Felemelő érzés volt Linett mellett ébredni, aki még mélyen szuszogott, így egy darabig csak csendben figyeltem őt és egyszerűen nem tudtam betelni vele, hogy milyen gyönyörű. Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a próba teljes időszakomban is történt velem valami jó végre és igazán tudok örülni a dolgoknak.

Hátamra fordulva vártam a plafont bámulva, hogy a mellettem alvó lány felébredjen. Ez percekkel később meg is történt, amikor már elég fény tódult be az ablakom üvegén a szobába.

-Szia - fordítom felé arcomat mosolyogva, ő pedig álmos tekintettel viszonozza.

-Jó reggelt. Ugye nem aludtam sokáig? - dörgöli szemeit és kicsit fentebb ül az ágyamban.

-Dehogy. Szerintem még a többiek sem ébredtek fel - fordulok teljes testtel felé. - Ha éhes vagy csinálok neked reggelit. - ajánlom fel, mire csak egy kedves mosoly a jutalmam.

-Nagyon rendes tőled, de ha lehet még élvezném kicsit, hogy egy ágyban fekszem veled és irtó közel vagy - néz rám Linett szórakozott mosollyal és hirtelen nagyon magabiztosnak gondolom őt emiatt.

-Na és mi van, ha közelebb jövök? Az is tetszik? - kezemet derekára helyezem és érzem, amint izmai megfeszülnek.

-Azt egyenesen imádom - ajkait széles mosolyra húzza, majd elvágva a köztünk lévő néhány centit csókol meg, amivel meglep. Annyira viszont nem, hogy ne tudnám viszonozni és nagyon örülök, hogy ilyen tökéletesen indul a ma reggelem.

Mire végre kikászálódtunk az ágyból és felöltözve sétáltunk ki a szobámból, a konyhából már finom illatok keringtek a levegőben, nekem pedig összefutott a nyál a számban. Sima fekete Adidas rövidnadrágot és egy fehér pólót viseltem. Nem akartam nagyon kiöltözni. Reggeli után csak Linettékhez megyünk, hogy segítsek neki összepakolni. Kicsit aggódok a szülei miatt, de bízom benne, hogy nem lesz baj.

A konyhában anya és apa voltak és épp... nagyban smároltak nekünk háttal, ami kicsit sem megszokott volt számomra, szóval hirtelen lemerevedtem és nem igazán tudtam, mit reagálni. Linett óvatosan mellém lépett és ujjait enyémek köré kulcsolta, ami végre felébresztett és ezen elmosolyodva köszörültem meg torkomat, hogy a szüleim vegyék már észre magukat.

-Jó reggel! - szólalok meg élesen, Linett kezét fogva, aki mellettem állt és csendben figyelte a jelenetet.

-Ohh - rebbennek szét és egyértelműen anya van zavarban. Talán apától örököltem a lazaságomat. - Sziasztok! - szemeit lesütve lép el apától és tűrögeti haját füle mögé. - Nem is hallottam, hogy már felébredtetek.

-Gyanúsan csendben voltatok - nézek vissza anyára áthatóan, mire ő csak elkapja tekintetét ismételten.

-Ahogy ti is tegnap este - vág vissza apa kérdő tekintettel és kínosan érzem magam, amiért másodszorra is azt hiszi, hogy valami olyat csináltunk Linettel a szobámban. A mellettem álló lány nem mondott semmit, csak hallgatta a párbeszédünket. - Vagy nem azért zártad kulcsra a szobaajtódat? - kérdez vissza, amitől érzem, hogy kicsit zavarba hoz, pedig semmi oka nincsen.

-Ennyire nem vagy kreatív, hogy már rám akarsz nyitni? - kérdezek vissza szemrebbenés nélkül és tudom, hogy nem  leszek ezzel nagyképű, mert kettőnk között ez a haveri stílus teljesen elfogadott. Apa csak elenged egy halk nevetést.

-Azt hiszem kettőnk közül, én rendelkezek több tapasztalattal. - rázza fejét, majd Linetthez fordul. - Jól aludtál Linett? Dominik nem lökött le az ágyról?

-Nem dehogy - neveti el magát kissé megilletődve és picit talán közelebb is húzódik hozzám, anyától pedig ezért egy sejtelmes mosolyt kapok. Nem titkolom előle, mennyire boldog vagyok, hogy ez a lány most itt van mellettem és velem jön Lipcsébe.

-Hallom te is Domival mész Lipcsébe - anya a reggeli közben nem türtőztetve magát szállt rá Linettre, aki kedvesen mosolygott vissza rá.

-Igen - bólint félve, hiszen talán fél attól, hogy mit fognak reagálni a szüleim erre. Mindketten tudtak a tervemről, de szerintem nem gondolták volna, hogy Linett tényleg velem jön.

-Na és mit szólnak ehhez a szüleid? - kérdezi anya kíváncsian, Linett pedig kicsit kényelmetlenül érezve magát feszeng mellettem. Igazából számítottam rá, hogy egyszer valaki fel fogja hozni ezt a témát...

-A szüleimet... nem igazán érdekli, hogy mit csinálok. - hajtja le fejét szomorú mosollyal, én pedig összeszorult mellkassal nyúlok kezéért, amit ölébe ejtett. Anya kétségbeesett és szomorú pillantást intéz felém, de nem várja, hogy mondjak is valamit. - Nem tudnak róla, hogy Lipcsébe megyek. Azt pedig végképp, hogy Dominikkal. - teszi hozzá Linett alig hallhatóan, és érezhetően megfagy a levegő a konyhában. Most még apa sem tudja oldani a feszültséget, mert ő is tudja, hogy ez egy nagyon komoly téma.

-Nem is szeretnéd elmondani nekik? - vonja fel végül apa a szemöldökét. Ezután én is kíváncsian pillantok a mellettem ülő lányra, mert szerintem itt nem lenne elég az egy barátomnál alszok szöveg.

-Szeretném... csak biztos vagyok benne, hogy nem fognak örülni és majd csak inkább ma mondom meg nekik. - von vállat Linett és elkezd enni, ezzel pedig szerintem lezártnak érzi a témát és nem is akarom, hogy a szüleim tovább faggassák. Én is megelégszem ennyivel.

Reggeli után végre Szofi is kitalált a szobájából és miután körbe puszilt mindenkit, elengedett minket, hogy átmenjünk Linettékhez összepakolni neki. Vittem át két nagy bőröndöt, amit anya adott kölcsön. 

-Izgulsz? - állok a liftben Linettel szembe, immáron az ő lépcsőházukban. Csak némán bólint. - Figyi, ha nem szeretnéd, nem muszáj ezt csinálnod. Nem szeretnék erőltetni semmit.

-Magam miatt csinálom Dominik - néz rám jelentőségteljesen. - Többek között. - teszi hozzá halkan, de ez a mondat nagyon megmelengeti hirtelen a szívemet.

-Ne félj a szüleidtől, itt vagyok veled. - engedem magam elé, amint kinyílik a lift ajtaja és Linettet követve lakásuk ajtajához sétálunk, amit a kezében lévő kulccsal ki is nyit.

Csend és nyugalom. Linett szülei valószínűleg nem tartózkodnak itthon, és emiatt kicsit meg is könnyebbülök, de szerintem ő is. Linett maga után int, én pedig követem egyenesen a szobájába. Minden olyan rendezett. Igazából tök szép lakásuk van, a szobája is elbűvölő. Olyan... Linettes.

-Oké - Linett a szekrényének ajtaját nyitja ki, ahol ruhái vannak. - Szerintem nem fog minden beleférni a bőröndökbe - néz vissza rám idegesen, én pedig elmosolyodom ezen.

-Figyelj - lépek hozzá közelebb és finoman megérintem karját. - Nem kell mindent magaddal hoznod. Csak amire az elkövetkezendő egy-két hónapban szükséged lesz. Utána majd hazajövünk és, ha még mindig szeretnél Lipcsében élni, akkor viszünk ki megint holmikat.

-Rendben - sóhajt mélyet és újra a szekrényhez fordul, amiből kivesz elég sok ruhát. Kinyitom neki az általam áthozott bőröndöket és elvéve tőle a ruhákat, pakolok be. Kicsit úgy érzem magam, mintha meg akarnám őt éppen szöktetni, ami részben igaz is volt.

Négy nagy bőrönd telik meg Linett cuccaival és még két válltáskát pakol teli a többi piperéjével, amire szüksége lehet. Kicsit fáradtan ülünk le mindketten a széles ágyra és nézünk a becsomagolt dolgokra.

-Sosem hittem volna, hogy egyszer meg fogom lépni ezt a döntést - suttogja maga elé és óvatosan vállamra dönti fejét. Kezemet ösztönösen combjára vezetem, amitől érzem, hogy izmai megfeszülnek.

-Megígérem, hogy nem fogod megbánni - tolom el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. Annyira előttem van az általános iskolás Linett még, és hihetetlen, hogy most itt vagyunk és arra készülünk, hogy együtt hagyjuk el Magyarországot és megyünk Lipcsébe.

Úgy érzem, meg kell csókolnom őt, mert annyira hiányzik, hogy érezhessem puha ajkait. Közelebb hajolok hozzá, és mivel nem ellenkezik, így gond nélkül határozottan illesztem össze ajkainkat. Kezeim dereka köré fonódnak és kicsit közelebb húzom magamhoz, ő pedig vállaimba kapaszkodik és viszonozza minden egyes csókomat.

-Tudom, hogy ez most nem igazán időszerű, de... - húzódok el tőle kicsit, homlokomat övének döntve. - Szeretném, ha beszélnénk majd kettőnkről Lipcsében. - félve tudatom vele gondolatomat, ami már nagyon foglalkoztat, de szerencsére nem reagál hevesen.

-Az jó lenne - leheli ajkaimra, majd szimplán mellkasomra hajtva fejét bújik ölelésembe, amit mosolyogva viszonozok. Ebben a pillanatban viszont nyílik a bejárati ajtó és nagyon úgy néz ki, Linett szülei jöttek haza. Rémülten kapja rám tekintetét és igazi félelmet látok szemiben.

-Menjünk! - utasítom határozottan és felhúzom őt az ágyról. Két-két bőröndöt húzva magunk után hagyjuk el a szobáját és hallunk egy női hangot a bejárat felől.

-Linett! Itthon vagy? Kié ez a másik cipő? Remélem nem valami féltökű hülyét hoztál fel! - a bejárathoz érve elég közelről jön a hang és, amint Linett szüleivel szemben találjuk magunkat, az ő arcukra egy pillanatra kiül a döbbenet.

-Ez meg mégis mi a francot jelentsen?! - sziszegi idegesen Linett apukája és amint rám emeli szemeit, érzem, hogy valószínűleg meg tudna fojtani.

-Anya. apa - csuklik el Linett hangja és érzem, hogy nem lesz erre képes. - Megmagyarázom.

-Mégis mit képzelsz, hova mész ezzel a fiúval? - áll meg velünk szemben a mellettem álló lány anyukája. Itt az ideje, hogy én is mondjak végre valamit. Hirtelen minden sérelem eszembe jut, ami Linettet érte a szülei jóvoltából és a jóneveltségemet is félre teszem egy pillanatra.

-Elnézést, hogy közbeszólok, de eddig nagyon nem úgy tűnt volna, mintha olyan rohadtul érdekelte volna magukat, hogy Linett éppen mikor mit csinál vagy hová megy. Mindenesetre tájékoztatnám magukat, hogy a lányuk velem jön Németországba, hogy valóra váltsa az álmát, amit maguk meg akartak tőle fosztani.

-Minek képzeled magad? Azért mert egy futballsztár vagy és mindenki el van tőled ájulva, azt hiszed, hogy csak úgy elviheted a lányunkat?! - egy kicsit megijedek Linett apjától, de nem annyira, hogy megfutamodjak.

-Ez Linett döntése! Nem az enyém! - emelem ki, és az említett picit előre lép.

-Dominiknak igaza van. Magam miatt megyek most el, nem azért, mert bárki kényszerítene erre. Ti sodortatok idáig és talán ez az egyetlen lehetőségem az életben, és nem fogom kihagyni! Vele megyek Németországba. Amíg nem jövök vissza, lesz egy kis időtök átgondolni, hogyan jutottatok idáig és mit kellett volna tennetek, hogy igazi szülők legyetek! - egy egészen kis időre meg is illetődök Linett kemény szavain és tudom, hogy valószínűleg sosem lett volna bátorsága beolvasnia a szüleinek, de most büszke vagyok rá, hogy ennyire bátor.

-Mégis hogy beszélsz te?! Talán elfelejtetted, hogy milyen ember vagy? Azt hiszed Németországba nem viszed magaddal, hogy megölted a gyerekedet?! - lép előre az anyja, és ebben a pillanatban kissé elgurul nálam a gyógyszer. Nem engedhetem, hogy így alázzák Linettet a saját szülei.

-Azt hittem a szülőknek az a feladatuk, hogy támogassák a gyerekeiket, de maguk olyan rondán viselkednek Linettel, hogy az már kétségbeejtő! - vágok közbe, mielőtt bárki bármit szólhatna. - Tudok az abortuszról és szerintem Linett nem ilyen szülőket érdemel! Elhitették vele, hogy ő a rossz, mintha maguk semmilyen hibát nem követtek volna még el az életben. - nevetem ki őket, amin picit ők is meglepődnek. Tekintetem Linettre emelem, akinek szemei könnybe lábadtak. - Nem értem, hogy mindezek ellenére Linettből hogyan lett ilyen csodálatos nő, mint akit most ismerek. Rohadtul szánalmas, hogy ezt maguk nem akarják észrevenni! - nézek vissza rájuk. - Ő az egyetlen gyermekük! Szeretniük kellene. Ehelyett mit csinálnak?! Örökre megbélyegzik egy hiba miatt!

Pár másodpercig senki nem szólal meg és Linett szülei még arra sem reagálnak, amikor kinyitom a bejárati ajtót magunk előtt, hogy végre elhúzhassunk innen. Linett lassan és remegve sétál el a szülei előtt, anyja hirtelen elkapja a karját, ő pedig felnéz rá.

-Ha kilépsz azon az ajtón... többé nem vagy a lányom! - néz rá kíméletlenül, én pedig annyira dühös vagyok, hogy még most is ennyire keményen viselkedik.

-Ne aggódj anya - csuklik el Linett hangja. - Már rég nem tekintettél rám a lányodként - mosolyog rá szomorúan, majd kilép a lakásból én pedig szó nélkül követem a lifthez.

A liftben magamhoz húztam Linettet, aki sírva ölelt vissza és éreztem, hogy a szívem szakad meg emiatt.

-Minden rendben lesz - motyogom és egy puszit nyomok hajkoronájába. Igazából fogalmam sincs mennyire tudtam ezzel megnyugtatni őt, de per pillanat nem igazán tudtam mást kinyögni.

Otthon a szüleimtől picivel könnyebb volt a búcsú és most Szofi sem hisztizett annyira, hogy megint nem fog élőben látni huzamosabb ideig.

Linett a Lipcséig vezető utat szinte végig aludta, az utolsó egy órában beszélgettünk csak. Elmondtam neki, hogy mikor lesz másnap edzésem és, hogy utána elviszem valami jó helyre enni aztán kicsit megmutatom neki a várost. Láttam rajta mennyire izgatott és örülök is, hogy némileg el tudta felejteni a szüleit.

Mivel nem tudtunk elindulni időben, így mire lakásom előtt leparkoltam, szinte már besötétedett, pedig szerettem volna, ha Linett világosban is látja, hol lakom. Lakásom ajtaján félve lépett be csomagjaival, és szemeit mindenfelé járatni kezdte.

-Rendelek vacsit, aztán körbevezetlek, jó? - lépek ki cipőmből, követve a példáját, mire csak bólint.

Linett apró kezét az én nagy tenyerem közé vettem és úgy vezettem végig a lakáson. Ő mosolyogva mért végig minden apró négyzetmillimétert.

-Ez a vendégszoba - nyitom ki végül az alig használt hálószoba ajtaját, és kicsit bánom, hogy külön fogunk aludni. - Segítek behozni a dolgaidat, addig nézz körül nyugodtan. - tessékelem bentebb, de ő pimasz mosolyra húzva ajkait fordul vissza hozzám, amin meglepődök.

-Azt hittem együtt alszunk - néz rám csalódottságot tettetve, de szemei sarkában nevetőráncok húzódtak.

-Ezt most komolyan mondod? - csúszik ki a számon, amiért gondolatban fejbe verem magam. Ez a lány velem akar aludni. Nem külön. - Mármint... azt hittem szeretnél egyedül lenni vagy ilyesmi. - nézek rá félve, amint közelebb lép és lábujjhegyre állva karjait nyakam köré fonja.

-Talán félsz tőlem? - húzza fel szemöldökét játékosan, amin elnevetem magam. Kezeimet vékony dereka köré kulcsolom és ajkaihoz hajolva lehelek rájuk finom csókot. Eszméletlen, milyen érzéseket tud kiváltani belőlem ez a lány. Még mindig alig akarom elhinni, hogy itt van velem.

Vacsoránkat elfogyasztva segítek Linettnek kipakolni és csinálok neki helyet a szekrényemben, hogy az ő ruhái is elférjenek. Ekkor jövök rá, hogy tényleg rohadt sok cuccom van...

-Neked komolyan hajvasalód van? - lép be a hálóba Linett, miután visszajött a fürdőből, ahová szintén berendezte a saját dolgait. Én már az ágyamon fekszek és Bendivel chatelek, aki kicsit ki van azon akadva, hogy nem mondtam el neki a velem szemben álló lánnyal való kapcsolatom komolyságát. Igazából még én sem tudtam, mi van most köztünk, csak azt érezte, hogy megőrülök érte, és már ő is sokkal nyitottabb felém.

-Ehm... ezt el akartam előled titkolni, de fogyatékos vagyok és nem tettem el - húzom össze fájdalmas mosollyal szemöldökömet, amin elneveti magát és közelebb sétál hozzám. Már ő is lezuhanyozva ül az ágyam szélére és emeli rám tekintetét, én pedig próbálok nem arra figyelni, hogy a vékony hálóruhája alatt nem visel melltartót. - Szeretnél aludni? - kérdezem tőle finoman, hiszen biztos kifáradt a mai nap után és nem is hibáztatom ezért.

-Igazából... - húzza mosolyra ajkait és fentebb mászik az ágyon, egyenesen hozzám, amitől hatalmasat nyelek. Telefonomat erőtlenül teszem le az éjjeliszekrényre és nézek végig Linett szemébe, aki könnyed mozdulattal veti át felettem lábát és egyenesen ölembe ül, amitől szívverésem felgyorsul. Totál nem készültem erre. - Ha már így együtt alszunk, gondoltam kipróbálhatnánk valami másik pózt is. Kíváncsi vagyok úgy milyen veled - kezeit vállamon pihenteti, én pedig nagyot nyelek ettől az egésztől, amint szavai eljutnak agyamig és értelmezem őket.

-És most hogy szeretnéd? - simogatom kezemmel oldalát, amitől érzem, hogy megremeg. Ez pedig hatalmas magabiztossággal tölt el.

-A póz tetszik, csak nem kellene ennyi ruha - neveti el magát, és most ő kezdeményez csókot. Azt hiszem menten megbolondulok érte.

-Vettem a célzást - húzódok el tőle és egy kacsintás kíséretében veszem le magamról pólómat, amit Linett megbabonázva néz, nekem pedig nagyon tetszik, hogy ennyire tetszek neki.

Apró kezeit lassan simítja végig csupasz mellkasomon, majd előrehajolva nyakamat csókolja végig, és mivel elég hirtelen ért ez, egy megilletődött nyögést hallatok vele. Szerintem tetszik neki, hogy ilyeneket vált ki belőle, szóval most rajtam a sor.

Kezemet hálóruhájának felső része alá csúsztatom és puha bőrét feltérképezve állapodok meg melleinél. Annyira szép és szeretném látni, így lesegítem róla a felsőt és most már két szememmel is gyönyörködhetek benne. Ő szégyenlős mosollyal az arcán próbálná takarni magát, de csuklója köré fonva ujjaimat akadályozom meg ebben.

-Annyira szép vagy - suttogom szemeibe pillantva. Halvány pír jelenik meg arcán.

Ajkaimmal és kezemmel időt szentelek melleinek és érzem, hogy mennyire tetszik ez neki. Szeretném, ha megint jó lenne neki és most utána nem akad ki ezen az egészen. Elvégre ő kezdeményezett. Halk sóhajokkal hálálja meg tettemet, én pedig felbátorodva nyúlok feneke alá és fordítok helyzetünkön. Kérdő mosollyal néz rám, amint háta találkozik a puha matraccal, én pedig pizsama alsójától is megszabadítom. Hirtelen úgy érzem, szeretnék neki valami újat is mutatni, azért apró mosollyal ajkaimon tolom szét lábait és telepszek közéjük.

Belső combját csókolom végig, közben ujjaimmal alhasát simogatom. Ő pedig hajamat széttúrva húz közelebb öléhez, ezzel nyilvánvalóvá téve számomra, hogy jó lenne, ha nem kerülgetném a dolgokat. Elmosolyodom ezen, majd egy puszit nyomok fehérneművel fedett nőiességére. Érzem, hogy a fekete anyag kissé nedves és nagyon boldoggá tesz, hogy ezt én váltottam ki belőle.

Egy gyakorlott mozdulattal szabadítottam meg az anyagtól és néztem végig rajta, hogy mennyire is izgató ez az egész. Előre hajolva finom puszit lehelek érzékeny pontjára, majd további nedves csókokat osztok ki neki. Óvatosan nyalom végig nyelvemmel, kezemmel csiklóját simogatom. Amint nyelvem eléri legforróbb pontját, Linett egy elhaló sóhajjal jutalmaz, nekem pedig több sem kell. Határozottan, ugyanakkor gyengéden kezdem ostromolni mindaddig, amíg meg nem érzem izmait megfeszülni és egy elhaló sikollyal adja tudtomra Linett, hogy elment. Ez baromi szexi. Fentebb ülve támaszkodik meg karjain, miközben levegőért kapkod, szemei pedig kitágulva figyelnek engem. Csak elmosolyodom ezen, majd lenyalom róla nedvét és felemelkedve hozzá csókolom meg finoman. Karjaival szorosan belém kapaszkodik és átölel. Igazából ez az egész nem sok időt vett igénybe, számomra viszont elég sok bajt okozott, mert az alsónadrágomból valami eléggé kikívánkozik.

-Ez eszméletlen jó volt! - néz rám pihegve, amint picit elhúzódok tőle. Ezzel egyidőben mellkasomra téve kezét nyom le az ágyra.

-Mit csinálsz? - kérdezem elhalóan és fel is emelkedek, ahogy Linett kezeit hasizmaimon lefelé vándorolnak és alsónadrágomba kapaszkodva húzza le rólam, én pedig meglepődöttségemben engedelmesen segítkezek ebben neki.

-Majd meglátod - villantja rám eszméletlen szép mosolyát, majd szemeivel végigméri legnemesebb tetrészemet, ami megmozdulva fejezi ki iránta tetszését. Megbolondít ez a nő, úgy szeretnék már benne lenni.

Linett egyenesen férfiasságomhoz hajol, amire apró puszikat nyom, én pedig hirtelen levegőt is elfelejtek venni. Annyira meglep bátorságával, hogy csak sóhajtozni tudok, amint szájába vesz és ingerelni kezd kezeinek segítségével. Még mindig ülök, de kezdem úgy érezni, hogy nagyon gyenge vagyok őelőtte. Ujjaim hajába kúsznak és kicsit hátra fogom neki, hogy ne zavarja.

Nem engedem sokáig tevékenykedni, mert úgy gondolom ennek most nem rólam kell szólnia. Így is eléggé tettre kész voltam, ezért amíg Linett rendezi légzését, én az éjjeliszekrényem fiókjából kiveszek egy óvszert, amit felbontva azonnal magamra húzok és örülök, amiért időben gondoltam a védekezésre. Nem szerettem volna, ha Linett emiatt nem tud nyugodt lenni.

Várakozóan pillantok Linettre, aki közelebb mászva térdel csípőm mellé és helyezkedik el olyan pozícióba, amit talán a legelején is szeretett volna.

Lábai közé nyúlva győződök meg róla, hogy még mindig elég nedves, majd férfiasságomat kezem segítségével vezetem belé.

Totál kikészülöm, amint teljesen magába fogad és leereszkedik ölembe. Annyira meghitt ez a pillanat, hogy nem is értem miért nem így csináltam vele legelőször is. Persze tudom az okát, de akkor is. Ez most rohadt jó érzés.

Linettet ölelve húzom magamhoz és kezdek vele csókolózni, ami nincs ellenére. Sőt, óvatosan elkezd mozogni, én pedig azt érzem, ez most nem egy hosszú szeretkezés lesz, mint legutóbb.

Hol a rajtam mozgolódó lány ajkait, hol nyakát, hol melleit csókolom és nem bírok betelni vele. Mozgása egy idő után lassulni kezd, és ez arra enged következtetni, talán ő is közel van ahhoz, hogy elmenjen.

Nyakamba kapaszkodva kapkodja ő is a levegőt és csók helyett most csupán össze-összeérintjük ajkainkat, miközben mindketten azért küzdünk, hogy elég oxigénhez jussunk. Ez többé kevésbé jön össze, de nem bánom.

-Istenem - sóhajtja, és ebben a pillanatban érzem, amint teste ismét megremeg és legnagyobb meglepetésemre ő ment el előbb.

Ennek ellenére még újra mozogni kezd rajtam és érzem, már én is közel vagyok. Linett csípőjét közre fogva szorítom le és ezzel egyidőben én is átélem az orgazmus csodálatos érzését, ami miatt egy mélyről jövő nyögést engedek el.

Hirtelen csak előre hajolva ölelem magamhoz a lányt, akit úgy szeretek és lehelem nyakát, amíg nem rendezem légzésemet.

-Ez csodálatos volt - lehelem felnézve Linettre, aki kedvesen mosolyog rám. Egy hosszú csókkal ajándékozom meg ezután és nem akarom elengedni őt soha. - Ugye neked is jó volt?

-Persze, hogy jó volt. - simítja ki homlokomból hajtincsemet, miután én is így teszek övével. - Van egy olyan sejtésem most már, hogy veled minden póz tökéletes - villantja meg fogsorát, én pedig hitetlenül elnevetem magam, mennyire vagány.

Miután Linett leszállt rólam és visszafeküdt az ágyra, lehámoztam magamról az óvszert és egy zsebkendőbe csomagolva sétáltam el a szobában levő kukához kidobni. Linett visszavette bugyiját és felsőjét is, így én is magamra kaptam az alsónadrágot, majd befeküdve mellé rántottam magunkra a takarót. Szorosan magamhoz húztam, ő pedig nem ellenkezett. Fejét mellkasomra hajtva nézett rám egy halvány mosoly kíséretében.

-Tudod... - szólal meg halkan, mire kíváncsian várom, mit fog mondani. - Megint megszegtem azt a szabályomat, hogy baráttal és kapcsolaton kívül soha. - tudatja velem még mindig mosolyogva. Ujjaimmal vállát cirógatom és hirtelen úgy érzem erre megfelelően tudnék reagálni most.

-Igazából tehetnénk róla, hogy többször ne kelljen ezt megszegned - pillantok le rá és remélem nem fog haragudni érte, hogy trükkösen hozom fel kettőnk dolgát.

-És pedig? - húzza fel szemöldökét incselkedve és szerintem jól tudja, mire gondolok.

-Ha a barátnőm lennél, akkor nem lennének olyan szabályok, amik megakadályoznának abban, hogy együtt legyél velem. - tálalom nagyon logikusan, mire szélesen elmosolyodik. Ez biztató.

-Jajj Dominik, mi van ha nem jön össze ez a fodrászos dolog és csak egy kolonc leszek a nyakadon? Én nem akarok élősködő lenni, mint a többi focista barátnő - mondja kétségbeesetten és egy pillanatra tényleg igazat adok második mondatának azon részének, hogy a legtöbb barátnő ezt csinálta velem...

-Linett - fogom meg kezét és ujjainkat összekulcsolom. - Miért ne sikerülne? Tök ügyes vagy! Ráadásul szerintem te nagyon nem olyan lány vagy, aki élősködne rajtam és ezt is szeretem benned. Imádok veled lenni és szeretném, ha adnál kettőnknek egy esélyt. Nagyon szeretném, ha a barátnőm lennél. - mondom ki kerek perec, amivel kicsit megdöbbentem Linettet, de szerencsére nem akad ki, hanem elmosolyodik.

-Nagyon szívesen lennék a barátnőd. - ez az egy mondat annyira megdobogtatta a szívemet, hogy majdnem ettől lett egy újabb orgazmusom.

Boldogan húzom magamhoz és csókolom őt meg. Mióta felépültem, most először érzem magam tényleg boldognak. Egész idő alatt Linett hiányzott az életemből. Nélküle nem sikerült volna kikecmeregnem az önsajnálatból és most végre én is segíthettem neki.

Szeretem őt.

~ • ~

Hónapokkal később vidáman sétálok Lipcse egyik legjobb és legfelkapottabb fodrásszalonja felé, ahol a barátnőm is dolgozik. Tudom, hogy nem szereti, ha bemegyek a munkaidejében, de most tényleg szükségem van egy hajvágásra.

Ebben pedig Linett is egyetértett, csak épp nem volt hajlandó otthon is dolgozni.

Ő és a szülei végre újra beszélő viszonyban vannak. Végre belátták, hogy csodálatos lányuk van, nekem pedig annál is csodálatosabb barátnőm.

A fodrászüzlet ajtaján besétálva lepacsizok kedvenc fodrászommal, aki Linettet is betanította és mostanra az egyik kedvenc alkalmazottja és munkatársa.

-Mi a helyzet D? - kérdezi mosolyogva, amíg leveszem kabátomat, mert kint sokkal hidegebb volt, mint idebent.

-Jöttem már egy kis nyírakozásra, mert a barátnőm mondta, hogy csövesbánat vagyok - vonok vállat nevetve, amit viszonoz.

-Na és mit követtél el, hogy nem nyírt meg otthon? - kérdezi kíváncsi mosollyal a tőlem két évvel idősebb haverom.

-Túl nagy volt a pofám és kihagytam a kihagyhatatlant a Bayern ellen - húzom számat kínos mosolyra, amin elneveti magát.

-Dobd le magad, mindjárt megoldjuk - húzza ki nekem az egyik tükörrel szemben lévő széket. - Linett kedvesem, gyere vár egy vendég - kiált hátra, én pedig azonnal elvigyorodok, mert Linett egyáltalán nem számít rám.

-Itt vagyok - torpan meg rögtön, amint megpillant. Fejét megcsóválja, de mosolyogva sétál oda hozzánk. Imádom a mosolyát. -Ohh - áll meg mögöttem, miközben magunkra maradunk. - Csak kiharcolod, hogy én nyírjalak meg - terít körém egy szürke köpenyt.

-Tudod, hogy a te kezeidnek nincsen párja - vigyorgok rá a tükörben, amiért kapok egy rosszalló pillantást.

-Nehogy kopaszra nyírjalak! - fenyeget meg mosolyogva, de tudom, hogy nem tenné meg.

Amíg megmossa a hajamat csak némán figyelem, ahogy dolgozik és élvezem, hogy most velem foglalkozik.

-Jó lesz, ha majd otthon fizetek? - kérdezem hirtelen, mert nem bírom magamban tartani ezt. Linett provokatívan húzza fel egyik szemöldökét és ollóval a kezében néz rám a tükörbe.

-Oké, de akkor hazafelé menj el gyantázó szalonba is - kacsint rám, én pedig szélesen mosolygok rá, mert nem tudom megszokni, hogy ennyire kikupálódott mellettem és ragadt rá bőven a pimaszságomból.

Imádom a kapcsolatunkat úgy, ahogy van. Nem vagyunk folyton a másik nyakán, de ugyanakkor jól esik este összebújni és ez így van jól.

Végre minden tökéletes.

Sziasztok! 

Nos, ez lett volna ennek a könyvnek az utolsó, befejező része. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla. Amikor elkezdtem publikálni a részeket, nem gondoltam volna, hogy ennyien olvasni fogjátok és ennyire tetszeni fog. Köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan hozok egy hatalmas bejelentést ;) Mindenkinek szép vasárnap estét kívánok! 

Millió puszi & ölelés! ❤