Étkezés közben halljuk, hogy valaki ráesett a csengőre, és a hideg ráfagyasztotta a tenyerét. Érdeklődve álltam fel az asztaltól, majd indultam az ajtó irányába. Felkaptam apa kabátját, és a belebújós bakancsomat, majd meglepve néztem a kapuban ácsorgó.... Rebekára?
- Hát te mit keresel itt? - beálltam a harci pózomba, amit nem szeret senki se, de én előszeretettel alkalmazom.
- Matyi itthon van?
- Én kérdeztem előbb!
- Én meg a kérdésemmel válaszoltam!
- Tűnjél innen, míg szépen mondom! - kezdett fogyni a türelmem.
- Kérlek! Hagy beszéljek vele!
- Mit akarsz tőle?
- Az nem rád tartozik!
- Te ribanc! Ha nem tűnsz el ebben a pillanatban erről a területről, azt a gyönyörű festett hajad tépett lesz, és csúnya! Vágod?! Vagy tegyem meg?
- Higgadj le törpe!
- Ne törpézz itt nekem! Eltakarodsz, vagy megtéplek!
- Nem megyek sehova! Beszélnem kell a tesóddal!
- És ha nem hagyom? Mit teszel? Hm? Nekem rontasz? Csak neked lesz rosszabb!
- Tényleg? Nézd ki van velem! - és előugrott a fal mögül a volt haverom, Dávid. Abban a pillanatban egy olyan féktelen düh áramlott át a testemen, hogy képes lettem volna a torkának ugrani. Ekkor a bátyám kijött, meglátta, hogy kik vannak itt, majd az a ribanc előtte lesmárolta Dávidot, mire nem bírtunk magunkkal, és én a lánynak, ő pedig a fiúnak ugrott neki. A bátyám egyből a fejét kezdte el ütni, én meg a csajt cibálni.
- Ezért jöttél ide? Hogy kavard a szart? Takarodjatok innen míg a kést ki nem hozom! Tűnjetek innen ti rohadékok! Senkiházi köcsögök! Eszetlen barmok!
- Ezzel még nincs vége! - fenyegetőzött Dávid.
- Ha nem takarítod el azt a mocskos pofádat a környékről, többet kapsz te állat! - üvöltött a bátyám.

Miután elhúztak, olyan ideges lettem, hogy már a sírás kitört rajtam. Nem bírom ezt a fajta feszkót. Ez nekem sok. Benn a szobánkban ülve sírtunk egymás vállán, majd pittyent a telefonom, miszerint üzenetem érkezett. Megnéztem, hogy ki az. Bianka volt.
Bia: Hali! Mi volt ez az előbb?
Réku: Ha kíváncsi vagy rá, átjössz, mert nem vagyok elég erős lepötyögni.
Bia: Oksi... Fél perc.
Réku: Ok.

És valóban fél perc múlva meg is jelent a küszöbünkön, és várta, hogy elmondjak mindent. Ezt én meg is tettem, mire ő alig tudta magát visszafogni, hogy ne keresse fel és nyírja ki.... Ezt szeretem Biában. Mindig ott van az embernek, ha szükség van rá.....