-Én vezetek - mondom nevetve és elveszem a kulcsait.

Ő is halkan felnevet és szalad utánam. Egészen a kocsijáig futottunk, mikor ott voltunk beszálltunk, én pedig a volán mögé ültem.

-Oké, ahogy tanultuk. Csak szépen lassan lépj a... - még ki se mondta, de az autó már ledöglött.

-Újra - mondom és másodjára sikerült elindulni.

Az autó soha nem volt az én erőségem. Mindig is motorozni szerettem. Arra van is jogsim. Bár elég régóta nem használtam. Azóta is ott porosodik a régi garázsunkba. Anya soha nem szerette ha motoroztam, mivel szerinte veszélyes, viszont én mindig mondtam neki, hogy nem kell félnie mivel az autó ugyan olyan veszélyes, mint a motor. Ez nem nagyon nyugtatta meg, de végül is megengedte. Aztán volt egy motor balesetem apával. Ő vezetett én pedig mögötte ültem. Nem a mi hibánk volt, az autós túl gyorsan tolatott, apa pedig ahogy elkapta a kormányt elég csúnyát estünk. Kisebb agyrázkódás, pár borda sérülés és egy törött kar. Az orvosok szerint szerencsénk volt, főleg apának mivel ő rajta csak pár karcolás lett. Anya ezután nem engedett motorozni. Aztán mikor meghalt, el is ment tőle a kedvem, pedig apu előre megvette a tizenhetedik szülinapomra a motort, ekkor még csak tizenkettő voltam és az volt a feltétel, hogy csak tizennyolc évesen fogom használni. Elég béna kikötés. Akkor miért vette meg olyan korán? Mindegy is. Szóval a motor azóta ott porosodik a garázsunkba. Pedig milyen szép motor.

-Soha többé nem ülök be melléd - WW, szinte remegett mellettem.

-Annyira azért nem volt rossz - forgatom meg szemeimet.

-Ez rosszabb volt a rossznál, ez rémálom volt. Az egész életem lepörgött a szemeim előtt - játssza túl a szerepét.

-Köszi a fuvart, jó éjt - kiszállok a kocsiból és felmentem a szobába.

Lauren az ágyba feküdt. Rám nézett mosolyogva és mintha zavarba jött volna. Ez meg mi a fene volt? Zavarba van? Tőlem? Lehet megbánta azt, amit reggel tett? Én is elpirultam és lenéztem a földre.

-Ash beszélhetnénk? - kérdi és megütögeti maga mellet a helyet, ezzel jelezve, hogy oda üljek.

-Igen, hogyne - ülök le mellé.

-Figyu az a csók... - kezdi, de én köbe vágok.

-Nem jelentett neked semmit. Nem gáz. Kíméljük meg egymást ettől. Tudom, hogy nem jövök be neked, hogy csak játszol és... - megcsókolt - Mit cs... - újra megcsókolt.

Mikor elvált tőlem mélyen szemembe nézett. Ez most mi? Mi van kettőnk között? Miért teszi ezt velem? Teljesen összezavar. Annyira édes az ajka és olyan puha, és mikor bele mosolyog a csókunkba. Szinte a csókjával a fellegekbe tud repíteni. Ha vele vagyok akkor elfeledkezem minden gondomról, ha megcsókol egy más világba repülök.

-Csak mert mostanában annyit beszélsz és addig legalább csendbe vagy - vonja meg a vállát és kimegy az ajtón.

Áu. Okés, tudtam, hogy nem komolyak az érzései, de ez kissé fájt. Szóval csak azért csókol meg, mert sokat beszélek. Bassza meg. Majd én meg mutatom neki. Mit képzel ki ő? Azt hiszi majd miatta fogok sírni? Hát hogyne. Elérem, hogy féltékeny legyen és tudom is, hogy ki a legjobb erre az egészre.

Hétvégen a buliba:

A konyha pulton ültem és egy sört kortyolgattam. Körbe néztem. Szinte mindenki részeg volt már, páran ki is dőltek. Bár már későre járt. Igazából Lucyval jöttem, csak eltűnt valahova Daniellel.

Már nem is tudom hányadik sört iszom. Azt hittem viccelnek, mikor azt mondták, hogy a sörtől is be lehet rúgni, pedig nem. Már éreztem a lábamba a pia hatását, teljesen bizsergett a testem és kissé kótyagos voltam. Folyton Laurent kerestem, de nem találtam sehol. Vajon elfog jönni? Remélem. Azt akarom, hogy itt legyen, hogy lássa miről marad le.
Újra töltöttem a poharamat és vissza ültem a helyemre. Megláttam, ahogy Lucy és Daniel felém sétálnak, vagyis Lucy inkább dölöngélt, mint sétált, de ez mellékes. Daniel erősen tartsa a lányt, nehogy az eldőljön. Nagy nehezen átvágtak a tömegen és elém sétáltak.

-Szerintem haza viszem - mondja Daniel és a K.O.-s lányra néz.

-Még tart a buli -kiált Lucy és felemeli a poharát a magasba. Inni akart, de Daniel kikapta még időbe a kezéből.

-Szerintem is vidd haza, de semmi olyan, amit a végén Lucy megbánna - szúrós tekintettel Danielre néztem, aki elvörösödik.

Nem akartam hinni a szememnek. A nagy Daniel Sharman zavarba jött? Még soha életembe nem láttam őt így, pedig gyerek korom óta ismerem. Kissé kihúzta magát és egy magabiztos mosollyal rám néz.

-Mondhatsz bármit Benson, de azt, hogy kihasználok másokat, azt nem. Na nem, mintha Lucy nem akarná, de így, ilyen állapotba soha nem tennék vele semmit. Szinte nincs is eszméleténél - nevet fel, de mondandója még is komoly.

Ennek nagyon megörültem. Végre Lucynak egy rendes fiúja van. Bólintottam egyet ezzel jelezve, hogy azt megköszönném. Lucy elindult felém. Két kezét combomra teszi, így tartja magát, nehogy eldőljön.

-Egy levakarhatatlan nyál gép és totál belém van zúgva - alig értem amit mond, olyan nehezen forog a nyelve. A mondatja végén megforgatja szemeit, mire halkan felnevetek. - Pont ahogy te Laurenbe - elkezd bólogatni, hogy megerősítse, hogy igen is jól hallottam.

-És Lauren is beléd. Elég csak rátok nézni - szól közbe Daniel is.

-Na jól van babygirl... én haza megyek. Te pedig vadászd le az áldozatod - nevetve Danielbe karol.

-Hey Benson. Jó újra ezt az énedet látni - Daniel rám kacsint, majd segít a lánynak és elindultak.

Pár perc után Codyt láttam meg. Jaj már csak ő hiányzott. Lehet kicsit gyerekes, de Codyval akartam féltékennyé tenni Laurent, de így, hogy Lauren nincs itt semmi kedvem Codyhoz.

-Nem tetszik a buli? - kérdi és felül mellém.

-De, tök jó - egy kamu mosolyt erőltetek magamra.

-Nagyon jól áll a fekete - végig néz rajtam. Tekintete pár helyen elidőzik, de végül a szemembe néz és sármosan mosolyog.

-Köszi - mondom szégyenlősen.

-Lauren új áldozata - nevet fel és az ajtó felé néz.

Én is arra kaptam tekintetemet. Lauren hosszú fekete haja ki volt engedve. Az öltözéke teljesen fekete volt, ami kiemelte csodás alakját.

Kézen fogva egy lánnyal tört át a tömegen. Kissé megdörzsöltem a szemeimet, mivel azt hittem, hogy képzelődők. A lány majdnem ugyanúgy nézett ki, mint én. Szőke haja volt és kék szeme, testalkatban is eléggé hasonlított rám. Mi a fenét csinál ez a lány? Mérgesen megittam a poharam tartalmát, amit Cody nagylelkűen újra töltött.

Nem bírtam levenni a szemem Laurenról és a lányról. Cody pedig beszélt valamit, de nem is figyeltem rá, nem bírtam egyszerűen rá figyelni. Azt hiszem féltékeny voltam, nagyon is.

Lauren megragadta a lány csípőjét, magához rántja és megcsókolja. Nagyon mérges lettem, de nem tudom miért. Nincs rá okom és jogom se, hogy mérges legyek rájuk, de még is rosszul esett.

-Cody gyere táncolni - megragadom a fiú kezét és a táncparkettra húztam, pontosan Laurenék mellé.

Laurenre néztem, akinek állkapcsa megfeszült, akárcsak izmai. Háttal álltam Codynak. Kezét csípőmre tette, én pedig hozzá dörgölődzve táncoltam.
Eléggé rosszul voltam, hála a piának. Minden forgott, a színek élénkebbek voltak és szinte önkívületlen állapotba kerültem.

Cody elkezdte hasam alját simogatni, mire jobban hozzá bújtam. Lauren viszont megragadta a karom, magához húzott, a fiút pedig arrébb lökte. Elkezdtem Laurennel táncolni.

-Menjünk haza - suttogom fülébe. 

Lauren szemszöge:

-Menjünk haza - suttogja fülembe.

Kissé eltávolodott tőlem, hogy szemembe tudjon nézni. Az ő szemei szinte ragyogtak. Teljesen megbabonázott csupán a szemeivel. Mikor a szemébe nézek, annyira elgyengülök. Jobban vágyom rá, mint bárki másra.

Nem bírok magammal. Akarom őt és ő is engem, legalább is remélem. Bár soha nem mondta ki, de én érzem, hogy vágyik rám. Abból, ahogy rám néz, ahogy beszél hozzám. Na meg ma este is féltékennyé akart tenni, ami sikerült is neki. Ha én nem számítanák neki, akkor nem tette volna. Annyira imádom ezt a lányt. Egy igazi kis angyal.

Kézen ragadtam és magam után húztam. Nem laktunk olyan messze Cody házától. Gyalog kb 20 perc, de mivel mindketten elég ittasak voltunk, így az út több, mint fél óráig tartott. Elég nehezen és viccesen értünk haza, mivel egymást kellet támogatnunk, nehogy valamelyikünk az árokba dőljön. Tudom, egy lánynak nem illik ennyit inni, meg hasonlók, de ez akkora igazságtalanság. Ha egy lány iszok rögtön leszólják, de ha egy fiú akkor az úgy oké és nem ez az egyetlen ilyen dolog.

Mire haza értünk mindketten eléggé kijózanodtunk. Kissé féltem, hogy Ash így már nem fog akarni, hisz tudom, hogy józanon soha nem közeledne felém.

Becsuktam magunk mögött a bejárati ajtót és lehajtott fejjel vártam csak ott, mikor is megéreztem Ash kezét az én kezemen. Az emelet felé kezdett húzni és néha félénken hátra pillantott. Olyan jó meleg volt a keze, szinte az egész testem felmelegítette, főleg a szívemet.

Ahogy beértünk az ajtón becsukta azt, engem pedig az ajtóhoz tolt és közel állt hozzám. Mélyen néztünk egymás szemébe. A zöld és a kék találkozása. Úgy nézett rám, mint akit menten felfal. Imádtam ezt a nézést.

-A szüleink nincsenek otthon ugye? - idegesen ajkába harap.

Teljesen lefagytam. Mi a fene van velem? Mi ütött belém? Még soha nem történt ilyen velem. Nem bírtam kinyögni egy normális szót, sőt semmilyen szót. Annyira elgyengít ez a lány. Ha csak a szemembe néz, az össze erőm elszáll és a hatalma alá kerít. Gyerünk, csinálj már valamit. Nagy levegőt vettem és erőt merítettem, majd megszólaltam.

-Nem foglak leállítani, most nem Ash - ahogy ezt kimondtam szemei újra felragyogtak.

-Nem akarom, hogy leállíts Lauren. Akarlak, most - elmosolyodtam és nekem se kellet több.

Engedélyt kaptam tőle, csak erre vártam. Már át is vettem az irányítást. Változtattam a helyzeten. Finoman az ajtónak nyomtam, mire halkan felnevetett. Ahogy ezt meghallottam, szívem újra melegség járta át. Ennél édesebb hangot még soha nem hallottam. A szívem majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen vert. Nem tudom mi van velem, hogy miért reagál rá, így a testem. Eddig senkinél nem éreztem ilyent. Igaz, be kell vallani, Ash nem olyan, mint a többi volt. Ő aranyos, ártatlan és most csak az enyém.

Megsimítottam arcát, mire lehunyta a szemét. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Olyan, mint egy kis cica. Elég csak megsimogatni és már is dorombol.

-Én is akarlak - suttogom ajkára.