Amikor az óra mutatói elütötték a hajnali 3-at mindenki úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába, Emil segített Sarahnak visszavinni a részeg Mickey-t a szobájukba. Yuri és Otabek éjfél körül már eltűntek, Yuri unalmasnak találta a partit. A korcsolyázók sorra szedelőzködtek és hagyták el a szobát.

   Victor, aki már pityókás volt - Chrisszel és JJ-vel együtt egyre több és több szakét ittak- összerogyott az asztalon, de Yuuri segítségére siettek a többiek és felvitték Victort a szobájukba. Az onsen elcsendesedett miután a korcsolyázók az álomvilágba sodródtak.

    A következő reggel, Yuuri kelt fel legelőször, mert annak ellenére, hogy szívesen átaludta volna a reggeli edzést, vissza kellett mennie az onsenbe, hogy visszazökkenjen a régi rutinjába. Felnőtt, amikor Yuuri nem suliban volt vagy balettozott vagy korcsolyázott, besegített az onsenben, az asztaloknál. Napvégén feltakarított. Amikor általánosba kezdett járni, a szülei engedték, hogy ő és Mari is besegítsen a fürdőknél. Ezért aztán az egész Katsuki család a nappal kelt, felkészült aznapra és vendégeikre mielőtt azok felkeltek.

   Yuuri a vőlegényére pillantott( és wow, sose lesz elég idős ahhoz, hogy hozzá szokjon a férj szó kimondásához pirulás nélkül). Victor fél feje a párnába nyomódott, lágy horkantásokkal jelezve, hogy még mindig alszik. Nem tudott ellenállni, Yuuri lehajolt, hogy megcsípje az orcáját, ám megállt mikor Victor megfordult, meghiúsítva ezzel az akciót. Megcsókolta az arcát, majd Yuuri felemelte a takarót és óvatosan kibújt az ágyból. Victor karja ami még a csípője körül volt, megszorította, de Yuuri helyettesítette magát egy párnával. Megragadta az edzőruháját, gyorsan lecserélte a pizsamáját, és elment futni, egy kis gyakorlással akarta kezdeni a napot.

     Az ég még egy kicsit sötét volt, mert a felhők elrejtették a felkelő napot de kellemes szellő fújdogált és a város elkezdett ébredezni. Yuuri integetett azoknak az eladóknak akikkel találkozott, mert miközben Hasetsu egy hősként tekintett rá, ezek az idős eladók ismerték őt úgy mint Katsuki Yuuri a fiú az onsenből, aki teát ad nekik mikor fellátogatnak. A kis találkozások mint ezek voltak azok a dolgok amiket Yuuri a legjobban hiányolt, amikor Detroitban élt, mert miközben ott új rutint alakított ki, nem volt igazán otthon.

   Mire Yuuri visszatért, sok barátját látta, akik az ébredés különböző szakaszaiban voltak ezért csak kuncogott és mosolygott. Ivott egy teát az anyukájával. aztán a szobájuk felé vette az irányt. Az ágy üres volt de bevetetlen, ami azt jelentette, hogy Victor felkelt. Megpróbálta bemérni vőlegényét, éppen a fürdőszobából kijövet találta meg.

       -Ohaiyou Victor, jól aludtál ?

     - Ohaiyo, persze hisz veled aludtam! - mondta Victor, miközben látta Yuurit közeledni. Feltartotta a karjait és Yuuri belelépett az ölelésébe, az orrát Victor nyakához dörzsölte és beszívta az ismerős illatot. Pár perccel később, bár vonakodva de Yuuri kibontakozott az ölelésből. 

   - Elkell intéznem pár dolgot, szóval én szeretnék először zuhanyozni, oké ? De addig menj és csatlakozz a többiekhez az ebédlőben. Láttam Christ, Emilt és Chrispinoékat lent. Mila Georgival együtt ment le, mikor feljöttem. Később csatlakozom hozzátok.

      - De Yuuri... csatlakozni akarok hozzád! - válaszolt Victor.

     - Victor! - szidta Yuuri és zavartan elpirult. - Még mindig az onsenben vagyunk és nem akarom hogy megint panaszkodjanak anyának mert túl hangosak voltunk! Menj és egyél! - hessegette el vőlegényét aki lelohasztott fejjel lement, de egész úton duzzogott.

   Egy gyors zuhany után Yuuri öltözött és kitakarította a szobát, bevetette az ágyat és rendet rakott az íróasztalon. Miután megelégedett, lement az ebédlőbe. Mindenkit ott talált, akinek sikerült felkelnie és leültek reggelizni. Yuuri rögtön a konyha felé vette az irányt, segített az édesanyjának. Azután egy teli tányérral, átsétált a termen és leült Victor mellé, aki széttárta felé karjait és engedte közel simulni.

    -Itadakimasu!  - kiáltott Yuuri, mielőtt felkapta az evőpálcikákat és elkezdett enni. Victor aki már végzett az evéssel, figyelte ahogy Yuuri eszik, a szemei telve voltak szerelemmel. Yuuri köhintett és kérdőn nézett Victorra.

   -Yuuri kérdezhetek valamit ? - kérdezte Leo, miközben azt figyelte hogyan fordul felé. Yuuri lenyelte az ételt, ami a szájában volt mielőtt megtörölte a száját egy szalvétával.

 - Persze Leo, mi lenne az ?

- Mi volt az a szó, amit mondtál mielőtt elkezdtél enni ? - kérdezte Leo egy kicsit hadarva, zavarban érezte magát.

Yuuri csak pislogott, próbálta felfogni Leo kérdését, mert néha az akcentusa sokkal érhetetlenebb volt amikor ideges volt vagy aggódott.

- Szó? OH! Itadakimasu?- kérdezte Yuuri. Leo bólintott.

- Igen, a kis húgom szereti az animéket és néha nézem vele őket és megfigyeltem, hogy a szereplők mindig ezt mondják mielőtt esznek. Mit jelent?

-Oh, Itadakimasu csak egy szó, amit mondunk mielőtt elkezdünk enni, annyit jelent "köszönet az ételért" vagy "alázatosan kaptam az ételed". Olyan mint a " Bon Appetit" a franciáknál .- magyarázta Yuuri. Örült annak, hogy Leo kérdezte őt. Tudta, hogy Japán nagyon idegen a barátainak csak mint Amerika volt neki amikor először volt ott.

 - Ez nagyon jó, és minden étkezés előtt mondod ? - kérdezte Sara. Imádott új dolgokat megtanulni különböző országokról amikor odalátogatott és azelőtt még sosem járt Japánban egy verseny miatt se, így nagyon boldog volt, hogy ott lehet Yuuri és Victor esküvőjén.

- Igen, mindig.- válaszolta Yuuri, szórakozottan vakargatta a fejét, belepirult a hirtelen támadt figyelembe. De úgy tűnt Sara kérdése elindított valamit, mert hirtelen kérdése khada fogta közre Yuurit a különböző Japán szokásokról.

    - Minden japán szülő ilyen formális a gyerekeivel? Mert az anyukád Yuuri-kunnak hív Yuuri helyett.

  - Megfigyeltem, hogy ezen a helyen vannak olyan kis szobapapucsok a vendégeknek és itt oké mert ez egy fogadó de minden házban vannak ilyen papucsok?

  - Mi ez a japán megszállottság az aranyos kis állatok felé? És a kis dolgok felé általában?

  -Nézel animéket? Találtam egyet aminek nagyon jó a rajzolása.

Az egyre csak benyomuló kérdésektől Yuuri szeme kitágult, túlterheltnek érezte magát a sok különböző hangtól. Victor érezte a feszültséget Yuurin és kérte a vendégeket, hogy adjanak neki egy kis szünetet, hogy lenyugodhasson és szépen sorban válaszolni kezdett.

Ez akár órákig is eltartott volna de Katsuki Hiroko belépett egy pár rajz könyvvel a kezében.

  -Yuuri-kun, nézd mit találtam a padláson! A régi rajzaidat. - mondta Hiroko egy mosoly kíséretében. Nem látta, hogy fia hirtelen megállt egy mondat közepén, az arca elsápadt mintha szellemet látott volna.

    - Rajzok? Yuuri nem is tudtam, hogy tudsz rajzolni. - kezdte Victor, felegyenesedett az asztalnál.

 - É-é-én nem tudok, azok csak firkák!- mondta Yuuri, a hangja megemelkedett mint mindig amikor Victor rátalált valamire, amire nem kellett volna. Victor emlékezett arra, hogy mennyit szenvedett mikor észre vette a posztereit, Yuuri pontosan ilyen hangon beszélt.

 -Yuuri-kun ne mondj ilyet, nagyon jók lettek! Különösen a Victorról készült rajzok!- kiáltott Hiroko. Persze, hogy ez a kijelentés megállította az egész szobát Yuuri azt kívánta bárcsak elnyelné a föld, a többiek pedig egy ragadozó pillantásával pillantottak a könyvre.

-Rajzok rólam? - kérdezte Victor, a hangja elmélyült és rekedtes volt. Victor Yuuri felé hajolt és belesuttogott a fülébe. - Mik ezek? Sose említetted őket, Yuuri.

Yuuri, aki összerogyott és  a térdei közé rejtette az arcát vörösebb volt mint bármikor máskor. De a szeme sarkából látta, hogy Phichit és Chris a rajzok felé nyúlnak és felugrott az asztalnál, feléjük kapott.

Sajnos amíg azzal foglalkozott, hogy megmentse őket Phichit karmaiból elejtette a könyvet és az Victor elé esett, aki kinyitotta azt.

Yuuri megdermedt, úgy érezte a halál közelít felé miközben azt figyelte ahogy Victor belelapoz a könyvbe.  Az arca üres volt, nem tükrözött semmi látványos reakciót. Addigra már Phichit és Chris is köré telepedtek, Otabek és Mila vállához préselődtek, hogy többet lássanak akik, a pár másik oldalán ültek. Victor tovább lapozott a rajzkönyvben amikor egyszer csak megállt, a szemei kikerekedtek a meglepetéstől és a szája tátva maradt. Óvatosan végig húzta ujjait a ceruzás vonalakon mielőtt felnézett. Elkapta Yuuri tekintetét. Yuurinak fennakadt a lélegzete, mert Victor olyan tiszta imádattal figyelte amitől Yuuri megbénult.

-Hey öreg mit nézel ezen?  - kérdezte Yuri miközben kikapta a füzetet a kezéből de Victor megpróbálta visszaszerezni, elejtették a füzetet ami az asztalra esett a képpel felfelé, hogy mindenki láthatta.

Ez egy ceruza rajz volt Victorról abban a szettben, amit Yuuri is viselt az Eros közben, de ami meglepett mindenkit az a részletesség volt. Yuuri a szokásos végső pozíciójában ábrázolta Victort, még színek nélkül, az árnyékolás kihangsúlyozta az érzelmeket. Victor profilban állt, karjai széttárva, a nézők felé. Minden hajszál látszott a fején. Halvány vonalak jelezték a ruha és a jég csillogását. Olyan volt, mint egy fotó. Olyan volt, mint egy szerelmi vallomás. Victor pontosabban egy fiú felé tárta szét a karjait, hívta őt, hogy csatlakozzon hozzá a jégen.

    -Yuuri.- mondta Victor lágyan, felemelkedett és a vőlegénye oldalához lépett. Yuuri a kezébe temette az arcát és úgy tűnt, hogy sír. Victor kedvesen elérte a kezeit és felemelte a fejét az egyik kezével.

     -Nagyon szeretlek, Katsuki Yuuri. - mondta Victor, hangja alig volt több suttogásnál. A többi korcsolyázó letette a könyvet és csendben kiment, amíg csak a pár maradt a szobában. Yuuri Victor mellkasába temette az arcát mint mindig amikor Victor ezeket a szavakat mondta neki.

- Így látsz engem, Yuuri? Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen szép voltam.

- Hát persze, Victor, te vagy a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam! -mondta Yuuri, a hangja remegett. 

 - Rám néznél, én katsudonom ? Kérlek.- kérlelte Victor. Amikor azok a gyönyörű szemek felpillantottak rá a hosszú szempillák alatt, Victor érezte, hogy újra szerelembe esett.

- Katsuki Yuuri mindig amikor azt gondolom, hogy már nem tudsz meglepni megmutatod, hogy igenis megtudsz. Szeretlek és alig várom, hogy összeházasodjunk mert akkor megmutathatom a világnak, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van. - Yuuri elkezdett tiltakozni de Victor megállította egy csókkal. A harc azzal ért véget, hogy Yuuri tenyerét Victor arcára simította, Victor pedig karjait Yuuri dereka köré fonta. Végül akkor törték meg a csókot, mikor mindketten levegőért kapkodtak, Yuuri kisöpörte Victor haját a szeméből és ajkait újra Victoréhoz préselte.

 -Én is szeretlek.- Victor elmosolyodott mielőtt karját Yuuri térdei alá simította és felkapta vőlegényét.

 -Victor ! Mit csinálsz? - kiáltott Yuuri, karját szorosan Victor nyaka köré fonta.

- Megmutattad nekem mennyire szerettél az évek alatt, így most megfogom mutatni mennyire szeretlek. Az ágyban. Jobb ha a vendégeknek van füldugójuk.

- Victor! Ne, tegyél le! - próbálkozott Yuuri de Victor csak erősebben tartotta. Felvitte a szobájukba, becsukta az ajtót a lábával és ledobta Yuurit az ágyra.

A többi korcsolyázó egy kicsivel később lementek de látták, hogy az ebédlő üres de a könyv ott maradt és úgy döntöttek, hogy kezelésbe veszik őket. Később vissza adták Yuurinak a füzetet amiben kiszínezték a rajzokat.