"A kezében egy szál rózsát tartott és ahogy a szemembe nézett rögtön tudtam mi az a szerelem"

<Perselus szemszöge>

Mikor reggel felkeltem az én kedves férjem még mindig aludt. Boldogan néztem a kisimult arcára, annyira gyönyörű. Eszembe jutott a tegnap este gyönyöre és a tény, hogy még álmomban is vele voltam. Örömet akarok neki okozni és az éjszaka folyamán támadt is egy ötletem. 

Randevúra hívom Londonba. Délben, megebédelünk, sétálunk, el akarom vinni egy botanikus kertbe is, mert nagyon szereti a növényeket. Erre a célra a Kew Garden-t választottam, az étterem pedig a közelében van. A helyszín körüli parkokat is meglátogatnám vele, majd visszajönnénk és én csinálnám a vacsorát. A kedvenc ételét csirkés alfredo-t készítenék neki, amit nagyon szeret, mióta egyszer egy olasz étterembe vittem.

Nehezen rávettem magam, hogy kihámozzam magam Harry karjaiból és felkeljek az ágyból. Rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt egy pizsamaalsóval és egy fekete trikóval a kezemben. A ruhákat összehajtogatva letettem, majd beálltam a zuhanyom alá, amely a gyors tisztálkodást szolgálta, míg a kád inkább a hosszabb pihenés élvezetét nyújtotta. 

A csapot a lehető leghidegebbre állítottam, hogy enyhítsek a bűntudatomon, mert Harryt bántottam. Már pár perce bent álltam, testem csaknem érzéketlen volt, amikor megjelent az én drága férjem is és levetve a ruháit beállt a zuhany alá. 

Szegény mit sem sejtett a víz hőmérsékletéről és sokkolva remegett meg egész teste, mire melegebbre vettem a víz hőmérsékletét. Csukott szemmel adta át magát az érzésnek, majd kinyitotta smaragdját és mélyen a szemembe nézett. Közelebb lépett hozzám annyira közel, hogy ajkunk majdnem összeért, de a kevés távolságot végül én tettem meg. 

Csókunk először lágyabb később pedig szenvedélyesebbé vált, majd összefogtam kezeit a csuklójánál, csókunkat megszakítva a feje felé emeltem karjait, majd próbáltam újra ajkainkat összetapasztani, de arcán félelmet láttam. Vajon mi van vele?

-Jól vagy kedvesem? -kérdeztem tőle, majd arcvonásai rendeződtek és nyugodt mosollyal adta tudtomra, hogy minden rendben van.

-Igen, csak egy rossz emlék, megijedtem egy pillanatra. -mondta őszintén. Tudom, hogy rólam beszélt és a mondat miatt hirtelen szúrást éreztem a szívem tájában. Rettentő bűntudatom volt miatta, de megpróbálom jóvá tenni. Nagyon gyengédnek kell lennem vele, különben megijesztem.

-Annyira sajnálom, tényleg. -mondtam neki lehajtott fejjel, de kezével az államnál fogva újra kényszerített, hogy nézzek a szemébe. -Harry....eljönnél velem randizni? -kérdeztem meg hirtelen.

-Tényleg elhívsz? Annyira örülök! -mondta, majd a nyakamba ugrott és megcsókolt. Szenvedélyesem viszonoztam, miközben fenekénél fogva megtartottam ő pedig lábait testem köré fonta. Karjaival átölelt és egész testével hozzám simult. Ki tudja megmondani, hogy hány percig voltunk így, kiélvezve szerelmünk minden egyes pillanatát. -Mikor megyünk? -kérdezte megszakítva a csendet.

-Én úgy gondoltam, hogy elvinnélek Londonba ebédelni, aztán megnéznénk egy botanikus kertet, ami ott van a környéken. Utána sétálhatnánk a környéken a parkokban, esetleg, ha engedik megsimogathatsz pár kutyát. -mondta lágyan. -Ezek után pedig haza jövünk, filmet nézünk, összegyűrjük a frissen vetett ágyon a takarókat, majd meglepetés vacsorát készítek neked.

-Köszönöm, hogy csupa olyan programot választottál, amit nagyon élvezni fogok. -mondta a férjem őszinte hálával. Mivel elfáradt a karom leeresztettem szerelmem testét és állva öleltük egymást tovább.

~Dél~

...

A szerelmes pár már az étteremben ültek egymással szemben, köztük gyertya égett, amely megalapozta a romantikus hangulatot. Az asztalon egy vázában egy szál vörös rózsa díszelgett. Már mindketten megkapták az ételüket, de még csak beszélgettek. Perselus keze az asztal felett összekulcsolódott férjével és jókedvűen néztek egymás szemébe.

<Harry szemszöge>

Hihetetlen, hogy elhívott randizni! Ez annyira romantikus, az étterem pedig gyönyörű, ahogy az én kedves Perselusom is. A kezét összekulcsolta az enyémmel, így testének a közelsége nélkül is jól éreztem magam. Szeméből szeretet sugárzott, ónix feketéjével teljesen elvarázsolt, mintha egy végtelen örvénybe néznék.

-Annyira szép szemeid vannak. -mondtam ki végül, mire kedves mosolyt kaptam tőle.

-Neked is, minden porcikád elképesztően szép kicsim. -hízelgett, miközben éreztem, ahogy teljesen elpirulok. Az asztalon áthajolva rövid csókot váltottunk, majd megsimogatta a kezem, ami visszafogta az érzést, hogy az ölébe akarok mászni és csak ölelni őt, ahogy csak tudom. Persze ez Perselust biztosan nem érdekelné, de ebédelni jöttünk ide nem összebújni. Természetesen túl nagy feltűnést sincs kedvem kelteni.

-Jó étvágyat! -mondta, majd elkezdett enni.

-Jó étvágyat! -viszonoztam a gesztust, majd én is belekezdtem az ételem elfogyasztásába. Perselus először marha húsos levest rendelt, másodiknak pedig cordon bleu-t rizzsel, kevés sültkrumplival és kért még magának egy pohár vizet. Én pedig gyümölcs levest kértem tejszínhabbal a tetején, és másodikként egy nagy sült halat krumplival és majonézzel. Én italnak limonádét kértem, amit egy nagy kancsóval és gyümölcs darabokkal kaptunk és nagyon finom volt.

Miután elfogyasztottunk mindent kimentünk sétálni a környékre, majd egy kis felfedezés után megtaláltuk a botanikus kerthez vezető utat, amely alig volt 500 méterre az étteremtől. A külső szépen ápolt növényeket megnéztük és sétáltunk egy jót a friss levegőn. A bejáratnál kifizettük a jegyeket, majd bementünk a botanikus kertbe.

A rengeteg növény gyönyörű volt, élveztem a magasabb páratartalmat, a jó földes, vizes és növényillatot és boldogan jártunk végig mindent egymás kezét fogva. 

A kertek után egy parkba mentünk sétálni, ahol nyár révén ment a szökőkút és leültünk a környékére és élveztük a kellemes hűsítő vízpárát. Kis séta után pedig úgy döntöttünk menjünk haza, mert már mindketten elég szomjasok és fáradtak voltunk.

Otthon szenvedélyesen szeretkeztünk, majd elaludtunk és pár óra alvás után kimentem a konyhába, ahol kellemes illat volt, egy asztal két főre megterítve és romantikus zene szólt halkan a háttérben. Perselus pont ekkor lépett elő a fürdőszobából fehér ingben és fekete öltönyben. Többi ruhája úgyszintén fekete volt, nagyon szépen mutattak rajta.

-Kész a vacsora! Foglalj helyet szerelmem. -mondta lágyan, amelytől felállt minden szőr a hátamon.

-De szívem én még pizsamában vagyok. -mondtam kétségbeesetten.

-Nem kell átöltöznöd, tökéletes vagy így is, hiszen itthon vagyunk. -mondta fátyolos hangon.

-Akkor jó. -mondtam, majd lenéztem az ételre a tányéron. -Ez csirkés alfredo? Jaj annyira köszönöm, ez a kedvencem. -ujjongtam.

-Tudom, azért csináltam. -mondta.

A romantikus vacsora után egymás ölelésében aludtunk el, a puha, meleg ágyunkban.