Akárhányszor meg akartam szólalni, csendre intettél, ezért befogtam a számat. Azért ennyi eszem még nekem is akadt. Több szobán és folyosón is áthaladtunk, őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy nem mentünk el kétszer ugyanott. Bár én egy hatalmas épületet képtelen voltam észrevenni egy sivatag közepén, szóval nem ítélkezhetek.
Még pár percnyi szaladgálás után belöktél egy ajtón. Mivel nem számítottam semmi ilyesmire, szépen el is terültem a padlón. Mérgesen néztem ahogy fölém tornyosulsz, és mivel nem nyújtottál segítő kezet, feltápászkodtam magamtól. Ezután bezártad az ajtót, és kicsit még hallgatóztál.
Ezt az időt kihasználva körbenéztem. Nem volt valami nagy helység, egy egyszemélyes ágy, mellette egy éjjeliszekrény, a másik falon íróasztal és  egy szekrény fért el. Furcsának tartottam, hogy ablak nem volt a falon.
Bámészkodásomból akkor eszméltem fel, mikor mellém léptél.
-Nem kellett volna idejönnötök- sziszegted mérgesen, és legnagyobb meglepetésemre magadhoz szorítottál. Jól esett az aggodalmad, ilyenkor legalább érzem, hogy fontos vagyok neked. Viszonoztam az ölelést, és a nyakhajlatodba fúrtam az orrom. Imádtam az illatodat, ezért mélyeket lélegeztem belőled.
A nagy szaglászásnak persze az lett a vége, mint mindig. Teljesen beindultam, ezért szuszogás helyett apró puszikat hintettem a puha bőrfelületre. Felsandítottam, hagyod e magad, és hallgatás beleegyezés alapon folytattam a kényeztetésed. Szörnyű belegondolni, hogy egyáltalán nem jutott eszembe senki a társaim közül, de annyira nagyon a cél sem, amiért idejöttünk. A nyakadról áttértem a vállaidra, lassan csúsztattam le a ruhád, mindig csak onnan, ahol csókolni akartalak. Visszatérve a nyakadhoz kicsit durvulni kezdtem, mert puszik helyett harapások jöttek. Ezt inkább a mellkasod irányába folytattam, és onnan haladtam lefelé, vöröslő nyomokat hagyva. A hasad aljához értem, mikor felmorrantál, és a hajamba markolva felrántottad a fejem. Durván hajoltál ajkaimra, és esélyem se volt dominálni a csókban.