Több, mint két hét telt el azóta, hogy visszajöttem Lipcsébe és elkezdtem az edzéseket. Az állapotfelmérésem azt mutatta, 100%-os vagyok, ennek pedig kimondhatatlanul örültem. Világgá is kürtöltem a közösségi oldalakon.

Annyira izgatott vagyok, hogy nemsokára játszani fogok. Csak erre tudok gondolni. Mindent és mindenkit kizártam gondolataimból. Még Linettet is. Akivel azóta sem beszéltem és semmit nem tudtam róla, mi a helyzet vele. Igazából, mióta itt vagyok időm sincs rajta kattogni, persze rohadtul bánt, hogy így alakult kettőnk dolga. Sokszor agyaltam rajta, hogy írnom kellene vagy fel kellene hívnom, de arra jutottam, hogy most hagynom kellene kicsit a dolgokat ülepedni.

-Mit csinálsz edzés után? - lép mellém a folyosón Adams, akivel az elmúlt időszakban nagyon jó barátságot alakítottam ki és ennek nagyon örültem. Igazából mindenki nagyon jófej és befogadó volt.

-Chatelek a húgommal, aztán rendelek kaját meg punnyadok a sorozatom előtt. - vonok vállat kínosan nevetve, hiszen elég szánalmasan hangozhatott ez egy húszéves srác szájából.

-Nem jössz el te is este kicsit iszogatni? Willivel meg pár sráccal megyünk a városba. - ajánlja fel kedvesen, mikor már kiérünk a parkolóba.

-Nem is tudom - sóhajtom gondterhelten. Rám férne a lazítás. - Majd meglátom.

-Oké, ahogy gondolod. Majd elküldöm a címet - vereget vállba, majd beül a saját kocsijába, ezért én is így teszek.

Kivételesen nem volt nagy forgalom, ezért hamar hazaértem a lakásomba, ahol első dolgom volt kezet mosni, majd a konyhába trappolni és megmelegíteni a tegnapi spagettimet. Azt hiszem függő vagyok.

Kicsit úgy éreztem, mintha megint ugyanott lenne a lelki állapotom, mint mielőtt elmentem volna Salzburgba Linettel. Ott nagyon boldog voltam vele, amíg össze nem vesztünk. Már megint rá gondolok. Pedig nem erre lenne most szükségem. Jó is, hogy Tyler elhívott estére. El fogok menni.

Egy gyors rendrakás után leültem végre a nappaliban a laptopom elé és felhívtam a családomat. Beszámoltam nekik az edzésről, biztosítottam anyát, hogy rendes kaját eszek, majd meghallgattam Szofi áradozását az oviban történtekről. Kapott egy puszit az egyik kisfiútól. Lassan jobb lesz, ha jobban figyelek a kiscsajra, mert a végén előbb elkel, mint hogy én elvegyek valakit. Hülyeséget beszélek, még csak egy normális barátnőt se tudok összeszedni, nem hogy valakit elvenni. A hideg is kiráz, de remélem ez természetes így húszévesen. Nem szívesen kötelezném el magam.

Kora este Adams elküldte a címet, ahova mennek a srácokkal és szerencsére nincs is messze tőlem, szóval gyalog megjárom negyed óra alatt simán. Egy gyors zuhany után egy sötét farmert és egy hozzá illő sötétkék pólót vettem fel, ami kiemelte, hogy szépen lebarnultam. Legutoljára talán még Bendivel mozdultam ki és ez a ma este kapóra jött. Nem akartam megint Linetten rágódni, mert tudom, hogy semmi értelme.

A bárban jó hangulat uralkodott, amint beléptem az ajtón és kicsit bentebb sétáltam, hogy megkeressem barátaimat. Ez nem tartott sokáig, Willi magasba tartva kezeit intett nekem, én pedig feléjük vettem az irányt.

-Sziasztok! - ülök le asztalukhoz mosolyogva.

-Csá Doma, neked is jöhet egy sör? - kérdezi Ty  felállva a székről, miután mindenkivel kezet fogtam. Csak bólintok, ő pedig tudomásul véve megy a pulthoz és kéri ki az én italomat.

-Mi a helyzet? Otthoniak? - kérdezi Willi jókedvűen. Csak mosolyogva megrázom fejemet.

-Jól vannak, a húgom pedig pasizik. - válaszolok szórakozottan, Willi szemöldökei pedig összeszaladnak.

-Mi van?! Nem azt mondtad, hogy még csak négy éves? - kérdezi értetlenül és időközben Tyler visszatér és elém rakja a korsót, amit megköszönök.

-De igen, de már puszikat kap a fiúktól - nézek rá jelentőségteljesen, mire elneveti magát.

-Jajj hagyjál már! - legyint rám és inkább beleiszik italába. - Még kicsi, nem kell ezt túlreagálni! Mintha te nem osztogattál volna puszikat az oviban a csajoknak.

-Az teljesen már! - vágom rá durcásan, pedig anya mesélte, hogy tényleg volt ovis szerelmem. Fogalmam sincs már, ki volt az. Nagy szám lenne, ha az is Linett lenne...

-Gondolj csak bele - szól közbe Adams - Lehet, hogy annak a kislánynak is volt egy bátyja és utált téged emiatt. Még a végén megkeres most, hogy felnőttél és beveri az orrod, mert puszit adtál az oviban a kishúgának - neveti el magát, én pedig követem példáját, mert valóban elég szánalmas az elgondolásom.

-Pár év múlva a húgod emlékezni se fog erre - szólal meg Gula, majd játékosan oldalba lök - Ha gondolod, mondom a fiamnak, hogy környékezze meg ő Szofit, ő jó srác - kacsint rám, amin mindannyian csak nevetni tudunk.

-Nem is tudtam, hogy van húgod - csodálkozik Hwang, aki eddig csendben hallgatott minket.

-Ja, van. Kicsi még - mosolyodok el, hiszen ő a mindenem.

Ebben a remek társaságban az idő elég gyorsan eltelik, ezzel szemben sok pohár ürül ki az asztalunkon. Fél 11 után már csak ketten maradunk Willivel fizetés után, de még mindig italainkkal küzdünk. Gulácsi hazament, hogy video chateljek a feleségével, hiszen ő otthon van a gyerekkel, mivel lassan születik a második babájuk. Ty és Hwang szintén a barátnőik miatt léptek le. Ketten maradtunk. Kicsit éreztem a fejemen, hogy már nem a legtisztább és bajban leszek az egyensúly érzékemmel, ha felállok innen.

Willinek kipanaszkodtam magamat Linettet illetően. Tudtam, hogy nem fog lecseszni. Jó volt végre elmondani mindent, ami köztünk történt Salzburgban.

-Te még mindig nagyon szereted ezt a lányt. - állapítja meg erősen koncentrálva arra, mit mondtam neki perceken keresztül.

-Igen, csak fos, hogy ez egyoldalú - sóhajtom gondterhelten és ebben a pillanatban telefonom rezegni kezd az asztalon és hatalmas betűkkel írja ki, hogy a hívó fél Linett. Szemeim elkerekednek és hirtelen reagálni sem tudok. Nem hallottam felőle két hete, most pedig csak úgy random felhív.

-Szerintem vedd fel - hallom Willi hangját, ami visszaránt a valóságba és kicsit megrázva fejemet fogom meg a telefont és állok fel azt asztaltól. Gyorsan elköszönök csapattársamtól, aki megértő pillantásokkal illet, én pedig amilyen gyorsan csak lehet kifelé indulok. Közben fogadom a hívást.

-Linett - szólok bele a készülékbe és próbálom a maradék józanságomat is összeszedni, nehogy valami baromságot mondjak és nehogy nekimenjek valaminek. Az utcára kilépve a friss levegő fejbe csap és hirtelen teljesen józannak érzem magam.

-Dominik, jaj de jó, hogy felvetted! - hallom meggyötört hangját és érzem, hogy mindjárt sír. - Szükségem van most rád!

Ezen teljesen ledöbbenek, mert eddig nem ezt mutatta és meg is ijedek, hogy talán valami baj történt vele.

-Valami baj van? - kérdezem azonnal és közben elindulok lakásom irányába. Egy halk sóhajt enged el a vonal másik végén. Örülni is elfelejtek, hogy most vele beszélek, pedig ez volt minden vágyam az elmúlt napokban.

-Nincsen - tudom, hogy füllent. Túl gyorsan vágta rá. - Csak... tudod, megbeszéltük, ha rá akarunk gyújtani felhívjuk a másikat, hogy beszélgessünk. - magyarázkodik, én pedig halványan elmosolyodok ezen.

-Na és miért érezted úgy, hogy rá kell gyújtanod? - kérdezem kíváncsian és közben egyre közelebb kerülök a már ismerős lépcsőházhoz.

-Nem tudom... - válaszolja halkan és közben próbálja elfojtani szipogását. Kevés sikerrel, mert nagyon jó fülem van és ennyire már ismerem őt, hogy tudjam, milyen a hangja, ha sír.

-Linett - mondom ki nevét kedvesen - Mi történt? - kérdezek rá, hiszen tudom, hogy van valami, csak nem akarja elmondani. Nem a cigi miatt hívott fel.

-A szüleim... - alig, hogy kimondja, elsírja magát, nekem pedig összeszorul a torkom emiatt. Annyira szeretném, most szorosan magamhoz ölelni és megnyugtatni. Utálom, hogy most ilyen messze vagyunk egymástól.

-Mi történt a szüleiddel? - puhatolózok és előveszem lakáskulcsomat, mert hazaértem.

-Nem bírom már itthon! - fakad ki és szerintem már nem érdekli, hogy sír nekem a telefonba. Bezárom magam mögött az ajtót és a villanyt felkapcsolva ülök le a kanapéra, mert az mégis csak stabilabb, mint az én lábaim. - Semmi nem jó, amit csinálok! Most kivételesen nem az álláskeresés miatt kaptam a szidalmat, hanem amiatt, amit itthon csináltam. Kinyaltam nekik a lakást, főzök rájuk nagyon sokszor, bevásárolok a spórolt pénzemből, amiért egy köszönömöt se kapok és tudod mi a hála mindezért? Hogy én itthon semmit nem csinálok és csak egy ingyenélő lusta dög vagyok!

A szavak szinte sokkolnak, mert még becsiccsentve is fel tudom fogni őket. Annyira dühös vagyok Linett szüleire, amiért ezt csinálják a lányukkal és én jelenleg most semmit nem tehetek ez ellen.

-Figyelj Linett - szólalok meg egy kis gondolkodást követően. - Az ajánlatom továbbra is fennáll, hogy gyere ki Lipcsébe. A vendég szobám üres és nyugodtan elfoglalhatod. Komolyan mondtam akkor ezt neked. Nem akarom, hogy tovább emészd otthon magad ezek után. A szüleid viselkedése pedig szerintem nem normális és a legjobb lenne neked, ha eljönnél otthonról tényleg. Engedd meg, hogy segítsek. - remélem érzi rajtam, hogy komolyan beszélek és számíthat rám.

-Fogalmam sincs, mi lenne a jó megoldás Dominik - sóhajtja szipogva.

-Nézd, szombaton hazamegyek. Találkozzunk és megbeszéljük, jó? - ajánlom fel rögtön és gondolatban vállon veregetem magam, amiért ez eszembe jutott.

-Jó - egyezik bele, majd hirtelen más vizekre evez. - Basszus, egyébként nem hívtalak rosszkor? Nem akarlak zavarni, késő van. Jézusom, biztos már pihenni akarsz - hadarja kétségbeesetten, én pedig jól szórakozom zavartságán és, hogy mennyire gondol rám.

-Nyugi Linett. Nemrég jöttem haza, a csapattársaimmal találkoztam. - végülis nem füllentek nagyot, hiszen tényleg nemrég értem haza. Csak előbb még telefonálás közben végigmásztam Lipcse kihalt utcáin. - Te pedig egyébként sem tudsz zavarni soha.

Erre egy darabig nem mond semmit, csak hallgat. Végül hallom szaggatott sóhaját, amit már sokadjára enged el. Szegény lány, nagyon ki van borulva.

-Próbálj megnyugodni és kicsit pihenni. Tényleg késő van. - szólalok meg végül én. Remélem nem érzi úgy, mintha le szeretném rázni, de csak jót akarok neki.

-Ahj igazad van. Korán kell kelnem, mert én főzök - jut eszébe hirtelen. Csak rosszallóan megrázom fejemet ezen, amit ő persze nem lát. Idegesít, amiért otthon szinte kiszolgálja a szüleit, azoknak pedig semmi nem felel meg. Nagyon rég találkoztam velük, szinte már nem is emlékszem, hogy milyen emberek, de valahogy nem is akarom jobban megismerni őket.

-Akkor tényleg pihenj, hogy valami nagyon finomat tudj összerakni. Nekem is edzésem lesz holnap, de ha gondolod szívesen felhívlak, miközben főzöl. Hogy ne unatkozz annyira - hirtelen annyira kis szerencsétlennek érzem magam, mint egy szerelmes 12 éves lány.

-Az nagyon jó lenne. - hallom hangján, hogy mosolyog. - Köszönöm, hogy meghallgattál...

-Ugyan. Bármikor fordulhatsz hozzám. - mosolygok, mint a tejbetök, mert az általam imádott lányt képes voltam megnyugtatni a beszélgetés végére.

-Kedves vagy. Tényleg megpróbálok aludni. Jó éjszakát Dominik!

-Jó éjszakát Linett! - ejtem ki a nevét mosolyogva és köszönök el én is, majd bontom a vonalat.

Még mindig a beszélgetés hatása alatt voltam még az ágyban fekve is, mert annyira örültem, hogy Linett felhívott. Annak kevésbé, hogy ilyen az élete. Alig várom, hogy hazamenjek és találkozzak vele.

A másnapi telefonhívásunk elmaradt, mert Linett írt, hogy a szülei otthon vannak és nem akar balhét. Nem szeretik, ha a barátai nála vannak vagy előttük telefonál velük. Nem értem, mi ebben a rossz, de persze nem akartam még több gondot okozni neki.

Az izgatottság azonnal rám tört, amikor szombaton késő délután átléptem a magyar határt és a táblákon megpillantottam a Székesfehérvár feliratot.

A szüleim és a kishúgom kirobbanó örömmel fogadtak, Szofi le nem akart szállni rólam. Egy hosszú játék után viszont kifáradt, így anya elküldte aludni, én pedig egy kis élménybeszámoló után szerettem volna lelépni, hogy találkozzak álmaim nőjével.

-Ezek szerint újra jóban vagytok? - kérdezi anya kíváncsi mosollyal, amikor elmondom nekik, hová készülök.

-Hát... Ezt még nem tudom. Majd most eldől - veszem fel cipőimet és egy kisebb sóhajt elengedve nézek rájuk. - Szeretném, ha velem jönne Németországba. Itthon nem jó neki. A szülei megeszik az életét.

-Megértem, hogy segíteni akarsz neki, de ne kapkodj el semmit. Gondold ezt még át - javasolja apa, én pedig csak bólintok, majd elhagyom lakásunkat és sietősen sétálok le a lépcsőn, majd a játszótér irányába indulok, ahol egy ismerős alakot pillantok meg.

Linett most kivételesen világoskék farmerben és egy piros pólóban ül a hintáján. Amikor észrevesz, óvatosan elmosolyodik, ahogy én is és feláll. Mikor már csak pár lépés választ el minket egymástól, óvatosan széttárom karjaimat, ő pedig hezitálás nélkül bújik ölelésembe.

-Nagyon hiányoztál - csúszik ki számból és inkább hajába puszilok, hogy ne legyen annyira gáz ez az egész. Jelenleg annyira jól esik őt ölelni, hogy semmi másra nem vágyom csak, hogy minél tovább tartson a pillanat.

-Örülök, hogy itt vagy - húzódik el és könnyes szemeivel néz fel rám. Hangja még el is csuklik, én pedig együttérző pillantást küldök felé.

-Ma is történt valami? - kérdezem finoman, miután kicsit eltávolodott tőlem. Linett csak bólint, majd pár másodperc múlva szólásra nyitja ajkait.

-Anya megütött. - válaszolja egészen halkan, nehogy valaki meghallja rajtam kívül. Már így is kezd sötétedni, szinte senki nincs a parkban. - Mert nem száradt meg a kő, mire hazaért a munkából. Már a felmosásom se jó - neveti el magát kínosan, könnyeivel küszködve. Állkapcsom megfeszül, amint felfogom, hogy az anyja megütötte őt. Még egy indok, amiért magam mellett szeretném tudni. Biztonságban.

-Nagyon sajnálom - nézek rá szomorúan és hirtelen nem tudok mást mondani, mint... - Gondolkodtál azon, amit mondtam Lipcsével kapcsolatban?

-Igen, és... - süti le szemeit és körmét piszkálgatja idegességében. Végül újra megajándékoz gyönyörű tekintetével. Mindennap egyre szerelmesebb vagyok belé. - Adnék Lipcsének egy esélyt. Veled megyek. - mosolyodik el szégyenlősen, én viszont alig hiszek a fülemnek.

Olyan boldogság önti el egész testemet, hogy meggondolatlanul cselekszem, amikor viszonzom mosolyát és közelebb lépve habozás nélkül csókolom meg az előttem álló lányt. Ebben azt hiszem minden benne volt. Örültem, mert velem osztotta meg a gondjait és mert úgy döntött, hogy holnap visszautazik velem Lipcsébe. A csók ezzel szemben nem volt hosszú, mert féltem, hogy újra elrontok valamit ezzel.

-Ne haragudj - válok el tőle, és kezdek rögtön szabadkozni tettem miatt, amin szerintem ő is meglepődött. - Nem akartalak letámadni vagy ilyesmi, csak... nagyon örülök, hogy így döntöttél.

-Nem haragszom rád - mosolyodik el hitetlenül, majd tarkómra simítva apró kezét húz magához és most ő csókol meg.

Kezeim ösztönösen fonódnak vékony derekára, amint felfogom ezt az egészet. Annyira hihetetlen. Azt hiszem, ennyire még nem éreztem őt közel magamhoz soha. Totál szerelmes vagyok. Hosszan és érzelmesen csókolózunk, amit baromira élvezek és szerintem Linettnek sincs ellenére.

-A szüleid nem lesznek mérgesek, hogy Németországba mész? - kérdezem hajtincsét füle mögé tűrve.

-Még nem tudják. És nincs is kedvem még hazamenni elmondani nekik. - hajtja le fejét szomorúan.

-Mi lenne, ha nálunk aludnál? - kérdezem hirtelen és benne van a pakliban, hogy nemet mond.

-Nem akarok teher lenni Dominik - néz vissza rám esetlenül és kicsit örülök, mert nem utasít el.

-Ne viccelj! - mosolygok rá kedvesen, majd mielőtt ténylegesen reagálna kezéért nyúlva kezdem húzni a lépcsőházunk felé.

-De nem fognak kiakadni a szüleid? Nem akarok neked se rosszat - torpan meg az ajtónk előtt. Csak mosolyogva nézek le rá.

-A szüleim bírnak téged ne parázz. - kacsintok rá és ki is nyitom előtte az ajtót.

Cipőinkből kibújunk mindketten, majd Linettet derekánál fogva húzom be a nappaliba, ahol apa tévézik és kérdő pillantások tömkelegét intézi felém. A konyhából pedig anya jön elénk a finom illatokkal együtt.

-Szia Linett! De jó látni téged - öleli meg anya azonnal a mellettem lévő lányt, aki viszonozza gesztusát.

-Jó estét! - int apának is esetlenül, aki csak kacsint.

-Remélem velünk vacsorázol - invitálja az étkezőasztalhoz anya Linettet.

-Nos, ehm nem szeretnék zavarni - tűrögeti haját füle mögé, én pedig tudom, hogy nagyon zavarban van, mert nem akarja elmondani neki, hogy igazából azért jött, mert nálam alszik.

-Dehogy zavarsz ne viccelj! Örülünk, hogy itt vagy - mosolyog rá anyám, és már kezdem én is kínosan érezni magamat.

A vacsorához Szofi is kitalált a szobájából apa segítségével és most először nem én voltam a figyelem központjában, hanem a mellettem ülő lány. Akihez Szofi megállás nélkül beszélt. Hogy van ennyi energiája, már kezdek szédülni.

-Ugye így már jobban tetszik Domi, hogy megborotválkozott? - Szofi kérdése egyenesen Linettnek szegeződik, de én kezdek fuldokolni, mert rohadtul nem kell, hogy elkotyogjon valamit, amit vele beszéltem meg amikor nálam aludt. Linett zavartan pillant rám, de anya válaszol végül.

-Szofi nem szereti, ha Dominik nem borotválkozik, mert csikizi őt a borostája. - kezd csevegni, Linett pedig mosolyogva bólint. Kössz anya.

Vacsora alatt csak néhány könnyed témát érintettünk. Még véletlenül se hozta fel senki, mi van velem és Linettel.

-Anya - állok elé, miután kijött a húgom szobájából, aki sikeresen elaludt végre. - Figyi... - köszörülöm torkomat, mert rohadtul zavarban vagyok. Ő csak kíváncsian várja, hogy kibökjek végre valamit. - Linett itt aludna ma, ha nem gond.

-Miért lenne gond?! - kérdezi értetlen mosollyal. - Csak zárd be az ajtót, nehogy Szofi átsunnyogjon megint és olyat lásson, amit nem lenne szabad. - simít vállamra mosolyogva és fejével apa és Linett irányába bök, akik valamiről nagyon jó hangú beszélgetést folytatnak.

-Anyaaa! - nézek rá szörnyülködve. - Csak aludni fogunk. Holnap pedig visszajön velem Lipcsébe. - avatom be a kis tervünkbe, amin felszaladnak szemöldökei.

-Hogy?! Ti most akkor... együtt vagytok?

-Nem - rázom fejem - Segítek neki, hogy elszakadjon a szülei befolyásától és munkát kapjon egy fodrász szalonban - vonok vállat.

-Azért remélem mindezek mellett össze is jössz vele - kacsint rám és elsétál mellettem. Annyira nem is volt kínos ez a beszélgetés.

Miután kicsit még dumáltunk így négyesben a nappaliban, elköszöntünk szüleimtől, akik a hálóba mentek. Mi pedig a fürdőbe.

-Hoztam neked tiszta törölközőt meg egy pólót. Remélem megfelel, nem igazán tudok rendes hálóruhát adni. Pech, hogy a húgom még kicsi - adom Linett kezébe a dolgokat, aki mosolyogva elveszi tőlem.

-Köszönöm. Teljesen jó lesz - veszi kezébe pólómat és alig várom, hogy láthassam rajta.

Magára hagyom és inkább a szobámban várom meg, amíg végez a zuhannyal. Így se tudom, hogy kellene viselkednem vele a csókunk után.

Miután én is lezuhanyoztam megágyaztam magunknak. Addig Linett küldött egy sms-t az apjának, hogy egy barátnőjénél alszik. Rossz lehet, hogy hazudnia kell nekik. Csak most mértem őt jobban végig, hogy felé fordultam. Annyira szép. A pólóm egyértelműen nagy volt rá, majdnem combközépig ért és még azt is takarta rajta, hogy nem visel melltartót. Ezt is csak abból tudtam, hogy az összehajtogatott ruhái tetején virított a fehér csipkés anyag.

-Nem gond, ha egy takarón osztozunk? Elég nagy. De ha szeretnéd húzok fel még egyet - mosolygok rá, de csak megrázza a fejét. Ennek örülök.

-Ne fáradj. Jó ez így. - ül le az ágyamra felhúzott lábakkal, majd inkább lekapcsolom a villanyt és bezárom az ajtót ténylegesen. Nem reménykedek semmiben, de nem akarom, hogy Szofi felébresszen minket.

Megtartva a tisztességes távolságot Linettől, mászok be mellé az ágyba és takarózok be én is. Rettentő izgatott vagyok amiatt, hogy most velem alszik. Fejem alá téve kezemet fordulok oldalamra, így szembe kerülök Linettel, aki szégyenlősen kapja el szemeit.

-Nagyon aranyos a húgod és a szüleid is olyan jófejek. - szólal meg végül halkan.

-Szofi néha túltolja az édességet és akkor nagyon pörög. Bocsi, ha sok volt - kuncogok a kishúgomon.

-Miért kérdezte tőlem, hogy tetszel-e, hogy megborotválkoztál? - kérdezi nagy szemekkel pislogva rám. Ezen elengedek egy kisebb sóhajt, mert végül nem úszom meg, hogy ne mondjam el neki.

-Nos... Szofi megkérdezte, miután hazajöttünk Salzburgból, hogy mi... szerelmesek vagyunk-e. Én pedig azt mondtam, hogy te nem szeretsz engem. Szofi erre azt mondta biztosan azért, mert szúr az arcom és, hogy meg kellene borotválkoznom meg vinni neked cukorkát. - nevetem el magamat, amin Linett is elmosolyodik végül, így azt érzem, nem kínos ezt végighallgatnia.

-Szerintem borostával is szexi vagy - az ablakomon beszűrődő kinti fények segítenek meglátni Linett pimasz mosolyát és kacsintását, amitől hirtelen nagyot dobban a szívem és nagyon meg is lepődök, hogy ezt mondta.

-Szóval szexinek tartasz - vigyorodok el és kicsit közelebb húzódok hozzá. - Jó tudni.

-Hogyan lesz a holnap? - vált témát kicsit komolyabbra fordítva a szót. Igen, erről még nem igazán beszéltünk.

-Elmegyek hozzátok segíteni összepakolni mindent, amire szükséged lesz. Tényleg mindent pakolj össze, amit lehet. Viszünk majd át bőröndöt, ha kevés lenne a csomagjaidnak, ami neked van. - ajánlom fel azonnal.

-Teljesen számoljak fel itthon mindent? - kérdezi félve, mire csak bólintok. - De a szüleim otthon lesznek. Ki fognak akadni, ha meglátnak téged velem...

-A szüleiddel ne foglalkozz. Ott leszek és nem hagyom, hogy bántsanak téged. Oké? - simítom kezemet arcára, mire csak erőtlenül bólogat.

-Nem őrültség ez egy kicsit? Kiköltözni egy idegen országba veled? - kérdezi szórakozottan.

-De - nevetem el magam. - Határozottan az. Viszont ez benne az izgalmas - kacsintok rá.

-Korán kelünk? - kérdezi egy kis csendet követően, hiszen csak egymást néztük percekig. Egy kisebb ásítást is elenged.

-Nem kell. Majd ahogy ébredünk - mosolygok rá kedvesen és egy kicsit megemelkedve hajolok közelebb hozzá, és érzem, ahogy élesen beszívja a levegőt. - Aludj jól Linett. - lehelek finom csókot ajkaira, amik tökéletesen illeszkednek enyémekre. Nem tartott sokáig, mégis hihetetlen boldog voltam. Ő pedig csak halványan mosolygott vissza rám.

-Jó éjszakát Dominik - kicsit közelebb húzódva bújt még jobban a takaró alá és csukta le szemeit.

Az éjszakát szinte végigaludtam, mert nagyon megnyugtató volt, hogy az általam szeretett lány az ágyamban alszik mellettem. Megtartottam a távolságot kettőnk között, nem akartam túl nyomulós lenni. Kettőnket majd egy nyugisabb helyzetben szeretném megbeszélni vele.

Sziasztok! 🤗
Úgy gondoltam egy sikeres térdműtét és SzD17 egész heti kiváló teljesítménye után zárjuk a hetet egy résszel. Remélem nem bánjátok 😛
Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok a részről, írjátok is meg nekem kommentben
Millió puszi & ölelés!❤️