-Micsoda? -sikkantott fel. A kezét a szája elé kapta és nekiállt ugrándozni. És ő egy felnőtt nő, aki ráadásul katona is.

-Csönd már. -ütöttem rá a vállára. Mondjuk nem annyira vékonyak a falak, de jó a hallása, akármennyire is tombol.

-Ez fantasztikus! Úristen. -ujjongott halkabban. -Mikor mondod el neki?

-Nem tudhatja meg egyenlőre. -jelentettem ki magabiztosan. Már amennyire abban a helyzetben magabiztos voltam.

-Gyereke lesz és nem mondod el neki? -döbbent le. Nehéz menet lesz.

-Én... hallottad mit mondott! Nem akar gyereket. -suttogtam összetörve. Ez kimondva borzalmasan hangzik.

-Ezért akadtál annyira ki. -tudatosult benne.

-Nem tudom mit csináljak, Luce. Babát várok, Damon szerint meg nem állok készen rá. Ilyenkor mit tegyek? -tártam szét a karom. Olyan vagyok mint egy kibaszott hisztis tinilány.

-Elmondod neki. -jelentette ki. Humorista.

-Mondja a halál.

-Akkor te leszel a halál, mert lesz egy kibaszott kisbabátok, az apja pedig nem tudja! -kelt ki magából.

-És ha azt akarja hogy elvetessem? -ijedtem meg.

-Hidd el, nem akarná.

-De mi van ha mégis? Én nem tudnám megölni a kicsikémet! -kaptam a hasamhoz. Sosem tennék ilyet. Damon a mindenem, de érte sem ölném meg a kisbabámat.

-Figyelj ide. -tette a kezét a vállamra- Sosem kérne tőled ilyet. Ismerem őt, és te is. -nyugtatgatott.

-Annyira jó hogy itt vagy. -öleltem meg. Majdnem sírtam, annyira megkönnyebbültem. Nagyon szükségem volt már Luce-ra.

-Tudom. De most mondom mi lesz.

-Hallgatlak. -húzódtam el.

-Kimegyek és keresek magamnak egy szép kis parkot és sétálok egy jó nagyot. Te pedig befejezed a hisztit, nem rinyálsz többet. Kitolod a segged azon az ajtón, mert kint vár a babád apja, aki nem tud semmit. Világos? -nézett rám szigorúan.

-Nem tesz jót neked a katonaság. -húztam el a számat.

-Na húzzál kifele. Merre van itt park?

-Pár saroknyira. De ki van táblázva.

-Akkor puszillak. Sok sikert! -nyitotta ki az ajtót, majd kisétált a hálóból és a lakásból is.

Vettem egy nagy levegőt és kimentem az ajtón. Óvatosan lépkedtem a nappaliba.

Luce-nak igaza volt. Damon a falat verte. A haja kész szénaboglya volt, látszott hogy jópárszor beletúrt. Annyira megöleltem volna, de most nem annak volt az ideje.

-Damon. -szóltam halkan, mire abbahagyta a fal basztatását és felém fordult.

-Ez mégis mi volt? -kérdezte idegesen. A tekintetében vegyült az aggodalom, a harag és az idegesség.

-Beszélnünk kell. -jelentettem ki. A kérdés az, mégis hogyan adom elő neki hogy gyereke lesz.

-Na nem mondod! -mondta idegesen.

-Higgadj már le! -rivalltam rá, mire hisztérikusan felnevetett.

-Én? Én higgadjak le? -mutatott magára. -Neked kéne inkább, nem? Miért borultál ki ennyire? Mert még nem akarok gyereket?

-Részben igen. -harapdáltam a számat. Gyerünk, Crystal, felnőtt nő vagy, csak megoldasz egy problémát.

-És még miért? Ismerlek már, és tudom hogy van valami a háttérben. -csapkodott hevesen.

-Éppen ezt akarnám elmondani ha hagynád! -üvöltöttem el magam.

-Tessék mondjad! Már kurvára érdekel mi miatt üvöltözünk egymással. -jegyezte meg csípősen.

-Tudod mit? Ha ekkora fasz vagy, akkor hagylak is a picsába! -kiáltottam, majd idegesen kicsörtettem a szobából. Vagyis csak mentem volna, mert Damon elkapta a karom.

-Ne haragudj. De nem szoktál ilyet csinálni, és nem tudom mit tegyek. -nézett rám szomorúan.

-Nyugodj meg. Azzal segítesz a legtöbbet. -már én is halkabban beszéltem. Inkább nyugodtabban kellene megoldanunk. Már amennyire mi nyugodtak vagyunk.

-Jó vagy rossz hír? -kérdezte félve. Elképzelni sem tudom, milyen gondolatok futhattak át az agyán.

-Nem tudom. -sütöttem le a szemem. Gyerünk, menni fog!

-Üljek le? -mutatott a kanapéra. Megpróbálta oldani a feszültséget. Mondjuk lehet hogy nem viccből mondta.

-Hülye vagy. -mosolyodtam el.

-Mondhatod, figyelek. -mondta várakozóan. Tudtam hogy segíteni akar, de olyan nehéz ezt közölni!

-Nem tudom hogyan mondjam el. -szinte már véresre haraptam a számat, annyira ideges voltam.

-Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz. Csak bökd ki. -fogta meg a kezem.

-Babát várok. -nyögtem ki.

-Tessék?

-Babát várok. -ismételtem meg.

-Terhes vagy? -kérdezett vissza. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.

-Igen. -nyeltem egy nagyot, és lehajtottam a fejem. Kérlek, kérlek, kérlek, ne akarja elvetetni!

Hosszú csend következett. Túl hosszú.

-Ez.. én... nem tudom mit mondjak. -mondta zavartan. A szemei ide-oda cikáztak, látszik hogy nagyon agyal.

-Nem örülsz neki, igaz? -sírtam el magam. Hülye hormonok.

-Apa leszek. -suttogta elhűlve.

-Mondj már valamit! -fakadtam ki. Nem bírom az ilyen helyzeteket.

De Damon nem mondott semmit. Helyette térdre borult előttem, a fejét a pocakomnak döntötte és átkarolta a csípőmet.

-Szeretlek. -nézett fel rám. A szemei könnyesek voltak.

-Akkor... örülsz neki? -kérdeztem óvatosan.

-Igen. -bólogatott hevesen. Örömöben újra sírva fakadtam.

-Mióta tudod? -simogatta a hasam. Még nem látszott semmi, de már a tudat hogy bennem növekszik valaki is elég volt.

-Pár hete.

-Elmondhattad volna. -állt fel.

-Akartam. De te mondtad hogy nem állok rá készen. -emlékeztettem.

-Nem kellett volna azt mondanom. -ingatta a fejét. -De lefagytam. És csak kicsúszott.

-Akkor szerinted nem leszek borzalmas anya? -ráncoltam a homlokom.

-Te leszel a legjobb anyja ennek a kicsinek. -döntötte a homlokát az enyémnek.

-És most mit csináljunk majd? Azt sem tudom ilyenkor mi a teendő. -motyogtam.

-Holnap elmegyünk dokihoz. Ő pedig elmondja hogy mi hogy megy. -a nagy kezeit a hasamra simította és megcsókolt. Boldogan viszonoztam.

Hirtelen valami hideget éreztem meg a bokámnál. Oda sem néztem, tudtam hogy Marshal az. Halkan kuncogni kezdtem, ő pedig tovább nyalogatta a lábam.

-Nem vagy fáradt? -kérdezte Damon. Értetlenül néztem rá.

-Mi bajod van?

-A terhes nők fáradtak, nem? -kérdezte olyan meggyőzően, ahogy csak neki megy.

-Rád nincsenek szavak. Rémes vagy. -nevettem fel.

-A félistent kihagytad. -kacsintott rám.

Megforgattam a szemeimet, majd elmentem a kanapéig és ráhuppantam. Damon rögtön követett és befeküdt mellém.

-Fiút vagy lányt szeretnél? -vizslatta az arcom.

-Hmm... belőled mondjuk egy is elég, de lehet lányba még rosszabb lennél. Kisfiút. -mosolyogtam rá.

-Én lányt. Egy kis hercegnőt. -hihetetlen hogy ilyenekről beszélgettünk. Az előbb még egymás torkának akartunk ugrani.

Hirtelen magához rántott, a fejét a nyakamba temette, a kezeit pedig szépen lecsúsztatta a fenekemig. Finoman belemarkolt, majd belepuszilt a nyakamba.

-Meggondoltam magam. Álmos vagyok. Vigyél be a hálóba! -jelentettem ki. Damon meg sem mozdult. Köcsög. Észrevétlenül az oldalára vezettem a kezemet, majd a mutatóujjamat belefúrtam az oldalába. Egy óriásit üvöltött utána pedig durcásan nézett rám.

-Mindig ilyen gonosz voltál, vagy ez a terhességgel jött? -nézett rám sunyin.

-Mától a szolgám vagy addig, amíg a gyerek meg nem születik. De lehet hogy megtartalak utána is. -nyújtottam rá a nyelvem. -Beviszel?

-Van más választásom? -a kérdése költői volt. Naná hogy nincs. Bosszúsan felkelt mellőlem, majd a karjaiba kapott és bevitt a szobába. Óvatosan letett az ágyra és odahajolt egy csókért. Jó szolga volt, úgyhogy rögtön viszonoztam.

-Alszol velem? -kérdeztem bociszemekkel. Sóhajtott egy nagyot, de bemászott mellém. Elhelyezkedett mögöttem, a karjaival a pocakomat ölelte át, a fejét a nyakhajlatomba temette.

-Ugye tudod hogy el fogsz hízni? -kérdezte aranyosan. Na így kell elrontani egy szép pillanatot.

-Folyton éhes leszek, úgyhogy majd mehetsz nekem kajáért. -azért nehogy már csak ő szórakozzon.

-Na baszod, tényleg. -mormogta a nyakamba. A nyakamba szuszogott, időnként pedig belepuszilt. Még mindig imádom ezt az érzést.

-Van egy ötletem. -mondtam álmosan.

-Mesélj. -mormogta karcos hangon. Megőrülök.

-Ha fiú lesz, te adsz neki nevet, de ha lány, akkor én. Rendben? -a kezemet az övéire tettem és lassan simogattam. Kitaláltam valamit, aminek nagyon fog örülni.

-Nem tudom mit forgatsz abba a szép kis buksidba... de legyen. -egyezett bele. -De most aludj, mert érzem hogy fáradt vagy. -honnan olvas a gondolataimban? Ez is egy rejtély.

-Még mindig ugyanannyira imádom a hangod, amikor rekedt. -suttogtam. A nyakamba kuncogott. -És még mindig ugyanakkora seggfej vagy, ha nem nagyobb. -és elragadott az álomvilág. Damon karjaiban, ami még mindig a legbiztonságosabb hely nekem.

Nem bírtam várni, úgyhogy itt van :D

Ha van valami kis kívánságotok a sztorival kapcsolatban, nyugodtan írjátok meg komentbe :3

Szép napot nektek :3