„Amikor megláttam a szomszéd ház szellemét, még magam se hittem benne."

Akár így is kezdődhetett volna a történet, de tekintettel a hallgatóság kiskorú tagjaira és azok lelkének gyermeki ártatlanságát megőrizendő, kerülünk minden ehhez hasonlatos témát.

Ez a történet két aranyos, bolyhos nyusziról szól, aki nagyon boldogok, főként mert, a hallgatóság felzaklatását elkerülendő, ez a két nyuszi nem járt iskolába. Nem terhelték le az agyukat olyan teljesen felesleges dolgokkal, mint a Thalész-tétel, aminek ismerete oly csekély szerepet játszik a répaturmix elkészítésében.

Ez a két nyuszi egy szép napon betévedt egy gyönyörűséges japánkertbe. A nyuszik, leginkább iskolázatlanáguk miatt, nem voltak járatosak a Haiku művészetében, így csak feküdtek a kert zöld füvén, boldog tudatlanságban. A felhőket nézegették, vizsgálgatták a formákat, közben a víz halk csobogását hallgatták.

Hirtelen feltűnt egy róka a japánkert kavicsos útján. A rókát L-nek hívták, alvilági körökben csak a Nagy Vörös néven futott. A hallgatóság gyengébb idegzetű tagjainak megnyugtatására elárulom, a Nagy Vörös vegetáriánus volt.

A két nyuszi udvariasan megkínálta a rókát magukkal hozott szőlőlevükből.

- Mit csináltok itt? – kérdezte a Nagy Vörös, miután visszautasította a felkínált italt.

- A felhőket nézzük – válaszolták kórusban a nyuszik.

Bár a Nagy Vörös gyakran megfordult az iskolának nevezett, külön a gyerekek gyötrésére szakosodott intézményben, szellemileg mégis alulbútorozottnak bizonyult felhőtéren, nem csoda hát, hogy nem tudta mi az. Habár főhőseinek a messzemenőkig nemes lelkűek voltak, és ezt oklevelekkel is igazolni tudták, mégis meg szerették volna viccelni a Nagy Vöröst, ezért ezt válaszolták;

- Ezek olyan nagy, varázslatos füstpamacsok, amiket mi csinálunk – magyarázták huncutul mosolyogva.

- Ti csináltátok? – csodálkozott a Nagy Vörös.

- Igen. Itt a kertben vannak olyan füvek, amiket, ha beleraksz egy papírba, felcsavarod, meggyújtod és szívod, a kifújt füstből ilyen varázsfelhők keletkeznek.

A Nagy Vörösnek nagyon megtetszett ez a játék. Sokáig nézte a nyuszikat, akik gyakorlott kézzel csavarták a fűszálakkal megtömött papírszeleteket. Aztán ő is megtanulta a mozdulatot. De bárhogy próbálta nem tudott olyan szép felhőket fújni, mint a nyuszik.

Végtelenül kedves főhőseink időközben elmentek Narniába szőlőlevet inni, a Nagy Vöröst pedig magára is hagyták, hadd próbálkozzon. Talán még mindig ott van, ha nem hiszed, járj utána.