*Karl*

Vasárnap reggel van, hu de jó, amúgy nem jó, hisz holnap hétfő és suli, nagyon nem akarom, bár ez az utolsó évünk szóval, nem lesz olyan hosszú már igaz hogy eddig húztuk azt hogy összejöjjünk, de megérte. És most itt fekszik mellettem és alszik ennél jobb már nem is kell. Viszont muszáj lesz felkelni mert kezdek éhes lenni, és szeretnék valamit készíteni Sapnap-nek, biztos örülne neki. Ki is keltem az ágyból és leindultam a konyhába, hát szokásosan anya nincs itthon hisz ő dolgozik és mint tudjuk neki nincs szünet. De a szokásos kis cetlit mindig hagy. Mindig az van benne hogy kaja a hűtőben, vagy hogy nem volt most ideje kaját készíteni de mindig mondom neki hogy nem kell hisz én is tudok, és hogy ne ezzel foglalkozzon reggel. De csak néha hallgat rám, most az volt benne hogy..

"Rendben fiam, akkor nem csinálok reggelit, pedig szerettem csak mostanság nincs időm rá.
Puszi anya."

Na ez egy jó pont végre, így többet tud pihenni. Jah na de igen kaját akartam csinálni, nem csak itt lenni és nézni előre. Meg is csináltam két szendvicset öntöttem két pohárba narancslevet, és vágtam fel egy kis gyümölcsöt is, ezeket egy-egy tálcára tettem és már indultam is fel vissza a szobámba. Mikor felértem szerencsére Sapnap már fent volt szóval meg is tudjuk enni egyből és közösen. Mikor megreggeliztünk levittük a tálcát és a rajta lévő dolgokat, elmossogattunk és vissza mentünk, és egy ideig csak beszélgetünk.

Karl: Holnap suli, el tudod ezt hinni?

Sapnap: Jah igen sajnos, nem akarok vissza menni.

Karl: Hát hidd el én se, de muszáj lesz.

Sapnap: Olyan hamar eltelt ez a szünet.

Karl: Hát jah, de még van egy napunk töltsük el jól és hasznosan.

Sapnap: Okés benne vagyok és mégis mit akarunk csinálni?

Karl: Mi lenne ha elmennénk valamerre?

Sapnap: És hova menjünk?

Kicsit elgondolkodtam hogy mégis merre menjünk el, de végül kitaláltam.

Karl: Menjünk el gördeszkázni úgyis rég voltunk már, főleg együtt.

Sapnap: Biztos vagy benne, elég jól van már hozzá a lábad?

Karl: Igen, már teljesen jól van a lábam, ne aggódj emiatt.

Sapnap: Jó akkor menjünk, de azért vigyázz magadra, jó?

Karl: Jó értettem, főnök. - nevettem fel a végén.

Sapnap: Haha, vicces vicces. - forgatta meg a szemét.

Karl: Jó, naaa, inkább menjünk, így kevesebbet tudunk együtt lenni.

Sapnap: Jó, jó. - nevetett fel.

Át is öltöztünk, le mentünk a földszintre, fel vettük a cipőinket és fel is kaptuk a gördeszkáinkat mert még itt volt Sapnap gördeszkája is mert múltkor itt hagyta. Bezártam az ajtót és indultunk is el a gördeszka pályára. Mikor ki értünk szerencsénkre senki nem volt kint pedig amúgy elég sokan szoktak itt lenni, de most kivételesen senki nem volt.

*Sapnap*

Tök sokat gördeszkáztunk, próbálkoztunk új trükkökkel, valami sikerült valami nem. De nagyon elvoltunk, mikor csak egyszer hívott Dream.

Sapnap: Igen?

Dream: Nem akartok jönni egy kicsit át hozzánk?

Sapnap: Miért?

Dream: Hát beszélgetünk meg iszogatunk, nah jöttök?

Sapnap: Hát nem tudom...

Dream: Nah úgyse isztok majd olyan sokat, meg amúgyis még van idő holnapig szóval addigra kijózanodtok.

Sapnap: Hmm.. Megkérdezem Karlt.

Dream: Okés.

Oda is fordultam Karlhoz.

Sapnap: Karl.

Karl: Nah mi az?

Sapnap: Dream kérdezi hogy nem-e akarunk átmenni hozzájuk. - kérdeztem kicsit hangosabban.

Karl: Ohh, én benne vagyok menjünk. - jött vissza a válasz.

Sapnap: Okés.

Dream: Nah?

Sapnap: Jó megyünk, mikor?

Dream: Most is jöhettek.

Sapnap: Jó akkor majd megyünk.

Dream: Okés, szia.

Sapnap: Szia.

Gyors össze is pakoltunk mert ugye vittünk ki egy pár cuccot is ha kéne, és haza mentünk össze szedni magunkat. Lezuhanyoztunk hát mivel nekem nem volt annyi ruhám itt, ezért sok opcióm nem volt de végül csak egy fekete farmert vettem fel és egy pulcsit, Karl is szinte ezeket vette fel, gyors elraktuk a telefonunkat, és már mentünk is le újra felvettük a cipőnket és el indultunk újra, persze gördeszka nélkül. Elég hamar oda is értünk, be is kopogtam. George nyitott ajtót.

George: Sziasztok! Gyertek be. - állt félre hogy be tudjunk menni.

Mikor be mentünk leültünk a kanapéra.

George: Dream nemsokára jön csak elugrott venni pár dolgot.

Sapnap: Okés.

George: Nah és meséljetek addig valamit.

Karl: Nagyon nincs velünk semmi, az egész szünetben együtt voltunk, de olyan gyorsan eltelt.

George: Hát igen sajnos, mi is együtt voltunk Dreamel egész szünetben.

Sapnap: Ki gondolta volna hogy nem lesztek együtt végig. - húztam mosolyra a számat.

George: Haha... Hát igen, és ti kerültetek már egymáshoz közelebb. - nézett ránk piszkos mosollyal.

Egymásra néztünk utána vissza George-ra egyikünk se szólalt meg, nem akartuk hogy tudják hogy igen vagy pedig nem, nem tudtuk hogy majd mit gondolnak róla. De végül Karl válaszolt.

Karl: Még nem.

George: Ohhh.. És hogy hogy? - jött megint a piszkos mosoly.

Karl: Még nem tudjuk, meg még nem akartuk.

Sapnap: Mert ti már igen? - vágtam közbe, és akkor már vissza vágok.

George egy pillanatra meg is lepődőtt, egy pár másodpercig nem szólt semmit de utána igen.

George: Hát igen...

Karl: Tényleg? Nem is gondoltam volna hogy már.

Sapnap: Meg sem lepődök, Dream kezdeményezett mi?.

George: Hát igen, én nem is mertem volna.

Sapnap: Hát igen, Dream az aki mindent szokott kezdeni úgymond, ismerem már.

George: Mert szerinted elhamarkodtuk volna?

Sapnap: Jajj nem dehogy, én nem akarok bele szólni. Amúgy meg Dream szeret mindennél jobban hidd el, mostmár el is mondhatom hogy annyit beszélt nekem rólad, hogy nem nagyon merte elmondani hogy mit is érez.- nevettem fel.

George: Tényleg ezt még nem is mesélte nekem, pedig elég sokat beszéltünk ilyenekről, de akkor nem eleget.

Sapnap: Hát igen, megeshet az ilyen, de akkor majd ma kitudod kérdezni tőle.

George: Igen, igen. Úgyis itt alszok nála, együtt megyünk majd suliba.

Karl: Tényleg? Sapnap mi nem akarunk együtt menni, nálunk aludhatnál.

Sapnap: Hát nem tudom, régen voltam már otthon, kicsit együtt akarok lenni anyummal is, szegényt jó sok ideje nem is láttam nagyon.

George: Mi lenne ha Karl te aludnál Sapnap-nél?

Karl: Jó, úgyse voltam még nálatok.

Sapnap: Okés, benne vagyok, bár ma anya nem lesz otthon este mert most későn végez a munkával. Szóval majd kettesben leszünk mint nálad.

Karl: Nem baj az, de legalább együtt leszünk.

George egy piszkos mosollyal nézett minket mintha tudná hogy lehet az lesz amire gondol de én nem úgy gondolom nem állok még erre készen.

De ekkor még is érkezett Dream.

Dream: Sziasztok, meg jöttem. Nah akkor jöhet az ivászat? - nézett ránk.

Ekkor George fel állt és a nyakába ugrott, mintha már nem látták volna egymást egy ideje pedig ez nem volt így.

Karl: Kezdhetjük. - fel állt a kanapéról és elindult a konyha felé.

Fel álltam én is és követtem, akkor már mindenki ott ült az asztalnál ahol már az asztalon annyi pia volt hogy nem biztos hogy jó ötlet lesz ez, tuti hogy be fogunk rúgni..