"Időt tölteni veled olyan, mint a világ legszebb ajándéka"

~Két héttel később~

<Perselus szemszöge>

Ma is nyugodtan keltem, ahogy két hete minden nap. Boldogság töltött el erre a gondolatra. Két hét az én szerelmem bántása nélkül. Meglepő módon, amióta megmondtam neki, hogy soha többé nem emelek rá kezet, azóta nem érzem azt a frusztrációt, ami a bántalmazásokat okozta. Mintha minden fájdalom megszűnt volna, mintha minden a legeslegnagyobb rendben lenne. Én mégis örülök ennek az érzésnek, mert ez ébreszt bennem erőt és kitartást, mert úgy érzem mindig minden csak jobb lesz az utóbbi pár napban.

Harryvel újabb és újabb közös tevékenységeket is találtunk egymásnak. Gyűjtögettünk kavicsokat, amiket utána kifestettünk. Sütit sütöttünk, amit egészen megkedveltem. Egyszer nyílt egy lehetőség, hogy a környéken ingyen lehetett egy agyag műalkotást készíteni és utána kifesteni, és kiégetni. 

Nemrég a barátaink pedig meghívtak minket az Odúba vacsorára, ahol úgyszintén nagyon jól szórakoztunk. Jól jön nekem ez a házas élet, nagyon jól. Legalább a tinédzser koromban tapasztalt szeretetéhséget sem érzem már, mivel van valakim, aki mindennap törődik velem a múltam ellenére is. 

Harry olyan, aki nem ítél el ex-halálfalóságomért, sőt az azóta halványabb sötét jegyet sokszor rajzolja körbe ujjaival. Ő is tudja, hogy ott vékonyabb a karomon a bőr az átok hatása miatt, ezért sokszor ott ér hozzám, ha le akar nyugtatni, vagy csak a szeretetét szeretné kifejezni irányomba.

Most is ezt tette: az ágyon ültem, ő pedig az ölemben volt eldőlve és a karom simogatta. Érdeklődve nézte a kidolgozott jegyet minden egyes alkalommal. Szeme boldog szikrákat szórt, mint egy kisgyerek, aki új játékot kapott. Pedig annyiszor látta már, valószínűleg fejből is le tudná rajzolni.

-Min töprengsz? -szakított ki a hangja a gondolataimból, smaragdjait most felém irányította és csillogva adták jelét kíváncsiságának.

-Csak arról, hogy mennyire jó, hogy vagy nekem és, hogy nem ítélsz el a jegyért. -mondtam őszintén. Az utóbbi időben ezt tettem, csak az igazat mondtam neki és azt is fogom. Elegem van azokból az időkből, amikor még a hidegség és elutasítás maszkját hordtam. Most már szabad vagyok, ahogy az érzelmeim is, nem köt senki semmilyen ígérethez és senki sem kényszerít kémkedésre. -Nem festünk valamit? -kérdeztem hirtelen.

A mostani hobbijainkból is a főszerepet ez kapta. Hagytuk, hogy képzeletünk szárnyra kapjon, vagy éppen egymással versengtünk. Mások voltunk, mégis egymáséi, amikor Harry bemutatta egyik vázáról készült képét, akkor ő teljesen máshogyan festette meg, ahogy én tettem. Én általában realisztikus próbáltam maradni, de szerelmem sokszor bíztatott, hogy használjam a képzelőerőm és mostanában így is teszek.

-Nagyon szívesen. -mondta egy mosollyal az arcán.

-Van egy ötletem, amit ki szeretnék próbálni, de csakis veled. -mondtam neki, mire a boldogság levakarhatatlanná vált az arcán.

-És mi az? Miért csak velem?

-Modellt állnál nekem? Pucéron? -kérdeztem tőle. -Azért szívem, mert csak te okozol számomra akkora gyönyört, hogy megörökítselek, legalábbis, hogy megpróbáljam.

-Szívesen teszem kedvesem. -válaszolt mosolyogva, majd vászont ragadtam és ecsetet, majd felállítottam a festővásznat az ágy elé. Harry ott feküdt le a puha takaróra, nem csinált semmi különöset, csak törökülésbe helyezkedett, majd elővette pálcáját és meglepetésemre virágot varázsolt a hajába. Egy egész koszorúnyit. Olyan kellemes illatot árasztottak magukból és gyönyörűvé tették férjem így is szép buksiját.

-Nagyon jól áll neked! -mondtam őszintén.

-Köszönöm. -válaszolt kuncogva. -Na lefestesz végre, vagy sem? -kérdezte türelmetlenül. Erre rögtön ceruzát ragadtam, amivel felvázoltam az alapul vett vonalakat. Ezután hosszú órák után, de kész lett e festmény, de ez csak az általam választott kisebb vászonnak és a háttérnek volt köszönhető. Míg Harryt részletesen festettem meg, addig az ágy egyszerű volt jelezve mi a festmény lényege.

Nem is lett rossz, sőt, férjemnek is tetszett, olyannyira, hogy kitette a falra.

-Már nagyon éhes vagyok. -mondtam, mire ő hevesen bólogatott. -Nincs kedvem főzni, rendelhetnénk. -javasoltam, mire egy beleegyező pillantást kaptam, szóval végül pizzát ettünk.

Utána a kertben dolgoztunk, mivel korábban egyikünk sem volt hajlandó helyrehozni azt. Az ültetvényesbe babot, paradicsomot, borsót és uborkát ültettünk, majd egy kis fűszereskertet is készítettünk. A kert elejébe kerültek a futó rózsák, amelyeket egy rácsos boltívre terveztünk átfuttatni. Visszavágtuk a burjánzó füvet és megmetszettük a bokrokat. Egy kis tavat is kiástunk, majd megfelelő körülményeket teremtettünk a békák számára. Miután megvoltunk mindennel fáradtan tértünk vissza a házba, hogy megebédeljünk.

Estefelé kiadós vacsora után összebújva feküdtünk le aludni, ahol sehogy sem tudtam elaludni, de végül Harry nyugodt szuszogásának segítségével szenderültem pihentető álomba. Abban a tudatban leltem nyugalmat, hogy holnap újra rengeteg izgalmas dolgot fogok csinálni az én kedvenc személyemmel.