Damon szemszöge:

Mit is kerestem hajnali fél négykor a folyosón? Szokás szerint nem tudtam aludni. Amióta a családom meghalt, vagy rémesen alszok, vagy egyáltalán semennyit. Ezen az éjszakán sem tudtam, úgyhogy elmentem sétálni egy szál melegítőben. Céltalanul bolyongtam a folyosókon, mikor a női fürdő szintjére értem. Vízcsobogást hallottam, úgyhogy elindultam felé, viszont hirtelen elállt. A fürdő ajtaja kinyílt és egy törölközőbe csavart, alacsony lány sétált ki rajta teljesen elázva, a fejét lehajtva. Ahogy közelebb jött, akkor ismertem fel Indiánlányt. Megtorpantam, így szegény lány belém ütközött. Komótosan rámemelte könnyben úszó zöld szemeit, majd mindketten döbbenten méregettük egymást. Mégis mit csinált hajnalban a zuhanyzóban?

-Indiánlány, mi történt?-suttogtam, miközben felmértem a helyzetet. Csurom vizes, teljesen át van fagyva, ráadásul a ruhája is átázott.

-Rémálmom volt. És vettem egy hideg zuhanyt.-motyogta reszketve.

-Így nem mehetsz a szobádba. Minden tiszta víz lesz. Gyere velem.-fogtam meg hirtelen a kezét, majd elkezdtem húzni a szobám felé. Útközben sorra vettem, mennyi szabályt hágunk át ezzel. Alig ötöt-hatot. Inkább nem gondolkoztam, csak húztam őt magam után. Pár percen belül a szobám ajtajába értünk.

-Hol vagyunk?-kérdezte Crystal. Úgy látszik nincs nagyon magánál.

-Ez a szobám. Egyszemélyes szobákat kaptunk, így nem lesz feltűnő ha itt alszol.-magyaráztam neki, miközben benyitottam a helységbe. Csak egy ágy, egy szekrény és egy asztal volt benne, meg természetesen a mosdó egy kis lyukban.

-Tessék? Itt fogok aludni?-torpant meg. Nagyon reméltem hogy nem tervez visszarohanni a szobájába.

-Igen. Adok száraz pólót és valami alsót is. Addig törölgesd meg a hajad.-fordultam hátra hozzá és óvatosan megcirogattam az arcát. A szemeivel engem vizslatott, aztán felkapta a törölközőjét és nekiállt lassú, álmos mozdulatokkal a haját dörzsölni. És mivel elvette a textilt a testéről, így megláttam az átázott pólóját, ami eléggé... tapadt. Nyeltem egy nagyot és inkább nekiálltam valami ruhát keresni neki. Kiemeltem a kedvenc, szürke pólómat, amin egy Agatha Christie idézet volt. Ehhez előkotortam egy fekete boxert és átnyújtottam neki.

-Ezzel mit kezdjek?-meresztette a szemét az alsónadrágra, én pedig majdnem felnevettem.

-Mivel nincsenek női ruháim, ezért csak ezzel szolgálhatok. Öltözz át, elfordulok.-mondtam, majd nekiálltam az ágyamat vizsgálni, miközben hallottam az anyagok susogását.

-Te szereted Agatha Christie-t?-kérdezte olyan meglepve, mintha a pólón egy „Szeretek kecskéket áldozni és molesztálni" felirat szerepelt volna. Komolyan ennyire műveletlennek tűnök?

-Persze. A legjobb krimiírónő volt. Megfordulhatok?-kérdeztem, mire egy nagyon halk igen volt a válasz. Megpördültem és végigmértem a látványt. A pólóm leért majdnem a térdéig, ezáltal a boxerem nem is látszódott. A felső nyakkivágása viszonylag nagy, így kellemes rálátásom volt a kidudorodó kulcscsontjára és a fél vállára.-Kényelmesek? Sajnos nincs kisebbem...

-Tökéletes lesz.-jelent meg egy enyhe mosoly az arcán, amit én egy óriási vigyorral viszonoztam.

-Gyere aludjunk. Holnap kelnünk kell.-szóltam neki,majd belevetettem magam az ágyba. Crystal dermetten állt ugyanazon a szent helyen, mint aki nem érti a szituáiót.-Nem jössz?-vontam fel a szemöldököm és megemeltem a paplant. Lajhártempóban sétált hozzám, majd bemászott mellém. Ahogy megöleltem és magamhoz préseltem, rájöttem mennyire kihűlt. Mint aki a fagyasztóba élte a fél életét.-Crystal, jéghideg vagy. Mennyit fürödtél te hideg vízzel?-tettem fel a költői kérdést, amire természetesen nem jött válasz. Szóval kissé eltoltam magamtól, így pedig meg tudtam fogni a hűvös kis kezeket és a tenyerembe zárva próbáltam melegebbé varázsolni őket. Miután úgy láttam, már viszonylag normális hőmérsékletűek, karjaimat a dereka köré fontam és fedetlen mellkasomra húztam őt. Lehet fel kellett volna húznom egy pólót, mivel Crystalnak szabályosan kihagyott a lélegzete. Halkan felkuncogtam, ő pedig felemelte a fejét. A félszáraz tincsi csiklandoztak, de én csak a magával ragadó zöld szempárt néztem. Mikor előszörmegláttam, azt hittem kontaklencse, mivel embernek ilyen szép szeme nincsen. Tökéletes kontrasztot képez rézbőrével és a sötét hajával.

Lehajtottam a fejemet, a szánk egymást súrolta. Pár pillanatig egymás szájából lélegeztünk, majd finoman megcsókoltam. Óvatosan elváltak ajkaink, a fejemet felemeltem és nyomtam egy puszit a hajába. A lány belefúrta a fejét a mellkasomba, kis idő múlva pedig már halkan szuszogott. Lélegzete finoman cirogatta mellkasomat, karjai átölelték a csípőmet.

Az alvó Crystalt nézve összeszorult a szívem. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Nem tudom, mit érzek, mit mondjak neki. Egyszer minden lány előáll a tipikus „Mi van közöttünk" kérdéssel. Bár ő határozottan más, közel sincs a többi lányhoz. Sokkal volt már dolgom, általában érzelmek nélkül. Még sosem voltam igazán szerelmes, nem tudom milyen lehet. Crystal iránt tudom hogy érzek valamit a vonzódáson kívül, de zavart vagyok. Ráadásul a múltkor elmondta, mennyire új neki minden. Nem akarom kihasználni, de szükségem van rá. Tudja min mentem keresztül, tudja mennyi mindent veszítettem. Csak ő és Max maradtak nekem. És ha átverném... sosem bocsátaná meg nekem, de én sem magamnak. Fogalmam sincs mi lesz. Majd sodródok az árral, ahogy mindig teszem.

Lassan kiszálltam Indiánlány mellől és odatántorogtam a mosdókagylóhoz, majd nekiálltam tanulmányozni magam. Sötét, haj, sötét szem, sötét lélek. Dühösen ütöttem egyet a kagylóra és megengedtem a vizet. Hirtelen recsegést hallottam, majd apró lépteket és egy fáradt Crystallal találtam magam szembe.

-Miért nem alszol?-léptem mellé. A szemét dörzsölte és igencsak fáradtnak tűnt.

-Fáztam. És nem voltál mellettem. Mi a baj?-ásítozott.

-Semmi, csak... gondolkodtam. -ráztam a fejem. Álmos, de átható tekintettel méregetett.

-És min?

-Semmin.-vágtam rá. Túl gyorsan.

-Miért nem mondod el?

-Rajtunk.-sóhajtottam. Az álmosságtól összeszűkült szemei kitágultak.

-Rajtunk? És... jutottál valamire?-nyelt egy hatalmasatn. Hajrá Damon, ezt nem baszhatod most el.

-Igen is, meg nem is. Én nem... nem tudom, mi ez közöttünk, de...-nem találtam a jó szavakat.-többet szeretnék. Szükségem van rád. Nem csak mint barátra. Meg akarlak csókolni, megölelni és... mást is.-nyögtem ki. Crystal láthatóan zavarba jött, a fejét lehajtotta. Gyorsan odaléptem hozzá, kezemmel megemeltem az állát, ő pedig rámnézett.-Hé, ez nem azt jelentette hogy csak meg akarlak fektetni. Szeretnék majd veled egyszer egy kapcsolatot, de még nem vagyok biztos benne hogy nem fogsz csalódni. Nem akarlak megbántani, sem fájdalmat okozni neked. Érted?-vártam a válaszára. Látszott rajta hogy nem tudja mit mondjon. Nem csoda.

-Akkor... olyanok leszünk mint akik együtt járnak, csak majd később jövünk össze?-foglalta össze a monológomat. Elmosolyodtam.

-Igen. Csak én leszek a szakaszvezetőd is.-tettem hozzá.

-Rendben.-egyezett bele. Engem pedig a hatalmába kerített a boldogság, úgyhogy közelebb léptem és megcsókoltam. És újra meg újra. Hosszú percek múlva zihálva, de mosolyogva váltunk el. Egy hirtelen mozdulattal felkaptam az ölembe és az ágyhoz vittem. Crystal csak nevetett. Az ágyhoz érve leraktam rá és beugrottam mellé. Az oldalán feküdt, úgyhogy a háta nekinyomódott a mellkasomnak miközben magamhoz húztam. Szorosan magamhoz öleltem és belepusziltam a nyakába. Aranyosan felnevetett, majd az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.

-Aludnunk kéne.-szólaltam meg.

-Lehet. De nem vagyok álmos.

-Akkor beszélgetünk?

-Persze.-egyezett bele.-Kérdezhetek?

-Csak nyugottan.

-Ugye mondtad hogy a műteremben voltál... akkor.

-Igen.-feszült meg az állkapcsom.

-Sokat rajzoltál?

Hirtelen elfelejtettem válaszolni a kérdésére. Sokat rajzoltam-e? Naná. Órákon át festettem, rajzoltam. Sokszor nyakig szenesen, grafitosan vagy temperásan mentem haza. Mostanában már nincs rá nagyon időm.

-Igen.-mondtam végül.

-Egyszer festünk együtt valamit?-whattafuck? Crystal fest?

-Tudsz festeni?-néztem rá.

-Részben azért is jöttem ide mert nem vettek fel a művészetire.-húzta el a száját.

-Sajnálom. De igen, egyszer festhetünk együtt valamit.-fúrtam a fejemet a nyakába.

Elképesztő ez a lány. De komolyan.

-Majd megmutatod a rajzaidat?-kérdeztem.

-Ha szeretnéd.

-Szeretném.-vigyorogtam.

Ő csak felnevetett és nyomott egy puszit a számra. Tényleg olyan mintha együtt járnánk. De annak még nincs itt az ideje.

Szevasz tavasz! 😃

Hopp egy rész :3

Naaaaaaagyon szeretném nektek megköszönni az 1.5K-s megtekintést :33333

Imáááádat van :3 És gondoltam belevonlak Titeket a történetbe egy kicsit.

Tervezek behozni egy új karaktert és ti dönthettek: Segítse az összejövetelüket vagy ne?

Várom kommentbe az ötleteket :3

További fantasztikus vasárnapot nektek 😃