Éppen otthon készülődök a nagy babaváró bulira. Izgatottan keresgélek valamit a szobámban, amikor a kezembe akad egy régi, barna borítós napló. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna, és ez felkelti a kíváncsiságomat. Leülök az ágy szélére, és óvatosan kinyitom.

Az első oldalon rögtön meglátom a régi, ismerős kézírást. Anya naplója! Kicsit meglepődök, hogy pont most találtam meg, de aztán eszembe jut, hogy nem lenne illendő belenézni. Azonban a kíváncsiságom győz, és gyorsan átfutom az első néhány oldalt. Tele van régi emlékekkel, apró történetekkel apáról és a családunkról. Mosolyognom kell, ahogy olvasom a sorokat, mert annyira jó megtudni mindezt.

Közben találok egy oldalt amit anya tizenhét évesen írt a bácsikámról. Ezen hangosan felnevetek, majd úgy döntök leviszem megmutatni anyunak és apunak.

Lerohanok a lépcsőn, és izgatottan keresem meg anyát a nappaliban.

– Anya, anya! – kiáltom, miközben belépek a szobába. – Találtam valamit a régi naplódban! Muszáj, hogy lásd!

Anya, aki éppen feltűzte a haját, meglepetten néz fel.

– Mi történt, Willow? – kérdi.

– Találtam egy bejegyzést, amiben a te szilvesztered szerepel! Mégpedig nagyon részletesen! Olvasd el! – mondom izgatottan, miközben a naplót a kezébe adom.

Kíváncsian veszi át a naplót, majd az utolsó oldalra fókuszál. Az arca felderül, ahogy olvasni kezd.

Egy kis idő múlva, nevetés közben felnéz rám.

– Emlékszem erre az estére! Annyira vicces volt! Képzeld el, hogy a bácsikád milyen lehetett annyi piától – nevetett fel.

Érzem, hogy anya megkönnyebbült és örömteli, ahogy a régi emlékek újra életre kelnek.

– Köszönöm, hogy megtaláltad – mondja, majd átadja  a naplót apának, aki pont ekkor jelenik meg az ajtóban.

Az egész helyzet annyira kellemes, és úgy érzem, hogy a naplóval nemcsak egy régi történetet találtam meg, hanem egy kis boldogságot és nosztalgiát is hoztam a családunkba.

– Jézusom, erre nem teljesen emlékeztem, de talán jobb is volt addig. Mark egy komplett idióta – nevetett fel apa is, homlokát ráncolva. – Nem is tudtam, hogy volt egy naplód – nézett anyára, aki kínos mosolyra húzta a száját.

Apa lapozgatni kezdett, majd hirtelen megállt egy oldalnál, visszafojtott nevetéssel nézett fel anyára, aki kérdően pislogott. Nem tudom mit talált, de nagyon érdekes lehetett.

– Mi az? – vonta fel szemöldökét anya.

Apa megköszörülte a torkát, majd nevetve olvasta fel az oldal titkait.

– Kedves naplóm! – kezdte. – Van egy aprócska gond; azt hiszem belezúgtam Daniel North-ba. Most... Nem is jut eszembe más, amit le tudnék írni ide. Puszi: Camilla

– Jajj, jobb lesz, ha kidobom ezt a naplót, nagyon ciki ezeket újra látni – temette tenyerébe arcát anya, majd kínjában felnevetett.

– Nekem tetszik – mosolyogtam. – Szerintem én is elkezdek írni egyet. Tök jó móka lesz.

– Igen, az garantált – mosolygott rám anya, majd megpuszilta a fejem búbját.

– Jó sok minden van itt Finn-ről is – szólalt meg apa ismét, ahogy a naplót lapozgatta.

– Finn? – vontam fel szemöldököm kérdően. – Finn bácsiról?

– Hanyagoljuk a naplót, jó? – kapta ki apa kezéből a naplót, mire apa védekezően széttárta a karjait és felröhögött. – Inkább induljunk, már nagyon kiváncsi vagyok, hogy fiú vagy lány lesz a baba!

– Szerintem fiú lesz – gondolkodott apa. – Szerinted, Willow?

Na és így titkoljam...

– Ööö.... – vakartam fejem. – Fogalmam sincs, nem vagyok jó a tippelésben.

– Daniel, hozod a tortát? – fordult meg anya az ajtóban, mire apa csak bólintott egyet. – Gyere Willow, mi addig beszállunk az autóba.

Boldogan sétáltam anya után, a tavaszi szellő azonnal megsimogatta az arcomat amint kiléptünk az ajtón.

Ahogy körbenézek az utcán kora tavasszal, mindig egyfajta megújulás érzése önt el. Az első rügyek már bontogatják a leveleiket a fákon, és a levegőben érezhető a friss, enyhe illat. A házak előkertjei lassan zöldbe borulnak, és a régi, kihalt hatás helyett az élet kezd visszatérni a környezetembe. Az utcán néhány ember sétál, vidám hangulatban, ami az évszak frissességét tükrözi. Minden apró részlet, a feléledő természet, a színek és az illatok emlékeztetnek arra, hogy új kezdetek várnak rám. Talán csak azért kedvelem ennyire, mert ilyen időben jöttem napvilágra, vagy talán azért, mert tényleg ez a legszebb évszak. Számomra mindig is megújulást és változást jelentett a tavasz.

– Kéne már egy új autó – méregette a fekete Hondát anya.

– Tudod, hogy apa nem akar megválni tőle. Imádja – kuncogtam, mire anya egyetértően bólintott.

– Tizennyolc éves kora óta ezzel jár mindenhova – nevetett fel az emléken. – Azóta eltelt már majdnem húsz év.

– Megint az autómat kritizálod? – lépett ki az ajtón apa egy nagy mosollyal, kezében pedig a fehér dobozzal, ami a tortát rejti.

– Ugyan, dehogy – legyintett anya, majd rám nézett mire mindketten felnevettünk.

– Te tiszta anyád vagy – nézett rám, majd mosolyogva a fejét rázta. – Mindketten páratlan szépségek vagytok – puszilt a hajamba, majd megcsókolta anyát.

Az autóban vanília illat terjengett, eleinte nem tudtam eldönteni, hogy az illatosító, vagy a torta miatt, de aztán kiderült, hogy az előbbi. Elvileg mindig ilyet használt, bár nem értem mi okból. Nekem kicsit felfordul tőle a gyomrom, mert túlságos édes az illata.

– Nekem kezd megfájdulni a fejem ettől a tömény vanília illattól – fintorgott anya, mire apa egy pillanatra felé fordult.

– Én imádom. Régi szép idők – nevetett sóhajtva, mire anya megrázta a fejét és mosolyogva az ablak felé fordult.

Ezt nem teljesen értem, de oké.

♡♡︎♡︎

A babaváró buli hangulata izgatott és vidám, a légkör tele van várakozással és boldog izgalommal. Az eseményt egy elegánsan díszített teremben tartják, ahol a falakat világos kék és rózsaszín lufik, valamint színes girlandok borítják, jelezve, hogy ma fontos bejelentésre készülnek. Az asztalokon finom falatok, szendvicsek, sütemények és üdítők sorakoznak, míg a középpontban egy hatalmas torta áll, amelyet gondosan díszítettek a baba neméhez illő színekkel, csakhogy kékkel és rózsaszínnel egyszerre. Nemsokára kiderül, hogy unokahúgom, vagy unokaöcsém lesz.

A vendégek izgatottan beszélgetnek, néhányan már szenvedélyesen találgatják, hogy fiú vagy lány lesz a baba. A hangulat könnyed és barátságos, mindenki mosolyog és nevet, miközben várják, hogy végre megtudják a nagy hírt. Az anya és az apuka, akik az esemény középpontjában állnak, boldogan fogadják a gratulációkat és öleléseket. Amikor végre elérkezik az idő, mindenki figyelmesen hallgat, miközben a Mark bácsi és April közösen vágnak a tortába egy nagy késsel.

Amint April kiemeli a szeletet, a szoba elcsendesedik, mindenki kíváncsian várja a nagy pillanatot. April kezei remegnek az izgalomtól, és ahogy végre megpillantja a kék belsőt, nem bírja visszatartani az örömkönnyeit. Az arca eltorzul a boldogságtól, és a könnyek halkan végigcsorognak az arcán, ahogy felfogja, hogy fia lesz. Az érzelmek egy pillanat alatt kitörnek belőle, és zokogva öleli meg azokat, akik körülötte állnak, míg a többiek megértő, szeretetteljes tekintetekkel néznek rá.

Mark bácsi ekkor megőrül az örömtől. Öklöket emel a levegőbe, mintha egy győztes meccs után ünnepelne, és hangosan felkiált: "Ez az, fiam lesz!" A lelkesedése és boldogsága átragad a többiekre is, akik nevetve tapsolnak, és örömteli kiáltásokkal fejezik ki gratulációjukat. Az egész szoba tele van boldogsággal és ünnepléssel, miközben April és Mark bácsi körüli érzelmek áradatában mindenki együtt örül az új családtag érkezésének.

Amíg mindenki más átadja az ajándékokat én elveszek egy szelet tortát, majd leülök a terem szélében egy székre, és onnan figyelem ahogy mindenki örül. Mosolyogva kapok be egy falatot a vaníliás tortából, mikor hallom, hogy valaki leült mellém.

– Szia – köszönt rám Cole, én meg majdnem félrenyeltem a tortát a hirtelen meglepetéstől.

– Hali – köszöntem vissza nagyot nyelve.

– Hogy vagy? – kérdezte nagy mosollyal, zöld szemeiben pedig csillogott a lámpa fénye.

– Szuperül – válaszoltam, és reménykedtem, hogy nem tűnik fel neki, mennyire zavarba hoz.

– Én lányra tippeltem – biccentett az ünneplő felnőttek felé. – Na és te?

– Én igazából tudtam, hogy fiú lesz. Tudod én voltam az, aki átvette a borítékot az orvostól – meséltem két falat között.

– Nahát, ez csúcs! – csillant fel szeme. – Én mondjuk nem bírtam volna titokban tartani, túl sokat beszélek.

– Nekem is nehezen ment – nevettem. – De megérte. Nagyon őszinte és boldog reakciójuk volt – mosolyogva néztem Mark bácsira és Aprilre, aki egymást átkarolva beszélgettek apával és anyával.

– Azt elhiszem – bólintott Cole.

– Szép napot fiatalok – lépett elénk Cole édesapja, mire a fiú hirtelen megugrott.

– Szia apu – sóhajtott. – Mielőtt megkérdezed, nem, nem akarok hazamenni. Éppen beszélgetek – biccentett felém fejével, mire Finn bácsi mosolyogva nézett rám.

– Willow – bólintott köszönésképp. – Hol találok tortát? Éhen halok!

– Ott az asztalon – mutattam az asztal felé a villámmal, mire Finn bácsi bólintott, majd elsétált.

– Folyton azzal nyaggat, hogy ha menni szeretnék szóljak neki – sóhajtozott a fiú. – Hiába mondtam, hogy nyilván szólnék, nem hagy békén!

– Úú, képzeld megtaláltam anya régi naplóját, és egy csomó oldalon megemlíti az apukádat!

– Hát, gimi óta barátok, szóval ez így elég logikus, nem? – vonta fel szemöldökét.

– De anya szerelmes volt belé – suttogtam miközben közelebb hajoltam, mire Cole szemöldökei felszaladtak.

– Na ne! – tátotta el a száját. – Ez de durva! És mégis apa legjobb barátja lett a férje... – gondolkodott el. – Ez tök fura.

– Ugye? – nevettem. – Nem is értem eddig miért nem találtam rá arra a naplóra.

– Mondjuk amúgy jó lehet naplót vezetni, oda ki tudja írni az érzéseit, ha másnak nem meri elmondani, mert fél – vont vállat Cole, én pedig ekkor eldöntöttem valamit.

Írni fogok egy saját naplót.

VÉGE

2024.08.06.

Kedves olvasók!

Szeretném szívből megköszönni mindenkinek, aki elolvasta a „Kedves naplóm" című könyvet, és hozzájárult ahhoz, hogy ez a történet életre kelhessen. A kedves kommentek, támogató szavak és pozitív visszajelzések hatalmas örömet és erőt adtak nekem.

Nagy öröm számomra, hogy Camilla és Daniel története eljutott hozzátok, és remélem, hogy olyan szoros kapcsolatba kerültetek a szereplőkkel, mint ahogy én magam is. Az ti lelkesedésetekért és visszajelzéseitekért is hálás vagyok, és bízom benne, hogy a könyv mindenki számára olyan élményt nyújtott, amilyet én szántam neki.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen az utazáson, és remélem, hogy továbbra is megtaláljátok az örömöt az olvasásban!

Puszi: Lilko_writer