Ashley szemszöge:

Miután Lucy és Lauren kimentek az ajtón kissé furán éreztem magam. Felálltam, de teljesen megszédültem. Megfogtam az asztalt nehogy elessek, majd a mosdó felé sétáltam düllögve. Megtámasztottam magam a mosdókagylón és a tükörbe néztem. Én néztem vissza belőle, de még is annyira más volt. Arcán egy gonosz mosoly volt és hatalmas szemei voltak. Kiugrott a tükörből, mire én a hirtelen jött mozdulat miatt a földre estem.
Camila és Ally jöttek be az ajtón. Segített felállni. Minden teljesen lelassult. Lenéztem a kezemre és olyan lassúnak tűnt, hogy ahogy mozgattam egyszerre több pozícióba láttam a kezem.

-Mit csináltatok? - kérdem és lenézek a lábamra.

Minden mozgott körülöttem és olyan könnyűnek éreztem magam. Szinte lebegtem, mintha nem lett volna gravitáció, mintha az űrbe volnék. Csak lebegek és lebegek. Teljesen elvesztem gondolataimba. Hirtelen a földre esek. Körbe nézek. Egy szűk helységbe voltunk, ahol felmosók és hasonló dolgok voltak.

-Megleckéztetünk. Te velem soha ne kezdj ki, mert ez lesz a következmény. Remélem ezt egy életre megjegyzed - mondja Camila és elkezdik össze kötni a kezeimet, majd a lábaimat is.

Épp szólni akartam volna, mikor a számat leragasztották. Kimentek az ajtón, mire minden elsötétült. Hallottam egy koppanást és hirtelen minden lángol körülöttem. Mi a fene? Próbáltam felállni, próbáltam menekülni, de nem ment. Túl erősen kötözött meg a két lány. Szinte mozdulni se bírok. A tűz elkezdte bőröm égetni, mire felsikoltottam és sírva lecsuktam szemeimet. Mikor kinyitottam a tűznek nyoma se volt. Érzem, hogy homlokomon végig folyik pár izzadtság csepp.

-Kincsem ne félj. Nem lesz semmi baj - hallom meg anya hangját, mire oda kapom a fejem.

A tengerparton voltunk. Épp egy várat építettünk. A nap kellemesen sütötte a bőröm. A vár hírtelen összedőlt.

-Sok vizet kell bele tenni, hogy jobban megálljon. Ne félj. Nem lesz semmi baj, ezt is helyre hozzuk mi ketten - mondja mosolyogva és újra kezdjük építeni.

-Te nem vagy igazi. Meghaltál - mondom sírva.

-Te miről beszélsz Ash? Hát úgy nézek én ki, mint a halott? Jól érzed magad? Olyan fehérnek tűnsz. Gyere menjünk inkább úszni - mondja és bele veti magát a tengerbe.

Szaladtam utána és én is bele ugrottam a kellemes hőmérsékletű vízbe. Olyan jó érzés volt. A víz ellazította az izmaimat és csak úsztam anya után. Hátra fordultam. A part olyan messze volt, hogy szinte már nem is láttam.

-Anya, te nem is tudsz úszni - mondom mire hirtelen valami elkezd lefelé húzni.

Egyre mélyebb és mélyebb kerülök. Próbálok a felszínre úszni, de nem megy. Valami egyre mélyebbre ránt, én pedig nagyon sok vizet nyelek. Végül feladtam a harcot és minden elsötétült.

Nyikorgó hangot hallok. A fejem abba az irányba kapom. Az ajtó kinyílt, mire a fény szó szerint megvakított, aztán újra becsukódott az és valaki felkapcsolta a lámpát. Lauren volt az. Szem forgatva rám néz. Már csak ő hiányzott. Jobbat nem tudnák halucinálni? Hirtelen egy férfi állt mögötte késsel. Próbáltam neki elmondani, de nem figyelt rám és beszélni se tudtam. A férfi amikor leszúrta volna hirtelen eltűnt. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Nem szeretem őt, de attól még senkinek nem kívánom, hogy meghaljon.

Lauren szemszöge:

Mikor benyitottam a raktárba sötétség fogadott. Megkerestem a lámpát és felkapcsoltam azt. Ash a földön ült. Haja kócos volt, arca sápadt és izzadt, kezei és lábai össze voltam kötve, száján pedig ragasztó volt. Pupillája ki volt tágulva és a hátam mögé nézett és elkezdet vadul mozgolódni. Hátra fordultam, de nem volt ott senki. Bezártam a raktár ajtót és leültem mellé a földre. A kis lámpa épp csak adott némi fényt. Levettem a ragasztót a szájáról és nagyon ügyeltem arra, hogy ne okozzak neki fájdalmat ezzel. Nem szólt semmit csak fejét a vállamra hajtotta.

-De anya én nem értem miért csinálják. Soha nem ártottam senkinek. Vagyis ma picit megböktem azt a lányt, de soha nem bántanák senkit mert erre tanítottál. Arra, hogy én okosabb legyek annál, minthogy valakit megverek. Azt mondtad az ilyen embereknek valami bántja a lelküket és azért teszik ezt másokkal, hogy ők ezalatt a kis idő alatt megfeledkezhessenek a saját gondjaikról. Viszont vannak, akik ezt nagyon élvezik, hogy bánthajták a gyengébbeket - mondja és arcán végig folyik egy könnycsepp.

Hirtelen felkapja a fejét és a távolba néz majd elkezd bólogatni. Tehát nem azért nem vág vissza mert nem tudna, hanem mert az anyukája azt mondta neki, hogy ne bántson senkit és mivel ő már nem él, így duplán beakarja tartani az ígéretét.

-Lauren? Már csak te hiányoztál. Jobbat nem halucinálhatnák? - kérdi és össze zavarodottan rám néz.

-Én nem a képzeleted szüleménye vagyok. Itt vagyok és mától megvédelek. Mától nem kell félned. Senki nem fog bántani. Számíthatsz rám bármikor - mondom és sóhajtok egy nagyot.

Ő visszateszi fejét a vállamra és halkan felnevet. Nem értettem mi történik, hogy miért nevet. Szerintem nem volt olyan vicces, amit mondtam.

-Mi az? - kérdem és végig simítok arcán.

-Tuti csak képzelődök , mert az eredeti tőled a hideg is kiráz. Viszont ez a alternatív, képzeletbeli éned inkább megnyugtat - mondja és tovább nevet.

-Félsz tőlem? Mármint az eredeti énemtől? - kérdem felvont szemöldökkel. Elég fura volt tőle ezt megkérdezni. Lenéztem rá. Arcából kisimítottam a szőke hajtincseit.

-Hát kicsit, de ugyan akkor ez az erőszakossága be is jön. Mármint nem az amikor úgy szorít, hogy majd meg fulladok, hanem amikor csak a kezét a nyakamra teszi és elkezdi cirógatni. Nem tudom mi van velem. Kettős érzéseim vannak felé. Viszont az érzéseim egyik fele nagyon megijeszt, hisz ő lány és utálnom kéne, de valami még is vonz hozzá - mondja nevetve.

Szóval én is bejövök neki, na meg az mikor dominálok. Ezt jó tudni. Lehet a későbbiekbe még ezt felhasználom. Legalább tudom, hogy bepróbálkozhatok nála ezzel.

-És mit bírsz benne? - kérdem kíváncsian.

-Legjobban azt, hogy tele van önbizalommal, szó kimondó és nem fél attól, hogy esetleg valaki megutálja őt ezért. Azt is bírom, hogy bármiről eltud beszélgetni, mindenhez hozzá tud szólni. Igaz, hogy rossz lánynak álcázza magát, de nagyon okos és néha kedves is - mondja és közben lecsukja a szemét és élvezi, hogy ujjammal simogatom puha arcát.

Valami elkezdett zümmögni. Ash hátsó zsebéhez nyúltam és elvettem a telóját. Lucy hívta. Nagy levegőt vettem és felvettem.

-Na végre Ash. Hol a fenébe vagy? Már halálra aggódtam magam - mondja aggódva a lány.

-Biztonságba van. Nem esik semmi baja. A szavamat adom Lucy Hale.

-Lauren?

-Nézd nem mondhatom meg hol van, de nem lesz semmi baja. Vigyázok rá... és csak, hogy tudd. Amit lent mondtam az nem volt hazugság. Igaz figyelem elterelés volt, de nem hazugság. Minden igaz volt, amit mondtam - mondom és kinyomom a hívást.

Ashnek csukva volt a szeme. Ijedten kaptam csukójához, hogy megnézzem pulzusát, ami szerencsére volt. Elaludt csak. Tovább simogattam arcát, mire egy hatalmas mosollyal jutalmazott. A szívem rögtön melegség járta át. Elmosolyodtam és elkezdtem eloldozni a lányt. Finoman, ügyelve nehogy felkeljen a földre fektettem, én pedig mellé dőltem. Álmába átkarolt és fejét a mellkasomra tette, mire gyorsabban szedem a levegőt. Mit tesz velem ez a lány? Imádom ha a közelembe van, imádom, hogy ilyen ártatlan. Egyszerűen imádom.

A suliban elég rossz hírem van. Mindenki azt hiszi, hogy egy kurva vagyok. Ezen nem is csodálkozom hisz elég sok fiúval és lánnyal voltam már együtt, de azok, mint csak egy éjszakás kalandok voltak. Sokan nem merik ezt a szemembe mondani és csak a hátam mögött pusmogják, mivel félnek tőlem. Az a pletyka járja a diákok között, hogy egyszer a lányokkal úgy megvertünk valakit, hogy korházba került. Ezt a pletykát nem tudom ki terjeszti, de nem is számít, addig is félnek tőlünk és nem kötnek belénk. Igazából a suli a mi királyságunk és élvezzük a hatalmat.

Pár óra után Ash elkezdett mocorogni. Gyorsan felkapta a fejét, felugrik és az egyik sarokba bújt. Térdeit a mellkasához húzta és össze zavarodottan nézet minden felé.

-Mit csináltatok velem? - kérdi szipogva.

-Nézd most messzire mentünk, de ígérem, hogy többé nem lesz ilyen. Sőt semmi. A szavamat adom Ash - felállok a földről és felé nyújtom a kezem.