"A barátok azok, akikkel hosszú idő után sem kínos a csend"

...

Házasságuk után Harrynek Perselus egy idő után megtiltotta, hogy találkozhasson barátaival. Azóta egyszer sem látta Ront, vagy Hermionét és azóta már nem is igyekeznek találkozni vele. Korábban hívták, leveleket küldtek neki, de végül egyedül maradt.

<Harry szemszöge>

Miután felkeltem a fürdőszoba használata után a konyhába vettem az irányt. Perselusom már ott volt és éppen rántottát készített bacon szalonnával. Legalább főzni megtanult már régebben is, amit nagyon szeretek benne. Ért hozzá és mindig tudja, hogy mivel tehet boldoggá.

-Jó reggelt Harry! -köszöntött, mikor észrevett.

-Neked is szívem! Nagyon finom illata van. -mondtam neki, mire egy mosollyal válaszolt.

-Mindjárt kész, addig nyugodtan pihenj! 

-Addig megterítek, kérsz narancs levet? -kérdeztem.

-Igen, köszönöm. -válaszolt a kérdésemre, mire kivettem az italt a hűtőből és mindkettőnk poharába töltöttem. Varázslat segítségével helyükre lebegtettem a tányérokat, és az evőeszközöket. -Úgy gondoltam, hogy ma áthívhatnánk a barátaidat, meg Minervát, és egy pár Weasleyt. -mondta.

-Ez nagyon jó ötlet! -ugráltam örömömben. -Hogy jutott eszedbe? -kérdeztem tőle izgatottan.

-Régóta nem találkoztunk már egyikükkel sem, nem szabadott volna távol tartanom őket tőled. -mondta lehangoltan.

-Semmi baj, remélem mind ráérnek. -mondtam. -Egyáltalán elérne hozzájuk az üzenet ilyen rövid idő alatt?

-Már bátorkodtam előre írni nekik. Meghívtam Grangert, Mr. és Mrs. Weasleyt, Ronaldot, Ginny Weasleyt, Minervát és ennyi. -mondta.

-És mire gondoltál, mit csinálunk majd? -kérdeztem tőle.

- Egyre hívtam őket. Beszélgetünk, süthetnénk valami sósat is, meg süteményt. Aztán 3 óra körül ebédelhetnénk, hogy éhesek legyenek azok is, akik otthon ettek. Granger és Weasley meg kapnak pár játékot, és takarót. -mondta ötleteit.

-Ez annyira jó lesz! Jól kitaláltad, nagyon figyelmes vagy! El is feledkeztem róla, hogy Hermione terhes, mióta nem beszéltem velük. -mondtam, majd átöltem hátulról férjem derekát, aki karom átölelésével hálálta meg a gesztust.

-Kész a reggeli! -tájékozatott, majd mindketten leültünk és boldogan cseverészve megreggeliztünk.

~Pár óra múlva~

Ebben a pillanatban érkeztek meg az első vendégek, akiket Perselus üdvözölt. Végül férjemmel közösen pogácsát sütöttünk és egy nagy tál cukros kekszet. Ebédre halat készítettem sültkrumplival, de végül rendeltünk még mellé egy különböző húsokkal és köretekkel megrakott tálat is, hogy legyen választék.

-Szia Harry, olyan rég láttalak már! -ölelt át Hermione, akinek már jelentősen megnőtt a hasa.

-Én is, annyira örülök nektek! Nagyon szép vagy! -öleltem meg én is.

-Köszönöm! Már rugdos a kicsi. -mondta büszkén.

-Ezt örömmel hallom! Lány vagy fiú, ha szabad kérdeznem?

-Lány és már nevet is találtunk neki, Rose.

-Nagyon szép név, biztosan nagyon jó szülei lesztek. -mondtam neki őszintén. -Ron, hogy van a leendő apuka? -kérdezte gúnyosan.

-Jól, már hiányoztál haver. -mondta, majd ő is átölelt. -Hogy vagytok a denevérrel? -viccelődött.

-Az utóbbi pár napban jól. -mondta az igazat.

-És azelőtt? -kérdezte.

-Majd elmondom. -válaszoltam mosolyogva. Ezután betoppant Ginny és a többi vendég is, és mindenkit egyenként köszöntöttem.

-Na és milyen a házas élet Perselus? -kérdezte McGalagony a férjemet.

-Mit gondolsz? Már házibulikat szervezek, főzök, takarítok. Teljesen elháziasodtam. -mondta megvetően. -De amúgy jó. -tette hozzá őszintén.

-Ezt örömmel hallom. -mondta somolyogva. -Már rég találkoztunk, ki gondolta volna, hogy egy nap hiányozni fogsz?

-Senki, hogy bírja a gyakornok? -kérdezte a Roxfort igazgatónőjét.

-Kicsit nehezen fegyelmez, de érti a dolgát. Harry, milyen itthon pihenni a sok veszély után. -fordult felém.

-Jó, legalább sok időt tölthetek Perselusszal és nem kell közben aggódnom. -mondtam, miközben odamentem szerelmemhez és átkaroltam a derekát.

~~~

-Harry, beszélhetnénk valahol? -jött ide hozzám Hermione Ronnal, mire bólintottam. Míg a többiek élénken beszélgettek kimentünk a konyhába. Látszólag egyedül Perselus vette észre a távozásunkat.

-Miről szeretnétek beszélni? -kérdeztem tőlük.

-Mit akartál elmondani Pitonról? Mi volt az elmúlt pár nap előtt? -érdeklődött Ron.

-Nem akarom, hogy elítéljétek, ígérjétek meg, hogy egy szót sem szóltok róla másnak! -szólítottam fel rá őket.

-Ígérem. -mondta Hermione.

-Én is.

-Akkor jó, szóval miután megházasodtunk Perselusnak nehezen kezdett menni a bájitalok eladása egy új vetélytárs miatt, ami sok stresszel töltötte el akkoriban. Aztán egyszer összevesztem vele és megütött. -mondtam, mire mindketten csodálkozva néztem rá. -Pár nappal ezelőttig rendszeresen bántott, elzárt tőletek és sokszor meg is erőszakolt. -mondtam.

-Az a rohadék... -kezdte Ron, de Hermione oldalba vágta.

-Hadd fejezze be! -szólt rá férjére.

-Szóval, pár napja megbántottam, majd visszatért és azt mondta soha többé nem fog bántani, és azóta nem is tette. El is vitt randizni, bocsánatot is kért, reggelit készített, ilyesmi. Emiatt most nagyon boldog vagyok. -mondtam neki. -Nem akarom, hogy intézkedjetek, már nem bánt engem és hiszek benne, hogy kitart emellett. Meghívni titeket is az ő ötlete volt, mert nem akart elzárni tőletek, mint, ahogy az elején tette.

-Biztosan jól érzed magad? -kérdezte Ron higgadtabban.

-Igen.

-Akkor minden rendben köztetek? -kérdezte felesége.

-Igen, minden rendben. Segítetek megteríteni? Már ebéd idő van. -mondtam nekik, mire evőeszközöket és tányérokat vittek az asztalhoz. -Köszönöm.

-Ebéd! -mondtam hangosan, hogy mindenki hallja, mire az emberek szállingózni kezdtek az asztalhoz. Én Perselushoz közel ültem le, mellettem pedig Hermione és Ron ült. Miközben mindenki szedett magának férjem közel hajolt hozzám és suttogva kérdezett:

-Miről beszélgettetek a konyhában?

-Hogy pár nappal ezelőttig mit tettél velem. -suttogtam ugyanolyan halkan. -Nincsen semmi baj, megnyugodhatsz. -mondtam neki, mire egy félmosoly jelent meg az arcán.

A nap további részét harmóniában töltöttük és végül Ron is jól kijött a szerelmemmel. Mindenki csevegett és ette az ebédet és egészen estig itt voltak, majd boldogan feküdtem le Perselus mellé az ágyba, miközben ő hátulról átölelt. Jó volt újra látni a barátaimat.