Lauren elment zuhanyozni, én pedig megnyitottam a laptopon a könyvemet, amit már oly régóta írok. Elgondolkodtam és most is bele kezdtem. Imádok írni. Ha bele kezdek, nincs megállás. Ilyenkor az agyam kikapcsol és hagyom, hogy a fantáziám szárnyaljon. Imádtam ezt csinálni.

Cloe mit sem törődött azzal, hogy ebből az egészből milyen felfordulás lehet. Csak élvezni szerette volna az életet. Akárcsak a vele egykorúak. Ő is hibákat akart elkövetni, elfeledkezni a múltról, melyben olyan sok tragédia érte. Végre boldog akart lenni, így engedett Charlotte bájának. Észre se vette és úgy zúgott bele a lányba. Bár Charlotte titkolta érzéseit, de ő is ugyan úgy elkezdett érezni Cloe iránt, hiába is tagadná...

-Ash mit írsz ilyen nagyon? - jön be Lauren a szobába, mire rögtön lecsaptam a gép fedelét.

-Ömm ... csak ... ömm igazából semmit - dadogom, mint valami beszédhibás.

-Na, mutasd meg - mellém ugrik az ágyra és azzal a hatalmas zöld szemeivel néz rám.

-Ha kész lesz megmutatom, ígérem - elmosolyodik és gyors csókot lehelt ajkamra.

-Könyv...

-Honnan...

-Ugyan már Ash. Imádod az irodalmat. Tudtam, hogy vagy könyv vagy vers, esetleg dal - elgondolkodtam ezen. Lehet, hogy többet tud rólam, mint gondolnám. Bár nem titok, hogy szeretem az irodalmat.

Elfordult és az éjjeli szekrényéből kihúzta az egyik fiókot, amiből egy fekete füzetet vett elő.

-Ez mi? - kérdem mikor a kezembe nyomja.

-Te vagy az első akinek megmutatom. Elég sokat írtam rólad. Nem is tudom, hülyeségnek hangzik, de megihlettél. Innentől írok rólad - mondja és bele lapoz a füzetébe és hagyja, hogy olvasgassam.

Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád,

hisz az a test teljesen beindította a fantáziám.

Olvastam el az első pár sort, amit rólam írt. Halkan felkuncogtam, mire rám nézett kíváncsian.

-Most mi az? - zavarában elkezdte tarkóját masszírozni.

Elég jó dalszövegeket írt. Már az utolsó írott lapnál tartok és ezt is elkezdem olvasni.

Nem tudom mi van velem,

azt hiszem elvesztem az eszem.

Talán ez miatta van,

hisz szívem rögtön elrabolta.

Rám nézett és tudtam, eszem nem marad a helyén,

Rám nézett és éreztem, hogy szívem annál inkább a helyén.

Játszik velem, teszi az eszét,

Megfogadtam párszor, hogy ilyennel nem kezdek én.

Veszélyes fajta, mert nem tudok kiigazodni rajta.

-Hmm szóval veszélyes vagyok? - nézek mélyen a szemébe.

-A legveszélyesebb - kiüti a kezemből a füzetét és újra ajkamnak támad.

-Ezt megtudnám szokni - mondom két csók között.

Testünk össze fonódott és úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta. Fordítottam a helyzeten és én kerültem fentre. Kezeit a feje fölé fogtam és ujjainkat összekapcsoltam. Újra megcsókoltam, majd elterültem testén. Olyan kényelmes volt. Elkezdet hajammal játszadozni.

Egyikünk se szólt semmit, csak élveztük a csendet, ami most tényleg nagyon jól esett. Nem volt szükségünk szavakra. 

Nem tudom mit érzek iránta, de azt tudom, hogy csak jókat. Bízok benne vagyis bízni akarok benne és ha vele vagyok úgy érzem, hogy nincs mitől félnem. Ő volt az én menedékem az egész kibaszott világ elől. Ha mellette voltam az idő megszűnt létezni és csak mi ketten voltunk. Ketten az egész világ ellen.

Végül elaludtam rajta, miközben ezeken a dolgokon gondolkodtam.

                              ...

Reggel nagyon jól ébredtem. A fal felé voltam fordulva, így lassan a másik irányba fordultam, Lauren felé. Ő még mélyen aludt. Nem tudtam mit kéne tennem. Felébresszem? Szóljak neki, hogy megyek suliba? Hagyjam aludni? Mit kéne tennem? Azt se tudtam mi van köztünk, így elég nehéz a döntés hozatal, de végül is kikeltem az ágyból, megfogtam pár ruhadarabot és a fürdőbe mentem.

Gyorsan felöltöztem, elintéztem a reggeli rutinomat és már szaladtam is a buszra. Szerencsére a busz sofőr volt olyan kedves, hogy mikor meglátta, hogy futok a busz után megállt értem.

A szekrényeknél lévő faliújsághoz mentem, mivel úgy rémlett, hogy az ofő azt mondta ma helyetesítet óráink lesznek és mindig oda van kiírva. 

Mi ez most mi? Mármint nem bánom, de miért van ma 5 irodalom órám és 2 matekom? Gyorsan válasz után kutakodtam a szemeimmel és még is találtam azt. Egy csomó tanár valami kiránduláson van a végzősökkel, így épp annyi tanár maradt a suliba, amennyire szükség volt. Nagyon sok osztálynak pedig egymás után 3 lyukas órája is van. Érdekes nap lesz ez a mai.

Felmentem az irodalom terembe. Én voltam az első, még Holland se volt ott amit eléggé furcsálltam, hisz máskor már itt szokott lenni. Az osztály szépen lassan kezdett össze gyűlni a terembe, mindenki elfoglalta a saját helyét. Aztán lassan becsengetek, mire a tanárnő is megérkezett. Rám nézett mosolyogva, amit én is egy mosollyal jutalmaztam. Végig néz az osztályon és az utolsó padsornál mérgesen megrázza a fejét. Én is hátra fordultam. Lauren és Camila nem voltak ott.

-Nos akkor kezdjük az órát - és már magyarázza is az anyagot.

Egy tíz perc után az ajtó kinyílt, mire mindenki oda kapta a fejét. Lauren és Camila álltak ott majd egyszerre indultak el a helyük felé.

-Elnézést tanárnő a kutya megette a kocsimat - mondja Lauren, mire mindenki felnevet, én pedig csak mosolyogva megrázom a fejem.

Mikor elsétál a padom előtt megállt, lehajolt egy csókért majd tovább sétált. A fejem elvörösödik és gyorsan le is hajtom, nehogy más is meglássa. Az osztály pedig elkezdett uuu-zni. Hátra néztem Laurenre, aki mosolyogva kacsintott.

-Most már értem - suttogja Holland és rám néz. - Szóval, mint azt említettem a mai órán a vers írásról fogunk beszélni és a következő pár órában ti is meg próbálhatjátok ezt. Ti magatok is betekinthettek abba, hogy ez bizony nem egy egyszerű dolog. A vers írás nem jegyre fog menni, de mindenkinek le kell adnia - végig néz az egész osztályon és tekintete megállapodik rajtam.

Egész nap szó szerint nem csináltam semmit. Nem tudom, teljesen máshol kalandoztam és nem bírtam oda figyelni. Ennek természetesen meg is lett az eredménye. Kaptam kettő elégtelent és az egyiket Hollandtól mondván, hogy béna lett a versem és ennél többre vagyok képes. Nagyon sokszor le is kiabált ha rajta kapott, hogy nem figyeltem az óráján, akárcsak a matekos. Nem tehetek róla, egyszerűen most nem bírtam figyelni.

...

A nap végén a szekrényemhez mentem, bedobáltam a cuccaimat és mérgesen becsaptam az ajtót, olyan erősen, hogy szinte minden ennek a zajától csengett.

-Áucs, mit ártott neked? - hallom meg Lauren hangját, mire lemosolyodom, de direkt nem fordultam felé.

Szemem sarkából láttam, hogy hátát lazán a mellettem lévő szekrénynek támasztja és végig néz rajtam.

-Reggel nem voltál mellettem - jelenti ki, mire én is felé fordultam. - Miért nem engeded, hogy hordjalak suliba? - kérdi, de közben nem a szemembe néz. Tekintete megállapodik a mellkasomon. Nem szóltam csak megforgattam szemeimet és mellkasom előtt keresztbe fontam karjaimat. Megnyalta alsó ajkát és végre a szemembe nézett.

-Nem férünk be annyian az autóba - mondom a leghülyébb dolgot, ami eszembe jut. Már hogy a fenébe ne férnénk be hárman Lauren kocsijába? Akkora barom vagyok, hogy csak nevetni tudok magamon.

-Ha nem tűnt volna fel csak Camzet hordom - elém áll és finoman a szekrénynek tolt.

-De...

-Nincs de - mosolyogva megcsókolt.

Annyira elgyengültem mellette és teljesen sebezhetőnek éreztem magam. Azt hiszem ő az én kriptonitom.

Mármint már több éve annak, hogy abszolút semmilyen érzésem nem fejezem ki, erre jön és puff. Újra érzek. Meggyengítette a magam köré épített falamat, pedig ez eddig senkinek nem sikerült.

Rám mosolygott, kézen ragadott és kihúzott a suliból. Szó szerint betuszkolt a kocsijába. A rádiót fel hangosította, elővette a napszemüvegét, amit gyorsan feltett és már rá is lépett a gázra. Szinte láttam, ahogy füstöl az út utánunk.

Otthon Lauren választott most filmet, ami a Szerelmünk lapjai volt, de természetesen ezt is végig beszélte. Olyan vicces dolgokat fűzött hozzá, hogy a végén nem a meghatódottság miatt sírtam hanem mert Lauren felvidított. Imádom ezt a filmet, annyira romantikus és megható. 

-Holnap elviszlek a garázsunkba - ásít egy hatalmasat és átkarol.

-Garázs?

-Igen, de többet nem árulok el. Végül is ezt se tudja senki más csak Camz és Ally. Na meg holnaptól te is fogod tudni, de most aludjunk. Hosszú volt a nap - egy csókot lehel a nyakamra és elhelyezkedik.

Hallom, hogy halkan elkezd szuszogni, mire elmosolyodok. Kicsit jobban hozzá bújtam és mélyen beszívtam Lauren illatát. Aztán engem is elnyomott az álom.

...

Reggel arra keltem, hogy Lauren simogatja az arcomat. Elmosolyodtam és jobban oda nyomtam az arcom. Halkan felnevet és tovább folytatja a kényeztetésem.

-El fogunk késni Ash - mondja halkan.

-Csak 5 perc - ásítok és át akartam fordulni a másik oldalamra, de ő megfogta a vállam és rám ült, mikor a hátamra fordultam.

-Nincs öt percünk. Szóval most kelj ki az ágyból - orrunk összeért és ajka is súrolta az én ajkam minden egyes szavánál.

-És ha azt mondom nincs kedvem suliba menni és te is maradj otthon velem? - próbálkozok továbbra is.

Megakartam csókolni, de kezét a nyakamra tette és vissza nyomott az ágyra. Elmosolyodtam, akárcsak ő. Lehajolt egy csókért majd mélyen szemembe nézet.

-Miss Roden már így is utál mert rossz hatással vagyok rád, szóval tolt ki a segged az ágyból, legyél jó kis lány különben büntit kapsz - próbál komoly lenni, de a végére elnevette magát.

Bele haraptam alsó ajkamba és elgondolkodtam. Ha ő húzhatja az én agyam akkor én is csinálhatom ugyan ezt vele.

-Milyen büntetést Miss Jauregui? - mosolygok rá, mire kissé eltátja a száját.

Bólint párat és elgondolkodik. Végül elmosolyodik és elkezdi nyakam cirógatni, mire lehunytam a szemem.

-Ha nem kelsz ki az ágyból elárullak apukádnak. Tudod, mikor itt hagytak minket emlékszel mit mondtak? - kérdi egy ravasz mosollyal.

-Azt hogy te vagy a főnök - forgatom szemeimet.

-Pontosan baby, én vagyok a főnök - végig nyalt ajkamon majd lassan megcsókolt.

Szabad kezével elkezdte oldalam simogatni. Nyelve bejutásért epedezett ajkaim közé, amit meg is adtam neki. Nyelveink vad táncba kezdtek.

-Ash fejezd be - nyög a csókunkba, mikor elkezdtem hasát simogatni.

-Biztos akarsz suliba menni? - kezem feljebb vándorolt.

-Igen. Gyere van 5 perced, ha addigra nem leszel kész, pizsibe foglak berángatni a suliba. Vagyis először adok rád egy nadrágot, nehogy a fiúknak merevedésük legyen - forgatja szemeit és leszáll rólam, de előtte még egy csókot nyomott ajkamra.

...

Suli után egy számomra ismeretlen hely felé kezdtünk menni. Lauren és Camila ültek elől, én pedig hátul a középső ülésen.

-Na és Ash milyen Lauren az ágyba? - nevet fel Camila, mire az említett lány, bele boxol a vállába.

-Nos... - gondolkodtam el, aztán inkább lehajtottam a fejem.

-Várjunk csak. Ti még nem voltatok együtt? Semmi ahhw, jaaj, ne hagyd abba, meg semmi ilyenek? - nevet tovább.

-Camz fejezd már be - szól rá Lauren.

-Oké, oké. Bocsánat. Csak azt hittem, hogy már ezeken túl vagyunk. Téged ismerve más lányt már a buli után meg ujjaztál volna.

Laurenre néztem a vissza pillantóból, majd mérgesen átültem Camz mögé. Igaza volt Camilanak, de még is rosszul esett hallani. Nem is tudom. Talán féltékeny voltam azokra a lányokra.

-Ash... - kezdi Lauren, de én inkább kinéztem az ablakon. - Most már hozd helyre - kiált Camilara.