Iskola után szokásosan Blake-nél csövelt a banda. Van egy garázsuk amit egyáltalán nem is használnak, így mi négyen berendeztük magunknak. Hoztunk kanapékat, van egy asztalunk, csocsóasztal, hűtőszekrény, gofrisütő, meg még egy jó pár ilyen teljesen felesleges dolog. Mindent apránként találtunk, volt amit a saját pincénkben, aztán a szüleink engedélyével elhoztuk, volt amit csak úgy szó nélkül - mentségemre szóljon, nem én hoztam el dolgokat otthonról szó nélkül, hanem Casper. Szóval így alakult ki a mi kis külön placcunk, ahol általában lógni szoktunk.

– Ráférne erre a helyre egy nagytakarítás, nem gondoljátok? – tette csípőre kezeit Blake, miközben a garázs közepén állva körbe nézett.

– Felesleges lenne, mert a pénteki meccs után nyilván megint nagy bulit szerveznénk a győzelmünkre, aztán akkor lesz itt akkora rendetlenség, hogy csak na – dőlt le az üres kanapéra Finn, kezeit pedig feje alá helyezte, és így nézte a mennyezetet. Végülis igaza volt, ha pénteken nyerünk, márpedig minden erőnkkel azon leszünk, hogy nyerjünk, akkor abból megint buli lesz.

– Igaza van – helyeselt Casper, aki a csocsó mellett sétálgatott, majd megfogott egy darts nyilat és egyenesen a táblába hajította, pontban a közepébe.

– És ha nem nyerünk? – kérdeztem hirtelen, mire mindhárman megdermedtek. Casper egy nyíllal a kezében fordul felém, Finn a kanapén felkönyölkölve, Blake meg a szoba közepén állva.

– Daniel North, mi volt ez a kérdés? – pattant fel Finn, majd mellém sétált, és leült mellém.

– Csak azt kérdem mi van, ha nem is nyerjük meg? – kérdeztem újra. Kissé bizonytalan voltam magammal szemben, mert apámnak lehet igaza van, és már nem vagyok olyan jó a pályán, mint régen. – Azért a Crawford giminek elég erős a csapata, és nem tudhatjuk mivel állunk szemben.

– Crawford, hagyjuk már – horkant fel Casper a csocsó mellett. – Én azt hallottam egy havertól, hogy az ottani csapat itt van lent, a béka segge alatt – mutogatta a padlót. – Az egyikük konkrétan kirúgta a saját lábat egy meccs alatt!

– Ettől függetlenül lehetnek jók – érveltem, mire mind a hárman tenyerükbe temették arcukat.

– Mi is jók vagyunk – szólalt fel diadalittasan Finn, mintha előre tudná, hogy mi fogunk nyerni. – Elfelejted, hogy ki vagy! Te vagy Daniel North! Arthur North fia, aki egy nagyon tehetséges focista volt! Mark is nagyon sok mindent elért a focival. Daniel, ez a véredben van, és borzasztóan jó vagy!

– Nem tudom – mondtam, miközben cipőm orrát figyeltem. Igaz, hogy minden így történt, ahogy mondta, de ettől függetlenül én lehetek más, lehetek rosszabb, lehetek ügyetlen.

– Kell neked egy sör – bicegett a hűtő elé Casper. Érdeklődve figyeltem, ahogy bal lábát furán emeli, mert ez eddig fel sem tűnt.

– Mi van a lábaddal? – kérdeztem hangosan, komoly hangnemben. Ha lesérült, nekünk tényleg lőttek.

– Csak egy kis ficam – legyintett, mire Blake idegesen fekete hajába túrt, Finn feszülten dobolni kezdett combján, én pedig próbáltam higgadt maradni. – Semmi komoly, péntekre jól leszek!

– Francba, Casper! – álltam fel a kanapéról, majd fel-alá kezdtem menetelni, miközben ujjaimat tördeltem. – És ha nem leszel jól? Nekünk annyi! Mi a francot kezdünk magunkkal? Miért nem mondtad egyáltalán?

– Jól leszek – bicegett elém, majd a két sör közül amit a kezében tartott az egyiket átnyújtotta nekem. – Ülj le, és igyál!

– Nem biztos, hogy hétköznap jó ötlet sörözni, nem? – húzta féloldalasan száját Blake, és nem is ránk, hanem Finnre nézett kérdően.

– Nyugi haver, ez csak egy sör! – nyugtatta meg Casper, majd azzal megrázta az üveget, és egy határozott mozdulattal lehúzta a tartalmát.

– Én szóltam – hagyta annyiban Blake, aztán ő is a hűtő elé sétált azzal a kivétellel, hogy nem sört vett ki belőle, hanem egy üveg szénszavas vizet.

Amíg Casper és Blake dartsozni kezdtek addig én visszaültem Finn mellé, mert tökéletesen tartottam az alkalmat arra, hogy egy kicsit kifaggassam Camilláról. Egyelőre nem hiszem, hogy elértem volna valamit az üggyel kapcsolatban, de szépen lassan, mindent a maga idejében meg fogok oldani.

Persze nyilván nem kérdeztem meg csak úgy random, hogy mi van Camillával, ki kellett találnom valami mellébeszélést, hogy aztán abból kiindulva szóba tudjam hozni a lányt. Hülye azért nem vagyok, Finn sem az, szóval okosban kell játszani.

– Aztán ha pénteken nyerünk, ne igyál túl sokat, mert szenvedés lesz másnaposan irodalmat tanulni – helyezkedtem el, mire kérdően felpillantott rám. – Tudod, szombaton Camillával tanultok.

– Jó, hogy mondod! Teljesen kiment a fejemből az egész.

– Szerintem aranyos lány – próbálkoztam, hátha így Finn-nek is megered a nyelve, és mond valami olyat Camilláról amiből kiderül, hogy mit gondol róla.

– Kicsit félénk, és néha úgy érzem nem kedvel, annyira keveset beszél, de amúgy tényleg az, aranyos lány – bingo! Szóval aranyosnak találja, viszont azt hiszi, hogy nem bírja? Ó, Finn, jobban bír, mint te az valaha gondolnád!

– Szerintem csak ilyen a személyisége, aztán az is lehet, ha kicsit többet lógtok együtt, akkor változik. Mármint lehet, hogy csak jó benyomást akar kelteni.

– Lehet – értett egyet Finn.

– Hálád jeléül meghívhatnád pénteken a bulira a meccs után – elhúztam előtte a mézesmadzagot, és csak reménykedni tudtam, hogy tetszett neki az ötletem.

– Nem is tudom, nem tűnik bulizós típusnak a csaj – mondta bizonytalanul, mire azonnal gondolkodni kezdtem. El kell érjem, hogy meghívja.

– Na de ha jönne a barátnője is? Ő elég bulizós típusnak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy rá tudja venni Camillát arra, hogy eljöjjenek.

– April? – nézett rám Finn. – A csaj aki nyakon vágott ma? Apropó, amúgy miért vágott nyakon? – kérdezte röhögve.

Az a lány szerintem kicsit zakkant. Ma is csak azért vágott nyakon, mert azt hitte, hogy Camillát figyelem, miközben egyébként csak arra voltam kiváncsi, hogy mi történik ott hátul, hogy hogyan állnak egymáshoz Finn és Camilla. April meg felkapta a vizet, hogy mégis hogy képzelem ezt, meg ne merjem bántani a legjobb barátnőjét, mert kiherél. Esküszöm, hogy nem normális!

– Nem tudom, vannak ilyen kattanások a fejében – ráztam fejem, mire Finn megint csak nevetett egyet.

– Jó, egy próbát megér – na mit mondtam? Elérem amit akarok! – Dobok neki egy sms-t is, hogy ne tervezzen aznapra semmit.

– Neked megvan a száma? – lepődtem meg, de úgy igazán. Sosem beszéltek egymással, maximum egy-két szót, mégis megvan neki a száma?

– Mindenki száma megvan az osztályból.

– Jó tudni – húztam meg a sört nagyokat pislogva, miközben az asztal lábat szuggeráltam.

Hogy lehet, hogy nekem meg nincs meg a száma, miközben én segítek neki?

– Ez gyors volt – nevetett Finn, mert miközben zsebébe csúsztatta a készüléket az már jelzett is. – Idézem: April vagyok, mindenképp ott leszünk felkiáltójel, és egy kacsintós emoji.

– Miért April válaszolt? – húztam fel orromat.

– Nem tudom – vont vállat, majd zsebre tette a telefonját. – De ezek szerint itt lesznek. A helyedben bepróbálkoznék Aprilnél, szerintem összeilletek!

Hát ez nagyon jó vicc volt!

– Te jó isten, ezt meg se hallottam! – nevettem fel Finn ötletén, miközben fejemet fogtam.

– Miért?

– April egy vadállat – horkantam fel, az üres üveget pedig bedobtam a kanapé melletti kukába. – Nem ilyen lányra vágyom.

– Akkor milyenre? – vonta fel szemöldökét játékosan Finn, mire sóhajtva hátra dőltem és gondolkodtam egy kicsit.

Mire is vágyom pontosan?

– Hát, valaki olyanra aki megért, aki mindenben támogat, kedves, jószívű, barátságos, segítőkész, tud vicces is lenni, de ha magam alatt vagyok akkor ő a támaszom. Azt hiszem, erre vágyom – tűrtem hátra hajam.

– Hű – pislogott Finn. – Erre nem tudok mit mondani, ez... Nem gondoltam volna, hogy az ilyen lányokat szereted.

– Én sem – válaszoltam őszintén. Azt sem tudtam, hogy erre vágyom. Egyszerűen csak jöttek a szavak. Sosem az ilyen lányok voltak az eseteim. Általában nem is volt barátnőm, mert nem szerettem volna elköteleződni senki mellett. Egyszerűen nem lett volna rá elég időm a foci mellett, plusz egy lány sem fogott meg annyira, hogy megváltozzon a véleményem.

– De az biztos, hogy April és az eseted közt van egy aprócska különbség – vágott háton játékosan, mire bólintva felnevettem.

Hangos koppanásra kaptuk fel fejünket egyesen Casper és Blake felé, akik azóta is dartsoztak, de most mindketten kővé dermedve álltak egymással szemben visszatartott röhögéssel.

– Ti mi a szart csináltok? – vontam fel szemöldököm ahogy a két srácot néztem, miközben ők egymást nézték.

– Dartsozunk! – röhögött fel Casper egy újabb sörrel a kezében.

– És mi volt ez a koppanás? – érdeklődött Finn.

– Hát, ahogy dobtam a nyilat az valamiért visszapattant, és a csocsóasztalnak esett – válaszolta kissé lassan Casper, és itt már tudtuk is, hogy mi a szitu.

– Casper, nem megmondtam, hogy ha többet iszol a kelleténél, akkor ne dartsozz? – álltam fel a kanapéról aztán a fiúkhoz sétáltam, akik még mindig azon röhögtek, hogy a nyíl majdnem beléjük állt, mert visszapattant a tábláról.

– Ne vedd már el na! – hisztizett Casper mikor meglátta, hogy kinyújtom kezem, és arra várok, hogy odaadják a nyilakat.

– De, elveszem! – kaptam ki kezükből, majd visszatettem őket a dobozba. – Casper te meg tedd le az a sört, igyál valami kevésbé alkoholos dolgot.

– De én ezt akarom inni – válaszolt csípőből, mire ismét visszafordultam és a sört is kivettem a kezéből, majd a kukába hajítottam. – Daniel te akkora ünneprontó vagy!

– Jaj ne, mi lesz most velem? – tettem fel a költői kérdést, majd átkaroltam Caspert és az ajtó felé kísértem. – Hazaviszem ezt a szerencsétlent.

– Nem akarok haza menni! – ficánkolt karom alatt. – Nem vagyok kiváncsi a nővéremre, nem megyek haza.

– Én kiváncsi vagyok rá – röhögött fel Blake, mire Casper idegesen megfordult. – Megyek én Casper helyett!

– Szállj már le a nővéremről, ez undorító, fúj már! – fintorgott rá Casper. Finn eközben a kanapén ülve röhögött néha Blake, néha pedig Casper beszólásain.

– Tényleg vidd haza – mondta Finn, mire bólintottam, fogtam Caspert és kikísértem az ajtón.

– Blake olyan undorító – motyogta Casper miközben próbáltam betessékelni az anyósülésre.

– Most éppen miért? – kérdeztem sóhajtozva, mert Casper nem igazán akart beülni az autóba.

– Rá van szállva a nővéremre – fintorgott, aztán ahogy próbálta felém fordítani a fejét sikeresen lefejelte az autót, de nem akartam szemét lenni, így minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam.

– Mi ezzel a baj? Maddie-t amúgy sem érdekli Blake, tehát hiába beszél – vontam vállat, aztán becsuktam az ajtót miután végre beült, megkerültem az autót és én is behuppantam.

– Attól még undorító – érvelt saját igaza mellett. – Most képzeld el mondjuk azt, hogy Camilla lenne oda Markért és folyton róla beszélne neked – példálózott.

– Sajnálattal közlöm, hogy ezt elképzelni sem tudom – indítottam be a motort, majd kikanyarodtam az útra.

– De biztosan zavarna – dőlt az ablaknak, majd pár perc múlva bealudt.

Elgondolkodtam azon, hogy zavarna-e, ha Camilla folyton Markról áradozna nekem, de végül arra jutottam, hogy nem. Először is belegondolni is nehéz volt, mert tisztában vagyok vele, hogy Camilla nem tudna belezúgni a bátyámba, másodszor pedig ha mégis megtörténne, én örülnék annak, hogy Mark mellett egy Camilla féle lány van. Bár, ha jobban belegondolok ebben nagyon hasonlítok én meg a bátyám. Ő sem szeret elköteleződni, ezáltal nem sokszor volt barátnője, ha meg volt is, nagyon sokat veszekedtek amiért Mark kevés időt tölt vele, és mindig szakítás lett a vége. Ezek általában nem annyira viselték meg őt, legalábbis külsőleg nem. Aztán hogy igazából mit érzett, az örök kérdés marad.

Leparkoltam a kertes ház előtt, majd óvatosan megpróbáltam felébreszteni Caspert a vállánál fogva, de meg se moccant. Ezután kicsit erősebben ráztam meg a vállát, amire már megmozdult, és összeráncolt szemöldökkel nézett rám, hogy miért nem hagyom aludni.

– Megérkeztünk – mutattam a házra a szélvédőn keresztül.

– Mondtam, hogy nincs kedvem Maddie-hez.

– Rosszabb vagy, mint egy lány. Ne legyél már ilyen kényes szar Casper – forgattam szemeim aztán kiszálltam és még ajtót is nyitottam neki.

– Nem szállok ki – fonta egymásba karjait.

– De – fogtam meg pulcsiját, majd egy egyszerű mozdulattal megrántottam és kiszedtem az autóból. – Ó, nézd, mégis kiszálltál!

– Te szemét – nézett szemeimbe szúrós tekintettel, aztán elindult a kapuhoz, de időközben Maddie kilépett az ajtón és minket kezdett bámulni. – Persze, ez is most jöjjön ki az udvarra...

– Minden rendben fiúk? – battyogott a kapuhoz Maddie kérdő tekintettel.

– Hát, olyasmi – biccentettem.

– Na várjunk – csitított el, mi pedig csendben is maradtunk. Íratlan szabály, hogy Maddie-vel nem szabad szórakozni. – Ha neked kíséreted van, akkor kiműveltél valamit – fonta egymásba karjait, és szemöldökét ráncolva nézett öccsére. – Mit csináltál már megint, Cas?

– Először is, ne hívj Cas-nek – rázkodott meg mellettem a fiú. Nem tudom, hogy az alkohol miatt, vagy az az undor okozta, amit a becenév váltott ki belőle.

– Ne beszélj vissza, mert nem szeretem. Mit csináltál? – kérdezte újra Maddie, egyik lábáról a másikra helyezve súlyát.

– Ittam egy keveset – válaszolt röviden Casper, mire Maddie ítélkező pillantásokkal jutalmazta.

– Megmondtam, hogy nem kellene alkoholt innod, mert nem egészséges! – förmedt rá a lány, én pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon elinduljak-e, vagy maradjak még.

– Elfelejted milyen voltál gimiben – vágott vissza Casper élesen.

– Oké, bevallom, néha én is ittam. De nem hétköznap, az istenit! – mordult fel a lány. – Köszi, hogy haza hoztad Daniel!

– Semmiség – ráztam meg fejem.

Megvártam amíg Casper bemegy a kapun, mert eléggé bicegett alapból is, most meg részegen méginkább megingott járás közben. Amint belépett az udvarra Maddie nyakon vágta és szidalmazni kezdte, én pedig egy apró mosollyal megfordultam, és beszálltam az autómba. Mark is ugyan ilyen természetű, mint Maddie, alapjáraton nagyon jó idősebb testvér, de ha valami rosszat csinálsz akkor azt hallgathatod napokig, sőt, néha hetekig. Mark és Maddie nagyon hasonlítanak egymásra ilyen téren, mégis két teljesen különböző ember.

Mikor már pont arra készültem, hogy elindulok jelzett a telefonom, így megnéztem ki üzent.

Casper: Valamitől nagyon sajog a fejem, csináltam vele valamit? Ja, kinyújtottad a pulcsimat ahogy kirángattál a szar Hondádból te pöcs!

Ez aztán a szívmelengető üzenet.

Daniel: Mikor beszálltál kicsit megfejelted az autót, valószínűleg emiatt sajog. Amiért szarnak nevezted az autómat csak annyit mondok arra, hogy kinyúlt a pulcsid, hogy megérdemelted!

Casper: Ettől még szar az autód :)

Daniel: Nekem legalább van :D

Casper: Na jó, menj a francba!

Daniel: Te meg aludjál, alkesz!

Nevetve süllyesztettem a zsebem mélyére a telefont, majd elindultam haza. Út közben hangosan hallgattam a zenét, közben a kormányon doboltam az ujjammal, néha énekeltem is egy kicsit, de ezt szigorúan csak akkor teszem, ha egyedül vagyok. Másnak nem kell hallania a csodás hangomat, ez hétpecsétes titok!

– Sziasztok – köszönve léptem be az ajtón, mert ilyenkor általában mindenki itthon van, de most úgy tűnik egyedül vagyok. – Vagy mégsem.

– Már megint magadban beszélsz – szólalt meg Mark, és kezdtem aggódni, hogy ezt most csak a fejemben hallom, mert bátyámat nem láttam sehol.

– Hallucinálok? – fordultam körbe a nappaliban. – Mark, nem vagy vicces, merre vagy?

– A fürdőben, egy perc és megyek! – kiáltott ki nevetve, mire sóhajtva leültem az egyik bárszékre a konyhapult mellett.

– Hol az ősök? – kérdeztem mikor megjelent mellettem és felült egy székre.

– Fogalmam sincs, majd jönnek valamikor, gondolom – vont vállat nemtörődöm stílusban, mire csak bólintottam. – És te hogy hogy ilyen hamar itthon vagy? Nem a srácokkal voltál?

– Casper többet ivott, mint kellett volna, pedig figyelmeztettük is, szóval hazavittem. Nem volt kedvem visszamenni, gondoltam hazajövök inkább – meséltem kedvetlenül. – Fáradt vagyok.

– Biztos nincs baj? – érdeklődött bátyám bizalmas tekintettel.

– Nincs – nem akartam őt is a hülyeségemmel fárasztani, miszerint félek a pénteki meccstől.

– Akkor jó – kócolta össze hajam, pedig nagyon jól tudja mennyire utálom mikor ezt csinálja. – De mindenképp szólj, ha van valami!

– Úgy lesz.

– Na és mi van a csajszival meg Finn-nel?

– Eddig egész jól haladok, ma egymás mellett ültek irodalmon – dicsekedtem, mire Mark elismerően bólintott. – Meghívta a meccs utáni bulira, másnap pedig együtt fognak tanulni. Mondtam, hogy megoldom!

– Ez igen öcsi – vigyorgott büszkén. – Annyira érdekel ki ez a lány, sosem hallottam még róla, pedig ezek szerint már régebb óta osztálytarsak vagytok. Mesélj róla!

– Mit meséljek róla? – nyújtózkodtam, közben elnyomtam egy ásítást.

– Jesszus, csak mesélj róla – horkant fel hitetlenkedve.

– Hát, nagyon csendes lány, tényleg alig beszél. Emelett egyébként természetes szépség, kedves, segítőkész, nagyon okos, szinte mindenből kitűnő tanuló – soroltam Camilla tulajdonságait, közben gondolkodtam ezerrel, nehogy kihagyjak valamit. – Nem tudok mást mondani róla. Vagyis talán még annyit, hogy ha egy kicsit magabiztosabb lenne, akkor minden második fiú a lába előtt heverne, Finn-t is beleértve, és szüksége se lenne rám.

– Szóval szép, mi? – vonogatta fel-le szemöldökét, mire szememet forgatva felé fordultam.

– Kifogtad a lényeget, gratulálok Mark!

– Azért elég lényeges információ! – emelte fel kezeit "én csak mondom" stílusban, aztán lekönyökölt a pultra. – És azt tudni, hogy Finn mit gondol róla?

– Annyit sikerült kiszednem belőle, hogy aranyosnak találja.

– Öcsi, emelem kalapom, ha tényleg össze hozod ezt a kettőt! – veregette vállamat büszkén.

– Nemsokára vehetsz egy kalapot, mert össze fogom hozni őket bármi áron – mondtam magabiztosan, mire Mark nevetve felállt a székről és a konyhába sétált. – Amúgy hol a pulcsim?

– Milyen pulcsi? – kérdezett vissza szinte azonnal, furcsa hangnemben.

– Mark!

– Daniel? – fordult felém felvont szemöldökkel.

– Az a pulcsi, amit kölcsön adtam a randidra vagy mire – emlékeztettem, majd kérdő tekintettel bámultam rá pislogás nélkül. Az volt az egyik kedvenc pulcsim.

– Nyugi, csak ugratlak, bent van a szobádban az ágyadon – vigyorgott szórakozottan. Megint nagyon vicces kedvében van.

– Szólj mikor kell nevetni – mosolyogtam gúnyosan, majd sóhajtozva körbenéztem.

– Most – szólt két perc múlva.

– Hahaha – színleltem nevetést, mire Mark fejét rázva röhögni kezdett rajtam. – Mark.

– Igen? – fejezte be, majd teljesen komolyan nézett rám miközben válaszomra várt.

– Szerinted pénteken nyerünk a Crawford gimi ellen? – kérdeztem, kerülve a szemkontaktust.

– Persze, hogy nyertek!

– Úgy hallottam elég erős a felhozatal, csak ezért kérdeztem – biccentettem egy félénk fintorral.

– Én csak annyit hallottam róluk, hogy az egyik csávó kirúgta a saját lábát egy meccsen.

– Én is rúgtam már ki a saját lábam. Ettől függetlenül lehetnek jó csapat.

– Utoljára szerintem öt éves voltál, mikor kirúgtad a saját lábad – emlékezett vissza Mark. – Jók lesztek, ne kattogj ezen!

– Oké, igazad van – bólogattam elgondolkodva.

– Azért hiszed azt, hogy nem nyertek majd, amit apu mondott, igaz? – sétált mellém. – Hogy kezded elhagyni magad.

– Részben – vallottam be egy megkönnyebbült sóhajjal. Jól esett erről beszélni valakinek.

– Apu nehéz eset, de tényleg nem akar rosszat neked – helyezte vállamra kezét. – Egyébként nem teljesen értek egyet vele. Öregem, olyan vagy a pályán, mint egy puskagolyó!

– Köszönöm – csak ennyit mondtam, Mark pedig megpaskolta a vállamat. – A buli előtt beszélnem kellene Camillával, de iskolában nem tudok, szerinted mit csináljak? – kértem tanácsot.

– Hívd át – vágta rá Mark. – Csak egy sima baráti beszélgetés, nincs abban semmi rossz, ha eljön ide.

– Fura lenne – ráncoltam szemöldököm.

– Akkor ne ide hívd át, hanem menjetek és sétáljatok egyet valahol – dobott fel egy újabb ötletet.

– Az meg azért nem jó, mert ha Finn vagy a srácok vele látnak akkor Finn azt fogja hinni, hogy nekem tetszik Camilla és így esélytelen lenne az, hogy összejöjjön vele – vezettem le miért nem jó ez az ötlete sem. – Rosszat meg nem akarok Camillának.

– De most mi rossz van abban, ha át hívod ide? Nincs köztetek semmi, Finn sem látná, így nem hinné azt, hogy neked tetszik, és legalább én is megleshetném a lányt – érvelt izgatottan első ötlete mellett. – Nagyon érdekel már!

Végülis semmi rossz nem sülhet ki abból, ha egyik délután megkérem, hogy jöjjön át mert beszélni szeretnék vele egy-két dologról a bulival kapcsolatban. Tanácsokat adnék neki, hogy mibe jöjjön, hogy mivel és kivel legyen óvatos, meg hasonlók. Ebből nem lesz semmi baj, nem?