Fogalmam sincs hol lehet Linett, de mivel a lakosztályban nem volt, így lecaplattam a földszintre és a recepción próbáltam informálódni, de senkivel nem beszélt a lány, aki egyedül hagyott reggelre az ágyban. Ilyen kellemetlen élményben még sosem volt részem.

Annyit már megtudtam Linettről, hogy ha egyedül szeretne lenni a gondolataival, ő is valami csendes helyre megy. A hotel hátsó udvara felé vettem az irányt, ahol egy tó volt és reményeimnek megfelelően megláttam Linettet, a parton és épp... rágyújtott?! Ráadásul egy szál pulcsiban van meg valami melegítőnadrágban, könyörgöm ez nem Magyarország, megfázik! Sietősen indultam felé, majd közel érve hozzá egy mozdulattal vettem ki kezéből a cigarettát, amit éppen szájához emelt.

-Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! Csak úgy ennyi volt a leszokás?! - dörrenek rá, amit nem biztos, hogy kellett volna, de kijött belőlem az is, hogy reggel csak úgy lelépett. Kisírt szemekkel néz vissza rám és szerintem totál megijedt most tőlem, na meg a stílusomon.

-Add vissza, nekem erre most szükségem van - nyúl a kezemben füstölgő cigarettáért, amit eltartok előle és inkább elnyomom és kidobom a közeli kukába.

Linett idegesen a hajába túr és látszik rajta, hogy valami nem kerek és rohadtul nem értem most ezt a viselkedést. Elé lépek és várom, hogy mondjon valamit, de csak megpróbál elsétálni mellettem, ezért karjánál fogva húzom vissza, amire már reagál.

-Engedj már el! - szól rám indulatosan, nekem pedig felszalad a szemöldököm a magasba. Látom rajta, hogy legszívesebben sírna most is.

-Mi bajod van Linett? - kedvesebbnek szánom kérdésemet, mint ahogy feltettem, éppen ezért esik nekem a lány, akit szerettem volna reggel csókokkal és cirógatásokkal felébreszteni. Miért van nekem ilyen elcseszett életem?!

-Mit képzelsz magadról? Azt hiszed mindent megkaphatsz és minden úgy van, ahogy te akarod?! - vágja hozzám kíméletlenül, én pedig még mindig egy szót sem értek ebből az egészből.

-Rohadtul nem értelek. - rázom fejem értetlenül. - Miért mondod most ezt?

-Úgy látom szenilis vagy, akkor emlékeztetnélek, hogy lefeküdtünk tegnap este! - szúrja oda keményen, nekem pedig kezd tisztulni a kép, miszerint ő megbánta ezt az egészet. Hirtelen hatalmas gombóc szökik torkomba és nem vagyok képes megszólalni pár pillanatig.

-Nem értem, hogy ezzel mi a baj - reagálok csendesen, ő viszont erre is csattan, mint egy időzített bomba.

-Idióta voltam, amiért belementem, mert ennek az egésznek semmi értelme! Te visszamész ezután Lipcsébe, én pedig ugyanúgy egyedül maradok a rohadt Fehérváron és élhetem az elcseszett életemet... - sírja el magát végül és időközben elengedem karját, így sietősen indul a hotel hátsó bejárata felé, én pedig felocsúdva döbbenetemből követem őt szapora léptekkel.

Rohadtul nem gondoltam, hogy Linettben is mély érzések alakultak ki, mert nagyon nem mutatta ezt felém. Tényleg idióta vagyok. Nem gondolkodtam, hogy ennek milyen következményei lehetnek és mi legyen ezután.

Linettet már csak az ajtónk előtt értem utol és kis híján az arcomba csukta az ajtót. Megértem, hogy dühös rám, mert azt érezheti, hogy nekem csak egy éjszaka volt, de szeretném elmondani neki, hogy itt sokkal többről van szó. Szinte becsapom magam után az ajtót és szaladok a lány után, aki éppen bezárja előttem szobájának ajtaját.

-Linett nyisd ki az ajtót! - kopogok be és annak ellenére, hogy tudom, bezárta megpróbálok benyitni mindhiába... - Kérlek! Szeretném ezt megbeszélni veled! - egy tapodtat nem mozdulok ajtaja elől, pedig választ nem kapok.

Rohadtul nem hiányzik most a reggeli torna, mert minél előbb tisztázni akarom ezt az egészet Linettel, de ha itt szobrozok még sokáig, akkor tutira elkések. Hozatok fel reggelit, ami idő alatt összeszedem a cuccaimat és mindkét kártyát magamhoz veszem, nem szeretném, ha Linett hirtelen felindulásból le akarna lépni és valami baja esne. Inkább bezárom ebbe a kibaszott lakosztályba, mint Szofi kedvenc mese hősét aranyhajat abba a kurva toronyba. Gyorsan bekapok pár falatot, mert több nem megy és legurítom a csésze kávét, majd a másik tálcát Linettnek teszem a dohányzóasztalra és odasétálok ajtajához, ahonnan halk sírdogálás hallatszik. Annyira fáj, hogy most miattam sír.

-Linett - kopogok és hangomra kedvességet erőltetek. - Hozattam fel reggelit, gyere egyél, mielőtt elhűl. Nekem el kell mennem kezelésre, ha visszajöttem, beszéljünk a történtekről kérlek. - erősen fülelek, hogy halljam a választ, de csak az első mondatomra reagál.

-Nem vagyok éhes! - hallom meggyötört hangját, ami megforgatja bennem azt a tőrt, ami most oly mélyen van bennem.

-Egyél valamit légyszíves, nagyon finomak vannak. Legalább kóstold meg. Elmegyek, kijöhetsz a szobából, ha miattam nincs étvágyad. - biztosítom lemondóan és tényleg ellépek az ajtajától, majd táskámat megfogva egy gondterhelt sóhaj kíséretében hagyom el a lakosztályt.

A liftet választom, pedig sietnem kellene, totál elment az időm ezzel a reggeli cirkusszal, nagyon nem így terveztem. Azt pedig a legjobban sajnálom, hogy most egyedül kellett hagynom Linettet, de talán erre van most szüksége.

A kocsim ajtaját hanyagul csapom be magam után és idegesen indítom be a motort, majd hajtok ki a parkolóból. Az ismerős utcákat szelve telefonom szólal meg, amit a kihangosítóra kapcsoltam előzetesen. Anya.

Nem akarok most vele beszélni, pedig rá lenne szükségem, de sietek és úgysem tudnám neki kifejteni a dolgokat. Unottan fogadom hívását.

-Szia anya! - szólalok meg és valami emberi hangot erőltetek szavaimba.

-Szia édesem! Nem jelentkeztél tegnap este, minden rendben? - kérdezi aggódóan, nekem pedig újra összeszorul a torkom, hiszen valóban megígértem neki, hogy este beszélgetek vele meg Szofival, csak épp Linettel... szeretkeztem. Rohadt életbe.

-Persze, ne haragudj, csak... sűrű volt a tegnap nagyon - hazudok és legalább most nem kell a szemébe néznem, mert akkor nem menne. Vagyis hazudhatnék, de átlátna rajtam. Mégis csak az anyám.

-Domi, mi a baj? - kérdezi egy kis hallgatást követően, és itt bukott meg a dolog. Az anyám telefonon keresztül is érezte, hogy valami nem kerek nálam.

-Nincs baj - hárítok azonnal és inkább bedobom a mentőövet. - Figyi, este visszahívhatlak inkább? Most értem ide kezelésre, mennem kell.

-Ahogy szeretnéd. - egyezik bele készségesen. Ő mindig ilyen megértő volt. - Vigyázz magadra!

-Szia! - nyomom ki és felsóhajtok, mert tényleg ideértem és sikeresen beparkoltam egy üres helyre.

Magamhoz véve holmimat sétáltam be az épület ajtaján és az asszisztens elnavigált átöltözne, majd megkérdezte, hogy rosszul aludtam-e. Nyilván észrevette, hogy nincs jó kedvem.

A tornát végig szenvedtem és a doki azt javasolta aludjak nyitott ablak mellett, hogy könnyebben menjen a koncentráció. Csak itt nem az alvással volt a baj, az majd ma este lesz probléma, ha nem sikerül Linettel normálisan beszélnem.

Még kaptam egy masszázst bónusznak és dél körül végre elengedtek.

Igazából tök jó idő volt és szerettem volna elvinni Linettet kirándulni, de tekintve, hogy hozzám se akar szólni, ez most elég reménytelen. Nem lett volna hangulatom a szálloda éttermében ebédelni és szerintem Linettnek sem, így útközben megálltam a kedvenc kis kínaim előtt és két adag kajával tértem vissza a szállodába. A lift iszonyatosan lassan ért fel, én pedig idegesen néztem körbe a folyosóra kilépve, majd nagy nehezen kinyitom az egyik kártyával a lakosztály ajtaját. Cipőimet lerúgom, és kedvetlen arccal sétálok bentebb, ahol Linett suhan el előttem egy köntösben a fürdőbe menet és még csak felém se néz.

Fájdalmasan veszem tudomásul, hogy rohadtul elcsesztem ezt az egészet és fogalmam sincs, hogy fogom megoldani.

Ebédünket leteszem a dohányzóasztalra és cuccaimat a szobámba viszem. Kipakolok a táskából, majd átveszek valami kényelmes szerelést, mert nem hiszem, hogy ma eljutunk bárhova is. Letelepszem a kanapéra és kiveszem az én kajámat és Linettét is, aki még mindig a fürdőben tartózkodik. Unottan tekergetem villámra a tésztát és tolom számba, de nem esik jól, pedig nagyon finom. Reményteljesen nézek a lányra, amint kilép és rám emeli tekintetét. Szemei vörösek - bizonyára a sok sírástól. Azonnal felpattanok és odalépek elé, mielőtt újra a szobájába zárkózhatna. Nem bírom, hogy ilyen közöttünk a hangulat.

-Szeretnék veled beszélni - nyúlok keze után, amit elhúz előlem. Apró sóhajt engedek el és nézek rá. - Nem akartalak megbántani.

-Hagyjuk ezt Dominik - kezeit a köntös zsebébe süllyeszti. - Hülye voltam, túlgondoltam ezt az egészet. Nem fog többet megtörténni.

-Ne mondj ilyet - csuklik el hangom és hirtelen olyan érzékeny leszek, mint egy kislány.

-Miattad felrúgtam a saját szabályaimat, miszerint baráttal soha és ezt nem lett volna szabad!! - hadarja nekem és esélyem sincs közbe szólni. - Különben is, csak azért lógtál velem, mert tudtad, hogy mennyire sérülékeny vagyok és vágyok valaki társaságára. Téged meg leszartak a haverjaid, így nem volt ló, beérted a szamárral is! - a könnyek megállás nélkül folynak le arcán. - És csak, hogy tudd elég szánalmas dolog, hogy ezzel így visszaéltél és, hogy ezt a nyaralást direkt ezért tervelted így ki. Kár volt idejönnöm veled!

-Nem, ez nem igaz - rázom fejemet hevesen, hiszen ez csak az ő agyszüleménye és teljesen félreérti. Ráadásul szerintem nagy eséllyel ugyanazt érezzük a másik iránt. Próbálok türelmes lenni és szeretném nyugodtan elmagyarázni a dolgokat, de nem hagyja. Miért ennyire makacs?

-Amúgy is csak ki akartál használni, máskülönben minek lett volna nálad óvszer?! - vágja hozzám kíméletlenül, ami miatt nálam is elszakad a cérna.

-Jobb szeretted volna, ha sehogy sem készülök és megkockáztatom, hogy megint teherbe ess? Neked komolyan az ilyen csávók jönnek be?! - emelem fel hangom és olvasom a fejére, amit megszeppenve fogad és csak most fogom fel igazán a szavaim súlyát. Basszus, ez utóbbit nem kellett volna. Annyira ideges leszek most, hogy ezzel végérvényesen megbántottam Linettet, mégsem kérek bocsánatot. Egyszerűen nem jönnek a számra a megfelelő szavak, Linett pedig végül elsírja magát. Basszus...

-Annyira igazságtalan vagy! - takarja el arcát és ezzel ellép előlem és a szobája felé veszi az irányt, mire azonnal követem.

-Linett, várj már kérlek, nem úgy értettem! - próbálok karja után nyúlni, de kíméletlenül vágja rám az ajtót és zárja be kulccsal, így megint tehetetlen vagyok. Ki kellett volna szednem belőle előzetesen a kulcsot, amíg a fürdőben tartózkodott. Annyira hülye vagyok.

Tehetetlenül vágódok le a kanapéra és temetem arcomat kezembe és annyira ideges vagyok és mérges vagyok magamra, hogy szeretnék most én is egy nagyot sírni. Percekig csak bambulok magam elé és várok a csodára, ami természetesen nem fog bekövetkezni, mert én ilyen elcseszett vagyok és csak magam tudom helyrehozni ezt.

Az ajtó nyitódására felkapom fejemet. Linett már fel van öltözve.

-Linett - lehelem magam elé, amint kilép az ajtón és felemelkedek a kanapéról.

-Csak a kajámért jöttem, mert kurvára bezártál ide, mint egy kibaszott ötévest, hogy még ebédelni se tudtam lemenni - vonul vissza duzzogva, nekem pedig eddig eszembe sem jutott, hogy talán le akart menni ebédelni a szálloda étkezőjébe, most pedig be kell érnie kínaival.

A maradék ebédemet félreteszem és elterülve a kanapén veszem kezembe telefonomat, hogy írjak Bendinek, aki minden bizonnyal elfoglalt az Eb miatt, de most nem érdekel. Valakivel beszélnem kell. Mondjuk, ha neki mondom el a történteket, maximum kapok tőle egy alapos fejmosást, hogy Linettet ilyen helyzetbe sodortam és mekkora barom vagyok. Ami igaz.

szoboszlaidominik Csá! Mi a helyzet?

Mégis elküldöm az üzenetet, mert biztos jól esne neki, ha érdeklődést mutatok felé. Pillanatokon belül érkezett a válasz.

bolla_bendi Hello! Minden oké, épp masszázsról jövök :D

szoboszlaidominik Elég jól megy a seggednek!

bolla_bendi Neked megy jól, Linettel vagy egy hétig Salzburgban :D

Üzenetére fájdalmasan szaladtak össze szemöldökeim és elhatároztam, hogy jobb lesz, ha ezt most hárítom.

szoboszlaidominik Jaa :) Fogsz játszani a következő meccsen?

Jobbnak láttam terelni a témát és szerencsémre ő ebből semmit nem vett észre.

bolla_bendi Hát... Nem valószínű. Igazából épp elég nagy szám nekem, hogy a keretben vagyok. Érthető, hogy Rossi a rutinos játékosokat játszatja. Nekem tök nagy dolog volt az is, hogy játszhattam a felkészülésiken :D

Bendivel még elbeszélgettem arról, hogy kivel miujság, majd inkább elköszöntem és bementem szobámba kihozni laptopomat, mert anyámmal és a húgommal szerettem volna videochatelni és nem akarom, hogy a mellettem lévő szobában Linett hallja, amint anyámmal épp róla diskurálok. Nem lenne túl szerencsés.

-Domi, olyan megviselt az arcod - állapítja meg anya miután túlestünk a köszönésen és Szofi éppen elszaladt hozni magának valami nasit. Fájdalmas mosoly kúszik arcomra és bólintok, hiszen beletrafált. Anyukám aggódó tekintettel néz vissza a kamerán keresztül és várja, hogy meséljek, amíg Szofi nem ér vissza.

-Túl sok minden volt az elmúlt napokban - válaszolom csendesen és nem tudom neki megfogalmazni normálisan, hogy igazából Linett miatt vagyok olyan, amilyen.

-Linettel kapcsolatban történt valami? - tér rá a lényegre és egyáltalán nem lepődök meg, hogy megkérdezte. Szemeimet lesütve bólintok és lopva a szobaajtóra pillantok, hogy csukva van-e még.

-Tegnap este lefeküdtünk - avatom be a történésekbe halkan és nem úgy néz ki, mint aki ezen annyira meglepődött volna. Ehh... - Jó volt meg minden, beszélgettünk utána. Reggelre meg totál kiborult és összevesztünk... - sóhajtom szemeimet szorosan behunyva, majd anyára pillantok, aki figyelmesen hallgatja mondandómat. - Azóta nem szól hozzám és bezárkózott a szobájába.

Tanácstalanul nézek anyukámra, aki megértő pillantást küld felém, majd egy apró sóhaj kíséretében kezd beszélni. Tudom, hogy hülye vagyok, nem kell, hogy a fejemhez vágja.

-De ugye védekeztél? - nem hiszem el, hogy komolyan ezt kérdezi meg.

-Jézusom anya! Persze, hogy védekeztem, nem vagyok idióta! - torkollom le kicsit anyát, amit meg is bánok és tényleg úgy érzem magam, mint egy hisztis kislány. Rosszabb vagyok, mint sokszor Szofi.

-Először is higgadj le Domi! Linettnek pedig adj egy kis időt, hogy tisztázza ezt magában. Meg te is. Kicsit érthető, hogy kiakadt azon, ami történt köztetek, mert nyilván nem ezt tervezte. Téged pedig elég sokan figyelnek és nem biztos, hogy meg tud ezzel a teherrel birkózni.

-De anya - kezdek nyafogni neki - Itt vagyunk még három napig, én nem bírom ki, hogy ne beszéljek vele. Basszus szerelmes vagyok ebbe a lányba és most kurvára elcsesztem - fogom fejem csalódottan és ekkor realizálom, hogy komolyan kimondtam ezeket a szavakat és anya is hallotta ezt. Ijedten kapom fel fejemet és nézek a szélesen mosolygó anyukámra. Jaj, ne...

-Nagyon örülök, hogy szerelmes vagy kisfiam és ez nem rossz dolog, ne aggódj - mondja kedvesen, én pedig kínosan bólintok. - Kedveskedj kicsit Linettnek, hogy megenyhüljön.

-Jó - bólintok. - És mivel? Egy kibaszott lakosztályban vagyunk, itt minden meg van. - tárom szét kezeimet tanácstalanul.

-Domi, gondolkodj már egy kicsit. Próbáld előkotorni a romantikus énedet. - kérlel nevetve.

-Nekem van olyanom? - húzom fel szemöldökömet csodálkozóan.

-Persze, hogy van. Minden férfinek van. Szerinted minek örülne Linett most, amivel meg tudod mosolyogtatni?

-Virágnak? - kérdezek rá és kicsit úgy érzem valami elcseszett kérdezz felelek játékot játszunk anyámmal.

-Naná - bólogat mosolyogva. - Azzal biztos leveszed a lábáról.

-Jó, holnap veszek neki virágot - határozom el és ekkor megjelenik Szofi egy tábla étcsokis Milkával, mire elnevetem magam. - Szofi! Az nem az én csokim a kezedben?! - kérdezem nevetve mégis számon kérem a kiscsajt, aki csak kacarászik rajtam, mert nem tudom elkapni és jól megcsikizni ezért.

-De én is szeretem! - kezd hisztizni és inkább felbontja. A húgom nem igazán hallgat rám és ennek az az oka, hogy sokat vagyok távol. Persze, ha otthon vagyok, le sem tudom szedni a nyakamról.

-Mi volt ma az oviban hercegnő? - kérdezem inkább, hagy fecsegjen, az úgyis nagyon megy neki. Ebben a pillanatban kinyílik Linett ajtaja és ő lép ki rajta pizsamájával a kezében és tekintetünk azonnal találkozik. Meglátja, hogy éppen Szofi van a képernyőn és nekem ecseteli mi történt vele az oviban, csak épp rohadtul nem tudok odafigyelni. Mikor abbahagyja, gyorsan visszanézek a kamerába és mosolygok húgomra, anyára nézve viszont látom, észrevette, hogy nálam történt valami. Linett halkan sétál el mellettem és egy halvány mosolyt küld felém, amit remélem vehetek pozitív történésnek. Eltátogja, hogy elmegy zuhanyozni, én pedig csak bólintok neki. Nevem hallatán újra Szofira koncentrálok, aki hatalmas szemekkel figyel és várja, hogy reagáljak a mondandójára. Azt sem tudom, mit mondott. Jajj. - Ez tök jó! - vetem be a mindig helytálló mondatomat, és ezúttal is illik a helyzetre, mert Szofi nagy levegőt véve folytatja és most már figyelek.

-Meséld el Dominak, milyen ügyesen fontad be a babád haját - anya újabb témát vet fel, talán csak azért, hogy az én figyelmemet elterelje és jobb kedvre derítsen, mert tudja, hogy megint rossz passzban vagyok.

-Egyedül befontad neki? - lepődök meg, mire húgom büszkén kihúzza magát és bólogat. - Aztamindenit! Megmutatod nekem? - kérdezem tőle és tudom, hogy most nagyon örül, hogy kíváncsi vagyok a mesterművére.

Amíg Szofi elénk hozza a babáját anya kérdő pillantást intéz felém.

-Linett ott van? - csak megrázom a fejemet.

-Elment zuhanyozni. - válaszolom és nincs is időm mást mondani, mert a húgom visszaül anyám ölébe és mutogatja nekem a babája haját, én pedig elismerően mosolygok rá. - Szofi, ez nagyon szép. Még a végén fodrász leszel. - állapítom meg és gyomrom fájdalmas bukfencet vet, mert a leendő fodrász a fürdőben tartózkodik és utál engem.

-Szofi lassan köszönjünk el Domitól, biztos szeretne pihenni - kezd búcsúzkodni anya és igen, fáradt vagyok és feszült. Szeretnék egy forró zuhanyt venni.

-Oké - hajtja le fejét Szofi szomorúan, de amikor felajánlom neki, hogy ha hazamegyek elmegyünk fagyizni, egyből jobb kedve lesz.

-Próbálj meg pihenni és nyugodtan átgondolni a dolgokat - ad jó tanácsot anya, mikor már csak ketten maradunk.

-Úgy lesz - bólintok egy halvány mosoly kíséretében, majd elköszönünk és bontom a hívást.

Percekig bámulom a már elsötétült képernyőt és végül felpattanok, mert a fürdőből már nem hallatszik vízcsobogás, tehát Linett lassan végez. Hiába mondta anya, hogy hagyjam most békén, szeretnék vele beszélni. Összeszedve minden bátorságomat állok fel és sétálok az ajtó felé, ami abban a pillanatban nyílik ki. Linett arca könnyekkel áztatott, biztosra veszem, hogy megint sírt. A torkomba gombóc szökik és szomorú pillantással ejtem fogságba tekintetét. Pizsamája felett köntösét viseli és egy méhecskés zoknit. Ezen óhatatlanul is elmosolyodom, majd komolyságot erőltetve magamra nézek rá.

-Nagyon sajnálom, amit délben mondtam neked, nem akartalak megbántani meg semmi ilyesmi csak... - kezdek bele, de ő elsírja magát és leint.

-Kérlek Dominik ezt most ne - szipogja és kikerül, de a köntössel fedett karja köré fonva ujjaimat akadályozom meg ebben. - Hagyd, hogy a szobámba menjek - erőtlenül nyögi a szavakat és egyáltalán nem mer rám nézni. Annyira összetörtnek tűnik és ezt én okoztam.

-Linett, nem engedhetem, hogy így menj aludni... és megőrülök attól, hogy én okoztam most ezt. - mondom neki csendesen és remélem érzi hangomon, hogy mennyire sajnálom, hogy most ez van köztünk.

-Igen, te okoztad és ezek mellett még az arcomba dörgölöd a tökéletes életed a jófej szüleiddel meg a kishúgoddal és ez rohadtul nem fair! És nem kell úgy tenned, mintha aggódnál értem! Tudom nagyon jól, hogy nekem csak az olyan srácok jutnak, akik teherbe ejtenek majd elhagynak! - rántja ki karját hirtelen, én pedig megszólalni sem tudok döbbenetemben, nem hogy utána menni.

Annyira ledöbbent azzal, amit mondott most, hogy kell pár pillanat, amíg magamhoz térek. Sosem gondoltam volna, hogy Linettnek most az okozott fájdalmat, hogy látta, amint anyával és Szofival chatelek. Nem akartam ezt okozni neki és fogalmam sem volt róla, hogy ennyire érzékenyen érinti ez a téma. Úgy sajnálom, hogy a szülei nem olyanok, mint az enyémek és nem kap szeretetet.

Magamhoz véve alvós ruháimat zárkóztam most én a fürdőbe, hogy kicsit kikapcsoljam az agyamat.

Azt hittem jót teszek Linettel, hogy magammal hozom és elszakadhat az otthoni problémáitól. Nincs tökéletes életem és ezt szerintem csak a csalódottság és a fájdalom miatt vágta hozzám. Én is küzdöttem problémákkal jól tudja és nem csak a cigarettára gondoltam itt.

Igaza volt anyának, ezt most hagynom kellett volna és holnap tiszta fejjel megkörnyékezni a lányt, hogy nyugodtan beszélhessünk. Miért vagyok ennyire elcseszett és béna?!

Sziasztok kedves olvasóim!🥰
Nagyon szépen köszönöm az eddigi részekhez kapott vote-okat és a kommentjeiteket is. Nagyon jól esik őket olvasni mindig :)
Kíváncsi vagyok, milyen véleménnyel vagytok ez a rész után :)
Legyen szép vasárnap estétek és aztán szép hetetek!

Millió puszi & ölelés! ❤️