Te szemszöged:

-Ez volt a harmadik alkalom, hogy verekedtél a héten. Mivel nem csaphatunk ki, úgy döntöttem, hogy átkerülsz az E osztályba. Ott úgy is több hasznodat veszik. - Mondta Asano igazgató. - Van pár dolog amit tudnod kell, mielőtt oda mész. - unottan átnyújtott egy kartont, amit én elolvastam, majd ördögien elvigyorodtam.
-Ez valóban nekem való hely. Rendes fegyvereket is használhatok? - kérdeztem, miközben már gondolatban jövőbeli tanárom megölését tervezgettem.
-Fölösleges. Azok nem hatnak rá. - válaszolt kissé türelmetlenül az igazgató. - Még valami. Szakítsd meg a kapcsolatot a fiammal. Ne keltsd rossz hírét az iskolában. - nézett rám ridegen - Tudod hogy tartja a mondás. Ha szereted, elengeded. Tartsd magad ehhez, kérlek! - mosolyodott el ridegen. A fiatalabb Asanoval körülbelül egy éve jártunk, amit apja nem nézett jó szemmel. Habár én voltam az egyik legjobb tanuló, de szinte minden verekedésben részt vettem és mindig kimondtam a véleményem. Még tanárokkal szemben is. Egy pillanatra düh futott át az arcomon, de végül rendeztem vonásaim.
-Meglátjuk. - Felálltam, majd gúnyosan meghajoltam. - Viszlát Igazgató úr! - És már el is hagytam a termet.

A parkban ültünk egy pokrócon Gakushuu-val.
-Szépek a szemeid. - mondta mosolyogva, miközben engem figyelt.
-A tieid is azok. - néztem rá hosszú hallgatás után. - Figyelj! Mondanom kell valamit. - Ahogy kimondtam, elkomorodott.
-Mi történt?
-Egy újabb verekedésbe keveredtem... - kezdtem bele.
-Bajod esett? Kit rúgassak ki? - kérdezte rögtön. Elmosolyodtam. Aranyos, hogy ennyire aggódik értem.
-Senkit. Hagyd, hogy befejezzem, kérlek. Apukád behívatott magához és azt mondta, hogy... - kis szünetet tartottam, mert fájt kimondani. - Az E osztályba küld.
-De ezt nem teheti! - csattant fel a fiú.
-De, igenis megteheti. - mondtam, miközben megfogtam a kezét, hogy kissé lenyugtassam. - Arra a döntésre jutottam, hogy szakítanunk kell. - a narancssárga hajú teljesen megdöbbent. - Nem ronthatom a hírneved. Be kellett látnom, hogy ha mi együtt maradunk, olyan csorba eshet az önbecsüléseden, amit nem kívánok neked. - Éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon. Fájdalmas volt ezt kimondani. Nagyon fájdalmas. Gakushuu magához rántott és szorosan átölelt. Éreztem, hogy ő is sír. Eddig csak egyetlen egyszer láttam így.
-Kérlek... Kérlek maradjunk barátok! Tudom, hogy ez eddig senkinek se sikerült, de legyünk mi a kivétel! - hüppögött megtörten. - Nem veszíthetlek el teljesen!
-Én örülnék neki a legjobban! - zokogtam. Így öleltük egymást, míg be nem esteledett.
-Rendben. - sóhajtott a fiú. - Akkor majd holnap délután esetleg elmegyünk barátilag kávézni? Kíváncsi vagyok, milyen lesz az első napod az E osztályosokkal. - mosolygott szomorúan, miközben felállt.
-Oké. Akkor még beszélünk. - pattantam fel én is. Egymásra néztünk, majd végül megpusziltuk egymás arcát és mindketten hazamentünk.

Másnap kialvatlanul keltem, mert éjszaka nem sokat aludtam. Bekukkantottam apukám hálószobájába és láttam, hogy még aludt. Halkan elkészültem, majd kiosontam a lakásból. A tegnap kapott kartonban volt egy térkép is az eldugott helyen lévő iskolaépülethez. Felbaktattam a hegyen, majd mikor észrevettem a házikót, gyorsítottam a lépteimen. Egy zöld hajú lány ült a kinti lépcsőn. Mikor észrevett, felállt és odaszökdécselt hozzám.
-Szia! Az én nevem Kayano Kaede! Te új vagy, igaz? - köszöntés képpen meghajolt.
-Igen, tegnap tettek át ide! - mosolyogtam, majd viszonoztam a meghajlást. - A nevem [Teljes név]. Örülök, hogy megismertelek. Hol lesz az első óránk? - kérdeztem.
-Gyere! - bevezetett a terembe, ahol még senki sem tartózkodott. - Nincs hely, úgyhogy nem igazán tudom, hogy... - kezdett bele, de én elfoglaltam a hátsó padsor egyik székét. - Az Karma-kun helye! - mondta kissé megszeppenve.
-De Karma-kun ugyebár nincs itt. Ha majd megjön, megbeszéljük. - próbáltam nyugtatni. Persze igazából cseppet sem érdekelt ez a Karma-kun. Oda ülök, ahova akarok. Nem tök mindegy?
-Kayano-san! Tudsz mesélni erről a Koro-senseiről akit meg kell ölnünk? Van gyengepontja? - ez a lány elég naivnak tűnik. Talán segíthet is nekem.
-Hát ebben nem igazán tudok segíteni, de Nagisa-kun igen! Ő felírta amit eddig tudunk róla. Ahogy látom, ott jön! - mutatott az ablakon kívülre, ahol egy kék hajú fiú sétált az iskola épülete felé. Habár elég lányos volt.
-Köszönöm Kayano-san. - hajoltam meg ismét, majd kimentem a fiúhoz.

-Szia! Nagisa-kun ugye? - mentem oda hozzá. Kissé meglepődött, de végül elmosolyodott és meghajolt. Amúgy komolyan itt mindenki ilyen vidám? Miért mosolyog mindenki?
-Igen, Shiota Nagisa vagyok. Kit tisztelhetek a személyedben?
-[Teljes név]! Örülök a találkozásnak! Igazából csak azért támadtalak le ilyen hirtelen, mert Kayano-san mondta, hogy neked van jegyzeted Koro-senseiről.
-Ohh, igen. Tessék! - egy kis jegyzetfüzetet adott át. Megköszöntem, majd a teremben többször is végigolvastam. Közben megérkezett a többi tanuló is. Egy izmos fiú lehuppant a mellettem lévő padba, majd csodálkozva nézett rám.
-Te ki vagy? És miért vagy Karma-kun helyén? Én a helyedben nem tenném.-Ki az a Karma-kun, hogy mindenki ennyire fél tőle? Ez lassan idegesítő.
-Szia! Tudom, hogy itt ül, de nincs helyem és amíg nem jön, gondoltam itt leszek.-villantottam rá egy műmosolyt.
-Te tudod. - mondta, majd odament a kis sleppjéhez beszélgetni. Visszamerültem a kis füzetbe, majd hirtelen felkaptam a fejem. Eszembe jutott valami. Előszedtem a táskámból a fegyvereket, majd elkészítettem a kis csapdámat.

Egy sárga, hatalmas, polipszerű lény jött be az ajtón, mire mindenki felállt és meghajlással köszöntötte. Koro-sensei körbejártatta tekintetét a diákokon, majd szeme megállapodott rajtam.
-Nyühühühü! - nevetett. - Van egy új diákunk! Kérlek fáradj ki és mutatkozz be az osztálytársaidnak. Felálltam, majd kimentem a táblához a tanár mellé.
-A nevem [Teljes név]! Tegnapig az A osztály tanulója voltam, de mivel Asano igazgató úgy találta, hogy kilógok a sorból, ezért áthelyezett ide. - Itt egy kisebb súgdolózás támadt, de végül abbahagyták - Úgy tudom, hogy meg kell ölnünk magát. - néztem a csáposra. - És ezek... - húztam elő egy kést, amit eddig festettem, hogy úgy nézzen ki, mintha igazi lenne. -... Nem hatnak önre. Esetleg kipróbálhatom? - kérdeztem ártatlanul.
-Persze! - vigyorgott, miközben zöld csíkok jelentek meg a fején. Erre vártam a késsel levágtam a karját, amit ő is és a többiek is megdöbbenve néztek. Megpróbáltam még egy találatot bevinni, de sajnos ezt már kikerülte.
-Ezek szerint maga hisz a diákjainak. Jó tudni. Töröltem le a festéket az igazából zöld gumiszerű késről. Hirtelen valaki el kezdett tapsolni az ajtóból. Megfordultam és szembetaláltam magam egy vörös hajú, első látásra arrogáns fiúval.

Ez csak egy ideiglenes borító, majd szerzek vagy csinálok egy rendeset.