Réka szemszög

Beszélgettem egy  kicsit a bátyámmal. Elmondta, hogy milyen gondolatai voltak a Rebeka utáni időszakban. Nagyon ki volt bukva. Érdekes..... Mekkora pofa kell ahhoz, hogy egy szerény, jól tanuló, illemtudó, figyelmes, kedves, jó kézügyességű fiút elhagy egy lány. Nem azért, mert ő a testvérem, de nála szerethetőbb ember nem igazán van.... Elmondása szerint, és ahogy láttam, a házban úgy járt folyton mint egy zombi. Mint aki nem is ezen a világon van. Nem nagyon evett, nem ivott, nem játszott a kicsivel, nem beszélt senkivel. Egyedül anyáékkal. De senki mással.

Matyi szemszög...

Elképzelni sem tudom, hogy mit ártottam Rebekának. Egyszerűen nem tudom felfogni. De most úgy tűnik minden rendben van. Remélem ez így is marad. Nem akarok mégegyszer a családomra ráijeszteni. Nem akarom, hogy aggódjanak miattam. Mostmár minden rendben.

De mi is történt?

Rebekával minden úgy ment, ahogy egy normál kapcsolatban. Igen ám, de ahogy nékem üzenetben megírta, csak játszott velem. Ettől ideges lettem, és egyszerűen csak annyit tudtam tenni, hogy elmegyek otthonról. Ezt láttam akkor jónak. Elmentem arra a helyre, ahol megnyugodhattam egy kicsit, majd Réka utánam jött Márkkal, aki még ekkor semmit sem tudott. Az, hogy a húgom megkeresett, és ott volt velem, az nagyon jól esett, és rendesen szégyelltem magam, hogy az ő vállán sírok. De nagyon szeretem, kiállok mellette mindig, segítek neki, vigyázok rá a tudta nélkül, ami szerintem fontos, hiszen én a bátyja vagyok. Hazaérve rámjött az ölelés hiánya, így mindenki, aki az utamba került, megöleltem. Napokig nem voltam százas, nem voltam jól, nem figyeltem senkire, nem koncentráltam a tanulásra. Egyszerűen fájt a tudat. Sokáig csak egy rongy voltam. Ezt el sem hiszem.

Tehát most ott tartunk, hogy van egy gyönyörű barátnőm, Bianka személyében, aki mindig mellettem van, és törődik velem. Ez pedig jól esik. Ez hiányzott nekem nagyon. Hogy megkapjam a kellő figyelmet. Arra volt szükségem. Semmi másra.