Ash szemszöge:

Lauren felém tartja a kezét. Felnéztem rá. Ő rám mosolygott és várta, hogy elfogadjam kezét, de én inkább magamtól állok fel.

-Akkor téged nem is hallucináltalak? - kérdem gondolkodva.

-Már aludtál, mikor jöttem. Na de várjunk csak. Te rólam hallucinálsz? Mit csináltunk? Rosszalkodtunk ugye? - kérdi egy perverz mosollyal.

Fejem elvörösödik, mire halkan felnevet. Megforgatom szemeimet és elsétáltam mellette. Vagyis csak elakartam, mivel ő hirtelen megragadta a csuklóm. A falnak nyomot finoman. Egyik kezét nyakamra teszi. A szája elé tette a mutató ujját ezzel jelezve, hogy csendbe legyek. Lépéseket hallottam. Egyre közelebb ért az illető. Látom, hogy a kilincs elkezd mozogni, de mivel az ajtó zárva volt nem tudott bejönni rajta az illető. Egy ideig még próbálkozott, majd újra lépéseket hallottam, de most már távolodni. Lauren elmosolyodik és másik kezét csípőmre teszi, mire nyeltem egy nagyot és mélyen szemébe néztem akárcsak ő az enyémbe.

-Ugye tudod, hogyha most lebukunk még fére érthetik a szitut? - kérdi fülembe suttogva, mire testemen kellemes borzongás futott végig.

Mélyen szemembe néz, majd lassan elkezd közeledni. Lenéztem ajkára. Már olyan közel volt éreztem meleg leheletét az arcomon. Lehunytam a szemem. Mutató ujjával végig simít ajkaimon, mire kissé szét nyílnak azok. Gyorsabban szedem a levegőt és szemébe nézek. Pupillája teljesen ki volt tágulva és csak az ajkam nézte. Lehunyta a szemét és még közelebb hajolt. Már éreztem, hogy ajka súrolja az én ajkaimat. Ekkor a hasam megkordult.

-Éhen halok - mondom és még időben elfordítom a fejem.

Lauren elmosolyodik és hátrál pár lépést.

-De még én... - suttogja és ajkába harap.

Lauren kinyitotta a raktár ajtót. Kisétáltunk és a lány vissza zárta. A zsebéhez nyúlt majd átadta a telefonom, amit rögtön zsebembe csúsztattam. Körbe néztem. Mi most komolyan a tiltott folyosón vagyunk? Egyáltalán honnan van neki kulcsa? Akarom én ezt egyáltalán tudni? Tuti ellopta vagy valami. Viszont ezért ki is csaphatják.

Gyors kisurrantunk a tiltott részről, át a könyvtárba.
Mindig is szerettem ide járni. Imádtam, hogy a sulinknak egy egész emeletnyi könyvtára van. Ahogy elhagytuk a könyvtárat a telefonomért nyúltam. Felhívtam Lucyt, mivel láttam, hogy hívott.

-Lucy én vagyok és jól vagyok.

-Hol vagy?

-Laurennel.

-Nincs semmi bajod? - kérdi aggódva, de hangján még is lehetett hallani, hogy mérges Laurenre és a többiekre.

-Nincs, csak aludtam egyet - mondom és ajkamba harapok, majd Laurenre nézek.

Gyorsan elköszöntem Lucytól. Ahogy letettem a mobilt Lauren kézen ragadott és elkezdett kifelé húzni a suliból. Egészen a fekete autójáig rángatott. Kinyitotta nekem az ajtót mire kérdően rá néztem.

-Ülj már be - mondja unottan, mire összefontam mellkasom előtt a karjaimat. - Akarom mondani... Ash kérlek foglalj helyet az autómba a formás seggeddel még mielőtt én ültetlek be - rám kacsint.

Beszálltam, Lauren pedig becsukta az ajtót, majd ő is beszállt és a gázra taposott. Megálltunk egy hamburgeres előtt.

-Szereted? - néz rám kérdően.

Bólintottam párat, mire Lauren rögtön eltűnt mellőlem. A telóm elkezdett csörögni. WW hívott, a főnököm. Felvettem és rögtön elkezdtem magyarázkodni.

-Szia. Sajnálom, hogy ma nem voltam, de kész van amit kértél és elküldöm neked e-mailba, ha így megfelel.

-Nyugi Ash csak megakartam kérdezni, hogy minden oké-e nálad. Mondtam, hogy akkor jársz be amikor akarsz - mondja lazán.

Lauren visszaült a kocsiba és felém nyújtotta az egyik elcsomagolt hamburgert. Felmutattam a mutató ujjam ezzel jelezve, hogy kicsit várjon.

-Igen minden oké, de ne vegyél ilyen lazán, így nem tanulok semmit - magyarázom.

-Kislány, inkább neked kéne tanítanod másokat. Rég találkoztam ekkora tehetséggel. Na de nem is zavarlak. Majd ha gondolod gyere. Csá kölyök.

-Szia és köszönöm - szinte rögtön kinyomott, mire a telefonom eltettem.

A fekete hajú lányra néztem akinél egy csomó minden volt. Egy nagyobb táskába 2 hambi, 2 nagy sült krumpli, 2 nagy üdítő és egy csomó mártás. Elkezdtünk falatozni a kocsiba. Szinte pár perc alatt felfaltuk mindketten. Mikor ezzel készek voltunk Laurennel újra útnak indultunk. A pénztárcámból kivettem a szerintem megfelelő összeget majd Lauren felé nyújtom.

-Hadd már. Meghívtalak - mondja és rám kacsint.

Érzem, hogy arcom újra elönti a pír és olyan leszek, mint a paradicsom. Nem szóltam semmit. Halkan felkuncog és megrázza a fejét. Úgy látom jól szórakozik rajtam.

-Te egy kacsintástól elvörösödsz? Akkor mi van ha valami ilyent csinálok? - kérdi egy hatalmas mosollyal és kezét combomra teszi.

Nyeltem egy nagyot és rá néztem, de ő direkt csak az utat nézte. Elkezdte simogatni combom lassan és érzékien. Olyan finoman csinálta szinte nem is éreztem érintését csak néha néha, de olyankor testem teljesen libabőrös lett.

-Lauren... - próbálok ellenkezni, de a testem nem mozdul. Teljesen megbolondított ez a lány. Még soha senkinek nem hagytam, hogy hozzám érjen. Viszont ő más. Nem is tudom ezt elmagyarázni. Valami vonzott hozzá. Az elmém azt akarta, hogy leálljon, de a testem szinte ordította, hogy "folytasd". Hirtelen combomba markolt, mire elég hangosan felsóhajtottam, majd gyorsan szám elé kaptam.

-Mint egy kis cica - nagyon jól szórakozik reakciómon.

Élvezte, hogy megint ő irányít, mint mindig. Nekem viszont ez bejött. Nagyon is. Tudtam, hogy rossz amit teszek, tudtam, hogy rossz amit kezdtem érezni iránta, tudtam, hogy ezt még megfogom bánni és nem szabadna, hogy engedjek neki, de nem tudtam magam fékezni. Valami fura dolgot kezdtem el érezni iránta, amit még senki iránt nem éreztem. Tetszett, hogy most nem volt bunkó, sőt mondhatni játékos volt és kedves. Ez eléggé bejött.

-Na és Ash volt már fiúd?

-Finnek hívták. Talán egy évig tartott.

-Miért lett vége?

-Az nem a te dolgod - mondom kissé indulatosan.

-Nem akartál vele lefeküdni - találja fején a szöget, mire nem szóltam csak mérgesen kinéztem az ablakon. - Tudtad, hogy a szüleink elutaznak? Jövő hétvégén miénk a ház - néz rám mosolyogva. 

Kissé elfehéredtem, ezért lehúztam az ablakot. Mi? Csak mi leszünk a házba? Én és Lauren össze zárva? Lauren, mintha csak a gondolataimba olvasott volna halkan felnevet. 

-Nyugi jól fogunk szórakozni. Majd kitalálunk valami programot. Amit mindketten fogunk élvezni - kacsint egyet és tovább nézi az utat.

-Miért vagy ilyen? - kérdem meg tőle, mivel feltűnt, hogy túlságosan is kedves.

-Őszintén? Kicsit félek, hogy elmondod anyámnak. Viszont tudom, hogy nem vagy annyira őrült, hogy ezt megtedd. Szóval ez olyan kárpótlás féleség tőlem, de elég béna vagyok benne. Soha senkitől nem kérek bocsánatot, de most túl lőttünk a célon. Szóval csak azt akarom mondani, hogy ne haragudj - suttogja az utolsó szót majd mélyen szemembe néz.

Jól hallottam? Lauren Jauregui bocsánatot kért és megbánást érez? Nem hiszek a saját fülemnek. Remélem tudja, hogy ettől még ugyan úgy utálom őt.

Mikor haza értünk egyszerre léptünk be az ajtón. Clara és apa össze bújva néztek valami filmet. Jó volt boldognak látni őt végre annyi év után. Olyan volt, mint egy kamasz, aki most először szerelmes. Láttam a szemébe, ahogy rá nézett Clarára. Teljesen bele zúgott ebbe a nőbe. Hangosan nevettek egy jeleneten, majd apa mélyen Clara szemébe nézett és megcsókolta. Nagyon aranyosak voltak. Elmosolyodtam.

-Ömm anya. Ma megyek bulizni - mondja Lauren és már indul is a konyhába.

Én pedig, hogy ne zavarjak semmit felmentem a szobánkba. Csak feküdtem a matracon és bámultam a plafont. Valami nem oké. Nem tudom mi van velem. Olyan üresnek érzem magam. Ha eltűnnék vajon valaki keresne, hiányoznák valakinek? Egyáltalán feltűnne nekik, hogy eltűntem? Ugyan már. Még a gondolat is vicces. Senkinek nincs szüksége rám.

Mi van velem? Lehet ez a drog mellék hatása? Nagyon rossz. Olyan boldogtalannak érzem magam. Valami hiányzik az életemből vagy valaki.

A telóm elkezdett remegni. Megnéztem. Cody Christian ismerősnek jelölt a Facebookon. Vajon miért jelölt be? Miért most, hisz már 3 éve oda járunk suliba és minden egyes reggel elmegy mellettem. Mindegy. Vissza igazoltam és letettem a telóm, de az újra rezegni kezdett. Cody írt nekem.

Ezzel fére dobom a készüléket. Még hallom, hogy párszor rezeg, de nem érdekelt. Nem voltam kíváncsi Codyra. Idióta banda. Ez is tuti valami átverés, amit Camila tervelt ki, hisz ő elég jóba van Codyval. Simán kinézem abból a lányból.

-Valaki nagyon keres - jön be az ajtón Lauren.

-Ma egész nap jelölgetnek és csak fiúk hála a vetkőzős jelenetemnek - mondom mérgesen.

Lauren felnevet és valamit elkezd babrálni a telóján majd mosolyogva rám néz és biccent a fejével, hogy nézzem meg a telefonom. Lauren Jauregui ismerősnek jelölt. Mosolyogva megráztam a fejem.

-Remélem még egy vissza jelölés bele fér mára - mondja egy ártatlan mosollyal, mire vissza igazoltam, hogy ismerem. - Amúgy meg... mondtam én, hogy dögös vagy - a szekrényéhez sétál és elkezd keresgélni.

Nem szóltam semmit csak megforgattam szemeimet. Még hogy dögös. Azt hiszem Lauren nem érti a szó jelentését. Ő dögös, én nos maximum jól nézek ki bár még ezt se mondanám.