Fogalmam sincs, mit tervez Bendi a horgászós sátrazós napunkon, szóval nem tudom, milyen ruhákat vigyek magammal. Anyám tanácsára teszek el hosszú nadrágot és pulóvert is, szerinte hűvös lehet éjjel a sátorban. Még mindig nem tudom, mi a fenéért kell nekem ez...

-Mindened megvan? A hálózsákot elraktad? - anyám úgy pakolászik nekem, mintha egy hétre mennék az esőerdőbe valami túlélő túrára.

-Anya - nyögöm kelletlenül - Mindenem megvan, ne parázz. Ha meg valamit itthon felejtek, akkor sincs semmi baj, fél órára leszünk innen...

Bendi a Sós-tóhoz szervezte a kis kirándulásunkat, ahová természetesen kocsival megyek, hátha nem lesz kényelmes a sátor és az ülésen kell aludnom.

Reggel fél négy van és én útra készen vagyok. Elköszönök szüleimtől, akik mosolyogva engednek útnak totál felpakolva, mint egy málhás szamár, ezért lifttel megyek le. Szerintük jó dolog ez, hogy Bendi ilyen programot csinál nekem. Mondjuk ja, legalább addig se punnyadok a szobámban.

Rohadt korán volt ez nekem, így örültem amikor odaértem a tó parkolójába, ahol Bendi totál friss és üde kinézettel üdvözölt.

-Azt hittem elaludtál - fogunk kezet és tudtam, hogy lesz valami megjegyzése.

-Áhh, anya mindent rám akart sózni, hogy hozzam magammal. - sóhajtom fáradtan és tényleg álmos vagyok. Remélem amíg Bendi horgászik hunyhatok egyet. Még legalább egy óra alvásra van szüksége a szervezetemnek, érzem.

-Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet - int maga után és csomó cuccal a kezében indul meg, én pedig magamhoz véve holmimat követem.

A hely tényleg nagyon nyugodt és csendes, jól esik a város zaja után. Talán többet kellene a természetben lennem. Figyelmesen nézem, amint barátom összeszereli horgászbotját és egy speckó táskából valami ki kukacokat vesz ki. Fúj, de undorító.

-Tedd hasznossá magad és a vödörbe tegyél vizet, nehogy megdögöljön a hal, miután kifogom - utasít Bendi, én pedig elég kómásan és esetlenül fogom meg a vödröt és lépdelek óvatosan a stég végébe.

Nagyon nem voltam hajnal négykor használható állapotban, de szerencsére meg tudtam tölteni a vödröt sikeresen anélkül, hogy beleestem volna a vízbe. Őszintén, akkor biztos, hogy itt hagytam volna a haveromat, horgásszon egyedül meg az, akinek hat anyja van.

-Na és most mit fogunk csinálni? - teszem le a vödröt visszasétálva és leülök Bendi mellé a székbe és kicsit összébb húzom nyakamnál a pulóveremet.

-Várunk - jelenti ki mosolyogva és előveszi telefonját.

Oké. Két pecabot is bent van, tehát akkor most vagy hamar jönnek a halak, vagy egész nap itt ülhetünk.

Nem akarom megzavarni Bendit, biztos a barátnőjével chatel vadul, de nagyon furdalja oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen kapcsolata van Linettel. Nem akarom, hogy azt higgye, érdekel a lány. Mondjuk ez valamilyen szinten így volt, de akkor is. Azt se tudom, hogy jár-e most valakivel egyáltalán.

-Te figyelj már - szólalok meg kissé rekedten, mire felém fordul és elteszi telefonját. Megköszörülve torkomat folytatom. - Emlékszel még Farkas Linettre általános suliból? - kérdezem ártatlanul.

-Ja - bólint lazán, de én valamiért mégis többet vártam ettől. - Miért? Mi van vele?

-Pár napja összefutottam vele, egész jót dumáltunk - vonok vállat és a tó felé nézek, mintha nem annyira érdekelne a dolog, pedig nagyon is érdekelt. Az utóbbi három napban nem mentem le a játszótérre, hogy összefussak vele, na meg hanyagolnom kellett a cigit is, mert fogytán van és esélytelen, hogy amíg itthon tartózkodok, elmenjek venni anélkül, hogy valaki felismerne.

-Linett nagyon jófej csaj - meglep, hogy Bendi így elkezd róla beszélni, ezért most érdeklődve nézek rá, hogy folytassa.

-Szóval ti ilyen jóban vagytok? - kérdezem kicsit feltételezve a dolgot, de ő megrázza a fejét.

-Dehogy. Csak néhány buliban szoktunk találkozni, meg az utcán. De elég ritkán, tudod ő is benne vagy egy nagyobb baráti társaságunkban aztán azért szoktunk találkozni. Néha szoktam vele beszélgetni. Szegény egy ideig nagyon el volt tűnve, miután szétmentek a barátjával. - utóbbi információ nekem teljesen új és felkelni érdeklődésemet. Muszáj rákérdeznem.

-Most nincs is senkije? - ahogy kiejtem a szavakat, meg is bánom és szeretném visszaszívni. Bendi ugrani fog a témára.

-Úgy tudom nincs. Talán rá akarsz startolni? - vigyorodik el szélesen, én pedig csak rosszalló mosollyal megrázom fejemet.

-Mondtam, hogy nincs szükségem most barátnőre...

-Nem mondtam, hogy össze kell vele jönnöd - von vállat én pedig elcsodálkozok ezen.

Bendi akarata ellenére hagyott visszaaludnom a felettébb kényelmes székben és mire felébredtem teljesen kivilágosodott, ő pedig két kisebb hallal gazdagodott. A harmadik fogásnál bevont engem is a játékba, pedig rohadtul nem akartam ezt. A rohadt ponty majdnem megölt...

A lényeg, hogy a hal meg lett, én pedig kicsit vizesen, de megúsztam. Késői vacsoránk után segítettem felállítani a sátrat Bendinek, pedig mondtam neki, hogy igazán alhatnánk a kocsiban, de ő nem engedett belőle.

-Nem lesz semmi bajod a sátorban alvástól - mászik be, én pedig muszáj vagyok követni.

Kicsit még mindig rossz kedvem van a legutóbbi cikk után, amit a volt barátnőmről olvastam és ez Bendinek is feltűnt. Egészen idáig nem igazán kérdezett rá.

Hálózsákomba feküdve vettem kezembe telefonomat, hogy visszaírjak anyának, miszerint még egyben vagyok.

-Szerintem melléd egy barátnő kellene, akkor nem vágnál folyton ilyen fejet. Miért nem békülsz ki Fannival? - kérdezi feje alá téve pulóverét. Őszintén meglep a kérdésével, mert ő volt, aki a szakítást tanácsolta.

-Barátja van - nyögök fel kelletlenül.

-Szóval, ha nem lenne, akkor kibékülnél vele? - kérdezi óvatosan, de én megrázom fejem és fentebb tornászom magam.

-Nincs szükségem Fannira! - jelentem ki határozottan és tényleg így is érzek.

-Ahogy elnézlek mégis rosszul érint téged, hogy összejött valaki mással - kontrázik egyből és teljesen logikus, amit mond. Talán még igaza is van.

-Olvasd el - nyomom kezébe telefonomat a cikket megnyitva. Bendi figyelmesen járatja szemeit a kijelzőn néhány percig, majd egy fájdalmas sóhajt elengedve adja vissza.

-Sajnálom haver... - néz rám sajnálkozva. - De ne ezzel foglalkozz már. Összejött valakivel oké tiszta sor. Megértem, hogy rosszul esik, amiért ilyen hamar tovább lépett, de nem várhatod el, hogy megsirasson téged hónapokon keresztül. Több, mint két hónapja szétmentetek. Újrakezdte. Neked is ezt kellene.

-Te mióta vagy ilyen rohadt bölcs? - ráncolom szemöldökömet, amin csak nevet.

-Ne a múlttal foglalkozz meg, hogy mit rontottál el, mit kellett volna másképp, mert ennek semmi értelme. Csak az idődet pazarlod és elveszed a drága időt magadtól, amit másra is fordíthatnál. - tanácsát követően kicsit csendben vagyok, mert fel kell ezt dolgoznom.

-Néha gondolok arra, hogy mi lett volna, ha nem a foci lett volna az életünk - merengek el és kicsit meg is bánom, hogy ezt hangosan kimondom. Olyan, mintha megbántam volna az életemet, pedig ez nem így van. Nagyon is szeretem a focit. Nélküle senki nem lennék.

-Nos, akkor edzések helyett csajoztunk volna, eljártunk volna bulikba és talán még tanulni is leültünk volna. - vázolja fel a lehetőségeket Bendi. Igen, nekünk ez mind kimaradt. Nem is értem, hogy a francba találtunk mindketten barátnőt magunknak. Mondjuk én nem kerestem, engem találtak meg. - Nem, Doma. Ez sokkal jobb, amink most van. Hidd el, ez volt a legjobb döntés és tudom, hogy ha most újra ott lennénk, ugyanúgy a focit választanánk mindketten.

-Akkor is úgy érzem, most nem itt tartanék - sóhajtom lemondóan. Tényleg a béka feneke alatt voltam.

-Ne mondj már ilyeneket! Rengeteg kupát nyertél az osztrákoknál és az egyik legjobb játékos vagy itthon. Leigazolt téged a Lipcse, a karriered felfelé ível, fogd már fel! Az, hogy most sérült vagy semmiség. Kihagyod az Eb-t, de ez még semmi. Ez csak egy Eb, rengeteg lesz még a te pályafutásod során.

-Utálom, mikor igazad van! - vágom hozzá durcásan, amin elmosolyodik.

-Mikor mész orvoshoz? - kérdezi kíváncsian.

-Kedden - válaszolom cseppet sem boldogan, mert ki tudja, mit fog mutatni a vizsgálat. Előre félek. - Na és mi van veled, kezdő leszel a felkészülésiken? - terelem a témát, mert úgy érzem eleget beszéltünk rólam.

-Fogalmam sincs, még nem volt róla szó. Szívesen lennék, de szerintem nem fog Rossi egyből a pályára küldeni. - húzza el száját, mire csak bólintok. Anno velem is ennyire bizalmatlanok voltak, de szerintem Bendi megállná a helyét.

-Biztos vagyok benne, hogy képes lennél rá és ezt mutasd meg edzésen Rossinak is. Hidd el, számít rád. Máskülönben nem téged hívott volna meg a szűk keretbe se. - adok elég nyomós érvet, amit neki is muszáj belátnia.

-Talán igazad van - von vállat.

A sátorban alvás nem tett túl jót a hátamnak és még a nyakamat is elaludtam, de jól éreztem magamat és kicsit feltöltődtem hála Bendinek.

Hétfőn nyűgös voltam egész nap, mert még mindig nehezen tudtam forgatni a nyakamat és Szofi is egész nap nyúzott óvoda után. Muszáj voltam vele megnézni megint egy mesét és játszani is kellett vele. Nem is emlékszem, mikor töltöttem vele ilyen sok időt egyben.

Kedden viszont Mohácsi orvosi rendelőjét elhagyva még élni se volt kedvem. Igaz a gyulladás már elmúlt, de az izmok tornára és nyújtásra szorulnak még, hogy normálisan tudjak mozogni, így jövő héten kénytelen vagyok Salzburgba menni kezelésekre. Természetesen egyedül, szóval még a családom sem lesz velem, hogy támogasson. Egy rakás szarnak érzem magam.

-Na mi a helyzet? - siet elém apa, amint belépek a bejárati ajtón. Amint meglátja csalódott arcomat, szerintem neki is nyilvánvalóvá válik, hogy nem túl jó híreket kaptam a válogatott volt sportorvosától.

-100%-ig rendben vagyok, de muszáj tornával helyre hozni a lemaradásomat. - kezdek bele és közben kilépek cipőimből. Anya is megjelenik egy tállal a kezében, amiben remélem valami süteményt kever be. - Az izmaimat újra ki kell nyújtani, be vannak feszülve, szóval vissza kell mennem Salzburgba. Matyi beszélt Lipcsével, azt mondták jövő héten hétfőn fogad ott az orvos.

-Ó drágám... - anya együttérző pillantást küld felém. Legszívesebben sírnék.

-Nézd fiam, gondoltam, hogy nem lesz gyors ez a felépülés, de ezzel te is tisztában vagy. Most az a legfontosabb, hogy bármilyen nehéz, kizárd az Eb-t az agyadból és a felépülésre koncentrálj. Érted?

-Értem. - bólintok és inkább kikerülve őket a szobámba vonulok.

Szerettem volna most egyedül lenni és leginkább elszívni egy szál cigit így négy nap kihagyás után. Szükségem volt rá. Alig vártam, hogy végre este legyen és lehúzzak a francba a lakópark játszóterére.

Azért, hogy elüssem az időt, megnéztem három részt is a sorozatomból ebéd után, majd vettem egy frissítő zuhanyt. Mivel ma nagyon meleg volt, így egy laza fekete Adidas rövidnadrágot vettem fel és egy fehér pólót. Zsebembe tettem az öngyújtót és a dobozt, ami a megmaradt három szál cigarettámat rejtette. Nem akarok lebukni a szüleim előtt. Tudom, hogy hülyeség, amit csinálok, de most pillanatnyilag gyenge vagyok.

-Hová mész? - jön utánam anya, mikor már felhúztam papucsomat és lépnék ki az ajtón.

-Levegőzök egy kicsit - válaszolom kicsit talán túl gyorsan is. Minél előbb szabadulni akarok, szinte megfulladok.

-Édesem, ha beszélgetni akarsz, mi is itt vagyunk neked - érinti meg felkaromat finoman, ami miatt tényleg mindjárt elsírom magamat.

-Tudom anya és köszönöm, de... most szeretnék egy kicsit egyedül lenni - füllentek nagyot, hiszen titkon azt remélem, hogy Linett megint lent lesz és beszélhetek vele. Szükségem van valamiért a társaságára.

-Értem - feleli szomorúan és elhúzza kezét. Annyira megsajnálom, hogy miattam szomorú most, hogy egy sóhajt követően visszalépek hozzá.

-Anya, ne aggódj rendben leszek. - próbálom mindkettőnkkel elhitetni mindezt.

-Ne zárj ki minket az életedből Dominik - néz fel rám könnyes szemekkel, ami miatt elszorul a torkom. Nem szeretnék ilyesmit tenni.

-Nem zárlak ki egyikőtöket sem. Csak egy kis időre van most szükségem. Megérted ugye?

-Persze - bólint mosolyt erőltetve magára és megölel. Szinte azonnal viszonozom tettét.

-Viszek kulcsot, nyugodtan feküdj le aludni - akasztom le saját kulcscsomómat, mire bólint.

-Ne maradj túl soká - szól még utánam, amit csak egy bólintással fogadok.

Becsapom őket. Nem mondom el, mennyire padlón vagyok, de ezt szerintem nem is kell, hiszen ők a szüleim, érzik nagyon jól. Mégis bűntudatom volt emiatt.

Sietősen szeltem a lépcsőfokokat, mivel a lift foglalt volt. Már fél tíz is elmúlt, remélem Linett még kint lesz. A meleg levegő rögtön arcon csapott, amint kiléptem a lépcsőházból. Egyenesen a játszótér felé indultam, ám odaérve el kellett fogadnom a fájdalmas tényt, egyedül vagyok. Fáradt sóhajt elengedve foglaltam helyet a hintán, amin legutóbb is ültem és csak bámultam Linett helyét.

Rá kellett jönnöm, hogy ma nem jön össze semmi. Bendi már Telkiben van, majd csak hétvégén találkozhatok vele és a többi barátom is elég elfoglalt, az utolsó pillanatban pedig senki nem fog kedd este 10 körül nekem ugrani, még akkor sem, ha Szoboszlai Dominik kéri őket erre.

Ráérősen vettem elő zsebemből a dobozt és egy szálat kivéve a számba tettem, majd öngyújtómat elővéve meggyújtottam. Rohadt jól esett a lelkemnek ez az egész, amit csináltam. Eddig pedig még a szagát is utáltam és megfogadtam, hogy soha nem fogok dohányozni.

-Úgy látszik, sose fogom megszokni ezt a látványt - az ismerős női hang egészen közelről cseng, én pedig azonnal oda fordítom fejemet. Linett áll tőlem pár méterre talpig valami melegítő szettben, szintén papucsban. Még ebben a bő szerelésben is rohadt vékony. Szőke haja kiengedve omlik vállaira és egy halvány mosoly bujkál szája sarkában.

-Azt hittem már hazamentél - mosolygok rá és ezzel talán elárulom magam, hogy az ő társaságára vágytam egész nap. Igazából abban a négy napban végig, amikor nem jöttem le ide.

-Nagyon kétségbe lehetsz esve, ha rám vártál - szórakozott mosollyal az arcán ül le a mellettem lévő hintára és nem sokkal később pedig ő is rágyújt.

Nem szólok semmit, hiszen igaza volt. Reméltem, hogy ő majd megért, eddig olyan jól esett vele lennem.

-Milyen napod volt ma? - kérdezi kis hallgatást követően és nagyon jól esik lelkemnek, hogy érdeklődik felőlem. Bárcsak valami pozitívumot tudnék mondani.

-Őszintén? - nézek rá komoran, mire bólint. - Szar. A délelőtt jó volt, elvittem Szofit az oviba, de utána orvoshoz mentem és nem túl sok jót mondott. További kezelésekre szorulok, jövő héten Salzburgba kell mennem és rohadtul nem láthatom élőben a csapatot és rohadtul megint egyedül leszek ott. - fakadok ki neki, amit nem tudom, hogy jó ötlet volt-e.

-Sajnálom - reagál lemondóan. Nem szeretem, hogy ennyi ember sajnál.

-Inkább mesélj te, neked hogy telt a napod? - kérdezek vissza inkább, mielőtt még bármit mondhatna és kifújom a fehér füstöt. Kérdésemre szemmel láthatóan fájdalmas mosolyra húzza ajkait.

-Két állásinterjún is voltam ma és mindkettő zsákutca. - von vállat, én pedig szemöldökráncolva szeretném feltenni az újabb kérdést, de mintha olvasna a gondolataimban, válaszol is. - Szeretnék otthonról elköltözni, vagyis... ez bonyolult, de... munkát kellene találnom első sorban.

-Miért akarsz elköltözni otthonról? Fiatal vagy még, hogy a szüleidtől külön lakj - értetlenül nézek Linettre, aki most papucsát bámulja és egy pillanatra se néz a szemeimbe.

-Majd talán egyszer elmondom neked az okot - feleli végre rám nézve és egy kis mosollyal az arcán, ami szemmel láthatóan nem őszinte. Nem akarom tovább feszegetni a témát, így inkább mást kérdezek, miután bólintottam. Annyi mindent szeretnék kérdezni tőle. Szinte semmit sem tudok róla.

-Van kedvenc filmet vagy sorozatod? - gratulálok Dominik, nagyon értelmes és idepasszoló kérdés... - Ma befejeztem a sajátomat és ötlet kellene, mit nézzek.

-Hát... A nagy pénzrablás egy ideje már el van mentve a listámon, de még nem kezdtem el. Azt mondják az jó - válaszolja vállat vonva.

-Elkezdhetnénk együtt, ha gondolod. Úgyis ráérek. - vetem fel az ötletet, amiért remélem nem akad ki. - Valamelyik nap átmehetnék hozzátok.

-NE! - vágja rá ijedten, amin eléggé meglepődök. Azért szebben is a tudtomra lehet adni, ha túl sok vagyok. Nem kellene ennyire kiakadni. - Mármint... - idegesen túr hajába, amit csak még inkább nem értek. - Úgy értem, hogy a szüleim... nos nem szeretik, ha a barátaim átjönnek. Mi lenne, ha inkább én mennék hozzátok? - kétségbeesett tekintete miatt eszem ágában sincs elutasítani ezt. Remélem, nem gondolja rólam azt, hogy azért hívom át, mert szükségem van valakire, akivel összegyűrhetem a lepedőt.

-Nyugodtan jöhetsz. - mosolygok rá kedvesen és legszívesebben örömömben megölelném. - Mondjuk holnap délután? - kérdezem feldobódva a dologtól. Végre nem leszek egyedül.

-Legyen - egyezik bele készségesen és egy pillanatig azt gondolom csak azért egyezett bele, mert az első reakcióját kompenzálni akarja.

-Ezek szerint nem tanulsz, ha munkát keresel? - térek át megint egy totál másik témára, amiért most már szeretném nyakon verni magamat.

-Gimi után elvégeztem egy Okj-s fodrász képzést. A szüleim nem igazán nézték jó szemmel, hogy tanulni akarok, mert szerintük én nem vagyok ilyesmire képes - kínosan elneveti magát, nekem pedig összeszorul a torkom ezek hallatán. Nem értem, hogy lehet ilyen egy szülő. Az lenne a dolga, hogy támogassa a gyerekét, ahogy az én szüleim is tették.

-Ezért nem vagy velük jóban? - kicsit mintha kezdeném összerakni a képet.

-Többek között - biccent. Szóval még nincs meg minden kirakós, és nem úgy tűnik, hogy el akarná most azonnal mondani a valódi okot.

Csendben figyeltem őt, amint elszívja cigarettáját és most nem gyújt rá egy következőre.

-Figyi Linett - nyomom el én is sajátomat - Visszatérve a szüleidre, szerintem nem szabad hagynod, hogy ők diktálják az életedet. Neked kell eldönteni, mit szeretnél csinálni. A fodrász szakmával egyébként nagyon jól tudnál szerintem keresni. Nyithatnál egy saját szalont, persze csak, ha engem is elvállalsz - pimaszkodok kicsit és remélem, hogy ezzel egy kis mosolyt tudok csalni az arcára.

-Tudod Dominik, hatalmas mázlista vagy amiért ilyen szuper szüleid vannak, mint Zsanett meg Zsolt. - néz rám jelentőségteljesen. Ezzel én is tisztában vagyok. Ezért van bűntudatom, hogy én itt a cigizéssel kockára teszek mindent, amit segítettek elérnem.

-Tudom - lehelem magam elé meredve.

Soha nem beszélgettem még senkivel ilyen kellemesen, mint most Linettel.

-Eljönnél velem dohányboltba? - nézek rá pár perc hallgatást követően. Szemöldökei a magasba ugranak. Gondolom nem számított ilyesmire tőlem, amit teljesen megértek.

-Nem félsz, hogy felismernek és valaki elkotyogja, hogy Szoboszlai cigit vett? - csodálkozik el még mindig kérésemen.

-Tulajdonképpen... - túrok hajamba kényszeredetten és most valószínűleg szétcsesztem. - Meg szeretnélek kérni, hogy menj be helyettem. Kint megvárlak és az olyan lenne, mintha csak elkísértelek volna. - ismertetem vele komplett tervemet, amit remélem elfogad.

-Ugyanolyan rafinált vagy, mint régen - állapítja meg és halkan elneveti magát. Mosolygok rajta, hiszen örülök, hogy ezek szerint sok emléke van rólam. Ő még abban a szerencsés helyzetben is van, hogy a média által mindent tudhat rólam, én viszont róla semmit. Megállt nálam az információ, amikor 14 évesek voltunk. Igaz, azt már tudom, hogy valószínűleg rengeteg problémája lehet a szülei miatt és ez nem egy könnyű szituáció, de ugyanolyan kedvesnek érzem, mint akkor.

-Akkor segítesz? - kérdezem tőle megvillantva fogsoromat, mire csak bólint.

-De egy valamit ígérj meg - teszi fel mutatóujját, én pedig figyelmesen várom, mit szeretne mondani. - Ez az utolsó doboz, amit elszívsz. Leszoksz róla.

-Csak akkor, ha te is - kötöm az ebet a karóhoz, azonban nem olyan választ kaptam, mint amiben reménykedtem.

-Rendben - egyezik bele ebbe is. Nagy szemekkel nézek rá, hiszen nem gondoltam volna, hogy ezt csak úgy képes elhatározni.

-Na és hogy csináljuk? - érdeklődök, ha már témánál vagyunk.

-Nagyon egyszerű. A cél meg van mindkettőnknek. Te a foci miatt akarsz leszokni, nekem pedig szimplán nem tesz jót a heti egy doboz cigi. - te jó ég, az nagyon sok. Ennyire stresszes lehet?!

-Oké. - bólintok, hiszen eddig tiszta sor. - Akkor csak úgy simán nem gyújtunk rá?

-Pontosan. Ha pedig mégis késztetést érzünk rá, felhívjuk a másikat, hogy eltereljük a figyelmünket.

-Oké, benne vagyok. - veszem elő mobilomat és megnyitom az új névjegyzék bevitele ikont. - Mondhatod a számodat. - nézek fel rá, mire elmosolyodik és tényleg számot cserélünk. Kicsit győztesnek érzem magam. - Mondjuk nem tudom, én mit tudok majd mondani neked, hiszen te sokkal régebb óta cigizel, nem?

-Két éve - bólint mellettem sétálva. Fogalmam sincs merre megyünk, mert már nem igazán ismerem a környéket, de azt mondta nincs messze innen egy dohánybolt, ahová ő is szokott járni, így hittem neki. - És hidd el, nem kell semmi világmegváltó gondolatot mondania egyikünknek sem. Csak beszélgetni a másikkal, hogy ne a cigi hiányára koncentráljon.

-Azt hiszem ez menni fog - biccentek, majd megállunk tényleg egy dohánybolt közelében, én pedig azonnal Linett felé nyújtom telefonomat, ami a bankkártyámmal volt megnyitva. Sokszor nem viszem magammal, hiszen így is tudok fizetni.

-Kell kód? - veszi el megilletődve kicsit. Megrázom fejemet.

-Nem - válaszolom, mire bólint és bemegy az ajtón.

Nem tudom, mit csinálnék, ha most nem találkoztam volna aznap este Linettel és nem kezdünk el beszélgetni. Talán sosem kapok olyan tanácsokat, amik segítenek kimászni a gödörből. Ennek ellenére még nem győztem, előbb tényleg abba kell hagynom a cigit, aztán pedig a felépülésemre koncentrálni.

Pár perc múlva a számomra kedves lány egy doboz cigarettával és telefonommal a kezében jött ki.

-Honnan tudtad, hogy ezt szívom? - veszem el tőle meglepetten, hiszen utána esett le, hogy nem is mondtam neki, milyen fajtát vegyen.

-Ahogy mondtad is, én már régebb óta dohányzok. Szóval ránézésre is meg tudtam ezt állapítani, máskülönben megkérdeztem volna. - kacsint mosolyogva. - Mehetünk?

-Aha - válaszolom még mindig kicsit sokkosan. - Köszönöm Linett. - nézek rá a járdán ismét egymás mellett sétálva.

-Nincs mit - mosolyog vissza rám, ami különösen jól esik és a lámpa fényében látva arcát rá kell jönnöm, élőben még szebb, mint a képein. Ő természetesen szép. Szerintem pedig most semmi smink nincsen rajta.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy a lépcsőházunk előtt állva megint elválnak útjaink.

-Akkor holnap? - fordulok felé félve, és remélem nem felejtette el.

-Majd írd meg mikor menjek át - bólint, tehát nem felejtette el. - Még mindig a másodikon laktok a 24-esben?

-Igen, meglep, hogy még emlékszel rá - nézek rá vigyorogva. Abba kell ezt hagynom.

-Csak jó a memóriám - von vállat mosolyogva. - Akkor jóéjt Dominik!

-Jó éjszakát Linett - intek utána mosolyogva, majd egy darabig nézem távolodó alakját.

Szerencsémre a családom már aludt, amikor bementem a lakásba, így nem kellett összefutnom senkivel. Egy pohár vizet ittam a konyhában, majd megettem egy szelet zserbót, amit anya hagyott kint a pulton egy tálcán.

Fáradtan, mégis jóleső érzéssel dőltem be az ágyamba, miután szekrényem fiókjába süllyesztettem a nemrégiben vett cigarettát. Nem állítottam magamnak ébresztőt, szerettem volna sokáig aludni, ami úgy érzem, most menni is fog. Annak ellenére is, hogy Linett jár egyfolytában a fejemben.

Sziasztoook!🤗
Nagyon szépen köszönöm az első részhez érkezett csillagokat és kommenteket, iszonyatosan jól esik!!
Remélem ez a rész is tetszett, itt már picit több minden történt.
Szép hétvégét kívánok Mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️