-Meghálálom, hogy segítettél - suttogja és még közelebb hajol. 

Érzem az alkohol szagát rajta. Elkezdte állam puszilgatni, mire teljesen lefagytam. Kezeimet testem mellé engedtem és lehunytam a szemeim. Annyira puha az ajka.

Aztán hirtelen észbe kaptam. Mit csinálok? Ez nem helyes. Bármennyire is akarom nem szabad. Mit szólna ehhez apa vagy Clara? Mi lenne ha más is megtudná. Tuti el ítélnének minket.

-Lauren, mi a fenét csinálsz? - kérdem és próbálok menekülni előle.

Szemembe néz és természetesen ezt nem hagyja. Kissé szorosabban fogja nyakamat majd elmosolyodik.

-Csak maradj nyugton - suttogja és nyakamra ad egy csókot.

Össze rezzentem. Úgy láttam élvezi a dolgot. Mármint, hogy szokás szerint ő irányít. Én is élveztem, de tudtam, hogy ez nem helyes. Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem iránta, de nem tudom mi van velem.

-Lauren részeg vagy - próbálkozom higgadt maradni, de ekkor nyakon harap.

Felsóhajtok elég hangosan, de ő gyorsan befogta a számot, majd elkezd nevetni. Mélyen szemembe nézett és végig simít arcomon.

-Na, ne legyél már uncsi. Játsz velem egy kicsit. Kérlek. Nem árulom el senkinek ígérem. Úgy is tudom, hogy végig rám gondoltál, hogy csak rajtam jár az eszed. Sőt talán még magadhoz is nyúltál miattam - suttogja és szinte teljesen megbabonáz tekintetével.

-Túl sokat hiszel magadról Lauren - suttogom.

Újra elkezd közeledni ajkam felé. Mikor már csak pár milliméter választott el minket. Lehunytam a szemem és elfordítottam a fejem. Nem tudom meddig bírok még ellenállni neki ha így folytassa. Egy puszit nyom az arcomra és érzem bőrömön, hogy elmosolyodik. Testem teljesen bizsereg és az adrenalin teljesen szétáradt bennem.

Nevetve hátrál pár lépést.

-Van egy kis baj... - kezdi.

-Mégpedig? - kérdem felvont szemöldökkel.

-Részeg vagyok, de ne mond el senkinek - nevet fel hangosan.

-És kissé dilis is - nevetek vele én is.

-Van még egy gond. Nem tudok levetkőzni, de nem akarok így aludni, mert kényelmetlen. Segíííts kérlek - hangja olyan volt, mint egy öt éves kislánynak.

Szem forgatva elé sétálok. Ő pár centivel magasabb nálam, felnéztem rá majd megfogtam has pólója alját és elkezdtem felfelé húzni. Mikor ez sikerült, tegyük hozzá nem egyszerűen, mivel Lauren még arra se volt hajlandó, hogy felemelje a kezeit. Az ágyáról felvettem a pizsi pulcsiját. A háta mögé sétáltam majd kikapcsoltam a melltartóját, ami a földre esik. Izmai kissé megfeszültek, mikor hozzá értem. Mutató ujjam végig húztam csupasz hátán, mire kissé össze rezzen.

Segítettem neki felvenni a pulcsit. Ezután levettem a szoknyáját és az ágyba fektettem. Betakartam és elindultam a matracom felé.

-Alszol velem? Kééérlek - mondja és hatalmas pilláit elkezdi remegtetni.

-Hogy te ezért mennyivel fogsz nekem tartozni - mellé fekszem szem forgatva.

Az ágy szélére feküdtem. Szinte majd leestem róla. Megéreztem Lauren kezét a derekamon és szorosan magához húzott. Úgy ölelt, mintha egy elő mackó volnék. Kissé elkezdtem mozgolódni és így hozzá dörzsölődtem.

-Ash ha nem maradsz nyugton esküszöm itt és most elveszem a szüzességed - suttogja fél álomba.

Nyeltem egy nagyot és abba hagytam a mozgolódást. Fejét a nyakhajlatomba fúrta és pár perc után már hallottam mély lélegzet vételét. Elég gyorsan bealudt.

Vajon bejövök neki? Ő bejön nekem? Miért vannak iránta ilyen vegyes érzéseim? Teljesen összezavart ez a lány. Eddig még soha nem is gondoltam így a lányokra, de Lauren mindig mindent elront. Ezeken gondolkodtam és egyszer csak bealudtam.

...

Reggel mikor felkeltem oldalra fordultam és láttam, hogy Lauren még alszik. Kimásztam mellőle. Lementem a konyhába. Egy pohárba engedtem vizet és vettem elő fájdalomcsillapítót. A serpenyőbe dobtam kettő tojást és bacont, kentem két kenyeret és forráztam le egy kávét. Ezt mind rátettem egy tálcára és visszaindultam a szobába. Lauren épp ébredezik. Csukott szemmel tapogatózik az ágyba, majd mikor nem talál ott semmit kinyissa a szemét és felül.

-A rohadt élet - mondja és fejéhez kap.

Elé teszem a tálcát, ő pedig hálásan rám néz. Megütögeti maga mellett az ágyat, mire oda ültem. Bele harapott a pirítósba és arcára rögtön mosoly kúszott. Felém tartja, mire megrázom a fejem ezzel jelezve, hogy nem kérek.

-Na, csak egy harit - mondja és újra a szám elé tolja.

Bele haraptam és érzem, hogy arcom vajas maradt. Épp oda akartam nyúlni, hogy letöröljem, mikor is Lauren megfogja a kezem. Mutató ujjával letörli az ajkam sarkán lévő vajat, majd mosolyogva lenyalja az ujjáról, mire eltátom a szám. Mosolyogva rám néz.

-Most mi az? Nem tehetek róla, hogy így jobb az íze - mondja és rám kacsint.

-Szépen eltetted magad tegnap. Gondolom jó buli volt - próbálom terelni a témát.

-A buli utáni rész jobb volt. Kár, hogy visszautasítottál. Te vagy az első aki folyton visszautasít mindenbe - gondolkodik el majd mosolyogva rám néz.

Lauren szemszöge:

-Mi a programod mára? - kérdem kíváncsian és tovább eszem az életmentő reggelimet.

-Hát ma lesz az első meccsem. Kicsit izgulok, mert évek óta nem játszottam - lenéztem kezére.

Épp a combján dobolt vele. Megfogtam a kezét, mire végre a szemembe néz. Olyan szép kék szeme van. Imádom. Kicsit közelebb hajolok, mire ő hátra. Halkan felkuncogtam és megráztam a fejem. Annyira aranyos.

-Szerintem szuper leszel. Sőt elmegyek szurkolni neked - mondom és rá kacsintok majd vissza ültem eredeti pozíciómba.

Mosolyogva bólint egy aprót. Végig néztem rajta. Még mindig a pizsijébe volt, ami egy cica nadrágból állt és egy haspólóból. Felállt mellőlem és lehajolt valamiért. A nadrágja tökéletesen kiemeli kerek fenekét. Kissé eltátom a számat. Felém fordult. Lenéztem ajkára. Annyira rózsaszín volt és annyira hívogatott. Egyszer úgy is megkapom ezt a lányt, úgy is az enyém lesz.

-Azt hiszem lassan el kezdek készülődni. Már késő van - mondja és megfog pár cuccot majd kimegy a szobából.

A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem hány óra. Dél volt és volt vagy száz nem fogadott hívásom Camilától. Mi a fene?

Visszahívtam, mire szinte rögtön felvette.

-Te normális vagy? Tudod, hogy aggódtam érted? - kérdi szinte kiabálva.

-Miért? - kérdem mivel fogalmam sincs mit csináltam.

-Eltűntél csak úgy. Nem is köszöntél el. Emlékszel egyáltalán valamire?

-Ömm ja elég sok mindenre. Camz akarom ezt a lányt... - suttogom a telefonba.

-Ashley Bensont? - kérdi nevetve.

-Nem Mária Teréziát. Igen Asht...

-Vedd úgy, hogy el van intézve, de én vigyáznék a helyedbe mert Cody eléggé rá kattant. Na de most lépek. Majd jelentkezz Jauregui. Csáá. - köszön el és már ki is nyomta a hívást.

Elkezdtem telózgatni. Ash nem jött vissza a szobába szóval gondolom már elment otthonról. Vajon bejövök neki? Nekem bejön? Miért? Hisz nem is menő. Igaz, hogy szép, okos, vicces, kreatív, talpra esett és... és azt hiszem nagyon is bírom. Jobban, mint kellene. Tudom, hogy nem szabadna, de mégis ő kell. A tiltott gyümölcs, mindig édesebb.

Valaki kopogtat az ajtón, mire oda kapom a fejem. Anya jött be.

-Szia. Megyünk Ash meccsére. Nincs kedved...

-Megyek - mondom mielőtt még kérdezne bármit.

Felöltöztem és már ültünk is az autóba. Anya és Jeff ültek elő. Végig fogták egymás kezét, mire elmosolyodtam. Jó volt anyát újra boldognak látni. Mióta apa elhagyott minket próbálkozott pár férfivel, de egy se volt az igazi, viszont most látom, hogy teljesen bele zúgott Jeffbe. Boldogok voltak együtt. Szerintem mindketten megérdemelték ezt már.