Magány

Messze, messze a világ zajátul
E kis faluban,
Itt kívánom élni én ezentul
Csendben, boldogan.

Boldogan! mert haj a nagy világban
Boldog nem valék;
Üldözött az utcán és szobámban
A föld  és az ég.

Nem volt biztos sem napom, sem éjem;
Vad hiúz-szemek
Támadásra, elfogásra készen
Egyre festenek.

Összeszedtem végre sátorfámat,
S szépen megszökém,
S itt vagyok, hol a nap újra támad
Életem bús egén

Szent magány! hegyláncaid tetőin
Át, nem látnak ők,
Szívtelen, rémarcu uldözőim
...A hitelezők

Petőfi Sándor - Dunavecse, 1844, április