Jm

Jimin reszketve lépett ki a kapun.A felkelő nap, a felhők közé rejtőzött,az eső aprócseppekben szemerkélt,a szél viharos erővel tombolt.Jung Hoseok kocsija ott állt a házzal szemközt lévő parkolóban.A férfi,amit észrevette,a fiút kiszállt a kocsiból,és a kezével felé intett.

-Jó reggelt,Jiminie-köszönt barátságosan. Szeme rögtön észrevette,hogy nem sokat aludt.A fiú szép arca sápadt volt,a szeme alatt sötét árnyékokat fedezett fel.A szeméből mélységes fájdalom és szomorúság áradt.-Jó reggelt, Hoseok-köszönt,és megpróbált egy mosolyt kierőszakolni magából.

-Micsoda ronda idő köszöntött ránk!-próbált a férfi egy közömbös témával előhozakodni,de Jimin nem válaszolt,csak bólintott. Látszott rajta,hogy beszélgetni is nehezére esik. Hoseok közben arra gondolt,hogy elhatározása ellenére mégsem említi meg neki,hogy randira hívná péntek este.Nem lenne jó az időzítés,pont akkor,amikor ilyen ramaty kedvében találja.-Sikerült valamennyit kipihenned magad?-kérdezte meg aztán,csak azért,hogy mondjon valamit.Kezdett kínossá válni a csend.

-Hát..nem mondhatnám-húzta el a száját Jimin.-Egész éjjel dolgoznom kellett,s bár mondhatni egész hamar haza értem, nem sikerült kialudnom magam.-remegett meg a szája.A kocsi hírtelen csikorogva fékezett,Hoseok majdnem elkáromkodta magát.Egy csukott kisbusz  kevés híján beléjük szaladt.-Utálom ezt a csúcsforgalmat-nézett Jimin-re a férfi.-ha tehetem ilyenkor inkább gyalogosan indulok el otthonról,vagy ha nagyon sietek,taxit fogok.Úgy vezetnek egyesek ,hogy az embernek meghül a vér az ereiben-mondta.

-Engem nem zavar,épp ellenkezőleg-mondta halkan Jimin,miközben eszébe jutott,hogy ez csak mostanáig volt igaz.Tegnap majdnem elcsapták,mikor kijött a Marz-ból..Végre Hoseok kiszállt a kocsiból,megkerülte,és kisegítette Jimint.A fiú felnézett,és csak most vette észre,hogy milyen közel is vannak egymáshoz.Az arcán meglepődöttség tükröződött.-Nahát,nem is tudtam,hogy ilyen közelről olyan mint egy cuki kis póniló!-viccelődött.

-Miért,tán messziről nem vagyok egy cuki és aranyos póniló?Mellesleg egy igen jóképű póniló?-kérdezte a férfi játékosan felvont szemöldökkel és egy hatalmas teli mosollyal arcán.

-De,nagyon is,meg kell vallani.-bólintott helyeslően a fiú,egy halovány mosollyal arcán.

-Akkor,hogy létezik az,hogy egyszer sem randevúztunk még?-kérdezte Hoseok.

-Nem kérdezte sosem,hogy szeretnék e menni vagy sem.Én pedig nem gondoltam volna,hogy akarna e velem jönni vagy sem.-felelte a fiú hangosan gondolkodva.

-Értem-mosolyodott el ismét Hoseok,és maga elé engedte Jimint.-Akkor esetleg pénteken lenne kedved velem vacsorázni?-kérdezte a férfi reményteli hangon a fiatal fiút.

-Erre sajnos nem tudok még mit mondani,Hoseok. Sajnos a munkám kiszámíthatatlan..hogy mikor kellek.. De szívesen eltöltenék veled egy kellemes vacsorát ..

-Értem,na és mit szólnál ahhoz,ha nálam töltenénk a randevút?Így ha menned kellene akkor könnyedén elmehetnél..Mit szólsz?

-Rendben van,ha neked így jó.

-Akkor pénteken nálam.Az este 19:00 megfelel?

-Tökéletes.-mosolyodott el halványan Jimin.

-Akkor pénteken.

*****************

-Jó reggelt mami,megjöttem!-köszönt illedelmesen a fiú nagymamájának,ki már javában a konyhában ügyködött.

-Jó reggelt,kedveském!-köszönt kedvesen az idős asszony.-Hol voltál ilyen korán kincsem?-kérdezte.

-Csak egy kicsit lementem sétálni a közeli parkba.-felelte nehezen. Jiwoo figyelmesen végig hallgatta,egyszer sem szólt közbe.Amikor Jimin elhallgatott,akkor kérdezett.

-Én azt hiszem,hogy nem a parkban voltál,de meg tagadni sem akarom a válaszod,mert tudom,hogy nem hazudnál nekem.De viszont arra szeretnélek kérni,hogy ha valami baj történt és nyomja a lelked szólj.Mert nem szeretném ha tönkre tennéd magad,még miattunk sem.Rendben?

Jimin nem válaszolt,csak a fejével bólintott.Közben a nő arcát figyelte. Jiwoo észrevette,hogy Jimin figyeli,és lassan levette a szemüvegét.Letette a konyhapultra,aztán az unokája fölé hajolt.Jimin még sosem látta ilyennek a nagymamája arcvonásait.Mérges,szomorú és aggódó volt egyszerre.

-Eszel te rendesen Jimin?!Nagyon sokat fogytál és én ezt csak most vettem észre..Talán beteg vagy kedveském?Miért nem szóltál fiam?Én pedig mért nem vettem ezt eddig észre..-mondta,és vissza fordult a konyhapulthoz szomorúan.

Jimin először ledöbbent,de aztán lassan szólásra nyitotta száját.-Nem.Hidd el nem vagyok beteg,és nem tehetsz te semmiről.Csak egy fránya diétát kell követnem..De jól vagyok,mama..-felelte a fiú,meglepően határozottan.Eközben a szívében lévő tőr háromszáz-hatvanötös fordulatot vett.Feje sajgott a mamájának mondott hazugságtól.Mert tudta,hogy ha az igazat mondaná,az idős asszony így is gyenge szíve meghasadna fájdalmában,és ezt nem akarta.Fölállva a székből Jiwoo háta mögé állt és úgy ölelte magához,nagymamája törékeny testét.Amely szeretettel,gyengédséggel és megannyi jóval volt megáldva.Mikor az időshölgy is megfordult,puha kezeivel átölelte a sírás határán lévő fiút.Majd mintha megérezte volna Jimin könnyeinek akaratát, kezdte el simogatni hátát.-Szeretlek kisfiam!-suttogta.

Jk

Az eső javában esett odakint.A szél tombolt,csak úgy cibálta ide-oda a fák magas lombjait. Jeonguk pedig, meztelenül fetrengett egy vérvörös kanapén.A vérre forrt,a homlokán legördülő izzadság cseppjei pedig, a szoba melegéről árulkodtak.Egy férfias morgást hallatott,és az előtte térdelő fiút nyakánál fogva felhúzta magához,a kanapéra.-Most úgy megdöngetlek,hogy arra sem fogsz emlékezni melyik nemhez tartozol te mocsadék!-mondta,az örömtől fulladozó fiúnak.Az alig 18 éves fiú nagyot nyekkenve érkezett vissza a földre,ahol alig néhány perce még az előtte ülő férfit szopta.Kezét a nyakához emelte,majd erős köhögésbe kezdett.-Kérem ne kíméljen!Jó erősen basszon meg..-felelte a fiú nyájas hangon,a férfire nézve.

Az eddig ülő férfi, felállt és ismét a fiú nyakára fogott. Inmáron erősebben.-Élvezed?-kérdezte jobban szorítva az eddigi területet.A fiú bólintott,a férfi pedig elengedte.Majd jó erősen gyomorszájon rugta.-Rossz válasz!-felelve sziszegte fogai között.

Jeonguk a kanapé melletti asztalhoz lépet,melyen különféle eszközök terítéke volt kikészítve.Volt itt korbács,péniszgyűrű,bilincs,egy vastag kötél hurokkal,kis és nagy kések,inyekcióstűk és gyertyák.A férfi két bilincset fogott meg először,melyet a mit sem sejtő fiatal fiúra tett.Majd vissza tért az asztalhoz,és most egy kisebb sebészkéssel tért vissza.Az eddig élvezkedő fiú megszeppent,bár élvezte az elején a kisebb-nagyobb vágásokat,teste különböző pontjain.De most ez a mélyen belé hasító fájdalom már kevésbé.-Kérem hagya abba!Ezt már én nem akarom!-vált könyörgővé egyik pillanatról a másikra.

-Még is ki mondta,hogy meszólalhatsz te kis ribanc?Hah?-kérdezte,és a jobb combjába szúrt kést lassan megforgatta.

-ÁÁÁHH-üvöltött fel a fiú.

-Ez az kicsi ribi,hangosabban!-tört ki belőle egy őrült nevetés.És a kést egyre mélyebbre tolta a fiúban,míg az át nem ért a másik oldalára.-ÁÁÁHHH..-tört ki a fiúból még egy utolsó fájdalmas nyögés.

-Nah,még csak az elején jártunk.De már te ki is dőltél?Hahj ez nagyon nem volt szép..-mondta száját elhúzva,az előtte lévő ájult fiúnak.-Na de majd később fojtatjuk!-susmogta,és távozott a helységből.-Fiúk a tietek!-mondta kilépve a szobából,az ajtó előtt álló őröknek.-De a sebét lássátok el mielőtt bármit tesztek..értve?

-Igen is uram!-bazsajogták a férfinak.