

-Meg se ittad a kakaót - kiált utánam anya.

-Tedd a hűtőbe, este megiszom. Szeretlek! - gyorsan bepattantam a kocsiba és hajtottam Camzért.

Bepattant mellém és már száguldottam is tovább a suliba, hamarabb oda kell érnem, mint Ashnek. Útközben megálltam egy virágüzlet előtt és vettem egy szál vörös rózsát.

-Jól vagy csajszi? - kérdi Camz, mikor leparkoltam a suli előtt.

-Igen, csak össze vesztünk Ashhel és most nincs időm elmagyarázni. - már ki is szálltam és, mint egy elmebeteg szaladtam a szekrénye felé.

Mikor oda értem kinyitottam a lezárt szekrényt. Jó lehet beteges, de kifigyeltem mi a kódja. Bele tettem a rózsát és téptem ki a füzetéből egy lapot. Nem írtam rá sokat, csak a monogramomat és már mentem is az irodalom terembe. A padjához ültem és egy újabb fecnit hagytam ott. Azt írtam rá, hogy / Féltékeny vagyok, mert a világ leggyönyörűbb lánya van velem/. Becsúsztattam a padjába és már mentem is volna ki az osztályból, de az ajtó kinyílt előttem. Miss Roden jött be.

-Miss Jauregui magát is látni ilyen korán? - besétál mellettem, én pedig vissza tolattam az osztályba.

-Beszélhetnénk? - biccent egy aprót, mire el is kezdem. - Tudja Ashnek valamiért fontos, hogy maga mit gondol róla és engem ez zavar. Nagyon is - mondom őszintén.

-Ash nagyon aranyos lány és bonyolult lélek - mondja mosolyogva, mire összeszorítom öklömet.

-Volt több is maguk között, mint az a csók?

-Nézd Lauren bármit is gondolsz rólam is Ashről az nem igaz. Csak a fantáziád szüleménye. Na meg ő téged szeret bármilyen fura is ezt kimondani. Kérhetek valamit? - gondolkodik el, majd feláll az asztalától.

-Mi volna az?

-Lehet, hogy fontos Ashnek, hogy én mit gondolok róla, viszont számára az is fontosabb, hogy ne okozzon csalódást neked. Viszont túlzottan eltereled a figyelmét a tanulásról. Tudom az nem a te műfajod, de tanulj vele. Magyarázd el neki, hogy csak azért mert veled jár még nem kell mindent eldobnia magától. Fontos vagy neki és megakar felelni az elvárásaidnak.

-Szóval így látja?

-Igen Lauren, így látom - a telefonja elkezd csörögni, nem tudom ki hívta, de elmosolyodott a nevet látva. - Elnézést, fontos hívás - magyarázza és már fel is vette.

Kimentem a teremből és már mentem is vissza a szekrények felé. Remek időzítés, Ash épp most nyitja, ki a szekrénye ajtaját, de közben valakivel telefonon beszélget és nagyokat nevet. 

Fontos hívás Miss Roden igaz? Lehet azt hinné az ember, hogy beképzelem a dolgokat, de ennyi véletlen egybe esés nincs.

Pár perc után letette a telefont és a zsebébe csúsztatta. Kinyitotta a szekrényajtót. Mikor meglátta a rózsát elmosolyodott. Megfogta a kis cetlit és körbe nézett, mintha keresne, de mikor nem talált szomorúan lehajtotta a fejét.

A rózsát visszatette a szekrénybe és már indult is a lépcsők felé, mire én gyorsan kimentem a kijárati ajtón.

-Maga hova megy kisasszony? - kiált utánam a portás.

-Az magára nem tartozik - simán kisétáltam.

Beszálltam a kocsimba és az ismerős útvonalon hajtottam, egészen a város széléig, ahol egy hatalmas, elkerített szinte palota volt felépítve még hatalmasabb udvarral. Megálltam a kapu előtt. Lenyomtam a piros gombot és megszólalni készültem, de a kapu magától kinyitódott előttem. Intettem egyet a kamerába, ami a kapura volt felszerelve és behajtottam. Szokásosan a ház előtti parkolásra kijelölt területen álltam meg. Mikor kiszálltam mindenki rám nézett és az össze pisztoly rám lett tartva.

-Haha jó poén - mondom szem forgatva, mire az 5 férfi ugyan úgy felnevet.

-Mi van veled Lauren, a főnök már kezdett hiányolni - nevet továbbra is Tom, az őrök vezetője.

-Volt pár dolgom. A szobájába van?

-Az irodájába, de vigyáznék vele, mert elég morcos ma - megköszöntem, az információt és bementem a házba, ahol még több fegyveres emberrel találtam magam szembe.

Oda köszöntem egypárnak, akiket ismertem. Elhaladtam a konyha előtt, ahol szemet szúrt, hogy a kis tasakokba lemérve csomagolják az anyagot. Szem forgatva tovább mentem a lépcsők felé. Elértem ahhoz a bizonyos bőrből készült ajtóhoz. Bekopogtam és lassan benyitottam. Katie mérgesen az ajtó felé nézett telefonálás közben, de mikor meglátta, hogy én vagyok elmosolyodik és felmutatja mutató úját. Becsuktam magam mögött az ajtót és kényelembe helyeztem magam az íróasztal előtt lévő bőr fotelba.

Katiet még elég fiatal koromba ismertem meg. 12 voltam, mikor össze vesztem apámmal, talán akkor készültek válni anyával. Nem is emlékszem már igazán. Elszaladtam és beszöktem egy bárba, itt ismertem meg Katiet. Övé volt az egész bár és már akkor is volt egy kis hírneve, de én  nem tudtam, hogy ki is ő. Öt évvel idősebb nálam, szóval már 17 évesen elég sokan ismerték. Elkezdtünk inni, tegyem hozzá én nem akartam, de addig addig erőltette, míg bele mentem.

Igazából elég sok mindent köszönhetek neki. Felkarolt, nevelt, megtanított szórakozni, hogy hogyan juthatok könnyen pénzhez. 

Teltek, múltak az idők és én kezdtem bele zúgni, ezt nem is titkoltam előtte. Elég sokat voltunk együtt mint nappal, mint éjszaka. Megtanította, hogy a szerelem hülyeség. Két opció van, vagy te töröd össze más szívét vagy ő a tiéd. Ezt megértettem és kölcsönösen használtuk ki egymást Katievel. Bármelyikünknek szexre volt szüksége csak megcsörgette a másikat és már ment is az egész éjszakán át tartó játszadozás. Ő tanította meg, hogy legyek erőszakos, de még is kívánatos. Mindent tőle tanultam, amit csak tudok.

Aztán ahogy az idő telt, Katie egyre nagyon hatalomra jutott és most tőle retteg az egész Amerika. Nincs olyan dolog, amiről ne tudna, mindenhol emberei vannak még az F.B.I.-nál, a rendőrségnél és hasonló intézményeknél is. Soha nem tudták elkapni.

A gondolat menetemből Katie szakított ki.

-Lauren drága, baj van? - arcán megjelenik az a pimasz mosoly.

-Nem tudom, igazából nem tudom miért vagyok itt - gondolkodtam el és tényleg nem tudtam, miért jöttem ide.

-Én viszont pontosan tudom. Féltékeny vagy. Elintézem a tanítónénit? Csak egy szavadba kerül és senki nem találja meg. Bár kár volna érte mert elég dögös. Lehet megtartom magamnak - az ütőér is megállt bennem. Hát még erről is tud? Mégis honnan? Lehet követtet valakivel? - Ugyan Lauren ne vedd ilyen komolyan viccelek - nevet fel hangosan.

-Te lenyomozol? - akadok ki.

-Még jó, hogy. Te vagy a kedvenc játékszerem. Nem szeretném ha valaki bántana, vagy ha valami nagyobb balhéba kerülnél. Mindenhol van szemem, ezt te is tudod - felállt a székéből és elém sétált. Leült az ölembe és kezét nyakamra tette.

-Most nincs ehhez kedvem Katie - leakartam venni nyakamról a kezét, mire erősebben szorította azt, én pedig védekezően felemeltem mindkét kezem ezzel jelezve, hogy ő nyert.

-Tudod nagyon jól, hogy cseppet sem érdekel, hogy mihez van kedved. Csak az számít, hogy én mit akarok - megcsókolt, de én nem csókoltam vissza, mire nevetve leszállt rólam. - Mi van már? Olyan uncsi vagy. Mióta is? Jaj igen, mióta a szöszi a képbe jött. Ashley Benson igaz? Elvesztette az anyukáját lassan 5 éve, ti folyton szekáltátok Camzzal, de végül is elpuhultál - le voltam nyűgözve, hogy ennyi mindent tud rólam, rólunk.

-Nem vagyok elgyengülve Katie - mérgesen felálltam a fotelból.

-Nem? Bizonyítsd - nevet fel, mire ajkának támadtam.

Ő rögtön átvette az irányítást és a falnak lökött. Ott volt mellettünk a szekrénye. Az egyik polcról levette a kését és végig húzta arcomon, ügyelve, hogy ne sebezzen meg vele. Szemembe néz és mosolyogva ellöki magát tőlem.

-Nem vagy szenvedélyes Lauren. Bele zúgtál a kis csajba? - neveti el magát és háttal áll nekem.

-Talán igen.