Benedict-tel beszélgettem, közben néha besegítettem nekik a pultban, mert elég sokan jöttek inni és enni, ők pedig már nem bírtak a tempót, szóval gondoltam jól jön plusz két segítő kéz.

Éppen háttal álltam, mert egy srácot szolgáltam ki, mikor Benedict szemeivel intett, hogy forduljak meg. Daniel állt a pult túlsó felén, kissé feszes testtartással, így aggódó tekintettel sétáltam ki mellé.

– Minden rendben? – érdeklődtem félve, hogy valami baj van és amiatt ideges.

– Persze – bólintott. – Van kedved táncolni?

– Segítenem kell a srácoknak – fordultam a fiúk felé, akik csak úgy sürögtek-forogtak.

– Megoldjuk, szórakozz csak – mosolygott rám Benedict, majd Danielre nézett és biccentett egyet. – Tedd emlékezetessé számára ezt az estét.

– Úgy lesz – válaszolt Daniel, majd lenézett rám. – Szóval? Táncolunk?

– Tudsz táncolni? – lépkedtem utána a nagy tömegbe.

– Nem – válaszolt, közben kinyújtotta karját, majd azt várta, hogy megfogjam azt. – Vicceltem, tudok. De amúgy nem azért hoztalak el onnan.

– Akkor? – ráncoltam szemöldököm, és végül elfogadtam kezét. – Most mégsem táncolunk?

– De – húzott magához. – Táncolunk is.

– Is?

– Közben beszélgetünk – pördített meg.

– Miről akarsz beszélni? – kérdeztem mikor ismét szemben álltam vele, majd óvatosan szemeibe néztem.

– Azt akarom... – nézett mélyen szemeimbe, barna íriszeiben pedig felváltva villogott a narancssárga és a fehér fény. – Tudod mit? Lényegtelen – nevetett fel feszülten.

– Nem, nem lényegtelen – ráztam fejem. – Mit akarsz? – kérdeztem, miközben Daniel ismét megpördített.

Szétvetett a kíváncsiság, hogy vajon mit akar mondani, így az a röpke másodperc amíg megpördültem hosszú óráknak tűnt, majd mikor ismét szembe találtam vele magamat kérdően figyeltem, ahogy Daniel semmit sem szól, csak arcomat fürkészi.

Ahogy Daniel rám nézett, volt van valami különleges a tekintetében. A szemei mélyek és ragyogóak, mint egy őszi este az utcákon, amit megvilágosítanak a lámpák gyér fényükkel. Nem csak néz, hanem lát is engem, figyelmesen és érdeklődve. Különleges, mély pillantások ezek, amik mindig elérik, hogy megdobbanjon a szívem. Általában a szeme is mosolyog, most viszont a szemei elmélyültek, és a pillantása intenzívebbé vált, amit eddig sosem tapasztaltam. Éreztem, ahogy a közelsége miatt  gyorsabban kezd verni a szívem, de nem ez érdekelt, hanem azt, hogy Daniel mit akart mondani.

– Mit akarsz, Daniel? – kérdeztem újra, hátha meggondolta magát és elmondja.

– Hogy mit akarok? – válaszolt kérdéssel, és szórakozottan felvonta szemöldökét, tekintete pedig ajkaimra tévedt. – Téged.

Időm sem volt arra, hogy felfogjam amit mondott, mert a következő pillanatban Daniel ajkai lágyan megérintették enyémeket.

A csók meglepett, de nem volt ijesztő; éppen ellenkezőleg, olyan melegséggel és boldogsággal töltött el, amilyet még soha nem éreztem. Az érintése puha és finom volt, de ugyanakkor tele volt szenvedéllyel. Az idő mintha megállt volna, minden más háttérbe szorult, csak az ő közelsége és az érintésünk maradt.

A csók alatt minden félelem és aggodalom elszállt. Csak ő volt, és az a pillanat, amikor végre megérezhettem, amit mindig is reméltem. Amikor végül elváltunk egymástól, a szívem még mindig hevesen kalapált, és a boldogság érzése végigáramlott rajtam. Daniel pillantása, az érintése, az egész pillanat örökre beleégett az emlékezetembe.

– És csak remélni tudom, hogy te is engem akarsz – reményteli pillantással nézett rám, amitől egyből mosolyra húzódott a szám.

– Téged akarlak – bólogattam boldogan, mire Daniel hatalmasat mosolygott, szemei felcsillantak, majd ismét megcsókolt.

– Ha tudnád, mióta vártam ezt a pillanatot te lány – döntötte homlokomnak homlokát, majd apró puszit nyomott orrom hegyére.

A tekintete és az érzelmei egy olyan intenzív vágyat tükröztek, amik azonnal szavak nélkül is megérintettek.

– Na mióta? – kérdeztem szórakozottan.

– Nagyjából az első pillanattól kezdve, mióta megláttalak ott a szekrényeknél – tűrte el hajamat, amit elnyílt ajkakkal hagytam neki.

Azóta?

– Ez most csak egy álom – nevettem el magam, mert annyira szürreálisnak tűnt az egész.

– Ha ez csak egy álom, akkor nem igazán szeretnék felébredni.

Szavai mind ott visszhangzottak fejemben, és bár még mindig hihetetlen volt számomra az egész, végre minden értelmet nyert számomra. Az, hogy ennyit segített nekem, a kétértelmű pillantások, hogy miért éreztem mindig komfortosnak magam a közelében. Mindez azért volt, mert talán tudat alatt, de sosem csak barátként tekintettem rá. És úgy tűnik Daniel is hasonlóképp van ezzel.

– Végre baszki! – lőtt fölénk egy konfettit Casper, mire én és Daniel is meglepett tekintettel fordultunk felé. – Már féltem, hogy sosem éljük meg ezt a pillanatot.

– Azt honnan szedted? – röhögött Daniel fejét fogva, Casper pedig vállat vont.

– Ott találtam – mutatott előre az ajtóhoz.

– Néha elgondolkodom, hogy biztos tizennyolc éves vagy-e – sóhajtott fel Daniel szórakozott tekintettel.

– Ezen én is gondolkodni szoktam – vigyorgott Casper.

– Camilla, végre megvagy! – tolakodott mellénk April, majd amint meglátta, hogy Daniel fogja az egyik kezem eltátotta a száját. – Hát itt meg mi történt?

– Hát... – Aprilre néztem, majd Daniel felé fordultam, hátha mond valamit, mert én nem tudtam megszólalni sem.

Mi is történik?

– Figyeltem arra, ahogy Camilla viselkedik a közelemben, ahogy tanácsoltad – súgta oda Daniel, de pont olyan hangosan, hogy még én is halljam.

– Ti a hátam mögött rendezkedtetek? – szám hatalmas mosolyra húzódott a kérdés közepette és így néztem egyszer legjobb barátnőmre, egyszer pedig Danielre.

– Mi? Dehogy – legyintett April visszatartott nevetéssel. – Na jó, talán egy kicsit...

Fejemet rázva magamhoz öleltem, ezzel megköszönve mindent. A barátságát, a támogatását és a sok segítséget, amit az elmúlt évek alatt kaptam tőle.

– Bulizzunk gyerekek! – jelent meg Finn és Blake is boldog vigyorral. – Megmondtam tesó, megmondtam – veregette vállon büszkén Danielt, aki erre csak elmosolyodott.

– Bulizzunk – tárta szét kezeit Daniel, majd mosolyogva magához húzott, és egy újabb csókot lehelt ajkaimra.

Az esti Halloween-buli varázslatosan folytatódott, az egész terem tele volt felfokozott hangulattal és vidámsággal. A fekete és narancssárga díszek, valamint a szellemes fények hangulatosan megvilágították a helyszínt, és mindenütt tökök és denevérek díszítették a falakat és a mennyezetet. A zene ritmusosan dübörgött, és az emberek nevetve, beszélgetve, táncolva élvezték az estét.

Casper és Finn már belemerültek a szórakozásba, és látni lehetett, hogy igazán jól érzik magukat. Mindketten nevetve táncoltak valami sajátos koreográfiát amivel valóban szórakoztató látványt nyújtottak. Az ő vidámságuk és energiájuk az egész termet átjárta, és mosolyt csalt mindenki arcára.

A másik oldalunkon April és Blake beszélgettek, a hangjuk szinte beleolvadt a háttérzajba. A beszélgetésükből úgy tűnt, hogy élvezik az estét és a társaságot, a nevetésük és gesztikulálásuk pedig valóban jól tükrözte, hogy remekül érzik magukat.

A szemem sarkából Daniel mozgását figyeltem, aki szinte állandóan a közelben volt. Az ő jelenléte furcsán intenzív volt. Minden egyes alkalommal, amikor a tekintetünk összekapcsolódott, az arca megváltozott – láttam rajta a fokozott figyelmet és az aggodalmat, mintha attól félne, hogy elkerülök tőle. A közelében lévő érintései – legyen szó egy finom érintésről a karomon vagy egy lágy mosolyról mind azt sugallták, mennyire boldog most. És én is boldog voltam, hiszen pont erre vágytam.

Az este tovább gördült, és minden egyre vidámabbá vált. Ahogy a zene felpörgött, a táncparkett megtelt emberekkel, akik szabadon mozgatták a lábaikat, és örömteli nevetéssel töltötték meg a teret. Én is csatlakoztam a tánchoz Daniellel, és próbáltam teljesen elmerülni az éjszaka hangulatában.

Benedict, Asher és Noah is ott voltak, és az ő társaságuk tovább fokozta az estémet. A snack asztalnál különféle finomságok sorakoztak: tökös piték, málnás szelet, szellemes muffinok és egyéb édességek, amelyek közül nehéz volt választani. Asher az édességekkel való versenyt futott, és megosztotta velünk a legújabb felfedezéseit a sütik világában. A közös falatozás során sokat nevettünk, és éreztem, hogy a társaság igazán hozzájárul az est hangulatához.

A tánc és a beszélgetés közben Daniel mindig ott volt, és bár kezdetben kicsit szokatlan volt az egész, most inkább úgy éreztem, hogy ez a közelség egyfajta melegséget és biztonságot nyújt. Daniel szemei ragyogtak, amikor rám nézett, és úgy tűnt, hogy ő is élvezi a társaságot és az est hangulatát. A jelenléte inkább boldogságot és nyugalmat adott, mintsem frusztrációt. Éreztem, hogy valóban szeretetteljes figyelemmel követ, és ez a tudat valahogy még szórakoztatóbbá tette az estét.

Amikor a zene ritmusára pörögtünk, és a táncparkett egyre telítettebbé vált, úgy tűnt, mintha mindenki szabadon élvezné a pillanatot. Daniel közel állt hozzám, de nem volt nyomasztó, inkább támogató. Az estéből áradó energia és vidámság összekovácsolt minket, és a közös élmények csak fokozzák az érzést, hogy egy különleges estét töltünk együtt.

Végül elérkezett az idő, hogy lassan búcsúzzunk egymástól, de az este érzése mindig velem fog maradni, az egyszer biztos. A baráti kapcsolatok megerősödtek, és a közösen megélt pillanatok emléke örökre velem marad. Daniel jelenléte csak még jobban megadta az est hangulatát, és végül boldogan, a legjobb barátaimmal együtt búcsúztam el a varázslatos Halloween estétől.

Fáradtan estem be az ajtón éjfélkor, és arra számítottam, hogy Daphne már nem lesz ébren, ennek ellenére a konyhában állt, és éppen teát főzött.

– Szia – fordult meg mosolyogva. – Milyen volt az este? Jól érezted magad? Elfogyott a sütemény amit sütöttünk? – rohamozott kérdésekkel.

– Az este valami elképesztő volt, minden egyes pillanatát élveztem és nagyon jól éreztem magam – meséltem mosolyogva, miközben fejemben visszapörgettem mindent. – A süti pedig elfogyott.

– Ennek nagyon örülök – sétált mellém, majd megölelt. – Menj, pihenj le már késő van.

– Te miért nem alszol? – kérdeztem.

– Nem tudok, olyan nyugtalanító volt itthon teljesen egyedül – mondta kissé szomorkásan.

Egy pillanatra kiment a fejemből, hogy David már nincs jelen és ha én este kimaradok Daphne teljesen magára marad, és talán magányosnak érzi magát, ettől pedig összeszorult a mellkasom.

– Itthon maradtam volna, ha megkérsz rá.

– Dehogy is, nem kellett volna miattam itthon maradnod – nevetett fel. – Camilla, néha helyezd már előtérbe a saját boldogságodat, kérlek! – rázta fejét.

– Jó, úgy lesz – forgattam szememet mosolyogva. – Most viszont tényleg felmegyek, kimerítő volt ez a nap.

– Aludj jól, szeretlek kincsem – állt meg a lépcső aljában.

– Én is szeretlek – indultam fel a lépcsőn.

Amint beértem a szobába és becsuktam az ajtót örömömben majdnem felsikítottam, majd egyből előszedtem a naplómat, hogy elmeséljek neki mindent a mai napról. Vagyis a fontosabb dolgokat.

Kedves naplóm!
A mai est csodálatos volt. Az egész nap izgatottan vártam, de az este végül még annál is jobb lett, mint amire számítottam. A terem tele volt hangulatos díszítéssel, és a zene már az elejétől kezdve magával ragadott. A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor Daniel megcsókolt. Emlékszem, hogy a szívem hevesen vert, és egy pillanatra teljesen elfeledtem mindent körülöttem. Az, hogy a közelemben volt, csak még inkább felerősítette az érzéseket. Az egész nagyon különleges volt, és úgy érzem, hogy ezzel valami új kezdődött számunkra. Finnnel is sikerült beszélgetnünk, és megbeszéltük, hogy barátok leszünk. Nagyon örülök ennek, mert Finn mindig is egy kedves és vicces srác volt, és úgy érzem, hogy a barátságunk valóban értékes lesz. Aprillel és Blake-kel is rengeteget szórakoztunk. April nagyszerű volt a Ruby Roundhouse jelmezében, és a beszélgetéseink tele voltak nevetéssel. Blake is hozzájárult a hangulathoz, és szórakoztató volt látni őket együtt. Casper és Finn hülyéskedései is emlékezetesek voltak. Casper nem túl kreatívan, focistaként valóban szórakoztató volt, és Finn vámpírnak öltözve mindig mosolyt csalt az arcomra. Az ő vidámságuk igazán feldobta az estét. Benedict, Asher és Noah is nagyszerű társaságot nyújtottak Alvin és a Mókusokként.  A közös beszélgetések és nevetések segítettek abban, hogy még jobban érezzem magam miközben besegítettem nekik a pultban. Alig várom, hogy meglássam, mit hoz a jövő, és hogy milyen kalandok várnak még ránk.
Puszi: Camilla

Az utolsó emlékem az estéről az az, hogy kaptam egy üzenetet Danieltől, így garantált volt az, hogy mosolyogva aludjak el.

Daniel: Csak el szerettem volna mondani, hogy mennyire sokat jelentett számomra ez a nap, és sosem fogom elfelejteni. Hosszú idő óta te vagy a legjobb dolog ami velem történt. Köszönöm, hogy az életem része vagy.