A karácsony idén különösen varázslatos volt. Camillával és Daphne-val töltöttem, és minden pillanatát élveztem. Az ünnepi reggelen, miután felébredtünk, az egész ház már az ünnep hangulatában úszott. A nappali tele volt díszekkel, a kandallóban pattogott a tűz, és a karácsonyfa gyönyörűen ragyogott a színes fényekkel és díszekkel.

Reggelire fahéjas kalácsot ettünk, amit Daphne sütött, és forró csokoládét ittunk, miközben karácsonyi zenék szóltak a háttérben. Később Camillával együtt kinyitottuk az ajándékokat. Láttam az arcán, mennyire örült mindennek, amit kapott, és én is boldog voltam, hogy örömöt szerezhettem neki. Daphne is boldog volt, hogy együtt tölthetjük az ünnepeket, és láttam rajta, mennyire örül, hogy a lánya boldog.

Délután közösen készítettük el az ünnepi vacsorát. Daphne irányítása alatt mindannyian részt vettünk a főzésben. A konyhában mindenhol finom illatok terjengtek, és közben sokat nevettünk. A vacsora egyszerűen fenséges volt: pulyka, krumplipüré, áfonyaszósz és sok-sok finomság. Az étkezés közben beszélgettünk, nevettünk, és hálát adtunk az együtt töltött időért.

Az estét a kandalló előtt töltöttük, takarókba burkolózva és karácsonyi filmeket nézve. Camilla mellettem ült, és éreztem, mennyire nyugodt és boldog. Ahogy az éjszaka leszállt, egyre inkább éreztem, hogy ez a karácsony más, különlegesebb, mint az eddigiek. Valami varázslat volt a levegőben, és tudtam, hogy sosem fogom elfelejteni ezt az ünnepet.

Most pedig itt van a szilveszter, és Camilla nálunk tölti az év utolsó napját. A nappalink szilveszteri dekorációkba öltözött, és a konyhában már elkezdtük készíteni a harapnivalókat. Camilla izgatottan tervezgeti, milyen játékokkal várjuk majd az éjfélt, és az én családom is lelkesedve vesz részt az előkészületekben.

Bár a karácsony varázslatos volt, most izgatottan várom a szilvesztert is. Egy új év kezdete mindig tele van reménnyel és lehetőségekkel, és tudom, hogy bármi történjen is, Camillával együtt minden sokkal könnyebb és szebb lesz. Alig várom, hogy együtt köszöntsük az újévet, és kíváncsian várom, milyen új kalandokat hoz majd az elkövetkező év.

Mark és én éppen a nappaliban voltunk, amikor Mark hirtelen felkapta a fejét, és körülnézett.

– Hé, Daniel, láttad valahol a pezsgőt? – kérdezte, miközben az asztalon lévő dekorációkat igazgatta.

– Hm, azt hiszem, a konyhapulton láttam valahol – válaszoltam, próbálva visszaemlékezni, hol is hagytuk.

– A konyhapulton? – ismételte Mark, homlokát ráncolva. – Ott néztem, de nem találtam. Biztos, hogy ott volt?

– Igen, biztos – mondtam, felállva a kanapéról. – Várj, megnézem még egyszer.

Elindultam a konyha felé, és valóban ott volt a pezsgő, félig elrejtve a többi üveg mögött. Felkaptam és visszasétáltam a nappaliba.

– Itt van – mondtam, miközben átadtam Marknak az üveget. – Valaki biztosan elrejtette.

– Kösz, öcsi. Azt hittem, megőrülök, hogy nem találom. Készen állsz a bulira?

– Abszolút – mosolyogtam rá. – Alig várom, hogy végre megünnepeljük az újévet.

– Egyébként, van valami újévi fogadalmad?

Elgondolkodtam egy pillanatra. Mark és én mindig is őszinték voltunk egymással, és tudtam, hogy ezt is meg kell osztanom vele.

– Igen, van – válaszoltam lassan. – Soha többet nem hagyom el Camillát, bármilyen nehéz és bonyolult is legyen a helyzet.

Mark elismerően bólintott.

– Jó hallani, Dan. Tudom, hogy mennyit jelent neked. És... hát, elég sok minden történt, de ti ketten boldogabbak vagytok, mint valaha.

– Igen, így van – mondtam, miközben egy pillanatra elkalandozott a tekintetem, a szívem tele szeretettel és elhatározással. – Nem számít, mi jön, kitartok mellette.

– Ez a beszéd – nevetett Mark, majd megpaskolta a vállamat.

Ahogy befejeztük a beszélgetést, az ajtó nyílásának hangja töltötte be a házat. Anyám és apám érkeztek meg, mindkettőjük arcán ünnepi mosollyal.

– Sziasztok, fiúk! – köszönt anyám, miközben a kabátját levette és a konyha felé vette az irányt. – Mindenki éhes? Rögtön nekilátok főzni valami finomat.

– Szia, anya! – köszöntünk egyszerre, miközben figyeltük, ahogy besétál a konyhába.

Apám közben a nappaliba sétált egy hatalmas dobozzal a kezében. Nehézkesen lerakta a földre, majd ránk mosolygott.

– Szóval, készen álltok az éjszakai mulatságra? – kérdezte, miközben a doboz tartalmára bökött. – Ebben tűzijátékok vannak. A legjobbak, amit csak találtam.

– Ez szuper, tényleg – néztem bele a dobozba.

– Bizony, Daniel – mondta apám büszkén. – Tudom, hogy az utóbbi időben sok minden történt, de ez az este rólatok szól. Ünnepeljünk rendesen!

– Köszönöm, apa – válaszoltam, és éreztem, hogy a szívem melegség tölti el. – Ez tényleg különleges lesz.

Mark elnevette magát.

– Nos, akkor készüljünk a nagy éjszakára! Nem mindennap van szilveszter.

Mindannyian nevetve és izgatottan készülődtünk tovább, tudva, hogy ez az év lezárása és az új év kezdete igazán emlékezetes lesz.

♡︎♡︎♡︎

Délután ebéd után mindannyian kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban. A beszélgetés könnyed és vidám volt, éreztem, hogy a családom és Camilla között minden rendben van. Aztán Camilla felállt, és egy társasjátékot hozott elő.

– Mi lenne, ha játszanánk valamit? – kérdezte mosolyogva. – Esetleg egy kis "Ki nevet a végén?"-t?

– Szuper ötlet! – helyeseltem, miközben felálltam, hogy segítsek neki előkészíteni a játékot. – Mindig is szerettem ezt a játékot.

Mark és anyám is csatlakoztak hozzánk, és mindannyian leültünk az asztal köré.

– Ki kezdi? – kérdezte anyám vidáman, miközben megkeverte a bábukat.

– Hölgyeké az elsőbbség – mondtam, és Camillára néztem. – Kezdj te!

Camilla nevetve dobott a kockával.

– Rendben, meglátjuk, milyen szerencsém lesz.

A játék gyorsan elkezdődött, és hamarosan mindannyian elmerültünk a versenyben.

– Ó, anyu, majdnem kiütöttél! – kiáltottam, amikor anyám bábúja éppen az enyém mellett landolt.

– Csak egy játék, Daniel – mondta anyám mosolyogva. – De tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy nyerj.

Camilla felnevetett.

– Anyukád igazi versenyző, Daniel. Vigyáznunk kell vele!

Mark közben a bábuját mozgatta előre.

– Én csak csendben a győzelemre török. Ne becsüljétek alá a kiszámított stratégiát.

– Mark, mindig is te voltál a taktikázó – válaszoltam nevetve. – De most én leszek a győztes.

Ahogy telt az idő, a játék egyre izgalmasabbá vált. Camilla és én szorosan a vezetésben voltunk, de anyám és Mark sem maradtak le sokkal. A végén azonban Camilla bábúja elsőként ért célba.

– Győztem! – kiáltotta örömmel, és felugrott a helyéről. – Ki nevet a végén? Én!

Mindannyian tapsoltunk és nevetve gratuláltunk neki.

– Szép volt, Camilla – mondta anyám, miközben átölelte. – Nagyszerű játék volt.

– Igen, gratulálok – mondta Mark is mosolyogva. – De legközelebb én nyerek.

– Majd meglátjuk – válaszoltam vigyorogva. – De most élvezzük a győztes örömét.

A játék után tovább beszélgettünk és nevettünk, éreztem, hogy ez a nap tényleg különleges és emlékezetes lesz mindannyiunk számára.

– Szerintem – sóhajtott fel Mark, mire mindnyájan felé fordultunk. – Igyunk!

– Szerintem meg ne – ráztam fejem nevetve.

– Ünneprontó – forgatta meg barna szemeit durcásan. – Van egy csomó pezsgő...

– Igen, estére – feleltem, rámutatva a tényre, hogy azok maradnak is ott, bontatlanul.

– Te miért parancsolgatsz nekem? Tudtommal én vagyok az idősebb!

– Fiúk – nevetett fel Camilla. – Elég már, Mark igyál, Daniel, te mag hagyd rá – fordult egyszer felém, egyszer pedig Mark felé.

– Áh, imádlak – Mark Camilla felé dobott egy puszit, majd a konyhába sétált.

– De csak egy pohárral – kiáltottam utána.

– Mi? – lépett elő. – Azt mondod, legalább hárommal? – vonogatta szemöldökét, mire Camilla felnevetett mellettem. – Camilla, te is hármat hallottál? – kérdezte.

– Négyet – adta alá a lovat Camilla, mire hitetlenkedve fordultam felé. Erre csak egy puszit nyomott a számra, majd megvonta a vállait.

– Mit szólna a barátnőd, ha megtudná, mennyit iszol? – címeztem a kérdést bátyámnak.

– Büszke lenne – tette szívére kezét, majd lehunyta szemeit, hogy drámai hatást keltsen. – És a haverjaid mit szólnának, ha megtudnák, milyen kis pöcs lettél az ünnepek alatt?

– Nyeld félre a pezsgőt – vigyorogtam rá gúnyosan. – Tudod, hogy csípjenek a buborékok.

– Én is szeretlek, öcskös – bólintott nevetve, majd eltűnt az ajtóból.

Anya az órájára pillantott, majd egyenesen Camillára nézett.

– Camilla, segítesz nekem a szendvicsekkel?

– Persze – állt fel a kanapéról, majd anya után sietett a konyhába, ahol Mark éppen énekelt valamit.

Elrabolják tőlem a saját barátnőmet, milyen már...

Amíg Camilla és anyám a konyhában készítettek szendvicseket, Mark úgy döntött, hogy szórakoztatja őket egy kis rögtönzött koncerttel. Az étkezőből hallatszott a gitárjátéka és a nevetésük. Én eközben úgy döntöttem, hogy felhívom Finn-t, régen beszéltünk már, és kíváncsi voltam, mi újság vele.

Elővettem a telefonom, és megkerestem Finn számát. Pár csengés után felvette.

– Hé, Finn! Mi újság? – köszöntöttem, miközben a nappaliban járkáltam fel-alá.

– Szia, Daniel! Jó hallani téged. Éppen egy buliba készülök. Nálad mi a helyzet? – válaszolta vidáman.

– Nagy a pörgés – mondtam mosolyogva. – Karácsony után vagyunk, most meg épp a szilveszteri bulira készülünk. Camilla és anyám szendvicseket csinálnak, Mark pedig épp valami koncertet ad, közben pezsgőzik.

– Jól hangzik – mondta nevetve Finn.

– Mesélj, nálad mi történt az utóbbi időben? Hogy telt a karácsony?

– Nyugisan. A családdal voltam, sokat ettünk, ajándékoztunk. Tudod, a szokásos. És ti?

– Mi is hasonlóképp, vagyis Camilláéknál voltam, ma ő van nálunk. Most pedig szilveszterre készülünk. Apám hozott egy hatalmas dobozt tele tűzijátékokkal – nevettem.

– Az szuper! – válaszolta. – Ügyeljetek a biztonságra.

– Mindig – mondtam. – De mesélj, mi van azzal a lánnyal?

– Van egy kis dráma – kezdte Finn. – Kiderült, hogy van barátja.

– Mi a franc? Sajnálom – válaszoltam együttérzően. – Beszéltetek róla?

– Igen, tisztáztuk. Barátok maradtunk, de nem volt egyszerű – mondta Finn. – Most inkább magamra koncentrálok. És te? Camillával minden rendben?

– Igen, minden rendben – mondtam. – Sok mindenen mentünk keresztül, de most úgy érzem tényleg minden rendben.

– Örülök neki – mondta Finn. – Megérdemlitek a boldogságot.

– Köszönöm, Finn – válaszoltam. – Na, mennem kell, segítenem kell a többieknek. Jó bulizást szilveszterre!

– Nektek is! – köszönt el Finn, majd bontottam a vonalat.

Besétáltam a konyhába, ahol Camilla és anyám éppen a szendvicseket készítették. Mark még mindig énekelt, és a hangulat egyszerűen fantasztikus volt. Tudtam, hogy ez a szilveszter különleges lesz, és alig vártam, hogy együtt ünnepelhessünk mindannyian.

Lassan Camilla mögé sétáltam, átkaroltam a derekát, majd egy puszit nyomtam a nyakára, mire elmosolyodott. Tökéletes alkalom volt arra, hogy lenyúljak egy szendvicset.

– Daniel North! – nevetett fel hitetlenkedve.

Annyira gyönyörű volt ma is. Ott állt anyám mellett, és éppen egy szendvicset készített. Volt valami varázslatos abban, ahogy kinézett. A pulcsimat viselte, ami még inkább kiemelte a természetes szépségét. A haját egy kócos kontyba fogta a feje tetején, néhány kósza tincs pedig az arcába hullott, amit időnként hátratűrt. Nem is tudom, miért, de ez a látvány teljesen elvarázsolt.

Ahogy néztem őt, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szerencsés vagyok. Camilla annyi mindenen ment keresztül velem, és mégis itt van, mellettem, mosolyogva, mintha semmi sem lenne fontosabb, mint ez a pillanat. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver, és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.

– Daniel, minden rendben? – kérdezte anyám, észrevéve, hogy kicsit elkalandoztam.

– Persze, csak... gyönyörűen néz ki minden – válaszoltam gyorsan, és próbáltam nem túl nyilvánvalóan bámulni Camillát.

Camilla felnézett és elkapta a pillantásom. Elmosolyodott, és azt éreztem, hogy ez a mosoly mindennél többet ér. Tudtam, hogy bármi is jön, mi ketten együtt képesek leszünk megbirkózni vele. És ez a tudat annyira boldoggá tett, hogy alig vártam, hogy ezt az estét vele és a családommal tölthessem.

– Egyébként hanyadik pohárral issza azt a szart? – biccentettem Mark felé, aki megint dúdolt valamit.

– Ööö – gondolkodott Camilla. – Nem tudom, nem figyeltem.

– Mark? – fordultam felé, miközben könyökömmel a pulton támaszkodtam.

– Hupsz, ez elfogyott – fordította fejre a pezsgősüveget, amiből egyetlen egy csöpp folyt ki a pohárba.

– Jó, te éjjel nem koccintasz – szúrós pillantásokat vetettem felé, mire vállat vont.

– Majd meglátjuk – veregette meg vállam miközben elsétált mögöttem. – Átnézek kicsit Aprilhez, de majd jövök!

– Örülni fog neked – horkant fel Camilla.

♡︎♡︎♡︎

Nemsokára éjfélt üt az óra, és mind kint állunk a kertben, a hideg éjszakában, nézve a tűzijátékot, ami színes fényekkel festi be az eget. A családom körülöttem áll, de a szemem csak Camillán van. Mellette állok, és érzem a keze melegét az enyémben.

– Szép ez a tűzijáték – mondja Camilla, miközben felfelé bámul, ahol a szikrázó fények szétszóródnak az égen.

– Az – válaszolom, de nem nézek fel. – Akárcsak te.

Camilla rám néz, és látom, hogy elpirul egy kicsit.

– Daniel, te mindig tudod, hogyan kell bókolni – rázza fejét kipirosodott arccal, ami mosolyra késztet.

– Nem bók – mondom halkan. – Komolyan gondolom. Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben.

Camilla szeme csillog a tűzijáték fényében, és érzem, hogy a szívem hevesen ver.

– Én is így érzek irántad. Te vagy az, aki mellett igazán önmagam lehetek.

– Szeretlek, Camilla – mondom, és közelebb húzom magamhoz. – És soha többé nem akarlak elengedni.

– Én is szeretlek, Daniel – suttogja. – Mindig itt leszek melletted, bármi történjen is.

Ekkor éjfélt üt az óra, én pedig megcsókolom a lányt, aki mindennél fontosabb számomra.

Felkapok egy poharat, és odanyújtom Camillának. „

– Boldog új évet, Camilla – mondom mosolyogva.

– Boldog új évet, Daniel – válaszolja, és a poharunk összekoccan.

Ahogy koccintunk, érzem, hogy ez az év tényleg különleges lesz. Mert bármi is történjen, tudom, hogy Camilla mindig ott lesz mellettem.

– Boldog új évet, srácok! – kiáltja Mark, aki szintén koccint, viszont egy egész üveggel.

– Boldog új évet, mindenki! – mondja anyám, miközben felénk nyújtja a poharát. – Kívánom, hogy ez az év tele legyen örömmel és szeretettel.

– Boldog új évet! – teszi hozzá apám is. – Legyen ez az év az eddigi legjobb!

– Biztos vagyok benne, hogy így lesz – bolondok mosolyogva, majd végignézek az engem körbevevő embereken.

Mindannyian összekoccintjuk a poharainkat, és érzem, hogy ez a pillanat igazán különleges. Az új év reményeivel és lehetőségeivel telve állunk ott, és tudom, hogy bármi is jön, együtt fogjuk megélni.

Ennél jobb dolgot nem is kívánhatnék magamnak.