*Karl*

Nem sokat aludtam, nagyon fájt a lábam, az éjszaka közepén is felkeltem egy csomószor. Sapnap át fordult a másik oldalára közben szóval, ki tudtam valahogy mászni az ágyból, felállni nem ment valami könnyen de már, fel bírtam állni de csak pár másodpercre mert utána éreztem hogy össze esem. És amilyen béna vagyok hangot is csaptam és fel is kelt Sapnap.

Sapnap: Karl?

Karl: Igen?

Sapnap: Mi történt?!- ekkor fordult át és látta hogy a földön vagyok.

Karl: Semmi...

Sapnap: Hát én nem úgy látom. Miért nem keltettél fel?

Karl: Nem akartalak, olyan szépen aludtál. - basszus ezt most tényleg kimondtam.

Sapnap is le fagyott mint én, az arcát nem láttam teljesen, mert még azért sötét volt a szobában.

Sapnap: öhm. Hadd segítsek. - szakította félbe.

Karl: Igazából wc-re indultam volna. - böktem ki végül.

Sapnap: Ohh.. Figyelj megoldható. Majd rá ülsz mert állni nem tudsz.

Karl: Igen, igen.

Sapnap: De segítek addig elmenni. Utána szólj ha végeztél és vissza viszlek a szobába.

Karl: Okés.

Be is mentünk a fürdőszobába, le ültem egyenlőre csak a wc-re és mondtam hogy ki mehet, utána fel álltam és fel hajtottam a wc ülökét és rá ültem, elvégeztem a dolgom. Mentem kezét mosni kicsit nehezen ment de sikerült, utána vissza ültem az ülökére, és hívtam Sapnapet.

Karl: Végeztem.

Sapnap: Okés, jövök.

Be jött és vissza vitt, le ültem az ágyra.

Sapnap: Éhes vagy?

Karl: Egy kicsit.

Sapnap: Akkor hozok neked kaját, maradj itt. Jó?

Karl: Rendben.

Sapnap: Biztos? Nem úgy mint múltkor.

Karl: Biztos.

Sapnap: Jó, egy pár perc és jövök, sietek.

Karl: Oké, én itt várlak. De mostmár tényleg.

Sapnap: Jó.

*Sapnap*

Le indultam reggelit készíteni, sütöttem egy kis palacsintát, most ahhoz volt kedvem. Remélem Karl is örülni fog, szeretettel készül. Tényleg azt mondta hogy olyan szépen aludtam? Ezek szerint nézett miközben aludtam, ez egyben para és aranyos. Mindegy is most ne ezen gondolkozzak, kész is irány felfelé. Ki tettem tányérra a palacsintákat és nutellát is tettem hozzá. Mentem is fel a lépcsőn, utána a szokásos folyosó és a szoba, ahol ott van életem szerelme csak ő nem tud róla.

Sapnap: Meg jöttem. Remélem jó lesz a palacsinta.

Karl: Uhh, tökéletes.

Oda is nyújtottam neki majd elvette és közösen meg is ettük, utána le vittem a tányérokat és vissza mentem Karlhoz.

Sapnap: Hogy érzed magad?

Karl: Hát a tegnaphoz képest talán egy fokkal.

Sapnap: Hát jó is meg nem is egyben.

Karl: Hát igen. - közben a földet nézte.

Sapnap: Szerintem jobb hogyha te vissza fekszel pihenni.

Karl: De nem akarok, nem akarok egész nap csak feküdni, nem szeretek.

Sapnap: Hát de a lábad miatt nem csinálhatsz nagyon sok mindent, szinte nagyon semmit.

Karl: Hmm... És nem akarsz segíteni járni, hogy hamarabb tudjak majd?

Sapnap: Biztos ezt szeretnéd? Nem biztos hogy jót tenne a lábadnak.

Karl: Igen ezt akarom, azután is tudok pihenni. Kérlek.... - nézett rám boci szemekkel, nem tudtam neki ellen állni.

Sapnap: Jó... De nem sokat, csak egy nagyon kicsit.

Karl: Jó.- úgy mosolygott mint egy kisgyerek aki kapott egy jó nagy wattacukrot.

Meg is fogtam a kezét és fel segítettem az ágyról én elkezdtem hátrálni, ő meg jött utánam. Nagyon lassan mentem hogy tudjon jönni, de egyszer csak hátra estem valamibe ő meg rám esett, a szánk majdnem össze ért, és csak egymás szemébe néztünk. Ekkor hirtelen megcsókólt, persze viszonoztam.

*Karl*

Miközben Sapnap segített járni, hátra esett én meg rá, a szánk majdnem össze ért, ekkor úgy döntöttem itt az idő. Ekkor megcsókóltam, és viszonozta, a pillangók a hasamban meghaltak. Olyan pár másodperc múlva szétváltunk, és csak felültünk és nem mertünk egymásra nézni, de ekkor Sapnap megszólalt.

Sapnap: Figyelj Karl...

Karl: Tudom, nem kellett volna, nem baj nem kell elmondanod.

Sapnap: Micsoda? Nem..

Karl: Mi?- ekkor rá néztem.

Sapnap: Igazából azt akartam mondani hogy már régóta szeretlek... - mélyen a szemembe nézett.

Nem mondtam semmit csak oda hajoltam és újra megcsókóltam.

Karl: Én is szeretlek Sapnap, csak nem mertem elmondani, féltem.

Sapnap: Velem is ugyan ez volt.

Karl: De mostmár minden rendben van. - ekkor oda jött hozzám és megölelt.

Sapnap: Akkor... Akkor mi most együtt vagyunk?

Karl: Szerintem igen. De persze csak ha te is szeretnéd ténylegesen.

Sapnap: Hát persze.

Karl: Akkor jó.

Sapnap: De mostmár ideje, lefeküdnöd, meg ígérted hogyha kicsit jártál akkor pihensz.

Karl: Jó, de csak a te kedvedért. De csak ha te is mellém fekszel.

Sapnap: Jó, legyen.

Karl: Én is így gondoltam. - kacsintottam egyet.

El se hiszem hogy ez tényleg megtörtént, végre össze jöttünk, jó jó nyugi nyugi, és most itt fekszik mellettem és ölel. Úgy érzem hogy halok meg, és a pillangók is a hasamban velem.

*Sapnap*

Igen, ez tényleg megtörtént, velem azta. Huha, jó együtt vagyok Karlal, ilyen boldog még sohasem voltam. Egész végig öleltem amíg el nem aludt. Utána ki keltem úgy hogy ne keljen fel, és lementem hogy ne is keltsem fel és fel is hívtam Dreamet.

Dream: Szia. Na mizu?

Sapnap: Szia, el se hiszed hogy mi történt velem.

Dream: Úristen, na mi? Mondjad.

Sapnap: Össze jöttem Karlal. El tudod ezt hinni.

Dream: Te jó ég, hát végre, viszont egy dologért lehet hogy még fogsz ölni.

Sapnap: Nah mi az?

Dream: Én végig tudtam hogy Karlnap bejössz, de ő mondta hogy ne mondjam el neked, de nem mondd el neki hogy tudod.

Sapnap: Hogy micsoda? És ezt most komoly, legalább mondhatál volna valamit és akkor meg tettem  volna az első lépést, amit most ő tett meg.

Dream: Hogy mi? Hogy hogy? Nem te akartad?

Sapnap: De csak tudod mikor voltunk tegnap gördeszkázni akkor csúnyán el esett és itt maradtam vele és ma mondta hogy szeretné hogy segítsek neki egy kicsit járni utána el estem valamibe ő meg rám esett és megcsókólt.

Dream: Úristen, remélem nincs nagyobb baja, és gratulálok nektek.

Sapnap: Köszi.

Dream: Amúgy nekem is van egy hírem.

Sapnap: Nah mi az?

Dream: Én és George együtt vagyunk.

Sapnap: Nah én tudtam hogy összejön, és mikor jöttetek össze?

Dream: Olyan 1 hete és imádom meg jobban mint eddig.

Sapnap: Nah ennek örülök.

Dream: Na de én megyek George-hoz, szia.

Sapnap: Szia.

*Karl*

Mikor felkeltem nem volt mellettem Sapnap gondoltam lent van, de még mielőtt bármit is ordítanék neki, fel kell hívnom George-ot.

Karl: Szia George.

George: Szia Karl.

Karl: Képzeld el összejöttem Sapnap-el.

George: Micsoda tényleg, mikor?

Karl : Ma mikor rá estem mert kicsit megsérült a lábam és segített járni és megcsókóltam.

George: Úristen, hát gratulálok nektek.

Karl: Köszi.

George: Én meg Dreamel jöttem össze olyan 1 hete. El se hittem mikor mondta hogy többet érez mint barátság egyből a nyakába ugrottam és megcsókóltam.

Karl: Ohh.. De édes, és gratula.

George: Köszi, de most mennem kell, mert mindjárt jön hozzám Dream, szia.

Karl: Szia.

Ezt muszáj volt megosztanom George-al, gondolom Dream majd tudni fog róla, de most ideje szólni Sapnap-nek.

Karl: SAPNAP!!...