Vásárlás után a csomagokat gondosan elrejtettem, majd elkezdtem gondolkozni, hogy mit kellene csinálni Karácsonyi menüként. Hosszas gondolkodásomból egy törpe Tóth zavart meg azzal a szándékkal, hogy éhes. De mivel nem volt semmi normális kaja itthon, így összeraktam neki egy melegszendvicset, és adtam neki teát is. Mosolyogva néztem, ahogy fültől fülig tiszta morzsa és vaj a kis imádnivaló arca. Hét perc múlva már meg is ette. Tényleg éhes volt. Odatipegett elém, majd felmászott az ölembe, adott egy morzsás puszit, majd annyit mondott.
- Szeretlek!
-Én is kicsi! Nagyon. De menj most meg az arcod, mert tiszta maszatos.
-Jóóó.... - és elszaladt. Elpakoltam utána, majd éppen a nagyihoz mentem be, egy kicsit beszélgetni vele.
- Szia mama! Hogy vagy?
-Jól vagyok aranyom. Jól vagyok. Picit szomjas vagyok. Hoznál egy kis teát?
- Persze. Egy pillanat.
- Köszönöm csillagom.
- Szívesen mami.
Gyorsan öntöttem teát, majd visszamentem hozzá. Odaadtam neki a csészét, majd beszélgetni kezdtünk. Elsősorban csak a tanulásról volt szó, majd az időjárásról(?), aztán a háztartásról.
- Figyelj Réka! Adni szeretnék valamit.
- Mit? - kiváncsiskodtam.
- Ezt. - vett elő egy csillogó nyakláncot, ami az övé volt, de nekem adta. Meghatódva néztem rá sűrű könnyfátyollal, ami a kitörőben lévő örömkönnyeimet tartalmazza. Mosolyogva megöleltem őt, majd annyit vettem észre, hogy Bia hív.
- Sajnálom nagyi! Ezt fel kell vennem.
- Bianka?
- Igen.
- Akkor menj. Velem bármikor tudsz beszélni.
- Köszönöm, hogy megértesz.
És gyorsan fogadtam a hívást.
Réka! Gye.... Gyere.... Át........ Kér.... Leeeekk...... Besz... Beszél...... Nem kell.... Veled.
Mi a baj?
Csak.....gyere....kérlek
Azonnal ott vagyok.
És letettem. Kapkodva magamra vettem a surranóm és apa kabátját, majd átsiettem a szomszédnál. Berontottam az ajtón, majd egyből a barátnőm szobájába mentem. De persze előtte köszöntem a szüleinek.
- Kopp kopp.... Bejöhetek?
- Végre itt vagy! - ölelt meg szorosan, majd zokogott.
- Mi történt?
És erre mindent elmesélt. A szülei nagyon összevesztek, és ő ezt nem szereti. Matyi még suliban volt, mert nyelvvizsga felkészítőre jár, így én voltam a mozdítható emberke. Felajánlottam neki, hogy alhat ma este nálunk, ő pedig szólt a szüleinek, akik jóváhagyták az ötletet. És kiskorunk óta barátok vagyunk..... De mi barátok vagyunk örökre.........