A parti után ahol leitták magukat és Yuuri rajzai nyilvánosságra kerültek, az onsen visszatért a normális kerékvágásba. Ha legalábbis normálisnak nevezhető az, amikor a világ legjobb korcsolyázói egy helyre gyűlnek. Phichit egy csapatot alkotott Minako senseijel és elkezdték megszervezni a legjobb esküvőt, a legjobb barátjának és a bálványának, ez azt jelentette, hogy kötéllel húzta a többi korcsolyázót azért, hogy tegyék amit parancsol. Phchit talán ártatlannak és édesnek tűnik de sose feledjétek, azt hogy ő az Instagram  Legfőbbje. Ez azt jelenti, hogy a legkülönfélébb embereket is sakkban tartja zsarolással. De alapjában véve, Phichit sok erővel bír, és nem fél ezzel visszaélni sem.

De a dolog úgy áll, hogy amikor egy egész horda elit atlétát egy helyre gyűjtesz, nem tudod megállítani őket a versengésben, és különösen abban nem, hogy ne eddzenek. A világklasszis sport emberek ott tartózkodása csodát művelt Hasetsu gazdaságával, jóval több túrista jött meglátogatni a várost mint az elmúlt pár évben együtt véve. A Jég Kastély különösen jól profitált ebben a hónapban. Yuuko és Takeshi hálásak voltak a korcsolyázóknak  a bevételért és úgy döntöttek, egy fél napra bezárják a pályát és átadják a korcsolyázóknak. Yuri mint várható volt, kihívta JJ-t és folytatta a szétzúzását. Otabek filmre vette az egészet így Yuri később posztolhatta. Phichit, Leo, Guang-Hong, Chris és Victor bátorította a versenyzőket, miközben Yuuri megpróbálta megállítani őket mert nem akarta, hogy a barátai megsérüljenek a nagy nap előtt. Emil, a Chrispinók, Mila és Georgi úgy döntöttek, kimaradnak a drámából és a pálya egyik sarkába húzódtak habár a kis mérete miatt elég nehezen helyezkedtek el. Csatlakoztak a többiekhez, amikor Yuri kihívta Victort egy Quad Jump versenyre, a többiek mondták az ugrásokat és bírálták kié lett a jobb. A különös kihívás pontjai eredményeztek egy vérontást Yuuko előadásában, ez volt az egyetlen amit produkálni tudott ezért küldött egy "Csalódtam benned és elutasítom az egész létezésed" pillantást a korcsolyázók felé.

Yuuri ezután eljött és megígértette Otabekkel, hogy visszafogja Yuurit. Visszament Yu-Topiába, hogy segítsen az édesanyjának. A többiek később szétszóródtak, meglátogatták a kis város különböző részeit mielőtt visszaszállingóztak a fogadóba, így a szobák készen állhattak a fogadásukra. Ám az étterem még nyitva állt a publikumnak, így egy nagy tömegnyi város lakó gyűlt össze az ebédlőben, hogy ott étkezzenek. Amikor meglátták a japán férfiakból álló lármás tömeget, akik már részegnek tűntek, a Katsukik úgy döntöttek felszabadítják Victor régi szobáját, a másik bankett termet, ami tele volt asztalokkal és tatamikkal. Yuuri már visszatért, hogy segítsen így amikor a többieket Mari bevezette a másik bankett terembe, minden készen állt.

A háttérben lágy japán zen zene szólt, miközben a korcsolyázók belepték a szobát. Három alacsony japán asztalt helyeztek el egymás mellett a szoba közepén, a puha tatamik beterítették a kemény fapadlót. Miután kezet mostak, minden korcsolyázó leült. Fáradtak voltak az egész napos korcsolyázástól és városnézéstől. Yuuri egy csészékkel és pár üveg szakéval megrakott tálcával együtt belépett. Mari követte egy pár kancsó vízzel és gyümölcslével.

   -Hey srácok, hogy érzitek magatokat? - kérdezte Yuuri, miközben elhelyezte a csészéket a korcsolyázók előtt, a szakét a felnőttek elé tette. Yuri megpróbált elcsenni egy üveggel Yuuri tálcájáról de az idősebb sokkal gyorsabb volt. Mari elhelyezte a kancsókat a szoba közepén és elvette a testvére tálcáját és kiment.

Az emberek egyszerre kezdtek bele a mondanivalójukba, a hangok egy nagy kavalkáddá alakultak Yuuri felállt összepréselte ajkait és próbált nem nevetni de egy széles mosolyt így sem tudott visszafogni.

 -Oké, oké. Behozom az ételt és kaja után elmondhatjátok.

  A korcsolyázók lecsillapodtak, Yuuri visszament a konyhába majd felszolgálta az ételeket. Sushival és sashimivel megrakott tányérokat, udon tésztát, rizs golyókat és hagyományos yu-topiai tarjatálat hozott be. Voltak ott különböző ételek, thai tekercsek, kínai gombócok, orosz pirogok. A lányokat lenyűgözte a sok fajta étel, a fiúknak összefutott a nyál a szájukban a finom illatoktól.

Amikor Yuuri elfoglalta a heylét Victor mellet, észre vette, hogy a barátai várakozóan néznek rá, ezért Victor felé fordult, kérdő tekintettel. Victor felkuncogott az imádni valóan zavart tekintettől így tisztázta a helyzetet.

 - Mindig te vagy az utolsó, aki leül az asztalhoz és folyton körülöttünk ugrálsz így aztán úgy érzik, sosem töltünk el együtt egy teljes étkezést. Ezért úgy döntöttek, hogy megvárnak mielőtt elkezdik.

Yuurit először megérintette a gesztus és zavarba jött, elpirult és meghajolt.

 - Oh! Nagyon szépen köszönöm, és nagyon sajnálom elfoglalt vagyok, a fogadó sosem volt még ennyire túlzsúfolva és a szüleim kérték, hogy segítsek. De most már, együnk! Itadakimasu!

Meglepetésére mindenki az asztalnál elkiáltott egy Itadakimasut, mielőtt belekezdett Yuuri még egyszer elpirult. A beszélgetés ezután elkezdődött, újra mesélték a nap eseményeit és újabb verziókkal egészítették ki az élményeket. Később az összes korcsolyázó nevetett( vagy yYuri esetében, nem volt morcos és Otabek és Seung Gil esetében nem volt fagyos) és élvezték egymás társaságát. A verseny szezon alatt, a rivalizálások és a feszültség megakadályozta azt, hogy összebarátkozzanak a versenytársaikkal, így az ilyen pillanatokat mindennél többre becsülték.

Egy kicsit később mikor már a kaját és az italokat elfogyasztották, a korcsolyázók hátradőltek és pihentek, csak élvezték a beszélgetést. Sara és Mila együtt dőltek el, Yuri elfeküdt Otabeken, Christophe és Victor újra meséltek egy történetet az első közös versenyükről. A fiatal korcsolyázók méltányolták azt, hogy együtt ülhetnek egy élő legendával. Épp egy történet közepén voltak, amikor Mari belépett. Megállt az ajtónál és készített egy képet a csoportról. Visszadugta a telefonját a yukatáyába és lehajolt, hogy letegye a tálcákat a lába mellé, kopogtatott az ajtó kereten, így felhívta magára a figyelmet.

 -Mindenki jól lakott? Összeszedhetem a tányérokat?- kérdezte Mari, kedvesen elmosolyodott a válaszul kapott bólogatásokon.

Yuuri felugrott.

-Sajnálom, nővérem, össze kellett volna szdnem a tányérokat és előbb kivinni őket.- mondta, miközben felhalmozta az edényeket.

Mari felkuncogott.

-Semmi baj, Yuuri. Tudom, hogy elfoglalt vagy, csak anya elakarta mosni őket mielőtt túl késő lenne.

- Igen, igen, már gyűjtöm is őket. - válaszolta Yuuri, mielőtt felkapta a tálcákat és elhagyta a szobát.

Mari figyelte, ahogy a testvére eltűnik, mielőtt visszatért, hogy összegyűjtse az újabb adagot. Közben Mari is neki kezdett. Phichit, Leo és Guang-Hong rátették a tányérjukat a tálcára.

-Arigatou, mindhármótoknak. -mondta Mari, mikor a tálca megtelt. Miközben Mari felkelt, hogy elvigye az tálcát, Mila megszólalt. - Mari köszönetet tudnál mondani az anyukádnak a nevemben? Az ételek nagyon finomak!

Mari zavartan pislogott.

 -Miért akarod megköszönni anyának az ételt?

- Nem ő az egyetlen aki tud főzni? Victor azt mondta, ő a szakács! -pillantott rá Mila.

Victor ezt hallva megszólalt.

- Igen, ő az, nem is tudtam, hogy ilyen jó külföldi ételeket tud csinálni, kiválóak voltak.

Mari elkezdett nevetni, zavarba hozva ezzel a csoportot. Egymásra néztek, próbáltál kitalálni mi olyan vicces. Mari egy perccel később, lenyugodott, az egyik keze a hasát fogta a nevetéstől.

- Sajnálom, ez gorombaság volt tőlem, Mila-chan igazad van az anyukám itt a szakács de Vicchan hosszú ideje élsz itt velünk. Nem gondolod, hogy az anyukám már főzött volna neked orosz ételt ha tud?

Összezavarta a korcsolyázókat, de Mari lágyan oldalra billentette a fejét.

 - Nem tudom miért vagyok meglepve, nem ő lenne ha bármivel is dicsekedne. Nem anya főzte ezt a vacsorát nektek srácok, hanem Yuuri. Ragaszkodott ahhoz, hogy ő csinálja hiszen elég ritkán esztek japán ételt ezért csak megkérte anyát, hogy vágja fel a húst és a zöldségeket de mindent ő főzött nektek ma este. Szóval ha megakarjátok köszönni a séfnek, a tesómnak jár a bók.

Tökéletes időzítéssel lépett be Yuuri. Megállt, mikor látta, hogy mindenki figyelme felé irányul a nővéréről.

-Mi történt? Mari mit mondtál ?- kérdezte mikor meglátta a zavarodott kifejezéseket a többiek arcán.

-Semmi rosszat kis öcsi. Mila átakarta adni a bókjait anyunak az ételekért de mondtam neki, hogy ma te voltál a szakács.

-Oh, - ez volt minden, amit Yuuri mondani tudott, miközben figyelte, ahogy Mari egy kacsintás kíséretében elhagyta a termet. Amikor visszafordult barátai felé, mindkét szemöldöke felemelkedett a meglepetéstől miközben úgy bámultak rá mint mikor meglátták a rajz könyvet.

- Van valami baj ? - kérdezte Yuuri, és a fejét oldalra billentette, ami Victort Makkachinra emlékeztette.

-Mióta tudsz főzni?

-Fantasztikus volt!

-Yuuri sokkal jobb vagy, mint Detroitban, ez azért van mert visszajöttél anyukádhoz? 

- Az én Yuurim, miért nem említetted ezt a hihetetlen tehetségedet sem?

Minden kérdés egyszerre érkezett.

-Um...

Yuuri nem értette, miért lepődtek meg a versenytársai. Úgy döntött megválaszolja a kérdéseket a leggyorsabb módon. Szélesre tátotta a száját. Sajnos, egy kiáltást hallottak egy pillanattal később, Maritól és egy sikoltást az anyukájától, ez elterelte a figyelmét és a figyelmet. Yuuri sprintelni kezdett a konyhába, hogy lássa mi a baj. (Találtak egy különösen nagy pókot, habár a mérete nem volt tisztázott de Yuuri szerint nagyobb volt mint a keze!)

A korcsolyázók még ámuldoztak az új felfedezéstől. Végül Yuri adott hangot a gondolataiknak.

- Hány kibaszott dolgot nem mutatott még meg Katsudon ?