Reggel mikor felkeltem Ash már nem volt a szobába. Gyorsan megcsináltam reggeli rutinomat, elköszöntem anyától és már mentem is a lányokért.

-Mi van veled Jauregui? - kérdi Camz nevetve, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból, amik Ash körül keringtek. 

-Mármint? - kérdem felvont szemöldökkel.

-Első nap, hogy kihagyod a vicces cigit, már hosszú idők óta - gondolkodik el.

-Jaj, hát most nincs hozzá kedvem.

-Ash nem szereti a fű szagot? - kérdi vihogva, mire finoman vállba csapom.

-Lányok... Valamit el kell mondanom - suttogja Ally szomorúan.

-Mi az Al? - kérdjük egyszerre a lánytól.

-Elköltözünk. Ez az utolsó napom itt. Vagyis. Igazából ma már suliba se megyek, de anya megengedte, hogy még most utoljára veletek kocsizzak egyet. Ott vár a suli előtt - mondja sírva.

Camz leparkol a suli előtt. Mind kiszálltunk és szorosan össze ölelkeztünk. Ally folyamatosan csak sírt.

-Cstt, nyugi csajszi. Attól még ugyan úgy fogunk dumálni - próbálom vigasztalni és letörlök pár könnyet az arcáról.

-Hiányozni fogtok!

-Te is nekünk - mondjuk egyszerre Camzzel.

Ally szó szerint elrohant az anyukájához, gondolom nem akarta, hogy lássuk mennyire sír. Nagyon fog hiányozni és bár próbálok mindig erős maradni, most valami még is eltört bennem, bár ezt nem mutattam. Ally már lassan 8 éve a barátom volt és most meg csak így elmennek. Miért nem szólt hamarabb? Miért ilyen hirtelen mondta? Fel se bírtam fogni, hogy mi is történt pontosan.

-Hey Jauregui. Ne lógasd az orrod. Én még itt vagyok és itt is leszek- mondja Camz és finoman oldalon bök.

Halkan felnevettem és elindultunk a suli felé. Ma van két irodalom óránk, egy matek és ezen kívül még egy csomó, de ezek voltak a legfontosabbak. Hogy miért? Mert ezeken az órákon egy osztályba vagyok Ashhel.

Beléptünk a suliba és a szekrényünk felé indultuk. Ash is éppen ott volt és valamit kereset a sajátjába.

-Benson - kiált neki oda Camz.

Ash becsukta a szekrényét majd kissé félve felénk fordult.

-Camila... - suttogom a lánynak.

-Nyugi - mondja és kacsint egyet, majd Ash elé sétál.

Ash nyelt egy nagyot. Próbált semleges arcot vágni, de én láttam rajtam, hogy fél, hisz úgy remegett, mint a nyárfalevél.

-Múltkor kicsit messzire mentem szóval bocsánatot akarok kérni. Mit szólsz Benson? Szent a béke? - kérdi Camz és a lány felé nyújtsa a kezét.

Ash kissé elgondolkodik, majd rám néz. Bólintok egy aprót, mire lassan Camila kezéért nyúl és megrázza azt.

-Szent a béke - mondja ő is, nem túl meggyőzően.

-Majd talizunk irodalmon - Camila ahogy ezt kimondta, Ash már szinte ott se volt.

-Ez mi volt? - kérdem, mire nevetve, mire lazán vállat vont.

-Nem tudom, hogy miért jön be neked, de ha tényleg kell neked. Nos akkor én segítek, hogy megkapd a csajt, hogy te nyerj a vadászaton. Mert erre valók a tesók, hogy segítsenek egymásnak - mosolyodik el.

-Köszönöm - átkaroltam a lány és már mentünk is az irodalom terem felé. - De ő nem csak a vadászat miatt kell nekem.

-Fogd be! Még a végén tényleg elhiszem, hogy bele zúgtál.

Leültünk a helyünkre. Lucy és Ash karöltve jöttek be. Lucy leült mellénk és egy biccentéssel köszönt, mire felemeltem a kezem. Ash a szokásos helyére ült, az első padba. Innen tökéletesen rá látok formás testére. Az ajtón a vén lány helyett, azaz a magyar tanár helyett Ash osztályfőnöke jött be, mire oldalra néztem Lucyra, aki megvonta a vállát ezzel jelezve, hogy nem tudja miért van itt.

-Nos gyerekek. Ma egy új tanárt üdvözölhetünk köreinkbe, aki nektek fogja tanítani az irodalmat és egyben pszihológus is, szóval ha szeretnétek vele bármiről beszélni, a hármas terembe megtaláljátok. Legyetek hozzá kedvesek. Ez nektek szólt utolsó padsor - mondja és rám, Camzre és Lucyra néz.

-Alap dolog tanárnő - mondja vigyorogva Lucy.

Nos igen. Lucy is az idézőjeles rossz lányok közé tartozik. Párszor hívtuk a bandába, de mindig visszautasított minket. Pedig neki is elég nagy tekintélye van a suliba, tisztelik őt és kedvelik is.

A tanár kiment az ajtón és pár perc után egy vörös hajú, zöld szemű bomba nő jött be az ajtón. Oké. Tuti frissen szerzett diplomája van. Nagyon jól nézett ki. Ashre néztem. Arca elfehéredett és pár izzadság csepp jelent meg homlokán. A nő körbe nézett az osztályba mosolyogva, de mikor Ashra nézett ő is hasonlóan reagált, mint Ash. Mi? Ő volna a vörös hajú lány, akivel Ash smárolt? Nem, az nem lehet.

Ash szemszöge:

Mikor belépett az ajtón teljesen lesokkoltam. Nem ez nem lehet. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Épp ő lesz az új tanár? Ez csak valami rossz álom tuti. Most mi a fenét csináljak? Ő vajon emlékszik rám? Ő is elég részeg volt.

Végig néz az osztályon mosolyogva, majd mikor rám néz a mosoly eltűnik az arcáról, kissé eltátja a száját és elfehéredik. Gyorsan megrázza a fejét és a táblához sétál. 

Szóval ő is emlékszik rám. Felírja a táblára, hogy Holland Roden, majd újra az osztály felé fordul és leül az asztalához. Nem mertem felnézni, így csak az asztalomat bámultam, de éreztem, hogy ő nézz, ahogy azt is éreztem, ahogy valaki a hátsó padból lyukat égett a hátamba a tekintetével. Csak az előttem lévő irodalom könyvre koncentráltam.

-Nos a nevem Holland Roden és mától én leszek az irodalom tanár - mondja magabiztosan, mire felnéztem rá, ő pedig rám mosolygott.

Kissé eltátom a szám, aztán inkább visszanéztem a padomra. Nem tudtam mit kéne tennem, hogy-hogy kéne reagálnom. Nem tudtam semmit.

-Ülj le - Holland mérges hangja zökkent ki gondolat menetemből.

Hátra néztem. Lauren felém közeledett és nem törődött a nő szavaival, mintha mégse hallotta volna. Leguggol mellém és finoman megfogja kezeimet, mire mélyen szemébe nézek.

-Jól vagy? - kérdi aggódva.

-Ülj vissza a helyedre - mondja Holland, de most már ő is feláll az asztaltól.

-Tudja tanárnő most kihúzta a gyufát. Pedig jó fejnek tűnt. Gratulálok, elég nehéz éve lesz itt - Lauren arcán egy higgadt mosoly volt és vissza sétált a helyére.

-Rendben. Nos mivel ma két óránk lesz egymás után, a fekete hajú lánynak köszönhetően... - Laurenre néz. - Mindenki ír egy fogalmazást. Vegyetek elő egy dupla ívet és írjátok fel a lap tetejére, hogy... - a táblához fordult. Kezébe vett egy krétát és felírta a fogalmazás címét, ami nem volt más, mint "Ki vagyok én?" - Nos a fogalmazás címe ki vagyok én. Minimum két oldalt írjatok. Aki ezt nem teljesíti át se nézem neki, csak rá írom az elégtelent. Ellehet kezdeni írni - mondja és körbe néz.

Több, mint két oldalt írtam, de csak a második óra felénél voltam kész. Mindig is utáltam ezt a témát. Egyszerűen nem tudok mit írni. Ez az egyetlen olyan téma amiről utálok és nem is tudok írni. Körbe néztem. Már csak nálam van papír. Felálltam és oda mentem Miss Roden asztalához. A kezébe adtam a lapot. Elvette tőlem és finoman végig simít kezemen.  Fejem elvörösödik és gyorsan vissza ülök a helyemre.

-Gyors névsorolvasás. Camila Cabelo? - kérdi, mire Lauren és Camila is felteszi a kezét. Erre az egész osztály felnevet. A nő mérgesen nézett az egész osztályra, mire mindenki elhallgat. -Lauren Jauregui? - kérdi, mire ismét mindketten felteszik a kezüket. A nő idegesen megnyalja alsó ajkát és meg is harapja azt. Kissé megrázza a fejét unottan és a két lányra néz. - Nagyon viccesek vagytok lányok. Látom meg is találtam az osztály menőit. Te vagy Lauren - mondja és Laurenre mutat. - Te pedig Camila - gondolkodik el.

Összeszűkült szemekkel nézett a lányokra, majd elmosolyodik ezzel megbizonyosodva róla, hogy igazat mond. Bár szerintem pontosan tudta, hogy ki-kicsoda, hisz a tanárok mindig figyelmeztetik az újakat Laurenre és Camilára.

-Biztos maga abban tanárnő? - kérdi vigyorogva Camia.

-Hát tanárnő. Ha az előbb nem szólt volna bele abba, hogy mit csinálok akkor talán most mi se viselkednénk így magával - gondolkodik el Lauren.

Holland felállt az asztalától és Lauren felé indult. Kissé hátra fordultam. Lauren asztalán még ott volt a fogalmazása. Holland Lauren asztalára teszi mindkét kezét, így közel hajolva a lányhoz.

-Ide figyelj. Én vagyok a tanár és tisztelni fogsz különben rossz vége lesz a dolgoknak. Remélem sikerült ezt felfognod ezzel a kevés agyaddal - megkocogtatja Lauren halántékát. -Ezt pedig... - megfogja a lány fogalmazását és szét tépi. - Ezt azt hiszem újra kéne írnod - Lauren arca eltorzult a dühtől.

Holland visszaindult az asztalához, kezében Lauren szét tépte dolgozatával. Mikor elsétált mellettem mosolyogva rám kacsintott. Hirtelen nagy puffanást hallottam hátulról, mire oda fordultam. Lauren felborította a padot és mélyen vette a levegőt. Csak ott állt és dühösen nézett a tanárnőre.

-Két napig elzárás. Neked, Camilanak és a szöszinek - mondja és rám néz, mire szemem kitágul.

-Hogy mi? Én miért? Én nem megyek velük büntibe. Nem is csináltam semmit tanárnő. Ők voltak - mondom és kissé félve hátra nézek az utolsó sorba.

Bár Camilaval szent a béke, tudtam, hogy az össze alkalmat megfogja ragadni, hogy piszkáljon. Hisz ő Camz. Folyton ezt csinálja. Csak azért mert unatkozik.

-Köszönd nekik. Jaj és ha ti ketten nem jöttök el az ő büntetése három hét lesz. Tanítás után várlak benneteket az irodámba - ahogy ezt kimondta kicsengetett.

Szinte mindenki kirohant. Csak én ültem ott és bámultam tehetetlenül magam elé. Most ez mire volt jó? Ez nem igazságos. Olyanért kell bünhödnöm, amit el sem követtem. Felálltam és indultam volna kifelé, de utánam szólt.

-Beszélhetnénk?

-Mégis miről tanárnő? - kérdem és szemébe nézek.

Felállt és elindult felém, mire kissé hátráltam. Felemelte védekezően a kezét és megállt egy helybe.

-Azt mondtad tizenkilenc vagy... - mondja idegesen.

Nem szóltam semmit csak kimentem az osztályból. Lauren és Camila az ajtó előtt vártak rám.