Reggel mikor felkeltem kissé elszomorodtam. Lauren nem volt mellettem. Vajon ettől miért lettem szomorú? Mindegy is. Felkeltem és elindultam suliba. Szokás szerint a kapu előtt vártam Lucyt, ekkor a telóm elkezdett remegni. Gyorsan kikaptam zsebemből és megnéztem. Az emlegetett szamár írt.

Ma nem megyek, ne várj.

Elindultam be a suliba, de valaki utánam kiáltott, mire lassítottam a tempón, de nem álltam meg. Cody mellém szaladt és rám nézett mosolyogva.

-Jó reggelt Benson. Mizus van veled csajszi? Jól elvagy bújva mostanában... - túl vidám volt ahhoz képest, hogy reggel van.

Nem értettem soha azokat az embereket, akik kora reggel ilyen vidámak és hiperaktívak, nem tudom honnan van ennyi energiájuk. Lehet valamit isznak reggel? Kávé, energiaital esetleg más szerek? Hát ezt soha nem tudom meg, de nem is akarok. 

Én tipikusan az a lány vagyok, akihez reggel nem lehet hozzászólni, mert túl harapós vagyok. Nem tudom miért. Apa mindig azt mondja ezt anyától örököltem. Ő is reggel mindig ilyen morgós volt.

Nagy levegőt vettem és elmosolyodtam.

-Semmi érdekes. Veled mizu? - kérdek vissza.

-Csak a szokásos tudod. Edzés, tanulás meg ilyenek - rám néz egy féloldalas mosollyal és kacsint is.

Nos igen. Cody még Laurennél is nagyobb nőcsábász, ezt mindenki tudja, de engem nem fog behálózni. Azért mert nem jön be és azért mert talán kicsit megtetszett Lauren.

Besétáltunk a suliba, de Cody továbbra is követett. A szekrényemhez mentünk és én elkezdtem kipakolni.

-Heti hányszor szoktál gyúrni? - kérdem unottan, mivel annyira fel szokott vágni mindenki előtt a kondi teljesítményével.

-Heti négyszer, ötször. Attól függ mennyi tanulni valóm van - átveszi a könyveimet, mire hálásan rá nézek és becsukom a szekrényem.

Megláttam, hogy Lauren és Camila jött felénk, mire bele túrtam hajamba. Ezek ketten mindenhol ott vannak? Eskü néha olyan érzésem van, mintha mindig figyelnének. 

Vajon Lauren féltékeny ha mással lát? Miért követnek mindig a suliba? Folyton jönnek utánam, bár igaz, hogy tisztes távolból, de akkor is.
Elénk sétáltak és Lauren idegesen Codyra nézett.

-Mi van Cody? Mit ólálkodsz itt? - kérdi Lauren és ajkába harap.

-Csak dumálunk Jauregui. Lazítsál, tudtommal nem a tulajdonod, nincs rajta a neved,se az hogy nem lehet hozzá szólni - nevet fel Cody.

Lauren izmai megfeszülnek, akárcsak Cody-é. Most mi a fene van? Ezek össze fognak verekedni miattam? Én nem fogok megint miattuk büntetésbe kerülni.

-Én azt hiszem, hogy elindulok - mennék is, de Camila megfogja a kezem.

-Szerintem maradj még. Az ő érdekükbe - suttogja és a két egymást méregető emberre néz, akárcsak én. Elengedte a kezem ezzel jelezve, hogy az én döntésem, hogy megyek vagy maradok. 

Igaza van. Nem volna túl jó ha össze verekednének, de én mit tudnák tenni ez ellen?

-Tegnap is vele voltál? - Lauren mérgesen rám néz.

-Nem - mondom és mélyen szemébe néztem.

Lauren kissé meglöki Codyt , mire a fiú kezéből kiesik az összes könyvem. Cody is elindul Lauren felé, de aztán halkan felnevet és csak méregeti a lányt.

-Ők ketten már kiskoruk óta mindenben versenyeznek. Egyszerűen nem bírják abba hagyni ezt, legyen szó bármiről, legyen szó bárkiről... - suttogja Camila fülembe úgy, hogy csak én halljam.

-Nos hölgyeim, én azt hiszem indulok órára. Ash majd összefuthatnánk. Jaj mielőtt elfelejtem. Mind megvagytok hívva a hétvégi bulimba. Bikinit hozzatok - nevet fel és már el is indult a lépcső felé.

Én a könyveimhez mentem, amik a földön voltak és elkezdtem felszedni. Mikor ezzel kész voltam, én is indultam volna az osztály felé, de Lauren vissza ránt, mire újra a földre esnek a könyveim. 

Becsengettek és már csak hárman voltunk a szekrényeknél. A mindig zajos folyosó, most nagyon csendes volt. Szinten nem is hallottam mást csak a lélegzetvételeinket.

-Engedj el - mondom és a kezemen lévő kezére nézek.

Lauren a szekrénynek lök, szorosan elém áll és kezét nyakamra teszi. Mélyen szemembe néz. Másik kezével int Camilának, mire a lány már el is indult az osztály felé.

-Lauren engedj el, kérlek - suttogom kissé félve.

Megint ideges volt és féltem tőle. Ezt a Laurent nem annyira bírtam, tőle szinte rettegtem.

-Nem tudlak. Nem megy. Nem tudom miért. Bárhogy is próbálkozok nem tudlak elengedni Ash. Csak te jársz a fejembe és nem tudlak onnan eltüntetni. Nem tudom mi van velem. Soha senki iránt nem éreztem még így. Te különleges vagy Ash - suttogja fülembe, mire lehunyom a szemem.

Szívem szaporábban ver. Szóval nem csak én érzek így. Őt is épp annyira összezavarom én, mint amennyire ő engem. Ennek kissé örültem, de ugyan akkor aggódtam is. Most mi lesz velünk? Lauren nem fog csak miattam megváltozni, nem lesz komolyabb, nem kezd majd velem kapcsolatba.

Ugyan már. Kit álltattok? Bárhogy próbáltam magam becsapni nem tudtam. Nagyon örültem, hogy így érez és imádtam ezt az érzést. Nem érdekelt mi lesz velünk később. Nem érdekelt, hogy úgy is össze fogja törni a szívem. Csak élvezni akartam a vele töltött időt. Akartam őt.

Hirtelen megcsókolt. Lehunytam a szemem és vissza csókoltam, mire bele mosolyog csókunkba. Szívem olyan szaporán vert, attól féltem kiugrik a helyéről. Mélyített a csókon és elkezdte oldalam simogatni. Teljesen össze rezzentem. Szinte már szédültem a levegőhiány miatt.

Lauren elválik tőlem. Mélyen szemembe néz, majd elment. Én pedig teljesen lesokkolva álltam a folyosón. Nem bírtam mozdulni. Ez mi volt? Miért hagyott csak így itt? 

Mikor kissé észhez tértem felszedtem a könyveimet és mentem is órára. A nap gyorsan eltelt és ismét itt ülök Holland irodájába, de most egyedül.

-Baj van Miss Benson? - kérdi és leül velem szembe a fotelokhoz.

-Nem is tudom. Érezte már azt, hogy olyant tesz, amit nem volna szabad és ezt nagyon jól tudja, de még is élvezi?

-Természetesen. Szerintem már mindenki érezte ezt. Kifejtenéd konkrétan milyen témával kapcsolatos?

-Szerelem...

-A pszihológiai tanácsomat akarod hallani vagy a barátit?

-Mind kettőt.

-Barátként azt tanácsolom, hogy kockáztass. Megéri néha, még akkor is ha fájni fog. Csak élvezd amíg lehet. Végül is ebből lesznek a jó sztorik és legalább kissé tapasztaltabbá válsz. Viszont, mint pszihológus azt tanácsolom, hogy ne hagyd, hogy bárki fájdalmat okozzon. Ha úgy érzed csak a szexre kellesz neki akkor hagyd a fenébe.

-És melyiket fogadjam meg?

-Ha rám hallgatsz akkor a barátit. Hisz az ember csak a saját hibáiból tanul.

-Maga is már járt hasonlóan?

-Természetesen. Szerintem nincs olyan ember, aki még ne járt volna így. Aki igazán szeret az képes kockáztatni. Néha mindent fel kell tenni akkor is ha tudjuk, hogy veszteni fogok.

-Köszönöm Miss Roden - mondom és kimegyek az irodájából.

Hívtam egy taxit és bementem a munkahelyemre. A recepción Jeny várt mosolyogva.

-Jó napot Miss Benson.

-Jeny azt hittem megbeszéltük már ezt - mondom mosolyogva.

-Igen Ash megbeszéltük, de annyira szeretlek ezzel bosszantani - nevet fel, mire átnyúlok a pulton és finoman megütöm a vállát.

-Várjál csak Jeny, jössz még te az én utcámba. Na de megyek kornyikálni.

-Nekem nem énekelsz valamit? - néz rám boci szemekkel.

-Mit szeretnél hallani? - felültem a pultra.

-Legyen a Love yourself. Azt nagyon szeretem. Tudtommal a te kedvenced is - szemei szinte már ragyogtak.

-Oké adod a ritmust? - kérdem, mire elkezd dobolni az asztalán. - *My mama don't like you and she like's everyone. And I never like to admit that I was wrong , and I've been so caught up in my job, didn't see what's going on. But now I know, I'm better sleeping on my own. Cause if you like the way you look that much, oh baby you should go and love yourself...

-Mi folyik itt? - kérdi WW fapofával.

-Mi csak... Elnézést Mr. Willson... - Jeny lehajtja szégyenkezve a fejét.

-Csak vicceltem nyugi. Mindig örülök, mikor hallom a kölyköt énekelni. Ne legyél ilyen karót nyelt - nevet végre fel WW.

Na ez már jobban tetszik. Soha nem állt jól WW-nek ez a komoly fej. Őt el se tudom így képzelni. Ha valaki a nevét kimondja nekem mindig egy mosolygós, életvidám férfi ugrik be.

-Na megyek dolgozni - nevetek és leugrok a pultról.

Felmentem a lifttel a legfelső emeletre. Saját irodám van, ami pontosan WW irodájával szembe van. Besétáltam és leültem az asztalomhoz. Megfordultam a székkel. Imádtam az irodámat. Az egész üvegből volt, így az egész városra ráláttam. Imádtam. Régen anyáé volt, most már tudom miért szeretett annyira itt lenni.

Még egy ideig bámultam ki az ablakon, majd felálltam és a zongorámhoz mentem. Elkezdtem játszani. Csukott szemmel élveztem a zenét közben halkan dúdolásztam. Mikor ezt meguntam felvettem a gitárom és azzal próbálkoztam. Ezzel sokkal jobban hangzott. Elkezdtem felvenni a gitározásom. Mikor kezdett össze állni az egész a dobhoz mentem. Elindítottam a felvételt és csak a gitár hangjára figyeltem és ritmusra ütöttem a dobot és ezt is felvettem.

Vissza ültem az asztalomhoz. Felnyitottam a laptopom, a két felvételt összevágtam és elkezdtem rá dúdólni az általam írt dalszöveget. Hallom, hogy valaki kopog, mire felkapom a fejem és ki kiáltok, hogy jöhet az illető. WW jött be és csodálkozva nézett rám.

-Te még itt vagy kölyök? Már későre jár - mondja és ásít egyet.

Kinéztem az ablakon és tényleg, már az egész várost sötétség borította. Imádtam, hogy így ki van világítva az egész, annyira szép.

-Meghallgatod? - kérdem és épp most raktam át az usb-re az kész munkámat. A férfi vidáman bólint egyet és már mögém is szaladt. Elindítottam neki a lejátszást és a reakcióját néztem. Mosolyogva bólogatott a ritmusra, majd mikor vége, rám nézett büszkén, mire elmosolyodtam.

-Nagy vagy kölyök. Nem akarod te énekelni?

-Nem - vágom rá rögtön.

-Szinte a nyakamat tettem volna rá. Kinek adjam a dalt?

-Rád bízom. Na, de én hívok egy taxit és haza megyek - már fel is álltam és beütöttem a taxi számát.

-Ugyan már Ash haza viszlek - mondja szem forgatva.

-Én vezetek - mondom nevetve és elveszem a kulcsait. 

*Justin Bieber: Love yourself

Angol: https://youtu.be/oyEuk8j8imI
Magyar: https://youtu.be/s1_tqfoFOlc