Jm

-Akkor én most megyek.Köszönöm szépen ezt a csodás estét Hoseok. Ha bármi van nyugodtan hívj föl.Te sosem fogsz zavarni-mondta a fiú,majd közelebb lépet a férfihoz és megcsókolta annak arcának mind két oldalát,majd távozott a férfi reagcióját megsem várva.

***

Bement a fűrdőszobába,és hideg vízzel megmosta az arcát,majd vissza jött és a táskájába nyúlt.Telefonját kivéve tárcsázni kezdett.A készülék hosszasan kicsöngött,majd egy kattanás jelezte,hogy felemelték a kagylót.

-Halló?-szólt bele egyszerre Jimin és egy ismerős kedves női hang.

-Kit keres?-kérdezte a nő a túlsó oldalon.

-A nagyit keresem, Miszaka nővér.Én vagyok az Jimin.-tette még hozzá.

-Áh Jiminie. De jó hallani a hangodat kedves.Sajnálom de Jiwoo és a hugod már elaludt.

-Ilyen korán?-kérdezte kicsit döbbenten.Hisz tudta azt,hogy mamája ilyenkor még javában fent van a kicsi Jiával.

-Igen kedves.A nagyidnak volt egy kisebb balesete és láza, de már jobban van.Bár mondta,hogy ha hívnál ne mondjak neked semmit sem erről, mert különben kapok a fejemre-nevetett föl a nő.-De azon kívül minden a legnagyobb rendben van kedveském. Jia állapota is javult egy keveset.Szóval kérlek, ne aggódj Jiminem....rendben?-folytatta inmáron komoly hangot fölvéve.

-Rendben..akkor minden jót-tette le Jimin a telefont.Mert már nem bírta tovább.Ledobta a kagylót és beszaladt a hálószobájába. Levetette magát az ágyra,és zokogott.Amikor valamennyire megnyugodott ismét magát okolta a történtekért.Azért,hogy nem volt mamája mellett,azért,hogy csak magára összpontosított ma.Egyszóval mindenért magát okolta.A sírás jót tett,egészen megkönnyebbült.Bement a fürdőszobába,és lezuhanyzott.Felvette kinyult térdigérő pólóját és egy kényelmes mackónadrágot.Bekapott két altatót és fejére húzta a takarót.

Éjjel két órakor riadt fel.Azt álmodta üldözik.Egy sötét utcán rohant,utána pedig az üldözője.Amikor egy lámpa alá ért,megállt és bevárta.Amikor látótávolságba került,döbbenten ismert rá saját magára.

-Nem!Nem akarom!!!-kiáltotta bele az éjszakába.Felült az ágyban,az egész teste verítékben úszott.Megtörölte izzadt homlokát,s megpróbálta szabályozni a légzését.Végre alább hagyott a szapora szívdobogás,kezdett megnyugodni.Visszahanyatlott a párnákra.Lehunyta a szemét,miközben lázasan figyelt minden neszre.Néhány percig maradt így,aztán elhatározta,kimegy a konyhába é iszik valamit.A gyomra is üresen morgott,már megint nem evett olyan sokat még Hoseoknál sem.

Felült,hogy leszálljon az ágyról,a két lábát már le is tette az ágy mellett heverő hatalmas hófehér szőnyegre,amikor furcsa zajt hallott. Dermetten maradt abban a pózban,és a sötétben megpróbálta tekintetével bejárni a szobát de kevés sikerrel,mert koromsötét volt.A villanykapcsoló felé nyúlt,felkattintotta az éjjeliszekrényen az éjjeli lámpát,és remegve nézett szét.Minden a megszokott helyén volt,senkit sem látott.Vett egy mély lélegzetet aztán megrótta magát.

-Ha ez elhatalmasodik rajtat, Jimin,valóban beteg elmebeteg leszel.Nyugodj már meg végre,és szedd össze magad!-mondta félhangosan,miközben vállára terítette köntösét.Belebújt a papucsába,és megindult a konyha felé.A sötét nappaliba érve megint hallotta a furcsa zajt.Olyan volt,minta valaki mögötte szuszogott volna.Tisztán hallotta,amint kissé érdesen vette a levegőt.

Megkereste a falikapcsolót,és felkattintotta a villanyt.A szoba fényárban úszott,a közép nagynak mondható ülőgarnitúra most ijesztően meredt rá.Továbblépkedett.Amint kiért a konyhába,előtte kétlépésnyire megreccsent a parketta.Ijedtében nem találta a kapcsolót,bár a nappaliból kiáramló fényben keresgélni sem kellett.Annyira félt,hogy mégsem találta meg.

-Ki van ott?-kiáltott egy nagyot,bár amint végre keze ráakadt a villanykapcsolóra,rögtön felkapcsolta.Idegesen, szinte szelősen nézet szét.Kinyitotta a fürdőszoba ajtaját,majd a wc-be is benézett.Ezután a nagymamája és Jia szobájába is benézett,de sehol senkit sem talált. Nagy nehezen vissza sétált a konyháig,és kiemelte az egyik üdítőitalos dobozt.Leemelt a konyhaszekrényből egy poharat,és lerogyott az asztal mellé.Kibontotta a dobozt.és töltött az italból,aztén gyorsan a szájához emelte.Alig ivott azonban egy kortyot,szinte őrülten dobta oda a konyha kövéhez.A pohár millió darabban landolt,s a enne lévő ital vörösre festette a hófehér márványt és a konyhabútort

-Uram Jézus!-sikoltott fel.-De hisz ez vér!Vért ittam!-tört ki belőle,s pillanatokon belül hányni kezdett.Két tenyerét a szája elé tartotta,és kiadta mindazt,amit evett.A kezében piros nyál gyűlt össze.Gyorsan a fűrdőszobába ohant,és megengedte a vízcsapot.Lemosta a kezét,aztán az arcát.Leemelte a törölközőt,és beletemetkezett.Rázta a zokogás,félt,hogy mi következiik még.Talán ez mind amiatt van mert nemet mondott Mr Jeonnak?

-Nem!-mondta hangosn.-Nem vagyok sem őrült,sem pedig Mr Jeonnak a beosztotja,ezért nem kaphatok...é..én..én csak e..egy bártáncos vagyok,semmi több.Még csak nem is sztriptízes!-hebegte.

Visszaakasztotta a törölközőt,és kijött a fürdőszobából. Elővette a felmosó vödröt,és takarítani kezdte a szétfolyt italt.Az üvegcserepek hangosan koccantak egymáshoz.

-De nagy ökör vagy te Park!-mondta, amint lehajolt,hogy összeszedje a törmeléket.-Hisz ez paradicsomlé!Hangosan felnevetett és a dobozért nyúlt.Az orrához emelte,és valóban paradicsomszaga volt.Amint rendet rakott,vidámabban indult vissza a szobájába.Az óra épp hármat ütött a nappaliban.Az altató hatását érezte,a szemhéja kezdett elnehezülni,kábultnak érezte magát.Amikor átment a nappalin,leoltotta a villanyt,és belépett a szobájába.Abban a pillanatban csapódott be az ablak.Hitetlenkedve lépett oda,mert biztos volt benne,hogy nincs nyitva,hisz már kint fagyosak az éjszakák,nem aludt nyitott ablaknál,bár amúgy sem szeretett.

Amint visszaemlékezett az estére,illetve a késő délutánra,nem is szellőztette a szobát.Az ablak azonban nyitva volt. Jimin kihajolt,hogy behúzza a kicsapódott függönyt,ám a szeme a rózsabokrokra vetődött.Néhány késői virágot látott fonnyadni rajta,de még valamit.A bokor mögött valaki állt.

-Mr Jeon!Mr Jeon, ön az?-szólt ki kicsit bizakodva.Tehát a férfi figyelte.Talán azt hitte valaki van nála.Az alak azonban nem válaszolt.

-Kérem, Mr Jeon jöjjön ide!-nyújtotta ki két kezét.A bokor megrezdült,az alak közeledett.Amint az árnyékból a szobából kivetődő fényre lépett,Jimin felsikoltott.

-Nem!Nem!Nem!-ingatta a fejét,és két kezével eltakarta az arcát,hogy ne is lássa saját képmását.Amikor nagy sokára elvette a kezét az arca elől,már nem volt ott senki.Jimin fogvacogva csukta be az ablakot.Dideregve emelte fel a takaróóját,hogy aztán ájultan zuhanjon a párnáján viruló hatalmas csokor vörös rózsára...

*****************************

A nap bágyadt sugaraira tért magához.A szobában világos volt,ő pedig arccal a rózsára borulva,az ágy előtt térdelt.Nehezen felállt,és iszonyadva látta,hogy az ágya véres.A tükör elé lépett,és döbbenten nézett szembe magával.A rózsák tüskéi összevissza karmolták az arcát,a nyakát,a karját de még a mellkasát is.Nem tudta,hogy most a saját vére folyt az ágyra,vagy...vagy a rózsáké.

A zuhany alá állt,és hagyta,hogy hosszú percekig folyjon a testére a víz.Amikor végzett,megpróbálta fertőtleníteni a sebeket.Elővette a jódos üveget,és a sebek környékét bekente,majd ezután a sebhintőport szórt rájuk. Elővette a púdert,és néhány ügyes mozdulattal elhalványította a sebeket ott,ahol látszottak. Megfésülködött,és belebújt a köntösébe,majd a konyhába ment,hogy valami normális ennivalót készítsen.Ma pedig el kell mennie a pokolba,bár mennyire is utálta azt a helyet de muszáj volt beszélnie Mr Jeon-nal. Normális felnőttek módjára.

Gyorsan elkészítette a reggelijét,már régen nem evett ilyen jóízűen.Bekapcsolta a rádiót,és zenét hallgatott közben.Szeme az egyik sarokba tévedt.Ott még látszott egy kevés piros a földön.Ennyi elég is volt,már nem esett jól az étel.Felugrott,és beszaladt a hálószobába.Kitárta az ablakokat,és kihajolt.A rózsabokor előtt cipőnyomok jelezték,hogy az éjszaka nem rémálom volt,hanem valóság.Odaszaladt a telefonhoz,és a mamáját hívta,azonban a készülék üzenetrögzítője tudatta vele,hogy jelenleg a nő nem elérhető.Egy kicsit furcsálta,hogy nem veszi föl.Hisz mindig bevan kapcsolva a mobilja.

Felkapta a kabátját,a táskáját a vállára emelte,s mielőtt kiment volna a szobából,egy pillantást vetett az ágyára.A rózsacsokor hervadtan,fonnyadtan kókadozott a habos ágyban a vérfoltok között.Becsapta magamögött az ajtót,és kilépett a házból.A nap bújkálva tünedezett elő a sötét felhők közül.A szél a csupasz fák ágait rázta,Jimin érezte,amint jegesen csapódik az arcába.Összehúzta magán a kabátját,és fázósan vonult a buszmegálló felé.Felszállt a buszra és leült.Eközben még néhányszor próbálkozott telefonálni a mamájának,de sikertelenül