Sose aludtam sokáig, most viszont anyának kellett bejönnie és elhúznia az ablakom sötétítőjét, ami miatt a nap egyenesen arcomra tűzött be és ezáltal fel is ébredtem. Hunyorogva néztem mosolygós arcára, én pedig szerettem volna inkább visszaaludni.

-Jó reggelt! - ül ágyamra, mint amikor kicsi voltam. Hirtelen szerettem volna öt éves lenni, amikor még semmit nem érzékeltem a világ problémáiból és nem értek nehézségek, maximum elhagytam egy focilabdát.

-Szia - dörgölöm szememet rekedtes hangon. Szörnyű vagyok. - Hány óra van?

-Már tíz is elmúlt, gondoltam ideje lenne felkelned. Apád elvitte Szofit az oviba, utána pedig edzést tart a Főnixben. Ketten vagyunk itthon. Eljössz velem vásárolni?

-Ohh - hirtelen csak ennyivel tudtam reagálni arra, amiket mondott. Tehát ezért hagyott aludni, mert apa nincs itthon. - Persze, csak... felöltözök. - takarózok ki és felülök az ágyamban. Képzelem hogy nézhetek most ki.

-Csinálok neked reggelit - áll fel mellőlem és egy mosoly kíséretében az ajtó felé igyekszik.

-Figyelj anya - szólok utána kicsit még reggeli hangon, mire visszafordul az ajtóban - Ma átjön egy barátom, nem gond? - kérdezem félve és szívem szaporán ver, amint Linettre gondolok és, hogy a délutánt velem tölti.

-Dehogy, csináljak valami finomat? - kérdezi kedvesen mosolyogva és szerintem totál meg van róla győződve, hogy valami fiú haverom jön át...

-Azt a nagyon finom csokis süti, ha van kedved - csillannak fel a szemeim, hiszen az a kedvencem.

-Rendben, de akkor igyekezz - hagy magamra, hogy nyugodtan felöltözhessek.

Kint elég borongós idő van és a telefonom alig mutat húsz fokot, ezért egy hosszú Nike melegítő szettet veszek magamra. A fürdőben fogat mosok jó alaposan, hogy a cigaretta legkisebb szagát se lehessen érezni rajtam. Hajamat átfésülöm és gondosan beállítom, hiszen utálom, ha nem tökéletes. Legalább valami legyen az.

Elmaradhatatlan kiegészítőmet, a szürke karórámat felcsatolom csuklómra, majd fújok magamra parfümömből, amit még anyától kaptam az Eb-re való kijutásunk után. Amin nem szerepelhetek... Na jó, ideje kicsit tényleg máshogy néznem a dolgokat, mert ez a borús hangulat elég szar.

Anya melegszendviccsel vár a konyhában és még egy nyugtató zöld teát is készített nekem. Ő a legjobb anya. Mindig tudja, mire van szükségem.

Reggeli után elindulunk a bevásárló körútra, ami alapvetően nem esik nehezemre, viszont most úgy tolattam ki a parkolóból, mint akinek közben a fogát húzzák.

Viszonylag nyugodtan vezetek végig a városon, anya pedig a bevásárló listáját pásztázza. Kedvem lenne elmondani és tényleg késztetést érzek rá, hogy felvilágosítsam, ma nem csupán egy haverom jön át hozzánk. Nem akarom, hogy anya valami rosszat feltételezzen vagy kiakadjon, ha Linett megjelenik nálunk. Viszont fogalmam sincs, hogy mondhatnám el neki, hogyan találkoztam újra régi osztálytársammal és miért vagyok vele ilyen jóban. Mert jóban vagyunk, nem? Szerintem ez határozottan kijelenthető. Kedves és vicces lány, mellé még szép is. Ha nem a focira tettem volna fel mindent, lehet, hogy lett volna köztünk valami.

Inkább nem mondok semmit anyának, csak az utat figyelem.

A bevásárlóközpontban persze sokan felismernek és odajönnek hozzám beszélgetni, fotót készíteni, amit én hamiskás mosollyal teljesítek. Anya pedig örül, hogy mosolyogni lát. Nagyon jól esik, hogy a sérülésem és kihagyásom ellenére ennyi embert érdeklem és szeretnek. Nem gondoltam volna. Azt hittem hatalmas csalódást okoztam nekik és már nem kíváncsiak rám.

Unottan tolom anya után a bevásárlókocsit, miközben ő minden polcot végignéz. Sose érünk haza...

Tényleg csak szenvedek és még fél óráig biztos a Tescoban keringünk, mire végül anya a pénztár felé int. Sikeresen felpakoltam mindent a szalagra, anya viszont eltűnt. Ilyen nincs... Idegesen forgolódok és keresem a szememmel, hova mehetett. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor ugyanezt eljátszotta velem kiskoromban és az eladó érdekesen méregetett, hogy hogyan akarok fizetni. Most viszont egy fiatal eladó lány mosolygott rám, akinek gesztusát viszonoztam és reméltem, nem fog ettől elájulni vagy valami ilyesmi. Mire a fele árut lehúzta, anya végre megjelent egy csomag túró rudival. Ez most komoly?! Ezért ment vissza?

-Megyünk még valahová? - kérdezem félve, mert teljesen kikészültem ettől a kínkeserves másfél órától, amit az üzletben töltöttünk.

-Még el kellene mennem a dm-be - gondolkodik el, miközben én fájdalmas mosollyal pakolom be a vásárolt dolgokat a csomagtartóba.

-Akkor menjünk - csukom le az ajtót és helyet foglalok a kormány mögött ismételten. A dm-mel szerencsére hamarabb végeztünk, mint gondoltam, így valami pozitívum is volt a dologban. Na meg már elég éhes is voltam, szóval alig vártam, hogy hazaérjünk és anya főzzön valami finomat.

-Köszönöm édesem - néz rám anya hazafelé a kocsiban, én pedig csak egy kedves mosolyt intézek felé. - Olyan jó, hogy a nagyfiam itthon van és időt tölthetek vele. - állapítja meg, ami engem eléggé szíven üt. Tudtam, hogy rossz neki is, amiért egy teljesen más országban élek és nem sűrűn találkozhatunk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire elérzékenyül majd emiatt most. Szinte könnyes szemekkel nézte ölébe ejtett kezeit.

-Én is örülök, hogy itthon lehetek veletek - fogom meg kezét a piros lámpánál megállva, ezzel elnyerem pillantását.

-Jajj Domi - sóhajtja gondterhelten. Nem akarom őt így látni. Olyan rossz. - Annyira sajnálom, ami most történik veled. Fogalmam sincs, hogy mennyire visel ez meg téged és szeretném, ha beszélnél róla. - éppen szólásra nyitom számat, de gyorsan újra belekezd - Nem is muszáj velem vagy apáddal beszélned erről, persze nagyon örülnék neki. Valakivel, akiben megbízol. Örülök, hogy Bendike legalább melletted van, de tudom, hogy ha megkezdődik a torna akkor ő sem lesz elérhető, te pedig... újra a szobádba zárkózol. Amivel semmi baj, hiszen megértem azt is, hogy egyedül akarsz lenni. Csak ne zárj ki senkit az életedből pont most. Ezt egyedül nem lehet végigcsinálni...

Anya szavai annyira előhozzák bennem az érzéseimet, hogy semmit nem tudok mondani, mert igazából nem is tudnék mit.

Csendben utazunk hazáig, majd segítek neki kipakolni a konyhában. Nem tudom, mikor kellene elmondanom neki, hogy Linett fog átjönni. Azt se tudom, hogy emlékszik-e rá vagy ilyesmi. Bár anyámnak elég jó memóriája van.

Ebéd után a szobámba mentem és próbáltam rendet varázsolni, mert mégse higgye azt Linett, hogy egy rendetlen, lusta dög vagyok. Beágyaztam és elpakoltam a székre dobált ruháimat. Igazából fogalmam sincs, hol lenne jobb vele filmezni. Ha a szobámba zárkózunk, az hülyén jönne le anya miatt, még a végén azt hiszi mást csinálunk és nem akarom egyikünket sem kínos helyzetbe hozni.

Átöltöznöm nem kellett, csak a hajamat igazítottam meg kifelé menet, mikor csöngettek. Ez Linett lesz, hiszen ebéd után írtam neki üzenetet, hogy jöhet. Te jó ég, miért remeg a kezem?!

-Kinyitod? - néz ki anya a konyhából, mire bólintok. Épp az elkészült sütiket teszi ki tálcákra.

Mély levegőt veszek és ajtót nyitok, hiszen nem a baltás gyilkos jött hozzánk. Nem értem, mitől vagyok így berezelve, de érzem, hogy a vér a fülemben lüktet és egy hatalmas gombóc keletkezett torkomban, amint találkozott tekintetem Linettével.

-Szia! - köszön szégyenlős mosollyal, mire kicsit megemberelem magamat. Csak normálisan Dominik, ez a lány csak a haverod. Ne parázz.

-Szia! Gyere be - állok el az ajtóból, ő pedig bentebb jön.

-Egyedül vagy itthon? - kérdezi tök normálisan miközben kibújik cipőiből. Egy világoskék melegítő szettet visel. Szerintem rajong ezekért a ruhákért. Eddig csak ilyenben láttam.

-Anya van még itthon - válaszolom kicsit kínosan, bár nem kellene, hogy az legyen.

-Értem - bólint halvány mosollyal, ezután pedig bentebb tessékelném, de anya elénk siet, majd mikor megpillantja Linettet, elkerekednek a szemei. Na ez most rohadt kínos lesz, előre érzem.

-Linett, szia! - anya csodálkozva néz a lányra, én pedig azon lepődök meg, hogy ezek szerint ismeri.

-Szia Zsanett - int Linett mosolyogva anyámnak, nekem pedig felszalad a szemöldököm a magasba.

-Domi nem is mondta, hogy te jössz ma hozzánk - néz rám anya elképedve, én pedig szeretnék elsüllyedni szégyenemben. Szeretném megmagyarázni ezt, de nem tudom. - Nem tudtam, hogy jóban vagytok.

-Ehm... - idegesen túrok hajamba, ezzel biztos széttúrom fél óra munkámat, de most nem izgat. A mellettem álló lány szerintem látta rajtam, mennyire zavarban vagyok és nem tudok értelmes választ adni anyukámnak, ezért újra ő szólalt meg.

-Egyik este találkoztunk a parkban, amikor lementem kicsit levegőzni és azóta szoktunk beszélgetni. Dominik pedig áthívott filmezni ma - válaszol helyettem és remek módon kikerüli azt a tényt, hogy rohadtul együtt szoktunk cigizni. Anya csak mindentudóan bólint, majd felém pillant.

-Áh értem. Én akkor nem is zavarlak titeket nyugodtan beszélgessetek csak, átmegyek az egyik barátnőmhöz. - néz szét az előtérben, majd megfogja táskáját és visszalép a konyhába az egyik tálca sütiért, mi pedig szótlanul nézzük őt és érzem, hogy ez az egész szituáció nagyon kellemetlen. Ennél rosszabb, már nem is lehetne. - Ja és, ha valami olyat csináltok, akkor Domi tudod csak óvatosan. Nem biztos, hogy jót tesz a sérülésednek - néz rám jelentőségteljesen és ez az a pillanat, amikor szeretném, ha megnyílna alattam a föld. Az anyám hivatalosan is azt gondolja, hogy Linettet azért hívtam át. Megsemmisülve állok anyám előtt, aki egy mosoly kíséretében távozik a lakásból.

-Jézusom, ne haragudj - fordulok azonnal Linett felé, aki szórakozott mosollyal az arcán fürkészi arcomat. - Ez... nagyon gáz. - egyik kezembe temetem arcomat és kínosan elnevetem magam.

-Nem gáz - von vállat, majd leül a kanapéra. - Egyébként jó színed lett - kacsint rám nyomoromon szórakozva, én pedig csak megrázom a fejemet.

-Soha nem égetett még be anyám ennyire. És tényleg ne haragudj a feltételezése miatt, nem azért hívtalak át. - intézek felé egy elég komoly pillantást, mire csak bólint.

-Kérhetek egy pohár vizet? - szólal meg terelve a témát. Jó szar vendéglátó vagyok.

-Persze - fordulok meg gyorsan és a konyhába megyek.

Csak lazán Dominik. Esztek, isztok, megnéztek egy filmet és hazamegy. Nem lesz itt semmi gáz. Nem kell parázni. Csak Linett az, tőle nem kell félni.

-Szerintem menjünk be a szobámba. - adom kezébe italát, amiért kapok egy kérdő pillantást. - Ott kényelmesebb filmezni. - teszem hozzá zavartan, mert szerintem arra következtetett, hogy szeretném gerincre vágni. Érzem, ahogy vörösödik az arcom megint. Soha életemben nem hozott zavarba beszélni a szexről, most pedig nem is volt semmi konkrétum, csupán én gondoltam túl.

Szerencsére Linett nem ellenkezett, utánam jött és amikor becsuktam magunk mögött az ajtót, picit megkönnyebbültem. Itt legalább nem zavarhat minket senki.

-Szép szobád van - ül le az ágyamra és kicsit körülnéz. Örülök, hogy sikerült rendet raknom időben.

-Anya érdeme, én alig vagyok itthon. Ő tartja rendben - vonok vállat és leülök mellé, persze tartok egy tisztességes távolságot, mert nem akarom, hogy érezze rajtam a feszültséget, amit miatta érzek.

-Az anyukád irtó jófej és aranyos - néz vissza rám, miután kinézelődte magát. Felhúzott szemöldökkel nézek vissza rá, hiszen fogalmam sincs, ők ketten milyen kapcsolatban vannak egymással.

-Ilyen jóban vagytok? - adok hangot értetlenségemnek, mire bólogatni kezd.

-Ja, párszor össze szoktunk futni, hiszen nem lakunk messze egymástól. Aztán mindig szoktunk beszélgetni, el szokta panaszolni, mennyire hiányzol neki... - mondata végére elhalkul, én pedig az ágytakarót pásztázom szemeimmel.

-Amikor elmentem, fogalmam sem volt róla, hogy éli ő ezt meg... - sóhajtom. - Mindig azt mutatta, hogy jól van. Azt hittem, ez tényleg így is van, meg miután Szofi megszületett, gondoltam leköti magát és nem miattam szomorkodik.

-Attól, mert lett egy kis húgod, még a fia maradtál. Ugyanúgy szeret téged és hiányzol neki.

-Tudom - sóhajtom és inkább bekapcsolom a tévét, hogy megnyissam a Netflixet rajta. Remélem tetszeni fog a sorozat.

Szemem sarkából Linettet figyelem, amint épp közelebb mászik hozzám, egészen pontosan a hátam mögé és feltornászva magát térdelésbe, lába találkozik egy pillanatra csípőmmel. A hideg is kiráz, mikor vékony kezeivel hátamra simít, és hirtelen még levegőt is elfelejtek venni.

-Mit csinálsz Linett? - kérdezem fojtott hangon, mert közelsége egészen különösen hatott rám. Éreztem finom parfümjének illatát.

-Ahogy elnézlek, kicsit feszült vagy - válaszolja lazán és vállaimra csúsztatva kezeit kezd masszírozni pont olyan erősen, ami jól esik. Kezemből kiengedem a távirányítót és magam mellé helyezem az ágyra, szemeimet pedig lecsukom.

Annyira jó érzés volt, ahogy Linett keze hozzámért és teljesen el tudtam lazulni. Te jó ég, ez a lány csodálatos. Nem értem, hogy hogy nincsen barátja. Őszintén még az is megfordult fejemben, hogy hagyom ezt a filmezés dolgot a fenébe és megfordulva leteperem a lányt, de ezt azonnal elhessegettem a fejemből, hiszen részéről ez nyilván csak barátság vagy mi és nem akarom tönkretenni, ami most van. Riadtan nyitottam inkább ki szemeimet és próbáltam nyugodtan venni a levegőt. Szívesen élveztem volna még gyengéd, de ugyanakkor erős mozdulatait.

-Ez nagyon jól esett, köszi - fordulok kicsit hátra, miután abbahagyta. Csak kedvesen mosolyog rám. Óhatatlanul is találkozik tekintetünk, én pedig talán túl sok időt töltök arcának feltérképezésével. Különös figyelmet szentelek szinte kék szemeinek és ajkainak. Hatalmas akaraterőre van szükségem. Úgy érzem, bajban leszek ma a filmezés alatt, pedig még el sem kezdtük. Nem hittem, hogy ő igazából ennyire szép. Mosolyogva kapom el pillantásomat és keresem meg végre a sorozatot, amit nézni szeretnénk.

Rohadtul azt éreztem a rész első negyed órájában, hogy egyáltalán nem megy a koncentráció egy ilyen lány mellett.

Igazából nem nagyon tudtam átérezni a szereplők helyzetét, mert sose volt szükségem ennyi pénzre. Mindig mindenem meg volt, amire szükségem volt, most pedig még inkább nem érzem azt, hogy ennél több vagyonnal kellene rendelkeznem.

-Te mit csinálnál ennyi pénzzel? - szólalok meg könyökömön támaszkodva és Linett felé fordítom arcomat, aki rám emeli gyönyörű szemeit. Látszólag meglepem kérdésemmel, de nem sokat gondolkodik a válaszon.

-Elutaznék innen jó messzire, hogy új életet kezdjek - von vállat, mintha ez lenne a legtermészetesebb válasz a világon. Én közel szeretnék maradni a családomhoz, ő pedig távol.

-A szüleid miatt? - kérdezem halkan, mire csak bólint és visszanéz a tévére, amin már a stáblista megy, így bátorkodok még egy kérdést feltenni. - Elmeséled, miért ilyen rossz velük a kapcsolatod?

-Hidd el Dominik, nem akarod tudni - válaszolja halkan, mégis határozottan. Engem pedig annál inkább érdekelt a dolog.

-Na mondd már el, biztos nem annyira gáz. - kérlelem kedvesen.

-De ki fogsz akadni - rázza fejét tiltakozóan.

-Nem fogok. Megígérem - nézek rá jelentőségteljesen. Elenged egy sóhajt, tudván, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot.

-Oké - húzva az időt felnyomja magát törökülésbe és én is követem példáját. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, aminek így neki kell készülnie. - Két évvel ezelőtt összejöttem egy sráccal, akit a szüleim már az elejétől fogva nem igazán kedveltek - húzza el száját, én pedig megértően bólintok. Nyilván nekem se minden barátnőmet bírták a szüleim, de sose szóltak bele a dolgomba. - Összeköltöztünk egy idő után, aztán... valahogy hibáztunk és én... - zavartan nézi a szürke ágytakarómat, én pedig totál nem értem, mit ilyen nehéz kimondani. - Szóval - sóhajt mélyet gondterhelten. Feszülten figyelem arcát, ami elég fájdalmas grimaszt vet. - Terhes lettem - nyitja ki szemeit és egyenesen az én barnáimat találja meg kékjeivel. Hogy mit mondott?! Terhes? Ő? Mi van?

-Ehm... - meg akartam kérdezni, hogy mi történt, hiszen most nem úgy néz ki, mint aki babát vár éppen, de nem tudtam kinyögni egy értelmes szót sem, így ő válaszolta meg szinte rögtön a fel nem tett kérdésemet.

-Tudod, amikor nagyon szerelmes az ember, még a szüleivel is szembe mer menni és én is ezt tettem. Azzal viszont nem számoltam, hogy ezután a barátom kidob, mert ő nem vállal felelősséget és rohadtul kétségbe voltam esve, hogy mit fogok csinálni. A szüleim persze őrjöngtek és nagyon kiakadtak, amikor elmondtam neki, mi a helyzet. Azt mondták, hogy szégyent hoztam rájuk és most majd nekik kell elviselni a megaláztatást, amiért a lányuk 20 évesen terhes lett. Pedig elhiheted, hogy nem ezekre a szavakra volt ekkor szükségem. Senkinek nem tudtam beszélni erről, a barátaim amikor ezt megtudták, mind magamra hagytak. Akik megmaradtak mellettem se tudtam támogatást nyújtani azon kívül, hogy meghallgattak és aludhattam náluk az első pár napban. Ezután pedig meghoztam életem legnehezebb és legfájdalmasabb döntését, amit egy nő hozhat. - éppen kicsorduló könnyét sietősen törli le pulóverének ujjával, és én jól tudom, mit fog mondani ezután. - Miután anyáék megtudták, hogy abortuszom volt, teljesen ellenem fordultak. Pedig azt hittem ez majd segít, hogy ne kezeljenek úgy, mint egy darab rongyot, amiért ez az egész megtörtént. De csak rontott a helyzeten. Azóta szinte alig kommunikálnak velem és semmiben nem segítenek. Azért voltam legutóbb is állásinterjún, mert közölték, hogy jó lenne, ha keresnék magamnak valami albérletet legalább, mert nem akarnak egy gyerekgyilkossal egy fedél alatt élni. Azóta pedig tényleg nem voltam senkivel, mert senkit nem néztek volna jó szemmel mellettem és még az egyetemről is le kellett mondanom... - teljesen lesokkoltak a szavak, amiket Linett az imént mondott és nem is értem, hogy képes mindezt így viselni. Totál nem látszik rajta. Nagyon jól titkolja a problémáit.

-Sajnálom Linett - kezemet automatikusan combjára simítom, amivel lehet csak rontok a helyzeten, mert tényleg elsírja magát. - Nem akartalak felzaklatni.

-Te is megvetsz engem, mint a szüleim, igaz? - néz fel rám szipogva, amitől elszorul a torkom.

-Dehogy! - ráncolom homlokomat és tényleg ilyen meg sem fordult a fejemben.

Örültem annak, hogy Linett ennyire bízik bennem, annak viszont nem, hogy ilyesmin kellett végigmennie és szinte tök egyedül. Az anyukájának pedig pont az lett volna a dolga, hogy mellette legyen és segítsen neki érzelmileg legalább.

Nem tudtam semmi használhatót mondani, így csak felkeltem az ágyról és az íróasztalomhoz lépve visszatértem néhány zsebkendővel, amit a lánynak nyújtottam.

-Köszönöm - néz fel rám hálásan, majd megtörli szemeit alaposan. Együttérző pillantást intézek felé, de még mindig nem tudom, mit kellene mondanom neki, ami segítene rajta. Egyszerűen én ilyen helyzettel még soha az életben nem találtam szemben magamat. Mielőtt kinyöghettem volna valami oltári baromságot, Linett telefonja pittyegett, ő pedig megnyitotta az üzenetet. - Az anyám az. - zárja le a készüléket és felnéz rám. - Mennem kell. - csak beleegyezően bólintok, mint egy bólogatós kiskutya. Annyira idióta vagyok. Valamit pedig mondanom kellene.

-De előtte muszáj megkóstolnod anya sütijét - hagy gratuláljak magamnak ezért az idevágó értelmes megszólalásért. De komolyan...

-Köszönöm, de talán majd inkább legközelebb - halvány mosolyt küld felém, ami hihetetlenül jól esik és megdobban a szívem a legközelebb szó hallatától.

-Oké - bólintok, majd kicsit kínos csendben sétálunk ki az ajtómon és a nappaliban összetalálkozunk anyával, aki ezek szerint már hazaért. Örülök, hogy Linetten nem látszódik már a sírás, mert kellemetlen lett volna szerintem neki magyarázkodnia.

-Már mész is Linett? - kérdezi anya meglepetten a mellettem álló lányt, de közben mosolyog.

-Igen, anyukám írt, hogy segítenem kellene neki valamiben - magyarázza kicsit lazára véve a témát, pedig tudom, hogy valószínűleg ez nem így van. Szerettem volna, ha még marad.

-Értem. - bólint anya megértően - Gyere máskor is nyugodtan! Remélem Dominik jó társaság volt - pillant felém, amivel rögtön zavarba is hoz. Szerintem még mindig azt hiszi, hogy mi ketten...

-Persze - válaszolja szinte azonnal Linett, én pedig másodszorra is meglepődök, hogy talán tényleg legközelebb is átjön. Segítségkérőn néz rám, én pedig azonnal veszem a lapot.

-Kikísérlek - szólalok meg és derekára téve kezemet irányítom az ajtó felé, miután elköszönt anyától. Érzem, hogy lesz vele egy kis hosszas beszélgetésem, hogy mégis mi volt ez az egész.

Linett sietősen veszi fel cipőit, majd felém fordul. Kíváncsi mosollyal nézek rá.

-Köszi a filmezést. - néz rám félve és rögtön el is kapja pillantását.

-Én köszi, hogy eljöttél. - szeretnék bocsánatot kérni, amiért a végén kicsit komor lett a hangulat, de szerintem alapvetően ő is jól érezte magát. Bátorkodtam közelebb lépni hozzá és mivel nem hátrált, úgy gondoltam egyszer élünk, szóval közelebb hajoltam hozzá és egy finom puszit leheltem arcára. Ekkor nyílt a bejárati ajtó és belépett rajta apa Szofival. A puszi mindössze két másodperc volt, remélem nem másnak gondolta apám. Zavartan néztem rá, majd vissza Linettre, aki kicsit le volt döbbenve tettem miatt és szerintem attól is, hogy apa minket figyel.

-Domi! - rohan hozzám Szofi - Képzeld voltunk fagyizni! - meséli boldogan. Egyedül ő nem jött zavarba, hogy egy fővel többen tartózkodunk a lakásba.

-Nagyon szuper - simítom meg buksiját. - Anya a konyhában van, menj köszönj neki. Utána elmeséled mi volt az oviban? - hevesen bólogat, majd berohan a lakásba.

-Linett, rég láttalak. Hogy vagy? - apa kedvesen szól a lányhoz, amiért hálás vagyok.

-Köszönöm meg vagyok. Épp indulni készültem - int esetlenül a még nyitott ajtó felé.

Apa elköszönve megy Szofi után és végre megint magunkra maradunk. Linett visszafordul az ajtóban és rám néz.

-A húgod nagyon édes. - jegyzi meg mosolyogva.

-Köszi - húzom széles mosolyra ajkaimat és hirtelen egyikünkön sem látszik, hogy zavarban lenne az előbbi puszis akcióm miatt. Igazából nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki és talán tényleg nem kellett volna ezt.

-Szia Dominik! - int nekem és a lifthez sétál.

-Szia Linett! - nézek utána, majd eltűnik a lift ajtaja mögött.

Komótosan csukom be magam mögött a bejárati ajtót, és nem igazán sietek családom szeme elé kerülni. Tudom, hogy valószínűleg rám várnak, hogy megmagyarázzam a délutánt. Sejtésemnek megfelelően mindkét szülőm a kanapén ült és engem figyelt, amint beléptem a helyiségbe. Próbáltam lazának tűnni, mondván ez az egész Linettes dolog tök természetes volt és nincs ebben semmi szokatlan. Pedig volt. Rohadtul. A barátnőmön kívül más lány sosem járt nálunk, főleg nem a szobámban.

-Mizu? - kérdezem esetlenül csak, hogy mondjak valamit. Annyira gáz vagyok.

-Fiam, te normális vagy? - kérdezi apa higgadtan, de kíméletlenül. - Még nincs annyira rendben a sérülésed, hogy felhozz ide csajokat.

-Jézus, apa! - akadok ki azonnal az ő feltételezésén is. - Nem szexeltem Linettel! - ezt az egészet kimondani, tök kellemetlen volt és nem értettem, miért kell nekem magyarázkodnom és miért védekezek ilyen hevesen.

-Anyád azt mondta, a szobádban voltatok - néz anyára, aki csak bólint. Imádom, hogy ennyire szeretnek kombinálni.

-Filmet néztünk - nézek rájuk értetlenül.

-Édesem, Linett szép lány. Nincs semmi gond azzal, ha tetszik neked, csak óvatosan csináljátok. - anya olyan ártatlanul mondja nekem a szavakat, hogy kedvem lenne hisztizve a szobámba trappolni, ahogy Szofi szokta.

-Tényleg nem értitek, hogy nem volt semmi? Csak barátok vagyunk! - rendesen belefájdul a szívem ezt a három szót kimondani, mert amikor megmasszírozott ma rohadtul elképzeltem, hogy mi lenne, ha nem csak barátság lenne közöttünk.

Hirtelen szeretném apához vágni, hogy Lipcsében rohadtul több lánnyal is voltam bánatomban, de inkább nem teszem, mert azért tényleg nagyon lecseszne.

-Én hallottam néhány pletykát Linettről és lehet, jobb lenne, ha óvatosan kezelnéd őt. - anya szavaira összeugranak szemöldökeim.

-Nem kell mindent elhinni, amit hallasz! - nézek rá kicsit mérgesen.

-Te pedig jó lenne, ha legalább a salzburgi rehabilitációdig a nadrágodban tartanád a farkadat! - apa kíméletlenül vágja fejemhez, feltételezése pedig rosszul esik.

-Most akkor megtiltod, hogy Linett máskor is átjöjjön? Ti mondtátok, hogy legyek a barátaimmal. Linett végre nem szarik a fejemre, mint a többiek.

-Nem tiltok meg semmit - rázza fejét apa kicsit csendesebben szólva. Velem ellentétben ő nyugodtabb - Csak óvatosságra intelek, mert fiatal vagy.

-Tudom, mit csinálok! - hagyom ott őket a nappaliban és a szobámba zárkózok.

Az ágyra dőlve csak nézem a fehér plafont, s közben még érzem Linett parfümjét az ágytakarón, ami most nagyon jól esik, ugyanakkor felzaklat. Annyira sajnálom őt a vele történt dolgok miatt. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudnék segíteni neki. Kezembe veszem telefonomat, hogy írjak neki, de nem tudok, mit. Így inkább magam mellé dobom a készüléket és elengedek egy gondterhelt sóhajt.

Az ajtóm nyílik és Szofi tipeg be, amin elmosolyodok. Felmászik ágyamra és mellém fekszik, én pedig átölelem.

-Mi volt ma az oviban? - kérdezem kedvesen, hogy kicsit ezáltal is eltereljem gondolataimat Linettről. Ő boldogan mesélni kezd, nekem viszont hatalmas koncentrációra van szükségem.

Sziasztok! 🤗
Nagyon köszönöm az eddigi kommenteket és szavazatokat. Nagyon jól esik, hogy ennyire tetszik nektek ez a könyvem is.
Ebben a részben picit többet megtudhattatok L zárkózottságának okáról, valamint D hogyan kezeli a helyzetet.
Legyen szép hete mindenkinek a továbbiakban is!
Millió puszi & ölelés! ❤️