Idegesítő húgaim, Sára és Bori egész vacsora alatt arról áradoztak, hogy milyen jó volt az első iskolai nap, és hogy az osztályukban milyen helyesek lettek a fiúk a szünet után. Csak a szememet forgattam rájuk. Nem mintha valamelyikükkel össze tudnának jönni, mert ők kifejezetten csúnyák. Ez a gonosz gondolat engem is meglepett. A mostohám pedig egész idő alatt azt mondogatta, hogy mennyire büszke a lányaira. Engem természetesen senki sem kérdezett a napomról, de ezt már megszoktam. Őszintén szólva nem is szívesen beszéltem volna róla, mert úgyis szobafogság lenne a jutalmam a szaktanári figyelmeztetés miatt. Mondjuk előbb-utóbb Janka tanárnő úgyis szólni fog a mostohámnak, de inkább utóbb, ha kérhetném.

- Képzeld, Büdöske... - kezdte gonosz mosollyal Sára, az idősebb nővérem.

A Büdöske a gúnynevem a Virág miatt. Nagyon vicces.

- Vannak barátnőink az osztályodban - folytatta Bori. Ne, ne, ne!!!

- Az mesélték, hogy rögtön az első órán kaptál egy szaktanári figyelmeztetést - fejezte be Sára.

Félrenyeltem a rántott húst, és a mostohámra néztem, akinek arckifejezése azonnal megváltozott. A mézes-mázas mosolyból egy szempillantás alatt mérges vicsor lett.

- Elmondanád, hogy miért is? - kérdezte paprikapiros arccal.

Nagyot sóhajtottam, aztán belefogtam.

- Mert elkéstem az óráról, és... - kezdtem, de félbeszakítottak.

- Miért? - kérdezték kórusban azok hárman.

- Mert sétáltam.

- Egyedül? - szóltak újra.

Tudtam, hogyha elmondanám, hogy egy fiúval, akkor Sáráék irigyek lennének, aminek az lenne a vége, hogy valamilyen módon elérnék, hogy az anyjuk nagyon szigorú büntetést szabjon ki rám.

- Igen - hazudtam.

- Mindig pontos vagy. Csak akkor nem, amikor valaki eltereli a figyelmedet - rázta a fejét mostohám.

Nagyot nyeltem. Rá fognak jönni.

- Esetleg valaki járt a fejedben? - kérdezte Bori. Megkönnyebbültem.

- Büdöske szerelmes, Büdöske szerelmes! - ismételgette a testvérpár.

- Maradjatok csöndben - intette le őket az anyjuk. - Az a lényeg, hogy kell neked egy büntetés. Másfél hét szobafogság megteszi.

Annyira nem lepett meg az ítélet, már hozzá voltam szokva, de azért természetesen nem örültem.

- Iskola után azonnal gyere haza, nem mehetsz el sehova. A szobádból pedig csak enni jöhetsz ki - zárta le a témát a mostohám.

Beletörődve ballagtam a szobámba. Úgyis kell egy kis magány, és nyugalom ahhoz, hogy megírjam a rengeteg matek házim. Ekkor eszembe jutott Károly tanárúr. Hát nem dobta fel a kedvem, az biztos. Mikor lehuppantam a székemre, Sára és Bori csörtetett be a szobámba.

- Büdöske szerelmes, Büdöske szerelmes, Büdöske szerelmes! - ugrándoztak körbe a szobámban. Pont akkor, amikor a hátam közepére sem kívántam volna őket.

- Kérlek, menjetek ki - mondtam nekik.

Persze sejthettem volna, hogy a szép szó náluk nem válik be. Úgy írtam meg a leckémet, hogy közben azok ketten ott énekeltek, és ugráltak körülöttem. Mikor végre megszabadultam mostohatesóimtól, elmentem letusolni, majd ágyba bújtam. Szokásosan Imre járt a fejemben egész éjszaka. Gáz lenne, ha én hívnám el randizni? Mindegy is, mert úgysem lennék elég bátor hozzá. Meg az sem biztos, hogy igent mondana. Ő most vajon mire vagy kire gondolhat? Talán rám? Nem, az ki van zárva. Aztán elnyomott az álom.

Másnap reggel álmosan mentem be az iskolába. Késtem is pár percet, mert Janka tanárnő már bent volt a teremben, és nagyon izgatottnak tűnt.

- Jó hírem van - közölte mosolyogva. - Biztosan mindannyian örülni fogtok. Két hét múlva kerül megrendezésre az őszi bál.

Fogalmam sem volt róla, hogy milyen egy iskolai bál, mivel még sosem vettem részt egyen sem. Nem is tudtam, hogy ebben a suliban van ilyen. Janka tanárnő folytatta:

- Természetesen kísérő nélkül is eljöhettek.

Erről jut eszembe! Kivel fogok menni?! Egy szőke hajú lány, Barbi a haját tekergetve nézett Imrére. Talán még Eszternél is szebb volt, ami nagyon nagy dolog. Imi biztos őt fogja elhívni. Elég égő lesz pár nélkül megjelenni. Mehetnék Eszterrel! Felé fordultam, hogy megkérdezzem, viszont Ádám gyorsabb volt. Már ott állt a padunk mellett, és Esztivel csevegett. Barátnőm félrehajtott fejjel bámult rá. Elég feltűnő volt, hogy bejön neki a fiú. Gyengéden meglöktem a karját, amitől magához tért, és már nem bámult olyan álmodozóan Ádámra. Aztán persze a srác megkérdezte, hogy elmegy-e vele a bálba, mire Eszti nagy lelkesen bólogatott. Legalább ő boldog lesz, ha én nem is. Hátranéztem Imrére, és szomorúan láttam, hogy Barbi már mellette üldögélt. Szép pár lesznek.

Elindultam a szekrényemhez, hogy elővegyem az első órára a felszerelésemet. Mikor a helyem felé haladtam, láttam, hogy Imi megrázza a fejét. Biztos arról beszélnek, hogy melyik időpont felelne meg arra, hogy Imre elmenjen Barbiért. Szuper. Látszólag eldöntötték, mert a lány felállt, és a padjához ment. Imi pedig elindult felém.

- Hogy vagy, Virág? - kérdezte félénken.

- Jól - mondtam úgy, hogy rá sem néztem.

Magam is meglepődtem, hogy milyen rideg a hangom. Ezt ő is észrevehette, mert még jobban zavarba jött.

- Értem - szólt.

Látszott rajta, hogy nem érti, miért vagyok ilyen. Egy ideig mindketten más irányba néztünk, és nem mondtunk semmit.

- Kivel mész a bálba? - kérdezte hirtelen. Témánál vagyunk. Megpróbáljam féltékennyé tenni? Vagy mondjam el az igazságot?

- Gergővel - böktem ki végül.

Gergő egy göndör hajú fiú, akivel sosem beszéltem, de első látásra szimpatikus volt. Imre arca kifejezéstelenné vált. Már nem volt zavarban, barna szemei sem csillogtak.

- Remélem jól fogjátok érezni magatokat - vetette oda amikor elfordult.

Ez egy kicsit rosszul esett. Nem is kicsit. Miért sértődött meg? Hisz neki már van párja. Egy ideig csak szerencsétlenül álldogáltam, és gondolkodtam, majd eszembe jutott, hogy beszélnem kéne Gergővel, és el kéne neki magyaráznom a dolgokat. Tekintetemmel megkerestem a teremben, és odamentem hozzá.

- Szia! Virág vagyok - köszöntem.

- Tudom - villantotta rám fehér fogsorát.

Hát igen. A tegnapi bemutatkozásom után szerintem mindenki megjegyezte a nevemet.

- Gergő - nyújtotta felém a kezét.

- Tudnánk négyszemközt beszélni a folyosón? - mutattam az ajtó felé, miután megráztam a kezét.

Láthatóan meglepte a kérdés, de azért bólintott. Mikor kiléptünk az osztályteremből, belefogtam:

- Tisztában vagyok vele, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem, hogy megbízhatok benned, úgyhogy amit most mondok, azt ne add tovább senkinek, jó?

- Persze - még mindig össze volt zavarodva.

- Szóval... nekem tetszik Bodnár Imre, viszont ő egy másik lányt hívott el a bálba, aztán megkérdezte, hogy én kivel megyek, de ugye nekem nincs párom, ezért azt hazudtam, hogy veled - hadartam egy szuszra.

- Értem - gondolkodott. - Ez azt jelenti, hogy hívjalak el, mert gáz lenne, ha ezek után egyedül mennél?

- Pontosan - néztem rá reménykedve.

- Rendben. Úgysem tetszik egy lány sem az osztályból, te pedig jó fejnek tűnsz - vonta meg lazán a vállát. -Tehát... Virág hercegnő, megtisztelne azzal, hogy eljön velem az őszi bálba?

- Természetesen, Gergő herceg - hajtottam fejet neki.

Pár másodpercig komolyan néztünk egymásra, majd kitört belőlünk a nevetés. Imi pedig pont abban a pillanatban lépett ki az ajtón. Elhallgattunk.

- Gondoltam szólok, hogy mindjárt becsengetnek - mondta rideg hangon, miután szúrós tekintettel végigmért minket.

Elindultam a termünk felé, Gergő pedig követett, de mikor az ajtóhoz értünk, Imre megfogta a fiú kezét, és megállította.

- Négyszemközt szeretnék beszélni vele, Virág - nézett rám Imi. Ha tekintettel ölni lehetne, akkor én abban a pillanatban rogytam volna össze a padlón.

Engedelmeskedtem, bár nagyon nem fűlt hozzá a fogam. Mit akar Imre Gergőtől? Mikor átléptem a küszöböt, hátranéztem, és láttam, hogy komolyan beszélgetnek. Még kíváncsibb lettem. Ekkor egy szőke hajzuhatag omlott az arcomba.

- Képzeld, Ádi elhívott a bálba! - ujjongott Eszter.

- Örülök - mosolyogtam, de barátnőm azonnal átlátott rajtam.

- Mi a baj?

Nagyot sóhajtottam, aztán kiöntöttem neki a szívem. Ahogy meséltem, egyfolytában változott az arckifejezése. Néha megsajnált, megsimította a karom vagy elhúzta a száját. Amikor a végére értem, mindhármat csinálta egyszerre.

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nagy bajban vagy.

- Tudom - biggyesztettem le az ajkaimat.

- Az a legrosszabb, hogy most Imi azt hiszi, hogy Gergő tetszik nekem. Persze lehet, hogy őt ez az egész nem érdekli. Ami elég valószínű, mivel Barbit hívta el a bálba.

- Jó Virág, most állj le! - kérte Eszti, miközben összeráncolta szemöldökeit. - Kezdem elveszteni a fonalat. De te nem is vagy benne biztos, hogy együtt mennek, ugye?

- Hát, nekem nagyon úgy tűnt, hogy Imre elhívta. És ki mondana neki nemet?

- Én - felelte röviden Eszter. Ő még ilyenkor is meg tud nevettetni.

- Jó, de neked ott van Ádám - mondtam.

- Az igaz - felelte álmodozó tekintettel.

Ebben a pillanatban belépett Gergő és Imi, nyomukban a töri tanárral. Meg akartam kérdezni őket, hogy miről beszéltek, de mindketten elmentek mellettem. Eszti megvonta a vállát, tudatva velem, hogy ő sem tudja, ez miért van, majd a padunkra mutatott, jelezve, hogy üljünk le. Mily meglepő, ezen az órán sem tudtam figyelni. Más dolgokon gondolkoztam.