Ez a nap is eljött. A spórolt pénzemből vettem egy bordó báli ruhát az alkalomra. A vállrésznél könnyű, fodros anyag lebegett, a derekamnál ráncos volt a textil, a szoknya alján pedig fodrok lógtak. A hajamat begöndörítettem, és egy virágos csatot raktam bele. Az egyik osztálytársam, Lilla natúr sminket csinált nekem. A szettemet pedig feldobtam néhány arany színű kisebb kiegészítővel.

- Egész szép vagyok - gondoltam a tükörképemet nézegetve.

Csöngettek. A szívem hevesen dobogni kezdett. Lerobogtam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót Gergőnek. Őszintén szólva kicsit reméltem, hogy más fog ott állni...

- Azta, de csinos vagy! - mondta, mikor meglátott.

- Köszönöm - pördültem meg nevetve.

- Neked pedig nagyon jól áll ez a zakó. - Gergő elpirulva mosolygott, miközben megigazítottam a csokornyakkendőjét.

A mostohatestvéreim meghallhattak minket, mert odajöttek hozzánk, és elkezdték magukat illegetni, amivel eléggé kínos helyzetbe hoztak engem.

- Indulnunk kéne - szóltam, mikor már megelégeltem Sára és Bori... nem is tudom, minek mondjam azt, amit csináltak.

- Igazad van - mondta Geri, aki már szintén kezdte magát kellemetlenül érezni.

Felkaptam a retikülömet, és becsaptam az ajtót a csalódott nővérek előtt. Gergő bátyja ült a házunk előtt álló kocsiban.

- Szia, Erik! - köszöntem, mikor bepattantam a hátsó ülésre.

- Csá, Virág! - köszönt vissza, miközben egy rágón csámcsogott.

Szomorúan konstatáltam, hogy nem lett értelmesebb legutóbbi találkozásunk óta. Gerivel kulturáltan beszélgettünk, Erik pedig néha közbeszólt. Az út eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy Erik majdnem elütött egy gyalogost. Akin láthatósági mellény volt. Mégis ki olyan béna, hogy majdnem elüt egy láthatósági mellényt viselő embert?! Erik!

Mikor megérkeztünk, a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni. Otthon már nagyjából felkészültem arra, hogy Imit és Barbit együtt lássam. Vagy mégsem. Mikor a bálteremmé átalakított tesiterembe léptünk, az első dolog, amit láttam, az az volt, hogy Barbi egy gyönyörű ezüst színű ruhában Imi nyakkendőjét igazgatja. A lánynak kontyban volt a haja, és fehér gyöngyös csatokat tűzött a haja elejére. Nagyon szép smink volt rajta, de én egy kicsit túlzásnak találtam. Természetesen ékszereket is viselt bőven. Tökéletesen nézett ki. Nem csodálom, hogy Imre őt választotta helyettem. Imi arcát nem láttam, mert háttal állt nekem. Nagyot sóhajtottam, és tekintetemmel keresni kezdtem Esztit.

- Szia! - tűnt fel hirtelen. - De szép vagy, Virág!

Eszteren egy bársonyos anyagú, hosszú, rózsaszín ruha volt. Rose gold ékszereket vett fel hozzá, ami csodásan mutatott!

- Ne butáskodj! Te nézel ki elképesztően! - dicsértem meg gyönyörű barátnőmet, majd megöleltük egymást. - Ádám hol van?

- Elment italokért... - kezdte, de aztán észrevette, hogy nem rá figyelek. Hanem Imire. Akit éppen Barbi vonszolt a táncparkettre. - Szeretnél róla beszélni?

- Igen - válaszoltam szomorúan, barátnőm pedig belém karolt, és kivezetett az udvarra.

Bár nem mondtam ki, de nagyon hálás voltam neki. Már sötét volt, az udvaron lévő két lámpa pedig elég kevés fényt adott. Nem igazán volt baj, mert nem akartam, hogy bárki is így lásson.

- Egyáltalán miért jöttem el?! - fakadtam sírva. - Azért, hogy lássam a szerelmemet egy másik lánnyal? Mégis mit gondoltam?

- Sss - csendesített el Eszti.

Nem mondott semmit, csak átölelt. És ez nagyon jól esett. De egyszer csak azt éreztem, hogy felgyorsul a szívverése.

- Mi a baj? - léptem hátra.

Nem szólt semmit, csak a hátam mögé bámult. Nagyon megijesztett. Megfordultam. Ádám épp egy lány derekát fogta, és közelről suttogtak egymásnak, majd kuncogtak. Ránéztem Eszterre. Könnyes szemmel nézte szerelmét, aki épp egy másik lányt ölelgetett. Barátnőm úgy nézett ki, mintha másodperceken belül összeesne. Elöntött a düh. Sebes léptekkel elindultam az enyelgő pár felé. Villámgyors mozdulattal megfordítottam Ádám vállát, és lekevertem neki egy pofont. Aztán egy másikat.

- Ez meg mi a franc volt, Virág? - kérdezte, miközben az arcát fogta.

- Még csodálkozol?! Hogy tehetted ezt?! - ordítottam az arcába.

Összezavarodva nézett rám, majd megpillantotta Esztit.

- Eszti! Anna semmit nem jelent nekem! - indult meg felé, de barátnőm megfordult, és beviharzott az iskolába.

Vetettem egy utolsó dühös pillantást Ádámra, majd sarkon fordultam, és követtem Esztert. Az épületbe érve körbenéztem.

- Szia - tűnt fel hirtelen a bal oldalamon a mosolygó Gergő. - Végre megtaláltalak. Nem szeretnél esetleg...

- Bocsi, mennem kell. Nagyon sürgős. Tényleg sajnálom! - kiabáltam, miközben rohanva elindultam a lánymosdó felé, és otthagytam az ajtónál a csalódott fiút.

Mikor belöktem az ajtót, a középső fülkéből szipogást hallottam. Közelebb mentem, és az ajtónak dőlve suttogtam.

- Sajnálom. Beengedsz?

A fülke kinyílt, és megláttam Esztit, ahogy lesírt sminkkel, összekuporodva ült a földön.

- Haza akarok menni.

- Hívok egy taxit - vettem elő a telefonomat.

Miután végeztem, kerestem egy zsebkendőt, odaültem legjobb barátnőm mellé, és elkezdtem törölgetni a könnyeket az arcáról. Aztán csak percekig öleltük egymást.

- Gyere. Menjünk ki a taxihoz - szóltam csendesen, és felsegítettem a földről.

Kikukkantottam a folyosóra, majd mikor láttam, hogy senki sincs ott, jeleztem Eszternek, hogy jöhet. Futottunk a kapuig, és utána a lépcsőn is, annyira el akartunk menekülni onnan. A taxi már ott várt minket.

- Virág, várj! - kiáltotta utánam valaki.
Megfordultam, és Imrét láttam, ahogy lerobog a lépcsőn.

- Most nem érek rá - mondtam, és beültem a kocsiba.

Láttam a szemében a csalódottságot, de abban a pillanatban csak Eszti érdekelt. Az autó szép lassan elindult, mi pedig átöleltük egymást a hátsó ülésen. Elég filmbéli látványt nyújthattunk, ahogy éjszaka, egy kocsiban ülve egymásba kapaszkodunk, és mindkettőnknek könnyek gördülnek le az arcán.