*Sapnap*

Én is le ültem a többiek közé, mindenki ivott, én persze próbáltam nem sokat inni, hogy azért valaki maradjon már józan közülünk. De arra nem számítottam hogy én is be fogok eléggé rúgni. Mikor már George és Dream szobára mentek annyira be voltak rúgva, én meg Karl meg ott ültünk és beszélgettünk. De mi is nagyon okosak vagyunk hogy suli előtt egy nappal rúgunk be, de már nincs vissza út. Egy kis idő múlva el is indultunk haza fele, azaz hozzám most, dőlöngéltünk folyton az egész úton csak mi voltunk az volt a szerencse hogy egy kocsi se járt arra, de még ember se. Hát elég sokáig sétáltunk, mire végre el értünk hozzám, ki is vettem nagy nehezen a zsebemből a kulcsot, nagy nehezen bele találtam a lyukba és ki nyitottam az ajtót, sötét volt már szóval a szüleim vagy alszanak vagy dolgoznak. Vissza is zártam az ajtót, le vettük a cipőinket és fel mentünk a szobába, mikor be mentünk az ajtón egyszer csak Karl a falhoz nyomott és elkezdett csókolgatni, kicsit lejjebb tért a nyakamhoz, de ekkor én meg fogtam és az ágyra löktem és felé másztam, most én kezdtem el csókolgatni a nyakát és ki szívni. Elkezdtünk levetkőzni a ruháink a földön voltak, egyedül ami még rajtunk volt az a boxerünk volt. De Karl végül lehúzta rólam és magáról. És hát igen megtörtént aminek meg kell történnie 😏. És miután végeztünk mind a ketten bealudtunk.

*Másnap*

Szólt reggel az ébresztőm, nem akartam felkelni azt se tudtam hol vagyok, és hogy mi történt, ekkor vettem észre hogy nincs rajtam ruha és Karl ott fekszik mellettem. Ekkor jöttem rá hogy mi is történt, az arcom olyan volt mint egy paradicsom és persze közben eszembe jutott hogy amúgy ma suli van, ki is pattantam az ágyból olyan hirtelen hogy a földre estem, amire Karl fel is kelt.

-Sapnap? - elég kómás hangon mondta.

-Igen?

-Mit csinálsz?

-Hát felkeltem, de az a helyzet hogy ma suli lesz! - ezt már egy kicsit hangosabban mondtam.

Ekkor csak annyit láttam higy Karl is fel kelt, és hirtelen magára nézett és rám hogy hát igen nem volt rajtunk ruha. Ekkor gyors fel is öltözött én is követtem őt, hát ő se és én se néztünk is a legjobban, látszott rajtunk hogy másnaposak vagyunk. Olyan gyorsan össze szedtük magunkat, hogy mi se hittük el Karl haza is ment mert neki otthon vannak a cuccai. Elpakoltam mindent ami a suli rá kelhet és már rohantam is a suli elé, hogy megvárjam Karlt.

*Karl*

Mikor eljöttem Sapnap-től úgy rohantam haza hogy egy futó is megirigyelné a gyorsaságom. Haza is értem mikor bementem becsaptam magam után az ajtót és rohantam fel az emeletre, össze szedtem magam elpakoltam mindent és indultam újra útnak, de akkor már persze lassabban mert már rá értem, nem kellett sietnem. Így volt időm átgondolni hogy mi is történt tegnap, mert nem nagyon emlékszek semmire.

Szóval először ugye elmentünk Dreamékhez utána leültünk az asztalhoz mert hogy iszunk, de az utána lévő dolgok mintha így kiestek volna, de nem teljesen, mert még Sapnapel mentünk az úton eléggé nehezen haladtunk előre, de végül oda értünk hozzá, itt kép szakadás utána ohhhh, akkor igen megtörtént akkor azért voltunk reggel mind a ketten mesztelenek, ahj de nem emlékszek rá, csak olyan nagyon pici részletekre de akkoris csak az elejénél, meg hogy le vettük a ruháinkat, biztos hogy jó volt akkor, és ő is emlékszik vajon rá, majd megkérdezem tőle suli után. De persze miközben ezen gondolkoztam az arcom olyan vörös volt, hogy szerintem aki látott engem azt hitte hogy beteg vagyok. Jah hát meg persze olyan másnapos vagyok hogy az csak na, borzasztóan fáj a fejem szóval vehettem volna be fájdalomcsillapítót de már mindegy, majd suli után ha haza érek. Közben már oda értem a suli elé ahol megláttam Sapnapet, oda is rohantam hozzá és megöleltem, olyan volt mint hogyha rég találkoztunk volna pedig nem. Lehet hogy hülyének néztek minket de az nem zavart bennünket. Be is mentünk a suliba, vettünk valami ehetőt és fel mentünk az osztályterembe és le ültünk a helyünkre és elkezdtünk enni, mikor arra lettünk figyelmesek hogy bejött a tanár, szerencsére pont befejeztük a kajálást időben.

Tanár: Nah akkor lapot elő gyerekek dolgozatot írunk. - jelentette ki szép nyugodtan.

Sapnapel egymásra néztünk, azt se tudtuk higy dolgozatot írunk és azt se hogy milyen órán vagyunk. Oda is fordultam Quackity-hez.

Karl: Miből írunk, és én erről miért nem tudtam?

Quackity: Matek, pedig mondta szünet előtt higy írni fogunk.

Karl: Tényleg? Én erre nem emlékszek. És azon belül miből írunk?

Quackity: Százalék számítás.

Karl: Köszi. - vissza fordultam Sapnap-hez.

Sapnap: Nah mi az?

Karl: Százalék számításból írunk.

Sapnap: Ohh basszus az nekem soha nem ment annyira jól.

Karl: Én jó voltam belőle de most így nem jut eszembe hogy hogyan is kell.

Sapnap: Megoldjuk.

Karl: Ez nem lehet egyes, anya ki fog nyírni. Eddig soha nem vittem haza egyest matekból. - kezdtem kétségbe esni.

Sapnap: Nyugi Karl, hátha könnyű feladat lesz. - próbált nyugtatni.

Karl: Nem lesz az, biztos hogy nem.

Sapnap: Hátha lesz egy kis segítség.

Ekkora már a tanár felirta az összes feladatot.

Tanár: Nah hozzá lehet kezdeni, egész órán irhatjátok.

Fel írtam a nevemet a lapra és elkezdtem le másolni a feladatokat, na jó sikerülnie kell gondold át Karl gondold át.... De semmi nem jutott az eszembe, miért kellett tegnap innunk, ha nem ittunk volna nem lett volna ez. Oldalra néztem Sapnapre aki el kezdte megoldani a feladatokat. Észre is vette ezért közelebb tolta a lapját pont tudott egy feladatot. Le is írtam erről viszont szerencsére eszembe jutott a képlet ( a háromszög ) fel is írtam a lapra és megmutattam Sapnap-nek, ő is leirta ez alapján el is kezdtük írni a dolgozatot, elég hamar kész is lettem, nem hittem volna hogy Sapnap fog megmenteni aki nem is annyira érti a matekot, be is adtuk a dolgozatot és vissza ültünk a helyünkre. Nem tudtuk hogy mit is csináljunk amíg a többiek írják a dolgozatot, ekkor Sapnap oda nyújtott nekem sunyiban egy cetlit.

"Te emlékszel mi is volt tegnap este?"

Vissza is írtam neki a cetlin.

"Hát nem teljesen de vannak így emlék foszlányok."

Oda is nyújtottam neki, de ezt már észre vette a tanár és oda jött hozzánk.

Tanár: Ti meg mit írogattok itt? Gondolom nagyon titkos lehet.

Mind a ketten a tanárra néztünk. Sapnap meg is szólalt.

Sapnap: Bocsánat tanárnő, abba hagytuk.

Tanár: Jobb is, mert ha folytatjátok akkor fel fogom olvasni mindenki előtt.

Sapnap: Rendben.

Úgy megkönnyebbültünk mind a ketten, abba is hagytuk nem akartuk hogy a végén mindenki megtudja hogy mi is történt közöttünk. Nagyon unalmas volt az óra további része, de sok idő után végre kicsengettek. Mindenki ki özönlött az ajtón, mi mentünk ki utoljára. Amikor vissza mentünk az osztályteremben egy cetlit találtunk a padunkon.

"Tudom hogy együtt vagytok, és hogy úgy is voltatok együtt."

*Bocsánat hogy nem volt rész, csak nem volt motivációm, de most végre itt egy új rész, remélem tetszik.*