Nagyon sajnálom, tényleg, tudom, utáltok és ezentúl nem fogok ígérgetni csak megpróbálok minél előbb új részt hozni... ☹️☹️ Cserébe kaptok egy iszonyú édi pirulós Karmát.

-Anya! Anya! Engem miért nem viszel magaddal? - kérdeztem könnyekkel a szememben, miközben édesanyám ruhájának ujját húzogattam.
-Téged nem fog bántani! - sírt, miközben egy hátizsákba dobálta a fürdőszobaszekrényben lévő cuccait. - De megígérem, hogy ha nagyobb leszel, visszajövök érted.
-De hova mész? És mikor jössz vissza? Apu miért nem tud róla? - tudakoltam rémülten. Semmit nem értettem a helyzetből.
-Emma nagynénikédhez, aki karácsonykor szokta küldeni azokat az érdekes játékokat. Majd ha nagyobb leszel. Addig egyszerűen nem tudok. Azért nem tud róla, mert miatta megyek el. Az a helyzet, hogy... Apu nem bánt velem kedvesen, pedig én mindig azt mondtam neki, amit neked is. Legyél mindig kedves az emberekkel, különben az élet megleckéztet. Sajnálom kicsim, de mennem kell! - puszilta meg az arcom, miközben ömlöttek a könnyei. Még egyszer átölelt, aztán felállt és kiment a lakásból, majd kívülről kulcsra zárta az ajtót, így nem tudtam utánamenni. Habár nem fogtam fel mi történt, annyiban biztos voltam, hogy valami nagyon rossz. Ez később beigazolódott.

-Hol van anya? - fogtam meg apukám kezét pár héttel a történtek után. Ő kivett egy whiskyt a hűtőből, ivott belőle egy kicsit, majd dühösen rámnézett és undortól csöpögő hangon így szólt:
-Anyád egy k***a volt és azért ment el, mert utált engem, téged meg le se szart. De ne félj. Neked nem fogom hagyni, hogy elmenj. Az enyém leszel, ha már annak a büdös p****ának nem kellettem
Megszorította a kezem, majd hirtelen ordibálni kezdett:
-Ezentúl ebben a házban az lesz, amit én akarok, te pedig nem feleselsz és azt teszed amit mondok! Világos?!
-Fáj, ahogy szorítod a kezem! - sírtam. Mielőtt anya elment, nem sokat láttam apát, mert mindig sokáig elvolt. Azt hittem sokáig dolgozik, most már tudom, hogy csak a kocsmában vedelt.

Hat éves lehettem, mikor apát kidobták a munkahelyéről. Azelőtt is fontolgatták, hogy elbocsájtják, hisz sokszor részegen ment munkába, de aztán olyan emberekkel kezdett barátkozni, akikkel nem túl szerencsés. Többek között egy maffiavezérrel...

Akkor kezdtem az iskolát, de nagyon élveztem, mert az osztálytársaim mind kedvesek voltak és még az anyag se volt nehéz. Nagyon meglepődtem, hogy az iskolabuszról leszállva apámat pillantottam meg, hisz általában este jött haza.
-Gyere (Név)! - fogta meg a kezem. Utáltam mikor hozzámért, de inkább nem ellenkeztem, mert akkor csak rosszabb volt. Ezt már fiatalon megtanultam.
-Nem akarok goromba lenni, de megtudhatom, hogy hova megyünk? - kérdeztem óvatosan. Féltem, hogy esetleg rosszat mondok és az utcán fog megverni. Ehelyett elmosolyodott.
-Természetesen. Egy barátomhoz, aki ilyen korú gyerekeket akar kiképezni, hogy aztán segíthessenek neki. Ha viszek neki egy ilyen aranyos kislányt, amilyen te vagy, sokat fizet majd.
-És mit csinál velem?
-Majd meglátod. - vezetett be egy hatalmas épületbe.

---------------------------------------------------------

-Tök mindegy, úgy se mondok neki semmit. - forgattam meg szemeim. Gakushuu karba tett kézzel és kissé idegesen nézett rám.
-És mi van, ha szól valamelyik tanárnak?
-Utálja mindet, szóval nem hiszem, hogy tenne ilyet, ha meg mégis, majd azt hazudom, hogy leestem a lépcsőn.- álltam elő a tervvel.
-Jó. - sóhajtott lemondóan. - De egyébként próbálom megoldani, hogy apa visszategyen az A-ba. Most épp azzal fenyegetem, hogy különben szerzek valamiből egy ötös alát.
-Az egy tragédia lenne. - vigyorodtam el.
-Bizony. - bólogatott komolyságot színlelve. - Egyébként holnapra van három jegyem színházba. Gondoltam meghívlak, mint egy nagyon jó barátot. Ha esetleg szerzel még valakit, hozhatod, de az se baj, ha ketten leszünk. - kacsintott.
-Ha nem lesz munkám, nagyon szívesen eljövök. - mondtam, majd ültömben meghajoltam egy kicsit, hogy így köszönjem meg a felajánlást. De ne félj. Szerintem lesz rá még jelentkező. - kuncogtam, ahogy elképzeltem az E-seket, amint egymást túlkiabálva próbálják megkaparintani a plusz jegyet.

Még beszélgettünk egy ideig, ám olyan fél hat körül őrült tempóban kezdett csipogni a telefonom. Már tudtam, hogy ez mit jelent, így kicsit dühösen vettem fel. Ahogy sejtettem, újabb munkát kaptam. Szerencsére a célpont csak pár sarokra lakik innen, így könnyű megközelíteni.
-Sajnálom, de munka van. - Álltam fel szomorúan.
-Nem értem a főnököd. Miért nem tudja előre kitalálni, hogy mikor menj oda lakást takarítani. - értetlenkedett.
-Én sem tudom. - vontam vállat. Bárcsak lakás takarítás lenne a munkám! Kivettem a pénztárcám, de Asano leintett, ezzel jelezve, hogy meghívott. Gyorsan megöleltem és elfutottam az új munka irányába.