*Hey srácok, végre sikerült haladnom ezzel a ficcel is. Az oroszt direkt hagytam benne a szerző mellé írta hál' isten az angol fordítást és így sokat segített. Remélem élvezhető azért még így is, hogy elég nagy kihagyás volt a fjezetek között. Jó szórakozást.

*Oh внук в законе- > ez eredetileg azt jelenti jövendőbeli unoka (grandson-in-low)

Victor nagymamája, nővére és annak kisbabája két nappal az esküvő előtt érkeztek. Hosszú ideig Yuuri azt hitte, Victornak nincs családja, mert tudta, hogy Victor szülei meghaltak még régebben és a vidám férfi, aki általában egy nyitott könyv volt, nem említette a családját. Csak akkor derült ki, amikor az esküvői vendéglistát írták, hogy az orosznak van egy nővére (Technikailag ő a fél testvérem Yuuri! Ez nem mentség arra, hogy eddig nem említetted őt! ) és a nagymamája még mindig él. A japán sose gondolta volna, hogy egyszer mérges lesz Victorra, amíg ez ki nem tudódott, utána olyan bosszús lett, mint még azelőtt soha.

Yuuri meg tanult uralkodni a bizonytalanságán, a szorongása elmulaszthatatlan volt, de már jobban kontrollálta. Victor volt a legjobb gyógyszer amit Yuuri kaphatott. Még mindig volt egy kis része, ami azt súgta, hogy az orosz egy nap felkel és rájön, hogy ez hiba volt, azokon a reggeleken a rémálmai után Victor mindig magához szorította és engedte, hogy egymás szívverését hallgatva nyugodjanak le. De amikor megtudta ezt a titkot, az a gonosz kígyó felütötte ronda fejét és azt súgta, hogy az idősebb valószínűleg szégyelli őt. Sosem emlegette a családját azelőtt, szóval biztos nem akarta, hogy találkozzanak ezzel a szánalmas, idegen férfival. Vagy, oh, istenem, mi van, ha van valami ultimátum és Victornak választania kell közte és a családja között? Mi lesz, ha megbánja a döntését?

A vőlegénye túl jól ismerte őt ahhoz, hogy tudja, min gondolkodik és gyorsan elvitte Yuurit egy tengerparti sétára, pár hónappal ezelőtt. Elmagyarázta, hogy szeretetben nőtt fel és tudta, hogy a nagyapja nem szerette a feminin elemeket a jégkorcsolyában, a nagymamája táncos volt és mindig támogatta őt. Victor féltestvére Natasha, az apja korábbi házasságából született, 5 évvel idősebb, mint ő. Egy üzletasszony, aki átrágja magát a számokon és kiválasztja a legjobbat, felvirágoztatta a cégét anélkül, hogy bárkivel lefeküdt volna. Yuuri figyelte, ahogy Victor szeme ragyog, miközben róla beszél és rájött, hogy ez hasonló ahhoz, amikor ő beszél Victorról. Victor úgy gondolt Natashára, mint egy példaképre. Valaki, akire felnézhet és követheti. Átvette tőle a makacsságot, éles látást és a rendíthetetlen természetét.

Victor elmondta, hogy miután a szülei meghaltak, a nagyszüleihez költöztek, de a nagyapja hanyatló egészsége és a nagymamája nyúzása már túl sok volt neki és úgy döntött, hogy 15 évesen elköltözik. Beszélt Yakovval, hogy vegye fel teljes időre és követni fogja minden parancsát, így felszabadult a családi terhek alól. Yuuri elsírta magát ezután, amikor belegondolt abba, hogy miket kellett a fiatal vőlegényének átélnie, hiszen mindig csak mosolygott a kamerákba.

Ezek voltak azok az emberek, akiket Victor imádott, a példaképe példaképei, sokkal fontosabbak, a családja. Yuuri túlságosan is ideges volt, mert amíg Victor rögtön az ujjai köré csavarta az első héten az édesanyját Hasetsuban, a fiatalabbnak ötlete sem volt afelől milyen nő is lehet a Nikiforov család feje. Amikor Yuuri próbálta meggyőzni Victort arról, hogy a félelmei nem alaptalanok, Victor azt mondta nyugodjon meg, szereti őt, szóval a családja miért ne szeretné? A japán megesküdött arra, hogy elérte türelmének határait, Victor mindig tesztelte őt..

De nem volt mit tenni, Yuuri sokat gondolkodott miközben ki-be járkált Yu-Topiában és arra várt, hogy a vőlegénye visszatérjen. Szerette volna elkísérni az oroszt, de arra a kérdésre, hogy tényleg azt szeretné-e hogy az első találkozás a repülőtéren legyen mikor a testvére és a nagymamája 20 órát repültek inkább nemet mondott.

Így Victor azt mondta Yuurinak. hogy nyugodjon le addig Hasetsuban mialatt felszedi a családját. Takeshi Nishigori szívesen kölcsön adta neki a kocsiját. Miután Victor elment, Yuuri még nyugtalanabb lett, a repülő reggel 6-kor érkezett, ezért Victor már 5-kor elment és hősünk nem tudott visszaaludni. Végül egy órányi forgolódás után, Yuuri átöltözött és elment futni, korcsolyázott egy kicsit a Jég Kastélyban, amíg ki nem nyitott. Amint kapott egy üzenetet a vőlegényétől, hogy felvette a családját és már úton vannak haza, rohant tusolni és bemutatható állapotba varázsolni magát.

A kis barna egy pánik roham szélén állt, mert azon gondolkodott mi lesz, ha Victor összetöri a kocsit, oh, isten mikre gondol, nem vezetett sokat és a japán autók nagyon különböznek az oroszoktól, és oh, mi van, ha elhagyta Hasetsut? Ez csak rosszabbodott. Hallotta, ahogy az autó megállt az onsen udvarán, ez önkéntelenül is arra késztette Yuurit, hogy gyorsan eltrappoljon az ajtóig, végig húzza egyik kezét a tincsein és megigazítsa a ruháit. Takeshi kocsijához sétált, szerelme háttal állt neki és épp kipakolta a bőröndöket a csomagtartóból. Yuuri úgy érezte, mintha elefántok dobognának, amikor a földre tette a csomagokat, de vett egy mély lélegzetet és mosolyogott mikor Victor ránézett. Vőlegénye arcán fényes mosoly játszott. Felé nyújtotta a kezét, és mint egy Pavlovi reflex, Yuuri ugyanúgy felé nyúlt.

Maga után húzta őt, a kocsi körül. Végre találkozott a Nikiforovokkal.

- Babushka, Natasha, szeretném bemutatni a vőlegényemet Katsuki Yuurit. Yuuri ők itt a nagymamám Anastasia Nikiforov és a nővérem Natasha. – Yuuri egy pillanatra lefagyott mielőtt a modorát elővette volna és meghajolt jövendőbeli családtagjai előtt.

Victor nagymamája alacsonyabb volt, mint Yurio, háta már meggörnyedt az idők alatt csak mint a legtöbb japán nő is. Még mindig büszkén és méltósággal tartotta magát, így Yuuri magasabbnak látta. A tartása kifogástalan volt, a karjait maga előtt tartotta. Kék szemei élesen villantak és magas intelligenciáról árulkodtak, Yuuri úgy érezte, mintha a lelkébe bámulna. Natasha viszont nagyon különbözött a másik két Nikiforovtól. Az ő bőrük sápadt volt, a hajuk ezüstös, a szemük kék. Natasha bőrének színe viszont hasonló volt Yuuriéhoz. A haja Georgiéhoz hasonlóan sötétén csillogott, a szeme pedig olyan zöld színű volt, ami Yuurit az erdőre emlékeztette. Ő is tagadhatatlanul gyönyörű volt. Victor olyan volt, mint egy jégtündér, ám Natasha szépsége földhöz ragadtabb volt. A szemei számítóan csillogtak, Yuuri úgy gondolta ez családi vonás. Az utolsó személy, akire felfigyelt egy apró kisgyermek volt Natasha mögött, furcsán tekintett körbe és figyelte az új embereket.

- Ah, hogy feledkezhettem meg rólad kicsi Lena? как ты моя маленькая звезда? (Hogy vagy kis csillagom?) – kérdezte Victor, miközben leguggolt Yuuri mellett – így szemmagasságba került Lénával és kitárta felé a karjait. Lena szégyenlősen elmosolyodott és elengedte az anyja lábát, hogy megölelje bácsikáját, a léptei még bizonytalanok voltak.

Yuuri szemei a pároson ragadtak, nem tudta elszakítani róluk a tekintetét. De Natasha megköszörülte a torkát, Yuuri felpillantott és elpirult miközben kihúzta magát. Victor mamája meg sem rezdült, csak közelebb lépett, míg csak centik választották el Yuuritól. Nagyon erős orosz akcentussal beszélt de Yuuri megértette a szavait.

- Szóval te vagy az, aki ellopta az unokámat a jégről, ugye?

- Um... nos, asszonyom, Mrs. Nikiforov, um... hogy szeretné, hogy hívjam? – dadogta Yuuri és egy idiótának érezte magát. Magában káromkodott, amiért nem faggatta ki Victort.

- Оставьте его бабушку, ты пугаешь бедного мальчика!(Ereszd el őt, babuska, megijeszted szegény fiút!) – mondta Natasha, a hangja tele volt élvezettel és szarkazmussal. Yuuri önkéntelenül is felidézte azokat, akik az iskolában azt mondták ő semmire sem jó, de hajtotta a bizonyítási vágy, hogy megmutassa Victor családjának igenis jó választás. Megacélozta az akaratát mielőtt újra megszólalt, ezúttal bizonytalanul, de oroszul.

- Прости меня сестра, это просто, что Витя не ответили ни на один из моих вопросов о вас. На самом деле он не говорил мне, что он не имел семью, пока лишь немногие несколько назад. Я обещаю вам, если бы я знал, что он не связался с вами в том же году он был со мной, я был бы первым, чтобы заставить его позвонить. На самом деле я был первым, чтобы заставить его позвонить, когда он наконец-то сказать мне о вас. (Bocsásson meg nekem, ez azért van, mert Vitya nem válaszolt a kérdéseimre. Igazából azt se mondta el, hogy van családja csak egy kis idővel ezelőtt. Esküszöm, ha tudtam volna, hogy nem tartotta veletek a kapcsolatot én lettem volna az első, aki azt mondja, hogy hívjon fel titeket. Szerettelek volna felhívni titeket, mikor végre beszélt rólatok.) – Egyik Nikiforov sem számított az oroszra és nagyon meglepődtek, Natasában fellángolt a bűntudat.

Victor titkon elmosolyodott az unokahúga hajában, Yuuri talán szégyenlős és nincs sok önbizalma, de van annyi bátorsága, hogy kiálljon és megvédje magát, amikor szükséges. Különösen, amikor ki kellett állnia azok ellen az emberek ellen, akik a kapcsolatuktól kérdezték. Nem értette miért gondolják azt, hogy csak vesztegeti az idejét a japán férfival, nem látják mekkora kincs is az ő katsudonja? Ha már itt tartunk, Victor volt a legszerencsésebb, ezt már sokszor érezte. Yakov olyan sokszor mondta, már hogy a korai kopaszodásának okai, Victor döntései voltak, de Yuuriért megérte. Büszkén állt Victor oldalán és ő szerette volna a legjobban megismerni a családot, szerette volna tudni milyen Victor igazából. Míg Yakov átformálta Victort tökéletes korcsolyázóvá, az igazi Victor eltűnt, majd egy részeg férfi rávetette magát egy ünnepi banketten és kérte, hogy legyen az edzője. Tudta, hogy a családja nem fog tiltakozni az azonos nemű szerelme ellen, már régóta tudták, hogy meleg és miután a nagypapája meghalt, mind a nagymamája és a nővére azt akarták, hogy megtalálja a boldogságot.

Victor tisztában volt azzal, hogy önző. Tudta, hogy Babuska és Natasha szeretni fogják Yuurit csak mert ő is szereti őt. De beszélni róla azt jelentette, hogy meg kell osztania őt velük és tudta, hogy rossz az, hogy birtokolni akarja őt de nem tudott mit csinálni, szinte könyörgött szerelme figyelméért amikor nem foglalkozott vele. Hosszú ideig az emberek csak egy világ klasszis sportolónak látták, egy orosz legendának, de amikor Yuuri ránézett egy embert látott, akit szeret és egyre csak édesebb lesz.

A csapat elcsendesedett, Yuuri megszólalása után, hősünkben egyre nőtt a megalázottság érzése, mikor ráeszmélt mit is tett. Azonban Babuska nevetése a levegőbe hasított, a teste rázkódott, Natasha őszintén rámosolygott Yuurira. Tökös ez a fiú gondolta Anastasia és még modoros is. Talán megtaníthatja ezt Victornak is. Őt pórázra kell kötni és úgy tűnik neki sikerült. Natasha ugyanezen a vonalon mozgott, egy szenvedélyes lelket látott a szemüveg keretei mögött és egyetértett Victorral. Yuuri szépsége sokkal finomabb volt, mint az övék, ez a fajta ragyogás akkor jött elő, amikor bátor volt, kedves és magabiztos.

- *Oh внук в законе (Drága fiam), csak hívj babuskának. Azt hittem, hogy Victor egy japán kiscica csapdájába esett, de úgy látom, hogy nem kell téged félteni. – jegyezte meg Anastasia, miközben felemelte a karjait, hogy megölelje Yuurit.

Hősünk megtorpant egy pillanatra mielőtt az ölelésbe simult volna, titkon megkönnyebbülten elmosolyodott az új babuskája vállában. Érezte a borsmenta és a rózsák illatát, a téli szellőt és rögtön Victor jutott az eszébe.

Natasha önelégült mosolya kiszélesedett, megragadta a táskáját és követte Yuurit az onsenbe miközben Victor bezárta a csomagtartót és maga után húzta Lena táskáját, a kislány az oldalába kapaszkodott. Miután Makkachin is üdvözölte őket, a Nikiforovok felmentek a szobáikba pihenni, megígérték, hogy felkelnek a vacsorához, de az ebédet kihagyják.

Yuuri visszavonult a szobájába a megpróbáltatás után, csak le akart pihenni egy kicsit. Victor egy jó vőlegény módjára a sarkában járt és látta, hogy milyen kimerült Yuuri, így segíteni szeretett volna neki. A japán férfi elhasalt az ágyon, szemüvege kényelmetlenül a párnába nyomódott. Victor lágyan levette róla és az asztalra tette, majd Yuuri mellé telepedett. Elkezdte lágyan fel és lemasszírozni Yuuri hátát, a fiatalabb beleremegett a kínzó kényeztetésbe.

- Victor... - figyelmeztette Yuuri.

- Sss, Yuuri, ígérem, nem fogok rosszalkodni bármennyire is jól nézel ki, most.

Yuuri felhorkant.

- Nem nézek ki jól, biztos betegnek nézek ki a táskás szemeimmel, a hólyagos lábammal és sápadt bőrömmel.

- Szerintem mindig jól nézel ki Yuuri. – mondta Victor, miközben kezeit Yuuri pólója alá simította és felhúzta. - De ha fáradt vagy, vedd le a pólódat és engedd, hogy megmasszírozzalak.

Yuuri engedte, Victor fantasztikusan tudott masszírozni és mennyeien csengett számára ez a felajánlás. Felsóhajtott, míg vőlegénye fel és ledörzsölte a hátát egy kicsit nagyobb erővel, mint előtte, tolta és húzta a zsírt és az izmokat és megtalálta a csomókat. Mindketten meglepődtek a nyögésen, ami kiszaladt Yuuri száján mikor egy nagyobb csomót értek Victor ujjai. Amikor Yuuri ellazult, az orosz úgy mozdult, hogy le tudja húzni a nadrágját, így már csak boxerben feküdt az idősebb férfi alatt, ám ő folytatta a masszázst, lefelé haladt a lábán, utoljára hagyta a fenekét. Az egész csak 30 percig tartott de Yuuri meghalt a világ számára és a végén már lágyan horkolt. Szerelme elmosolyodott, levette a saját ruháit és mellé kucorodott, magukra húzta a takarót és vele együtt elaludt.

Mire a páros felébredt az ég fényesen ragyogott és az óra délután fél 2-t mutatott. Yuuri volt az első, kinyújtóztatta a tagjait, érezte, hogy az izmai lazák és könnyűek. Megmozgatta a vállát, majd felrázta Victort

- Hé, Victor, gyerünk itt az ideje felkelni!

- Hmmm, mégkétpercet. –mormogta Victor.

A fiatalabb ujjaival végig simított vőlegénye haján, a másik kezével megtámaszkodott, amíg a férfi felé hajolt, hogy megcsókolja az arcát. Figyelte, ahogy ez egyik kék zafír megjelenik mielőtt orrát Victor arcához nyomta. Játékosan megpaskolta Victor fenekét és meghúzta a fülét mielőtt a szemüvegéért nyúlt volna és kimászott az ágyból.

- Szükségem van rád, hogy megnézzem a nagymamádat és a nővéredet. Csinálok nekik valami ennivalót, ha esetleg éhesek lesznek!

- Ők még biztos alszanak, az idő eltolódás 6 óra és babuska sosem volt még ilyen hosszú úton. Natasha azt mondta, hogy Lena egész végig fent volt, szóval biztos, hogy alszik vagy legalábbis pihen. Szóval visszajönnél mellém, kérlek? – Victor széttárta felé a karjait, Yuuri megragadta a kezét, felemelte és megcsókolta a gyűrűt.

- Rendben van, ha nem akarod megnézni őket, ne tedd. De még segítenem kell anyának. – mondta Yuuri.

Megszorította Victor kezét még egyszer mielőtt elment megmosni az arcát a fürdőszobába mielőtt a konyha felé vette az irányt. A korcsolyázók aznap aludtak és pihentek az onsenben az esküvőre, tudták, hogy aznap egész nap talpon lesznek.

Emiatt az onsen csendesebb volt, mint az utóbbi pár héten és a csak a helyi vásárlók jöttek fel áztatni magukat és enni egy kicsit mielőtt elmentek volna a dolgukra. Hiroko elküldte Yuurit néhány extra hozzávalóért és ajándékokért az oroszoknak, szeretett volna kedveskedni a fia jövendőbeli családtagjainak, amiért először voltak az otthonában. Nagyon izgatott volt, hogy végre találkozhat Victor családjával, egy óráig ölelgette őt mikor Yuuri elmondta a történetet, amit egy nappal előtte szerelme mondott el neki. Szeretett volna találkozni azokkal az emberekkel, akiket Victor családjának hív, a szépséges fiú, aki néha szomorúnak tűnik, de nagyon szereti az ő kisfiát.

Emiatt, ő a volt az, aki felment felkelteni Anastásiát és Natasát míg Yuuri odavolt. Victor levezette őket az ebédlőbe, ahol csak két vendég nézte csendben a TV-t.

Hiroko éppen kijött a konyhából, amikor Victor megállította őt, igazából csak annyit kért, hogy ha lehet, akkor esetleg készítene-e némi kávét a nagymamájának de Hiroko ragaszkodott ahhoz, hogy fel is szolgálja nekik. Yuuri akkor ért haza mikor az édesanyja már leült és tört angollal csevegett Victor babuskájával és nővérével, míg Lena boldogan ült az ölében, figyelte az új nőt és azzal a játékkal játszott amit Hiroko adott neki. Victor az ajtófélfánál állt és egy önelégült vigyorral figyelte az egész jelenetet, majd elmosolyodott mikor elkapta jövendőbeli férje pillantását és felhúzta a szemöldökét. Yuuri vállat vont mielőtt a konyha felé fordult és folytatta az étel készítését, amit az anyukája félbehagyott. Egyik nő sem kommunikált teljesen magabiztosan, de úgy tűnt tökéletesen megértik egymást de Yuuri nem volt meglepve. Megesküdött volna arra, hogy a fő ok, amiért a családi onsen fennmaradt Hasetsuban az anyja puszta akaratának és barátságosságának volt köszönhető.

Átvezették a Nikiforovokat a kisebb családi ebédlőbe és így a két család találkozott egymással és együtt megvacsoráztak, Natasha értékelte a hagyományos szakét, amit Hiroko vetetett meg Yuurival. Miután végeztek a vacsorával, csak pihentek és beszélgettek, megosztották egymással a két vőlegényről szóló történeteket, bármit a gyerekkoruktól a tinédzser évekig. Yuuri imádta hallgatni a fiatal Victorról szóló sztorikat, mert ezekből a dolgokból teljesen kimaradt. Victor nagyon keveset mondott el arról az időszakról szóval minden információ új volt számára.

Miközben beszélgettek, Lena elkezdett mocorogni, már evett és aludt, de az idő eltolódás kemény dolog volt egy kisgyermek számára. Natasha próbálta ringatni és elvonni a figyelmét, Victor is segített, de semmi sem használt. Yuurinak támadt egy ötlete és felment a szobájába, hogy megkeressen valamit mielőtt visszatért a kis konyhába. Addigra Lena már pityergett, hiába próbálkoztak a felnőttek és Yuuri szíve szinte megszakadt érte.

Lassan közelített felé, megérintette Victor vállát, hogy húzódjon arrébb így Yuuri volt Lena figyelmének központjában. Amikor a tekintetük találkozott, Yuuri elmosolyodott és elővette a régi tamburint, ami még az övé volt gyerekként és megcsörgette előtte. Lena sírása enyhülni kezdett, ezért Yuuri addig csörgette, míg el nem csendesedett. Amikor érte nyúlt Yuuri elhúzta a tamburint és odaadta Natasának, aki elvette tőle. A japán felvette Lenát a karjaiban tartotta és kényelmesen megtámasztotta őt a csípőjén, majd odaadta neki a tamburin, kisétált vele a konyhából a verandára, lágyan hintáztatta őt és összedörzsölte az orrukat egy eszkimó puszira, Lane pedig felnevetett.

Amikor látta őt nevetni, Yuuri felbátorodott és erősebben hintáztatta őt, elvette tőle a tamburint, így nem tehetett kárt magában. Aztán óvatosan leült és kicsit hátra dőlt, felhúzta a lábait és térdei közé fogta Lenát majd felemelte őt, a kicsi lány egyre hangosabban nevetett miközben a levegőben reptette őt.

Victor eközben úgy érezte, szívrohamot kap, nem bírt befogadni egy ilyen édes képet. Yuuri és Lena lefestettek előtte egy olyan jövőt, amelyet mindig is akart és ismeretlen sóvárgás kerítette őt hatalmába. De könnyebb volt miután elképzelte Yuurit egy másik kislánnyal, akinek olyan sötét a haja, mint neki és olyan színű a szeme, mint Victornak vagy Victor ezüstös fürtjeivel és Yuuri csokoládébarna, meleg szemével. A szíve hirtelen erősen meglódult, de visszafogta magát és próbált nyugodt maradni. Hiroko boldogan sóhajtott.

- Ah, Yuuri mindig jól bánt a gyerekekkel. Mikor a 3-as ikrek megszülettek, mindig ott volt, hogy segítsen, amikor csak tud, és ha az egyik lányka különösen nyűgös volt, Yuuri volt az egyetlen, aki bánni tudott vele.

Natasha megszólalt.

- Черт маленький брат, вы получили себе большой муж, лучше держаться за него, потому что я не возражал бы воровать его ( Fenébe öcsi, fogtál magadnak egy nagyszerű férjet, jól bánj vele, mert ha nem, majd ellopom tőled.)

Victor felmordult és egyetértőn rápillantott, Yuuri fantasztikus férj lesz.

- Положите руку на него, и я не волнует, если ты моя сестра, я возьму тебя. ( Csak tedd rá a kezed és nem érdekel, ha a nővérem vagy, lenyomlak.)

Anastasia hallgatta őket, belefáradt a bohóckodásaikba, megesküdött volna, hogy közel a 30-hoz, néha napján úgy viselkednek mintha újra 5 évesek lennének.

- Достаточно Витя, Наташа прав, Юри является большой мальчик, он добрый и сладкий и хорошо воспитанным. Как же он влюбиться в идиота, как ты? (Elég Vitya, Natashának igaza van, Yuuri nagyszerű fiú, kedves, édes és jól nevelt. Hogy esett szerelembe egy olyan idiótával, mint te?)

Victor felnyögött a sértésre, Natasha csendben maradt.

- Бабушка, почему ты так значит для меня прямо сейчас?( Babuska miért vagy ilyen velem?)

Anastasia nem törődött az unokájával és felállt, majd jövendőbeli unokájához csatlakozott a verandán.

- Хватит ныть и торопятся получать мне внука. Он собирается сделать хороший отец, даже если вы на него безнадежно. (Fejezd be a nyafogást és siess, adj nekem egy dédunokát. Ő biztosan jó apa lesz, még ha te reménytelen is leszel.

Yuuri változtatott a pozícióján, lágyan ringatta Lenát miközben körbe sétálta vele a hátsó udvart és a Yuri on Ice-t dúdolta. Amikor meghallotta, hogy egy másik ember jön felé abbahagyta, majd a Nikiforov családfejéhez fordult.

- Babuska nem szeretném, hogy megfázz, be kellene menned.

Anastasia felnevetett

- Yura kislányként Szíriában nevelkedtem, gondolod, hogy ez a lágy szellő majd megbetegít?

Yuuri érezte, hogy zavarba jön, elpirult a becenevén.

Lena nyafogni kezdett mert a ingatózás megállt, Yuuri újra mozogni kezdett.

- Elkényeztetett lesz, ha folytatod. – a pír egyre csak mélyült de nem hagyta abba, lejjebb eresztette a fejét és homlokon csókolta Lenát.

- Nem tehetek róla, olyan édes és a szemei olyanok, mint Victoré.

- Hmm, igen Victor Papájának is kék szemei volt és úgy néz ki Lena örökölte őket. Natasha anyjának zöld szemei voltak. – Anastasia egyik lábáról a másikra állt és az onsenen túlra nézett, ahol az óceán apadt és dagadt a látvány megnyugtatta őt. – Az óceán gyönyörű itt Yura, értem miért akart az én Vityám maradni. Amikor először azt mondta, hogy Japánba költözik, azt gondoltam megőrült. Amikor meghallottam miért, azt hittem, hogy csak a pénzéért vagy vele és azzal az elhatározással jöttem ide, hogy megpróbálom megakadályozni az esküvőt. Meg kell értened, miért reméltem, hogy Victor talált valakit, aki boldoggá teszi. Az unokám már hosszú ideje próbál egy bátor álarcot viselni és én túlságosan is vak voltam, hogy észrevegyem a fájdalmat a szemében. Láttam, hogy Victor egy fal mögé bújik a fájdalom elől, ezért aztán az igazi énjét elzárta és alig találtam meg az unokámat a csinos burok mögött. Amikor idejöttem hosszú idő után először láttam Vitenkát és most már látom, hogy ez a te érdemed. Hálás vagyok neked azért, hogy visszahoztad nekem az unokámat, tudom, hogy néha drámai tud lenni, de ő egy jó ember és mindenkinek a legjobbat akarja.

Yuuri érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe miközben azt hallgatta, hogy ez a nő köszönetet mond neki az unokájáért és ötlete sem volt arról, hogy mondja el, hogy ő nem tett semmi különöset, de Victor nagyon is sokat tett érte.

De Anastasia még nem végzett.

- Amit itt találtam az egy kedves és jószívű fiú, aki az igazi énjéért szereti Vityát, nem a hamis utánzatát, amit már egy ideje játszott. Te vagy a legjobb dolog, ami Vityával történhetett és nem tudnék elképzelni jobb társat neki. Csodálatos és hosszú házasságot kívánok nektek.

Yuuri nem tudta már visszatartani a könnyeit, aztán odaadta Lenát Natasának, aki közben odajött a nagymamája oldalára és egyetértően bólogatott a babuskájával. Amikor Lena biztonságban volt édesanyja karjaiban Yuuri Anastasiához fordult, megölelte őt és a vállába zokogott. Az idős hölgy meglepődött egy kicsit, mielőtt viszonozta az ölelést és megsimogatta a fejét miközben sírt. Ez a kedves lélek Vityának készült és tudta, hogy bízhat abban, hogy Yuuri megvédi az unokája szívét.

Amikor Victort kiment látta, hogy Yuuri sír, de a szíve felmelegedett amint meglátta az elfogadást a családja tagjainak szemében. Bízott abban, hogy elfogadják őt, de sokkal jobb volt mikor tényleg látta, hogy az elfogadást. Odament és megölelte a babuskáját, a karjai beborították Yuurit is, egy csókot nyomott a fekete tincsekre.

- Спасибо. (Köszönöm). – súgta Victor.

Lena azonban megint sírni kezdett, játszani szeretett volna az erős és helyes férfival. A trió felbomlott, Yuuri felnevetett és letörölte a könnyeit és Lena felé fordult, megragadta a kezét. Óvatosan felemelte és a mellkasához szorította

- Na Lena itt az idő aludni. Szeretnéd, hogy felvigyelek? – a kicsi lány nem értette a férfit, megpróbálta megragadni a szemüvegét de Yuuri elfordult mielőtt elérte volna, újra a mellkasára hajtotta a fejét és hüvelykujját a szájába vette. Naphosszat elhallgatta volna a dalt, amit a férfi énekelt. Így Yuuri még tett vele egy pár kört.

Yuuri simogatta a haját, felment és jó éjszakát kívánt a szüleinek és a nővérének mielőtt felment Natasha szobájába Lenával. Lassan letette az alvó lánykát a kicsi matracra, Natasha megköszönte neki. Majd Yuuri csatlakozott Victorhoz, aki rögtön a hálószobájukba irányította őket.

Victor azon az éjjelen kifejezte vőlegénye iránt érzett szeretetét, belevitte a japán férfi iránt érzett feltétlenségét és ragaszkodását minden csókjába és érintésébe. Aztán amikor egymás mellett feküdtek még mondott valamit mielőtt elaludt.

- Egy nap fantasztikus apa leszel Yuuri. – az említett felpislogott mielőtt Victor nyakába mosolygott volna.

- Te is Victor, a gyerekeink szerencsések lesznek, hogy olyan apjuk lesz, mint te.

Victor közelebb húzta őt magához és mindketten elaludtak, két gyermekről álmodtak, akik körülöttük szaladgáltak és Papának és Otoo-sannak hívták őket.