Hétfő reggel korán kelek, hiszen időben el szeretnék indulni Salzburgba, hogy Linettel legyen időm valahol nyugiban megebédelni mielőtt elmegyek tornára. Anya és apa már a konyhában várnak, Szofi pedig a kanapén ül még pizsiben és mesét néz. Érkezésemre az álmosság eltűnik szemeiből és felém rohanva csimpaszkodik karjaim közé.

-Sziasztok! - ülök asztalhoz húgommal az ölemben.

-Jó reggelt édesem! - hajol hozzám anya és egy puszit nyom arcomra, amit viszonozok. Látom rajta a mosolya ellenére is, hogy szomorú, amiért megint elmegyek, de legalább most tényleg huzamosabb ideig lehettem itthon és, ha a kezelésekkel végzek még lesz egy hetem itthon, mielőtt visszamegyek Lipcsébe.

-Mindent összepakoltál? - kérdezi tőlem apa, miután anya is leült az asztalhoz, hogy együtt reggelizhessünk meg. Szofi pedig nem volt hajlandó a székre ülni, így az ölemben tolta be a vajas kenyerét, amit megkentem neki. Rohadtul hiányozni fog ebben az egy hétben.

-Igen - bólintok neki kezdve én is a reggelimnek.

-Linettet hol veszed fel? - érdeklődik anya és szinte éreztem, hogy nem menekülhetek a téma elől.

-A parkolóban negyed óra múlva - pillantok órámra és igyekeznem kell. Nem akarom, hogy várnia kelljen rám.

Reggeli után két sporttáskával a kezemben búcsúzkodok családomtól. Nem akarom túl érzelmesre ezt az egészet, mégis elszorul a torkom, amikor kilépek az ajtón és a lift ajtaja becsukódik előttem. Szofi szomorú pillantása beégett az emlékembe, anya és apa csak megértően néztek rám, hiszen tudják, hogy muszáj most elmennem. Még, ha fáj is.

Autómhoz lépve felnyitom a csomagtartót és bepakolom táskáimat, majd gyorsan megfordulok, mert lépteket hallok magam mögül és remélem Linett lesz az.

-Szia! - köszön szégyenlős mosollyal, én pedig közelebb lépek hozzá.

-Szia! Kicsit megnyugodtam, hogy mégsem gondoltad meg magad - nevetem el magam, majd elveszem tőle utazótáskáját és az én csomagjaim mellé teszem. Feleannyi cucca van, mint nekem. Csupán egy válltáska van nála. Ő maga pedig annyira szép. Szőke haja kiengedve omlik vállaira, fehér pólót és egy szürke melegítő nadrágot visel. Én is lazára vettem a dolgot, mert kényelmesen szerettem volna vezetni, szóval egy fekete Adidas nadrágban nyomultam meg egy sötétkék Calvin Clein pólóban, kiegészülve elmaradhatatlan karórámmal.

-Nem lett volna okom rá - von vállat legédesebb mosolyát villantva felém, én pedig totál leblokkolok egy pillanatra ettől.

-Ehm... mehetünk, ha gondolod - biccentek fejemmel az autó irányába, ő pedig beleegyezően bólint. Illedelmesen kinyitom neki az utazóülés ajtaját, majd miután beült, becsukom és beülök én is a kormányba. Remélem a szüleim nem kukkoltak minket az ablakból, vagy ilyesmi.

-Hosszú lesz az út? - szólal meg először Linett, miután kikanyarodtam a főútra. Örülök, hogy beszélget velem, mert elég kínos lenne, ha egész úton csendben lennénk. Mosolyogva emelem rá szemeimet.

-Nagyjából 5 óra, de majd megállunk pihenni, ha gondolod - közben előveszem napszemüvegemet, mert már reggel 7-kor is sütött a nap és az én szemeim pedig hunyorogva tiltakoztak erős fénye ellen.

Az út elején kicsit könnyedebb témákat érintettünk, mint például milyen volt Salzburgban élnem évekig. Igazából tök sokat mesélek, Linett pedig kíváncsian hallgatott engem.

-Na és neked van jogsid? - kérdezem témát váltva és tényleg érdekel, hogy vajon Linett vezet-e.

-Igen, de nem szoktam sokat vezetni - mosolyog rám szégyenlősen. - Legutóbb összebalhéztam egy másik sofőrrel a Tesco parkolóban.

-Elmeséled? - nézek rá és újra beállítom a tempomatot, miután átjöttünk a határon. Linett nevetni kezd, majd visszafogva magát mesélni kezd.

-Ne gondolj nagy dolgokra. - legyint. - Sietni akartam, de valaki úgy leparkolt mellém, hogy nem tudtam kiszállni szinte. Erre nézek az autó felé, kiszáll valami tetovált hülyegyerek a másik oldalon és hát nem Bendi az?! - ezen én is elnevetem magam és remélem, engem nem tetovált hülyegyereknek tart.

-Bendi mindig olyan szarul parkol - jegyzem meg nevetve. - Amikor múltkor is vele mentem rájöttem, hogy szarul vezet.

-Ja, pedig együtt jártunk kreszre - teszi hozzá mellékesen Linett, mire szemöldökeim összeugranak és csodálkozva nézek rá napszemüvegem mögül.

-Úgy érzem, többet lógtatok együtt, mint velem, nem is értem, miért én vagyok a legjobb barátja. - rázom fejem nevetve és közben mérges és féltékeny vagyok Bendire.

-Nem vagy az, csak neked mondja, hogy ne érezd szarul magad - jegyzi meg viccesen, én viszont fájdalmas mosolyt villantok rá, mert mi van, ha tényleg igaza van... - Csak viccelek. Tényleg hiányzol Bendinek, amikor találkozunk néha, szokott rólad beszélni.

-Komolyan? - csillannak fel szemeim, mint egy ötévesnek.

-Igen, tényleg te vagy a legjobb barátja - válaszol kedvesen és a tájat kezdi kémlelni. Bizonyára új neki ez az egész, mert sosem járt külföldön.

Linett kicsit aludt, én pedig kikapcsoltam a rádiót, hogy ne zavarja őt. Gondolataimba merülve pásztáztam Salzburg városát és az emlékek azonnal megrohamozták elmémet. Nagyon szerettem itt élni és örülök, hogy most a mellettem alvó lánynak mindezt megmutathatom. Sokkal közelebb érzem őt magamhoz, mint amikor találkoztunk aznap este a játszótéren.

-Linett - simítok végig a lány karján óvatosan. Nem volt szívem felébreszteni, de megérkeztünk a hotelhez. - Megérkeztünk - mosolygok rá kedvesen, mikor kinyitja szemeit és zöld tekintete az én barnáimat kémlelik.

-Ohh - néz körül gyorsan - Oké - csatolja ki a biztonsági övet, majd mindketten kiszállunk a kocsiból. Segítek neki kihalászni a csomagját kocsimból, majd én is a sajátjaimmal indulok el a bejárat felé, ahol magam elé engedem a kicsit még kómás tekintetű lányt.

A recepción útba igazítottak minket és a kapott kis kártyával ki is nyitom a hotelszoba, jobban mondva lakosztály ajtaját. Hatalmas nappali nyílt az előtérből, amihez két hálószoba tartozott és egy tágas fürdőszoba.

-Ez annyira szép! Te is láttad? - jön ki az egyik hálóból Linett elképedve, ahol letette csomagját. Nos, én valamilyen szinten hozzá vagyok ehhez szokva és engem nem hat meg ez az egész. Neki viszont minden új és mosolyognom kell, milyen gyermekien, őszintén örül.

-Igen, valóban az - bólintok, majd telefonom kijelzőjére pillantok - Figyi, gyere menjünk el ebédelni. Majd utána kipakolsz, jó? - nézek rá kérlelően, mire csak bólint.

-Mikor lesz tornád? - kérdezi, magához véve táskáját és elhagyjuk a lakosztályt.

-Négykor, de nem kell sietni, van idő. - nyomom meg a lift gombját és valóban még van majdnem három órám addig.

Linettet a közeli étterembe viszem, ahol párszor már jártam a barátaimmal. Viszont nem ez a kedvencem, oda majd talán holnap viszem el. Szerencsére nincsenek sokan, mégis páran felismernek és odajönnek képet készíteni velem, vagy épp aláírást kérni. Miután mindezt mosolyogva teljesítem, visszaülök Linettel szemben. Igazából, ha ő most nem lenne itt, nem volnék képes ilyesmit csinálni. A jelenléte sok erőt és motiváció ad, hogy újra mosolyogni tudjak.

-Bocsi, most már remélem nyugodtan meg tudunk ebédelni - szabadkozom újra kezembe véve az étlapot. Ő csak kedvesen mosolyog.

-Ugyan, fontos, hogy a rajongóiddal is foglalkozz. Gondolj bele, azért szeretnek, mert te kedves vagy velük és nem hajtod el őket a fenébe, csak mert ebédelni akarsz. Mindenki kívánságát teljesíted - világít rá a lényegre, amire őszintén nem sokat gondolkoztam.

-És mi a te kívánságod? - csúszik ki a számon, amivel sikerül őt is és magamat is eléggé meglepnem. Szeretném kijavítani a mondatomat, ám nem jön egyetlen értelmes szó sem számra és végül ő szólal meg.

-Feledtesd el velem ebben az egy hétben, hogy vannak problémáim - válaszolja csendesen, én pedig egy szomorú mosolyt eresztek felé. Lehetőségem nincs, hogy erre érdemben válaszoljak, mert megérkezik a pincér, aki felveszi a rendelésünket és innentől inkább témát váltunk. Mesélek neki a sok hülyeségről, amit itt Salzburgban csináltam, persze szándékosan kihagyom a leggázabbakat.

-Szóval feltörted a szüleid e-mail címét? - neveti el magát, amikor a kilógós sztorit mesélem.

-Ja, nem volt nehéz. A felnőttek általában a születési dátumukat adják meg, szóval gyerek játék volt - vonok vállat mosolyogva. -Aznap tök jó meccset játszottunk és még az akadémián laktam. Ott meg voltak szabályok, ilyen volt a tízre visszaérni dolog is. Mi meg szerettünk volna legalább éjfélig kint csavarogni, mert hát tudod már "nagyok vagyunk". Szóval apám nevében írtam egy kérelmet a sportigazgatónak, aki természetesen elengedett engem is - nevetem el magam.

-Na és mi lett? Gondolom a szüleid megtudták - kérdezi kíváncsian és elég jól szórakozik azokon, amiket mesélek neki.

-Naná, apa leszedte a fejemet - húzom el számat, de már csak nevetve gondolok vissza erre a történetre is. - Pár hétre megvonta a zsebpénzem is. De totál megérte - teszem hozzá mosolyogva.

-Hát, nekem nincsenek ilyen jó sztorijaim. Nekem fele ennyire sem izgalmas az életem - mondja kínos mosollyal, én pedig nem akarom, hogy rosszul érezze emiatt magát.

-Majd most szerzel emlékeket. Elmondhatod, hogy Szoboszlai Dominik elvitt téged Salzburgba világot látni és még a leggázosabb történeteit is elmeséli neked - veszem viccesre a témát, amin újra elneveti magát.

-Örülök, hogy elhozott. - komolyodik meg, de mégis mosolyog. Imádom a mosolyát, és azt főleg, hogy én váltom ki. - Eddig nagyon tetszik, amit láttam.

-Örülök neki - mosolygok rá, majd megkapjuk az ebédünket és hozzá is látunk. - A torna után elviszlek egy helyre. Az is nagyon fog tetszeni - kacsintok rá, ő pedig szégyenlős mosollyal kapja el tekintetét rólam és szenteli figyelmét az ebédjének.

Az ebéden kicsit vitatkozunk, mert nem engedem, hogy Linett akarjon fizetni. Tudom, hogy nincsen normális munkahelye és a szülei valószínűleg nem támogatják anyagilag, ezért nem akarom, hogy bármire is költsön, amíg itt tartózkodunk. Végül rám hagyja a dolgot és megvár a bejárat előtt, amíg rendezem a számlát.

-Mehetünk? - kérdezem kilépve az ajtón, ő pedig bólint és felteszi napszemüvegét. Nem mondom, hogy hideg van Salzburgban, de meleg sincs. Igazából pont kellemes ez a huszon pár fok.

Visszaérve a hotelbe, Linett a kanapéra ül és az asztalon lévő kis prospektusokat kezdi nézegetni, amíg én bemegyek a szobámba és összepakolom a tornához szükséges dolgaimat. Nagyon remélem, hogy most már minden rendben lesz, mert sokkal jobban érzem magam és sokat pihentem, ahogy azt "parancsba" kaptam.

Teljes felszereléssel lépek ki a nappaliba, ahol nagy meglepetésemre Linett elaludt a kanapén és még a prospektust is kiejtette kezei közül. Táskámat leteszem az előtérben, majd vissza sétálok hozzá és felteszem a papírt az asztalra a többi közé. A salzburgi vár. Mondjuk ide amúgy is el akartam vinni, szóval én sokkal jobb programszervező vagyok, mint a hülye prospektusok.

El akartam tőle köszönni, de felkelteni nem akartam, így kezembe vettem egy tollat meg egy fehér lapot, ami a dohányzóasztalra volt téve és írni kezdtem neki egy rövid üzenetet.

"Olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni, biztos elfáradtál. Pihenj csak nyugodtan, én kezelésen vagyok meg tornán, 7 körül jövök... addig gondolkozhatsz, mit vacsiznál szívesen.

D"

Nagy mosollyal az arcomon nézek még egyszer az alvó lányra és helyezem az asztalra a kis papírt. Gyönyörű, amikor alszik.

Nehezen, de magára hagyom és a papír mellett hagyom neki a másik kártyát, amivel el tudja hagyni a lakosztályt, ha esetleg le szeretne menni fürdeni a wellness részlegre.

Egyenesen a doki kis magán klinikájára mentem, ahol már vártak. Rajtam kívül még két sportolót kezeltek, de nem ütközött a kezelés időpontja, így egyedül voltam. Izgultam. Nagyon. Nem akartam, hogy megint fájjon és ez azt jelentse, hogy nem vagyok egészséges és még jó darabig nem láthatok edzőpályát se.

Nyugalmat erőltetve magamra öltöztem át kényelmes, edzésre alkalmas szerelésbe és mentem a doki után. Nem akartam elhinni, hogy amikor a lábaimnál fogva tekergettek, nem fájt. Nem fáj!

Nevetve néztem az orvosokra. Ők pedig érdeklődve néztek vissza rám.

-Mit érez? - kérdezi az egyik, én pedig sírni tudnék örömömben.

-Semmit - rázom fejem és kezeimmel szememet szorítva szorítok vissza könnyeimet. - Nem fáj!

-Ez fantasztikus, Herr Szoboszlai! - mosolyog rám, majd elengedi lábaimat. - Remek hét elébe nézünk ezek szerint - mosolyog rám, én pedig majd kicsattanok az örömtől és alig várom, hogy beszámoljak erről Linettnek is.

Két óra torna és egy kis csevej után elégedetten és végre jókedvűen ülök be az autómba, majd veszem kezeim közé telefonomat és hívom azonnal fel apát, majd Matyit. Mindketten velem együtt örülnek és Matyi már egy nyilatkozatot is közzé szeretne tenni ezzel kapcsolatban.

A rádiót hallgatva vezetek vissza a szállodához és liftezek fel a negyedikre. Kártyámat elővéve nyitom ki az ajtót és az előtérben ledobva táskámat megyek bentebb, ahol Linett jön velem szemben a fürdőből. Gondolom most zuhanyozott, mert köntöst visel és eléggé meglepődik, amikor tekintetünk találkozik. Arcán halvány pír jelenik meg, és ez számomra nagyon aranyos.

-Szia - leheli és hirtelen nem tud megmozdulni, pedig szerintem szeretett volna minél előbb menekülni pillantásom elől, ami őt mérte végig. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fantáziáltam el egy pillanatra azon, hogy mi lenne, ha most odasétálnék hozzá és kibontanám a köntösét és ő hagyná.

-Szia! - köszönök vissza szinte már vigyorogva és nem tudom, hogy venné ki magát a dolog, ha megölelném. Ezt inkább elvetem és csak közelebb sétálok hozzá, persze tisztes távolságot tartva tőle és próbálok csak szemeibe nézni.

-Jókedved van - állapítja meg egy érdekes mosollyal. - Mi volt a kezeléseden?

-Képzeld, ez volt az első alkalom, hogy nem éreztem fájdalmat. Még akkor sem, amikor kitekerte a lábam lehetetlen pózba! - újságolom neki lelkesen és legszívesebben tényleg magamhoz ölelném.

-Ez nagyszerű! - mosolyodik el szélesen. - Látod, most már minden egyre csak jobb lesz - küld felém egy bátorító pillantást, mire csak bólintok.

-Mit szeretnél vacsorázni? - kérdezem hirtelen - Megünnepelhetnénk.

-Ohh, igen - bólint zavartan - Megkaptam az üzeneted - mosolyodik el - Viszont nem tudom, mit ennék szívesen. Lepj meg! - fordít nekem hátat és egy incselkedő mosollyal hagyja el a helyiséget és megy szobájába gondolom, hogy felöltözzön. Annyira tetszik rajta minden, hogy szívem szerint nem engedném felöltözni. Inkább le. Jajj, miket beszélek itt?

Fejemet megrázva sétálok be én is a szobába és átveszek egy sokkal utcaibb, vacsorázós öltözéket, ami egy fekete farmerből és fehér pólóból áll, na meg a karomon most is ott díszeleg a kedvenc órám. Fújok magamra parfümömből, majd felhúzom fehér sport cipőmet és késznek nyilvánítva magam megyek ki. Az előtérben igazgatom hajamat, mert szeretnék tökéletesen kinézni Linett előtt, pedig ő már látott a nem túl tökéletes napjaimon is és ennek ellenére barátkozik velem. És ez a baj. Hogy csak barátkozik. Több akarok lenni neki. Ez a felismerés úgy csap arcon, mint egy edzésen arcba rúgott focilabda. Linett pedig szemem sarkából látom, ahogy megjelenik mellettem, így nem agyalok ezen többet.

Mosolyogva mérem végig megintcsak és nem érzem magam kínosnak. Az ő arcán újra megjelenik az az imádnivaló pír.

-Nagyon csinos vagy! - jegyzem meg és tényleg így gondolom. Fekete passzos farmert viselt egy piros blúzzal, aminek felső két gombját nem gombolta be, de ez így volt tökéletes. Nem láttatott magából a kelleténél többet.

-Köszi - süti le szemeit egy zavart mosoly kíséretében, majd újra megajándékoz zöld szemeivel. - Te sem festesz rosszul. - úgy örülök, hogy ezt mondja és remélem tényleg így is gondolja. Miatta vagyok ilyen, miatta költözött vissza belém az élet és a jókedv. Hálás vagyok neki ezért.

-Indulhatunk? - nyitom ki előtte az ajtót, miután zsebembe süllyesztettem telefonomat és pénztárcámat, majd slusszkulcsomat szorongatva nézek a lányra, aki egy kisebb válltáskát hoz magával.

-Igen - megy ki előttem az ajtón, majd hívja a liftet, amíg utolérem. - Hová megyünk? - kérdezi kíváncsian, miután becsukódott az ajtó. Annyira nem tudok már barátként tekinteni rá, hogy az hihetetlen és nehezemre esik így viselkedni, mert nem akarok semmit sem elrontani. Azt sem akarom, hogy magamat csapjam be, mert nem akarom őt kihasználni és szeretném biztosra tudni, hogy nekem ő nem csak egy alkalomra kell.

-Elviszlek az egyik kedvenc helyemre - mosolygok rá és hirtelen kezéért nyúlnék, de azért mégis visszahúzom végtagomat, mert ez így talán túl gyors lenne.

Linetten láttam az örömet és izgalmat, ami a felépülésem miatt volt és részben azért, mert szerintem örült, hogy elviszem egy kedvenc helyemre. Nos, én is.

-Na és nem volt rossz egyedül lenned egy ilyen nagy városban, ami tök idegen? - kérdezi, miután megkaptuk vacsoránkat.

-Oh dehogynem. Semmit nem tudtam németül, se angolul. - húzom el számat, ahogy a kezdeti nehézségekre gondolok vissza. - Tulajdonképpen kint edzettem Salzburgban, de hétvégén otthon játszottam a meccseket, szóval nem volt olyan, hogy elszakadtam volna teljesen a barátaimtól.

-Na és Kata? - kérdezi hirtelen, amivel eléggé meglep. Az már olyan régen volt. Látom szemein, hogy megbánta a kérdést, én azonban nem szégyenlősködök és válaszolok neki.

-Katával az igazi kis tini szerelem volt. Vagyis azt hittem szerelmes vagyok. Fanniba az voltam. Vagyis, az elején. Tetszett, hogy ő is meg Kata is maguktól jöttek, nem kellett mennem utánuk. Őszintén szólva nem is lett volna erre időm. - vonok vállat mosolyogva, mire csak megértően bólint.

-A karriered volt az első, érthető.

-Igen csak ezt nem mindenki érti meg. Kata sem értette meg. Ahogy fentebb kerültem a csapatban itt Salzburgban, már nem jártam haza sűrűn. Mondtam neki, hogy mi a helyzet, és azt is, hogy szeretném, ha kijönne ő hozzám. Ez működött is pár hónapig, aztán megunta az ingázást.

-Fannival is ez volt a baj? - kérdezi kíváncsian, mintha csak nem akarna olyan lenni, mint ők.

-Nem teljesen - rázom fejemet. - Ő szeret utazni, szóval ezzel semmi gond. Inkább az volt a baj, hogy csak azért jött össze velem, hogy legyen kivel villognia. Ez pedig az Eb előtt nagyon is kiütött....

-Sajnálom... - néz rám bűnbánóan és most nem tudom mit sajnál. Hogy ilyen lányokkal ismerkedtem vagy, hogy feltette az első kérdést velük kapcsolatban. Talán mindkettőt.

-Hát igazából naiv voltam, szóval megérdemlem. - rántok vállat. - Fanni csak kihasznált érzelmileg. Kihasználta, hogy kötődtem hozzá meg szerettem és állandóan zsarolt érzelmileg. Tudta, hogy mindenben engedek így neki és az volt, amit ő szeretett volna. Még a szex is rossz volt vele, de egy szót sem szóltam, mert igazából nem volt más lehetőségem, nem tudtam, hogy szabadulhatnék ebből a kapcsolatból. - sóhajtom és ránézve csak ekkor veszem észre, hogy talán túl sokat mondtam el és talán nem kellett volna említenem a szex dolgot. Egyáltalán mi a szarnak hoztam magammal az óvszert?! Még az hiányzik, hogy véletlenül meglássa... Anya hibája az egész! Elfelejtettem egy pillanatra, hogy talán neki erről kellemetlen lehet beszélni. Szóval muszáj voltam terelni a témát, nem akartam, hogy olyan feszült maradjon, mint amilyennek most látom. - Na és te? Neked biztos ezerszer nyugisabbak voltak a párkapcsolataid.

-Nekem csak egy barátom volt és annak se lett jó vége, mint azt már tudod - céloz arra, hogy terhes lett és ebből következett minden szörnyűség, amin keresztül kellett mennie. Csak megértően bólintok és nem tudom, mit mondhatnék még neki. - Nem voltam túl népszerű a gimiben, szóval nem tapadtak rám a fiúk. - pillantását elkapja és inkább én is a vacsorámnak szentelem a figyelmem.

Miután kinosztalgiáztam magam az étteremben, visszaindulunk a szállodába, pedig szeretnék még Linettel kicsit nyugiban lenni kint.

-Van kedved egyet sétálni? - fordulok felé, ő pedig mosolyogva bólint.

Egymás mellett sétálunk a tóhoz, ami mellett néhány villanykaró volt és legalább nem volt korom sötét. A tó partjánál leültem a fűbe és nem érdekelt, hogy esetleg koszos leszek vagy ilyesmi. Linett pedig követte a példámat. Lábaimat felhúzva könyököltem rajtuk és néztem a tavat, milyen nyugodt a víz.

-Annyi minden megváltozott itt Salzburgban meg az életemben. Néha úgy érzem, én tehetek róla - engedek el egy gondterhelt sóhajt, pedig nem szerettem volna megint panaszkodni neki, de kibukott belőlem.

-Figyelj Dominik - fordul felém, én pedig érdeklődve nézek rá, mit is szeretne nekem mondani. - Szerintem te nagyon sokat változtál és abszolút jó irányba. Céltudatos és elszánt vagy, mindenkivel jófej és kedves, az, hogy valaki ezt nem látta meg benned, nem a te hibád. Biztos vagyok benne, hogy nem csak ilyen lányok fognak megfordulni körülötted - mosolyog rám szégyenlősen és egy pillanatig úgy gondolom, saját magáról beszél. Szeretném azt hinni, hogy tényleg lenne nála esélyem.

-Jólesik, hogy ezt mondod - őszintén mosolygok rá és mást nem is tudok neki mondani, mert annyira jól esnek szavai.

Hosszú perceken keresztül csak csendben ültünk egymás mellett és hallgattuk, ahogy a víz halkan hullámzik. Annyira nyugodt volt minden, hogy sose akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. Hálás voltam Linettnek, hogy itt van velem és meglátja bennem a jót, amit én már magamban nem voltam képes felfedezni.

A szállodában már nem beszélgettünk, mindketten el voltunk merülve a saját gondolatainkban és rájöttem, hogy tényleg belezúgtam ebbe a lányba.

Arra gondoltam gyorsan írok Bendinek egy üzenetet, remélem még nem alszik, ugyanis holnap meccsük lesz, bár azt mondta, ő csak csere lesz talán.

szoboszlaidominik Csá! Mizu van? Izgulsz a holnap miatt?

A kanapén terpeszkedve vártam a választ, míg Linett a szobájában tartózkodott.

bolla_bendi Hello! Minden oké, csak egy kicsit vagyok ideges. Sajnálom, hogy te nem vagy itt... Mi a helyzet Salzburgban? Na és Linettel?

szoboszlaidominik Én is sajnálom, de ez van... Itt minden oké, a kezelések jól haladnak, már nem fáj semmim és 100%-osnak érzem magam. Linett épp a szobájában van, nemrég jöttünk haza, vacsorázni vittem el.

Elmosolyodom ennek emlékén és a lány szobája felé pillantok, ugyanis nyílik a szobaajtó, ő pedig köntösben lép ki és ahogy meglát engem, szemeit lesütve slisszol el a fürdőbe. Imádom, hogy ennyire zavarba tudom hozni csupán egy pillantással és ilyen aranyosan viselkedik.

bolla_bendi Ez nagyon jól hangzik!! Örülök, hogy jól vagy.

bolla_bendi Na és mesélj már, mi van köztetek?

Fájdalmasan húzom össze szemöldökeim, mert konkrétan semmi nincs köztünk.

szoboszlaidominik Sajnos semmi...

bolla_bendi Sajnos??? Tehát akarsz tőle valamit?

szoboszlaidominik Tetszik nekem. DE nem hiszem, hogy kezdene velem.

bolla_bendi Miért nem kérdezed meg?

szoboszlaidominik Elment az eszed, Bendi?! Nem fogom magamat kellemetlen helyzetbe hozni, főleg nem őt. Majd lesz valami, nem foglalkozok ezzel. Amúgy se hinném, hogy beleférne most az időmbe egy kapcsolat...

bolla_bendi Ismerlek és tudom, hogy ezt csak el akarod hitetni még magaddal is. Szóval hajrá, sok sikert Linettnél. Én megyek aludni, ha nem bánod. Hosszú napom lesz. Jóéjt!

szoboszlaidominik Szurkolok holnap ;) Jóéjt!

Nem tudtam reagálni az előző mondatára, mert rohadtul igaza volt...

Linett visszament a szobájába, így én is elmentem a fürdőbe fogat mosni, utána pedig átöltöztem az alvós szerelésembe. Hirtelen ötlettől vezérelve kopogtam be a lány ajtaján és nyitottam résnyire az ajtót, mert nem szerettem volna megzavarni, ha esetleg valami olyan csinál. Lehet, hogy öltözködik, én meg rányitok itt. Kíváncsian nézett rám az ágyában ülve telefonjával a kezében.

-Ne haragudj, nem akarlak zavarni. Csak elköszönni jöttem - szabadkozok azonnal és inkább nem lépek bentebb, megállok az ajtóban.

-Holnap korán mész tornára? - kérdezi mosolyogva.

-Igen, de te aludj nyugodtan. Délután pedig, ha van kedved, elmegyünk a várba. - vetem fel az ötletet, mert minden szépet meg akarok neki mutatni.

-Az szuper lenne - mosolyog vissza rám. Ideje távoznom, mert nincs mit mondanom neki. Vagyis lenne, de azt inkább mégsem teszem.

-Aludj jól Linett - nézek gyönyörű szemeibe, amik azonnal rabul ejtenek.

-Jóéjt - mosolyog vissza kedvesen és végül nagy nehezen becsukom az ajtaját.

Az ágyamban fekve azon gondolkozom, hogy az itt töltött egy hét talán egy jó alkalom arra, hogy Linett belém szeressen. Ahh, milyen hülye gondolat ez... A volt osztálytársának tart, akivel az elmúlt hetekben jóban lett és együtt szoknak le a cigiről. Ennyi.

Csalódottan, ugyanakkor reményteljesen alszom el végül és remélem, hogy holnap többet tudunk beszélgetni, mert szerintem ma csak én nyíltam meg neki.

Sziasztok!🥰
Gondoltam ma egy ilyen csodálatos SzD szögletbeadás és egyben gólpassz után elfér itt egy frissítés 🤭
Mit gondoltok erről a fejezetről? Én ezt is szerettem írni, de az ezutáni kettő a kedvencem azt hiszem 😁
Legyen szép hétvége mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️