Reggel jó arra kelni, hogy az öcséd püföl a párnával, a bátyád meg röhög rajta. Fáradtan kinyitom a szemem, mire Kevin az ölembe ugrik.... Pontosabban a gyomromra, mire olyat üvöltök, hogy a nagyi kiabál rám.
- Réka! Ne kiabálj!
Ezt megkaptam. Kimentem a szobából, hogy reggelit csináljak, meg teát maminak, majd azt bevittem neki a szobájába, és folytattam a mindennapi tevékenységem. Három embert készítek el egyszerre. A bátyám, az öcsém, és magam. Ja. Azt tudni kell, hogy a szüleink befolyásos emberek a városban. Sok minden függ tőlük, így már korán elmentek. És mivel én vagyok az egyetlen lány a nagyin kívül, így nekem kell a két fiút és magamat elintézni egy órán belül.
-Réka! Hol van az övem- lép a konyhába összegombolt bő farmerral.
- Miért nem lehet egyszer valamit egyedül megtalálnod? - teszem fel a költői kérdést.
- Az úgy nem lenne érdekes.
- Ember! Tudod milyen nehéz egyszerre három embert intézni? A mamit hamar letudom, de téged meg Kevint mire elintézem, az hihetetlen.
- Réka! Segítel? - toppan be a kicsi is. A pólója kifordítva, a nadrág félig felvéve, a zokni fordítva rajta. Inkább nem mondok semmit.
- Matyi! Mi a francért nem segítesz? Miért kell nekem mindent megoldani?
- Mert.
- Ezzel ki lettem segítve....
-Réka! Segíts!
- Ajjjjj..... Gyere manó.
Gyorsan megigazítottam a folyosó kellős közepén, majd a bátyám övét a kezébe nyomtam. A konyhába visszatérve egy kis tejbegrízt főztem, majd megterítettem. A munka után rájöttem, hogy én még mindig pizsamában vagyok, ami azt jelenti, hogy át kéne öltözni. Aha. Ez így szép és jó, csak az öcsém nyavajog, hogy neki feltétlen kaja kell, szóval szolgáljam ki. Csúcs. Felkaptam az ölembe, leültettem a sarokülőre a tányérjához, majd szedtem neki. Otthagytam, remélve, hogy tud vigyázni magára, majd egy ugrásra benn voltam a szobánkban. Egy csettintésre ott teremtem a szekrényemnél, csak ezzel egy bökkenő volt. A bátyám.
- Nem láttad a hajzselémet?
- Komolyan mondom, Kevinnel jobban elbírok, mint veled. Ott kell lennie a kispolcon a tükör mellett.
- Köszi.
- Réka! Végeztem! - toppan be Kevin az ajtón. Legjobb érzés, mikor félig át vagy öltözve, és jön valaki, és megzavar.
- Gyere prücsök! Mossunk fogat. - gyorsan magamra kapom a legfelső pulóvert, amit meglátok a szekrényemben. Átmegyek a fürdőbe, ahol elintézem a kicsit, majd Matyival enni kezdünk. De utána nézzük az időt, ami hét órát mutat, pontosabban hét óra öt percet. Villámgyorsan el kell mosogatnom, a nagyitól elvinni a reggelis edényeket, tízórait kell pakolnom, össze kell ágyalnom, fel kell öltöztetnem Kevint, és ezt mind 10 perc alatt. Ja. És még nem fésülködtem meg. Ilyen a Tóth család. Üdv! Percel később már Matyira parancsoltam, hogy ágyaljon, Kevinre, hogy óvatosan hozza ki a nagyitól a reggelit, én meg intéztem a többit. Magyarul mosogattam, kaját pakoltam, és elkészítettem Kevint. Hét óra hét perckor már díszmagyarban voltunk, de meg kellett várnunk a szomszédból Biankát. Fél perc elteltével már itt is volt, rá egy másodpercre Matyi barátnője, Rebeka is. Gyors üdvözlés után útnak indultunk a sulinak és az ovinak, de a kereszteződésnél elváltak útjaink. Biankával elvittem az oviba Kevint, majd mentünk a suliba.
- Hé! Te! Neked nem fura Matyi viselkedése?
- Figyi.... Össze vagyok zárva vele.
- De....
- Mi de? Nekem Reba gyanúsabb. Mintha titkolna valamit.
- Most hogy így mondod.....
- Ugye? De figyi. Úgyis kiderítem.
- Bízok benned! Tudom, hogy megcsinálod.
Ezzel a mondattal be is értünk a suliba. Felmentünk az osztályba, ahol ugyanolyan zűrzavar volt, mint mindig. Elmentünk a helyünkre, majd készültünk a biosz órára.