Két napja alig merek kimenni a szobámból, amikor szüleim itthon vannak, mert nem akarom, hogy Linettről kérdezzenek, ennek pedig az az átka, hogy megint azt hiszik, magamba fordultam. Ami részben igaz, de nem a saját problémám miatt, hanem Linett miatt. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy vele mindez megtörtént és el merte nekem mondani. Mondjuk kiprovokáltam, de akkor is. Ez borzalmas...

-Édesem lassan ebéd - nyit be szobámba anya, én pedig telefonomból nézek fel rá még mindig ágyban fekve. Szánalmas vagyok. Mint egy ingyenélő.

-Megyek - bólintok, ő pedig halvány mosolyt intézve felém lép vissza az ajtóhoz, de távozás helyett marad és becsukja az ajtót. Kérdőn nézek rá, mialatt leül mellém az ágyra és telefonomat lezárva teszem le az éjjeliszekrényre, amit szemeivel figyelemmel kísér.

-Linettel beszéltél? - kérdezi óvatosan, én pedig kínosan elnevetem magamat. Sajnos nem...

-Bendivel dumáltam, este elmegyünk valahová. - vonok vállat és tudatom vele ma esti programomat, miszerint nem leszek itthon és későn fogok hazajönni.

-És mi a helyzet Linettel? - marad a témánál és kezét óvatosan karomra simítja. Annyira szeretem, hogy anya ilyen kedves. - Tetszik neked? - kíváncsi tekintete zavarba hoz és legszívesebben rávágnám, hogy igen, de nem teszem.

-Kedvelem őt, de ennyi - szedem össze minden apró maradványokat, ami a laza, szókimondó és magabiztos Szoboszlai Dominikból maradt.

-Értem. - bólint megértően. - Aranyos lány és nagyon szép szerintem.

-Valóban az - biccentek beleegyezően, és remélem ezzel nem árulom el magam túlságosan.

-Miért nem hívod el valahová? - veti fel az ötletet, amin csak nagyokat pislogok.

-Nem randizok Linettel. Ő a barátom és ennyi. Nincs köztünk semmi, anyu - húzom össze szemöldökömet fájdalmasan és kicsit csalódott is vagyok, amiatt, hogy tényleg nincs köztünk az égvilágon semmi.

-Ahogy gondolod. - bólint mosolyogva és végre feláll az ágyamról. - Öltözz fel, elhűl az ebéd. Az apád és a húgod már várnak - hagy magamra, én pedig világfájdalommal az arcomon kelek ki az ágyból. Lehet, hogy túl sok időt töltök Bendivel és átragadt rám a világfájdalma...

Felvettem egy sötétkék rövidnadrágot és egy fehér pólót, majd kibattyogtam a folyosóra, közben kezemmel megigazgattam hajamat, bár nem sok értelme lehetett. Köszöntöttem családtagjaimat, majd helyet foglaltam Szofi mellett, aki az ölembe csimpaszkodott, így eleget tettem kérésének és ölembe ültettem.

Ebéd után apa elment edzést tartani a Főnixbe, én pedig Szofival néztem mesét a nappaliban, míg anya a konyhában szorgoskodott. Alig várom, hogy este legyen és Bendivel beüljek valahova. El szeretném neki mesélni a Linettes dolgokat, persze csak azt, hogy tetszik nekem és adjon tanácsot, mit csináljak. Szeretném, ha ő is hasonlóan érezne irányomba.

Telefonom megrezzent, miszerint sms-em jött. Bendi.

"Bocs, nem jó a ma este. A barátnőmmel vacsorázok a szüleinél, holnap pedig kezdő leszek. Ugye majd nézel?"

Nem hiszem el. Bendi is leszarja a fejem. Jó, teljesen érthető indokkal, de akkor is. Senki nem ér rá, hogy velem találkozzon és ettől csak még jobban azt érzem, haszontalan vagyok.

Talán Linett szakítana rám egy kis időt ma este. Mindig annyira megnyugtat, ha vele beszélek. Ő megért és tanácsokat ad.

"Bendi lepasszolt, ma este a játszótéren?" - írom az üzenetet és miután elküldtem, türelmetlenül várom a választ.

"Ott leszek ;) "

Arcomra ártatlan mosoly kúszott, amit nem tudtam eltüntetni. Még anyának is feltűnt, amikor este már cigi nélkül mentem az előtérbe felvenni cipőimet. Alig várom, hogy láthassam Linettet.

-Hová mentek Bendikével? - támaszkodik a falnak anya és egy kíváncsi mosollyal vizslat engem.

-Bendivel sehová. A csajával van - sóhajtom - Linettel találkozom. - vallom be, mert tényleg nincs értelme pont anya előtt titkolnom ilyesmit.

-Nagyon örülök, hogy normális lánnyal ismerkedsz - jegyzi meg mosolyogva, én pedig értetlenül nézek vissza rá.

-Anya. Nem ismerkedek Linettel. Ő a barátom, már mondtam. - forgatom szemeimet és már nyúlok a kilincsért.

-Figyelj kisfiam, hétfőn utazol Salzburgba, Linettnek is mondtad ezt?

-Persze, hogy mondtam - válaszolom értetlenül.

-És mit szólt hozzá?

-Semmit - tárom szét kezeimet - Mégis mit kellett volna?

-Nem fogsz neki hiányozni? - kérdezi félve.

-Szia anya! - köszönök el tőle inkább és becsukom magam mögött az ajtót.

Nagy mosollyal az arcomon megyek ki a lépcsőházból és szedem lábaimat sietősen a játszótér felé, ahol Linett már a hintáján ücsörögve vár rám. Annyira megnyugtat jelenléte, hogy el is felejtem miről beszélt anya nekem az imént.

-Szia! - ülök le mellé, ő pedig mosolyogva néz rám.

-Szia! - köszön halkan. - Na mi a helyzet? Hogy hogy meghiúsult Bendivel a találkozó?

-Áhh nagyon el van a csajával, aztán inkább nem zaklatom. Holnap meg játszik is - vonok vállat.

-Értem - bólint mindentudóan, majd csend telepszik közénk. Én pedig nem szeretem ezt és muszáj vagyok megszólalni. Szeretném elmondani neki most nyugiban, hogy mennyire sajnálom a helyzetét.

-Figyelj Linett - tekintetemet felé fordítom, ő pedig kérdőn néz rám. - Amit tegnap meséltél nálunk... Annyira sajnálom, hogy ez történt veled és ennyi rosszat át kellett élned. Fogalmam sincs, mit érzel és mit éreztél, de... én nem gondolom, hogy te rossz ember lennél azért, mert ebbe a helyzetbe kerültél. A szüleidnek nincs igazuk.

Hirtelen nem szól semmit, csak némán néz rám és ez megijeszt.

-Nem kellett volna rád zúdítom mindezt, ne haragudj - fájdalmas mosoly rajzolódik ki arcára.

-Szerintem nagyon jó, ha elmondhatod a problémádat valakinek és örülök, hogy megbízol bennem - fordulok felé még jobban, ahogy a hinta ezt engedi.

-Ez az egész... ugye köztünk marad? Bendinek se említsd - teszi hozzá gyorsan.

-Természetesen - bólintok mosolyogva. - Egyébként mennyire vállalsz hajvágást? Nem nyírnál meg valamikor holnap? Persze csak, ha ráérsz - szabadkozom, ő pedig annyira megdöbben a kérdésemen, hogy ajkai résnyire elnyílnak.

-Dominik, nem hiszem, hogy ennyire a feladatra én lennék a legalkalmasabb ember - neveti el magát kínosan.

-Jaj, Linett! Csak egy hajvágásról van szó. Nem akarok ilyen fejjel menni Salzburgba. Jolika néninél meg tiszta 80-as évek hangulat van, még a végén dauert is tenne bele - nevetek én is.

-Nem akarom elrontani a frizurádat - rázza fejét még mindig tiltakozva.

-Nem rontanád el. A minta adott, csak kicsit kisebb kell - biztatom továbbra is.

-Biztos vagy benne? - kérdezi félve, én pedig mosolyogva bólogatok. - Oké legyen. Holnap ebéd után megnyírlak.

-Király - vigyorodok el. - Utána meg is nézheted velem Bendit, ha van kedved.

-Na jó. Megnézem veled. Otthon úgysem lehet a szüleimtől ilyesmit nézni. - fordítja tekintetét a föld felé, én pedig késztetést érzek, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve velem jönni Salzburgba.

-Szeretsz utazni? - kérdezem a semmiből témát váltva, amiért kapok egy értetlen pillantást.

-Hogy értve?

-Külföldre mondjuk. Kicsit turistáskodni. - teszem hozzá gyorsan.

-Még sosem voltam az országon kívül - vallja be szégyenlősen, és ez számomra olyan aranyos. Talán miattam kicsit feszélyezettnek érzi ilyesmiről beszélni, de nem akarom, hogy ezt érezze.

-Mit szólnál, ha eljönnél velem Salzburgba hétfőn? Bemutatnálak egy fodrász ismerősömnek. - tudatom vele szerintem remek ötletemet, amire kikerekednek a szemei.

-Hogy... én? Menjek veled... Salzburgba? - értelmezi lassan kérdésemet, én pedig kíváncsi mosollyal várom a választ.

-Aha - bólogatok hevesen - Tök jó lenne. Legalább nem unatkoznék egy hétig ott, és elvinnélek a kedvenc helyeimre.

-Nézd Dominik ez nagyon rendes tőled meg minden, de... nem lehet - mondja végül miután egy kis ideig keresi a szavakat.

-Miért nem? A szüleid miatt? - kérdezem, mire csak bólint. - Szerintem jót tenne neked egy kis távolság tőlük. Kicsit világot látnál és magad mögött hagynád ezt a sok rosszat, ami ért az utóbbi időben itthon. Nem muszáj most válaszolnod. Csak... gondolkozz rajta. - eresztek felé egy mosolyt, amit alig láthatóan viszonoz.

-Majd meglátom - bólint és inkább témát váltunk.

Kicsit beszélünk még az én tornáimról, hogy mi vár majd rám Salzburgban, meg feljön újra a dohányzás és megbeszéljük, hogy mostantól egyikünk sem gyújt rá, bár én már pár napja tényleg nem tettem meg. Linett és a lelkizések hatalmas erőt és motivácit adnak és már nem is vagyok olyan nyomott amiatt, hogy sérült vagyok és nem játszhatok az Eb-n.

Másnap délelőtt közlöm szüleimmel, hogy ebéd után bizony házhoz jön a fodrászom és meglepődnek, hogy Linett lesz az. Vagyis anya nem, inkább apának szaladnak fel szemöldökei.

-Na és ezzel a Linettel mennyire komoly a dolog? - ül le mellém apa a kanapéra, ahol épp telefonomat bújom és Bendivel meg Sallaival chatelek. Sallai ma nem fog játszani az tuti, mert még mindig nem érzi jól magát.

-Semennyire. - teszem el a készüléket és apára figyelek. - Barátok vagyunk. Szép lány meg minden, de nem hinném, hogy lenne köztünk valaha is bármi. - ismerem be végre magamnak is és végre neki is. Anya pedig a konyhából hallgatózik.

-Ő is így gondolja? - kérdez újra és szerintem neki nem lenne ellenére, ha esetleg összejönnék Linettel valamilyen véletlen folytán.

-Érzem, hogy csak a barátjaként tekint rám. Szóval nem is próbálkozok. - vonok vállat lazán, pedig sajnáltam ezt nagyon is. - Megkérdeztem, hogy velem jönne-e Salzburgba - mondom mellékesen, mire anya is felkapja fejét, ahogy szemem sarkából látom.

-És veled megy? - kérdezi anya elsőként és elég vidám az arca és hangja is ezt tükrözi.

-Még nem döntött - rázom fejemet, pedig nagyon szeretném, ha velem jönne. Szeretek vele lenni és talán ez az egész elindítana köztünk valamit. Vagyis benne. Mert és azt hiszem fülig szerelmes lettem belé az elmúlt hetekben.

-És, mi van ha úgy dönt, veled megy? - kérdezi apa elég komoly tekintettel, amit egyelőre nem tudok hova tenni. - Remélem van annyi eszed, hogy viszel magaddal óvszert.

-Nem szándékozok lefeküdni vele. - nézek rá értetlenül, bár kétségkívül érdekes gondolat.

-Azt sosem lehet tudni. - von vállat - Nem olyan idióta meg nyávogós lány, mint az előző barátnőid. És nincs elájulva a nevedtől.

-Éppen ezért is szeretek vele lenni - bólintok kis mosollyal, majd amikor megszólal a csengő azonnal felpattanok, hogy ajtót nyithassak, mert ez tuti Linett lesz. - Légyszi ne említsétek neki Salzburgot, tegyetek úgy, mintha nem tudnátok róla - dobom oda szüleimnek a vállam felett, majd tényleg kinyitom az ajtót a számomra nagyon kedves lánynak.

-Szia! - köszön mosolyogva, engem megelőzve.

-Szia! Gyere be - állok el az ajtóból nagy mosollyal és szemeimmel gyorsan végigmérem vékony alakját. Világoskék farmert viselt, rózsaszín pólóval és egy krémszínű táskával a vállán.

-Miujság? - kérdezi miközben kibújik cipőiből, én meg becsukom az ajtót. Linettől kedvesebb lánnyal szerintem még életemben nem találkoztam.

-Semmi extra, apuval punnyadtunk kicsit ebéd után - vonok vállat mosolyogva. - Kérsz inni esetleg valamit? - invitálom bentebb, ahol szembe találjuk magunkat szüleimmel.

-Szia Linett! - köszön először anya mosolyogva, majd követi apa is, a mellettem ácsorgó lány pedig zavartan köszön nekik vissza. Elfelejtettem mondani, hogy itthon lesz mindenki. Hoppá.

-Hallom, te nyírod meg Domát - kezd csevegni apa, Linett pedig készségesen folytat vele beszélgetést.

-Igen, rábeszélt - biccent mosolyogva.

-Nagyon meggyőző tud lenni - neveti el magát apa.

-Na, mi akkor a fürdőben leszünk - teszem kezemet Linett hátára, aki kicsit megremeg érintésemtől, ez pedig mosolygásra sarkall.

-Menjetek csak. - mosolyog anya - Aztán kíváncsian várjuk a végeredményt.

Szüleimet magukra hagyva megyünk a fürdőbe, aminek ajtaját becsukom, mert Szofi alszik a szobájában és nem szeretném, ha felébredne. Linett a táskáját lepakolja az egyik kis székre, majd kiszed belőle mindenféle ollót és fésűt és sprayt, amit fogalmam sincs mire kell használni. Ő biztosan tudja. Elvégre, ő tanulta ezt.

-Mosd meg légyszi a hajad - utasít kedvesen, én pedig bólintok és egy törölközőt magamhoz véve hajolok be a zuhanyzóba és teljesítem a kérést. Kicsit áttörlöm tincseimet, majd helyet foglalok a tükör előtt, ahova Linett tette a másik kis széket. Látom rajta, hogy ideges.

-Miért vagy ideges? - kérdezem finoman, miközben körém tekeri a kis köpenyt, amiről majd lecsúszkálnak a hajak. A tükörben figyelem őt és szeretném, ha ő is rám nézne.

-Mert még sosem nyírtam meg valami híres embert - vágja rá értetlenül és el is neveti magát.

-Linett. A volt osztálytársad vagyok. Csak erre gondolj. - mosolygok, és végre rám pillant a tükörben, de el is kapja tekintetét.

-Oké - motyogja orra alatt és kezébe veszi az egyik fésűt.

Alig hallható sóhajt enged el, mikor vállamra helyezi apró tenyerét, másikkal pedig a fésűt fogva fésüli át hajamat. Annyira érződik rajta, hogy új neki ez az egész helyzet és nem tud ellazulni.

-Mennyire szedjem majd le alul? - kérdezi kissé remegő hangon, amin látszólag meglepődik.

-Hát figyi, elég tüsisre szokta a fodrászom - válaszolok elgondolkozva és remélem nem jelent majd neki problémát. Csak bólint.

Ujjai közé fésül egy tincset, majd az ollójával könnyedén vágja le ujjai felett. Teste annyira közel van hozzám, hogy nehéz nem erre figyelnem. Tulajdonképpen mellei így pont szemmagasságban vannak és fél szemmel feléjük is sandítok, amiért gondolatban arcon vágom magam, de nem bírom elvenni róluk szemeimet, pedig nincsenek kipakolva. Csupán elgondolkozok rajta, milyen lenne ruha nélkül látnom őt. Ó te jó ég. Kicsit fentebb nézek rá anélkül, hogy megmozdítanám fejemet, ezt pedig észreveszi.

-Mi a baj? Nem jól csinálok valamit? - kérdezi ijedten és arca tényleg kétségbeesett. Csak elmosolyodok ezen.

-Nem, nagyon jól csinálod - biztosítom egy még nagyobb mosollyal, amit halványan viszonoz és némiképp megnyugszik.

Minden mozdulatát figyelem a tükörből, ő pedig nagyon koncentrál, nehogy elrontson valamit. Annyira jó nézni, ahogy figyel rám és velem foglalkozik, hogy az leírhatatlan.

Néha-néha elmosolyodok, de ő ezt nem veszi észre, mert nem mer figyelni rám. Miután végez a vágással, ami szerintem rohadt jól sikerült neki, előveszem neki a hajszárítót, amit elvéve tőlem gondosan beszárítja hajamat. Esküszöm jobb, mintha a fodrászom vágta volna.

-Azta - nézem meg jobban magamat, miután késznek nyilvánított és leszedte rólam a zöld köpenyt.

-Nem tetszik, igaz? - grimaszol csalódottan, én viszont tátott szájjal nézem magamat és szemöldökömet, amit szintén megigazított ollójával.

-Linett, ez baromi jó lett, legközelebb is te vágod - vágom rá gondolkodás nélkül és a tükörtől felé fordulva nyomok egy puszit arcára, amit nem gondoltam át és mindketten meglepődünk rajta, ő persze jobban. - Nagyon köszönöm! - hálálkodok neki, mert tényleg nagyon jól megcsinálta a hajamat.

-Igazán nincs mit - mosolyog rám és a kőre szóródott hajakat a benti seprűvel kezdi feltakarítani.

-Ha apa meglát, majd tuti ő is azt fogja mondani, nyírd meg őt is - nevetem, hiszen apa tényleg ilyen.

-Figyelj Dominik - tűri zavartan füle mögé hajtincseit, miután elpakolt a táskájába minden eszközt. - Gondolkodtam azon, amit mondtál Salzburggal kapcsolatban.

-Igen? - nyújtogatom nyakamat kíváncsian és próbálom elkapni tekintetét.

-Ha még mindig társaságra vágysz, akkor szívesen megyek veled - ajándékoz meg zöld szemeivel, én pedig majdnem felugrok örömömben. Hatalmas mosoly rajzolódik ki arcomra, amit minden bizonnyal ő is észrevesz.

-El sem hiszed, mennyire örülök neki, hogy így döntöttél - reagálok mosolyogva. - Nem fogod megbánni, garantálom, hogy jól fogod érezni magad. Elviszlek a legszebb helyekre, amiket ismerek ott a közelben.

-Rendben - mosolyog ő is szégyenlősen.

-Mit fogsz mondani a szüleidnek? - kérdezem érdeklődően, hiszen nem hinném, hogy olyan nagyon örülnének, ha tudnák, hogy velem jön el.

-Azt mondtam, hogy állásinterjúra megyek az ország másik végébe és egy barátomnál leszek utána. - von vállat és nem hiszem el, hogy ennyivel le is tudta rendezni a szüleit. Tényleg ennyire nem érdekli őket, hogy kinél lesz a lányuk meg semmit nem kérdeztek tőle erről?! Ez annyira... szánalmas és szomorú.

-Na szuper, huh gyere, mert Bendi lassan pályára lép - nézek telefonomra, miszerint lassan kezdődik a meccs. Linett csak bólint, majd kisétálunk a fürdőszobából és egyenesen a nappaliba megyünk, ahol apa már a tévé előtt ül, érkezésünkre felkapja fejét.

-Na ez igen, fiam nagyon jó lett a hajad. Linett mit gondolsz, engem is megnyírsz valamikor? - kérdezi mosolyogva, mi pedig egyszerre nevetjük el magunkat.

-Na mit mondtam? - kuncogok továbbra is, ő pedig nevetve sétál anyához, aki a konyhába invitálja őt.

-Nagyon jó lett - állapítja meg apa alaposan végigmérve, amint helyet foglalok a nagyobbik kanapén

-Kössz - mosolygok, majd hátra nézek a konyhára, ahol anya diskurál jókedvűen a lánnyal, aki csodát művelt a hajammal és velem is teljes egészében.

A felvezető műsort még ketten néztük apával, majd anya leült mellé, én pedig Linettre néztem fel, aki megáll mellettem és kis hezitálást követően lábait felhúzva helyet foglalt mellettem egy tál kesudióval. Annyira örültem, hogy megint ilyen közel van hozzám. Szüleim óvatos mosolyt küldtek felém, én pedig kínosan ráncolva szemöldökömet ráztam fejemet, hogy hagyják ezt abba, mert nagyon gáz. Szerencsére a mellettem ülő ebből semmit nem vett észre.

-Szofi, felébredtél? - nézek húgomra, aki kedvenc plüssmackójával a kezében jelenik meg a nappaliban és álmoskásan néz végig rajtunk.

-Igen - motyogja, majd megindul felém és kérdés nélkül mászik fel ölembe és hajtja mellkasomra fejét, majd nagyokat pislog Linettre.

-Szia Szofi - mosolyog rá kedvesen, húgom pedig viszonozza. Kezeivel derekamat öleli át, én pedig mindkét kezemmel átölelem.

-Szia! - köszön illedelmesen vissza.

-Szofi, nem akarsz idejönni? - szólal meg anya, de a szőke kislány csak megrázza fejét és szorosabban bújik hozzám. Jó érzés, hogy ennyire szeret engem és fáj, hogy megint itthon kell hagynom hétfőn.

-Bendi kezdő? - kérdezi apa, én pedig bólintok.

-Igen, nézd ott sétál a kis világfájdalmas fejével - nevetek, pedig egyik felem sír, mert nekem is ott lenne a helyem. Az némiképp enyhíti bánatomat, hogy itt ül mellettem Linett, de sokkal jobban örülnék, ha a lelátóról szurkolna.

A meccs elkezdődik, Szofi pedig időközben mégis átmászik anyáékhoz, így óvatosan átvetem egyik karomat a kanapén és Linett vállához érnek ujjaim. Azonnal felém kapja fejét, de nem szól. Én pedig mintha észre se venném mindezt, nézem a tévét. Óvatosan cirógatom őt, ujjaimmal, egy idő után pedig közelebb csúszik és vállát óvatosan enyémnek támasztja és megkínál a kesudióval.

Annyira tetszik a lány közelsége, hogy alig tudok a csapattársaimra figyelni. Félidőben a szüleim kimennek a konyhába, Szofi pedig anyával leülnek vacsorázni, így kettesben maradunk Linettel.

-A szállodában, ahova megyünk, lesz wellness része, hozz magaddal fürdőruhát. Amíg én tornákon vagyok legalább nem fogsz unatkozni - teszem hozzá, nehogy azt higgye önző önös érdekek vezérelnek. Pedig minden vágyam úgy látni.

-Ehm, jó. És milyen ruhákat pakoljak? - néz fel rám és ekkor veszem észre, milyen közel van arca enyémhez.

-Ilyet is, olyat is. Fogunk kirándulni meg várost nézni. Most elvileg ott is jó idő lesz, de sose lehet tudni, szóval hosszú ruhát is hozz, azt javasolom.

-Oké. De figyelj Dominik, nem akarok ingyenélősködni szóval... - kezd bele, de szavába vágok.

-Neked ez semmibe sem kerül Linett. Lipcse fizeti a kezelésemet és a szállást, ahol két hálószoba lesz, tehát még csak nem is kell emiatt aggódnod, bár elaludnék a kanapén is. Nem lényeg. Elmondták, hogy vihetek plusz egy főt magammal, ezért ajánlottam fel neked.

-Ez nagyon rendes tőled. Tényleg köszönöm - mosolyog rám, majd kicsit hátrébb húzódik, mikor apa visszaül a mellettünk lévő kanapéra.

Linett nem marad sokáig nálunk, mert a meccs sokáig tart és elmondása alapján holnap ő megy bevásárolni. Annyira rendes és önzetlen, amiért ezt is megcsinálja azok után, hogy ennyi sok rosszat kapott a szüleitől. Én nem lennék erre képes.

Vasárnap egész nap pakolok, mert nem tudom miket vigyek magammal. Anya van segítségemre, aki kihasználja az alkalmat és közben kérdezget mindenféléről. Többek között Linettről, én pedig mosolyogva avatom be érzéseimbe. Szerinte igazán tehetnék felé még egy lépést, amivel megtudhatnám, ő hogyan érez velem kapcsolatban. Én viszont ezt még korainak tartom és nem akarok semmi jót elrontani, ami kialakult közöttünk.

-Ezt is tedd el - nyújt felém anya egy egész csomag óvszert. Miafasz.

Ledöbbenve nézek rá és hirtelen köpni nyelni nem tudok.

-Anya én nem ezért viszem magammal Linettet, jézusom! - akadok ki tényleg.

-Egy percig sem feltételeztünk ilyet rólad, de fiatalok vagytok édesem és, ha mégis előfordulna, ne legyen probléma a védekezéssel - von vállat és kezembe nyomja. Nem hiszem el, hogy mi tényleg most erről beszélgetünk. Ez annyira... gáz.

-Óvszert Salzburgban is lehet kapni - morgom orrom alatt és a táska mélyére süllyesztem.

-És talán akkor akarsz elmenni venni, mikor már Linett ott fekszik az ágyadban? - kérdezi nevetve, én pedig még kínosabbnak érzem ezt a beszélgetést.

-Hagyjuk ezt a témát légyszi - nevetem el magam kínosan és inkább ruháimat hajtogatom tovább.

Az emberek biztos azt hiszik Szoboszlai Dominik milyen laza és milyen tökéletes élete van, ehelyett in real life az anyámmal a védekezést tárgyaljuk, ami elég abszurd, így hogy elmúltam már húsz is.

Legalább kicsit felszabadulok abban az egy hétben, amit Salzburgban töltök Linettel és az orvosaimmal. Remélhetőleg.

Bendivel csak telefonon beszélek ma is és elújságolom neki a hírt, hogy Linett is jön velem. Ő totál ledöbben ezen, de persze utána örül neki, hogy végre kezdem visszanyerni jókedvemet és azt gondolom ez neki is köszönhető, de legfőképp Linettnek, akibe azt hiszem beleszerettem.

Sziasztok!🥰
Gondoltam ide is elfér már egy frissítés sajnos csak most jutottam el ide wp-re. 🥶
Nektek hogy tetszett ez a rész? Kicsit több időt töltött együtt L és D végre. Én nagyon szerettem írni ezt a fejezetet is.
Legyen szép hétvégétek!
Millió puszi & ölelés! ❤️