Maxim hívott, hogy megtudja, mikor megyek át hozzájuk. Megígértem neki, hogy amint tudok, megyek. Ezután autóba ültünk, majd indultunk a közeli nagyvárosba, ahol csak úgy nyüzsgött a tömeg. A plázába beérve, ha lehet, akkor mégnagyobb tömeg volt az épületben. Az embereket kerülgetve sétáltam anyával a célomig, ami egy könyvesbolt volt. Beérve, mint ahogy gondoltam, nem voltak sokan. Ez persze természetes, hisz a mai világban ki az aki olvas? Jó, vannak különböző programok meg appok, amiken lehet olvasni, de én vegyes vagyok,mert ezen is és azon is olvasok. De nem ez a lényeg. Megtaláltam a nekem való könyvet, majd anya kérte, hogy üljünk be egy kis cukrászdába és együnk egy sütit. Ebbe bele is egyeztem, majd amit elsőként megtaláltunk, annak az egyik kétszemélyes asztalához leültünk és társalogni kezdtünk.
- Hallottam a drága bátyádtól, hogy a minap jött hozzád tanulni egy fiú, és azt kérte, hogy derítsek ki róla mindent. Szóval... Mit tudsz róla?
- Anyaaaa.....
- Na. Halljam. Hogy néz ki?
- Na jó.... Hát... Hogy is mondjam, sötétbarna haja van, ami inkább hat feketének, mint barnának, gyönyörűen csillogó barna szemei vannak, és oválisan kerek arca.
- Hmmmm.... Elmondásaid alapján nem lehet rossz arcú gyerek. Milyen a viselkedése?
- Mmmm..... Velem kedves, aranyos, vicces, mosolygós, és törődő. Más társaságokban is ha találkozunk, akkor ugyanilyen. Tudása kifogástalan, tanulmányi eredménye fiúhoz képest meglepő, mert jó tanuló.
- Van barátnője? - evett egy falatot a süteményéből.
- Honnan tudjam? Nem nagyon beszélünk... De ha igen, akkor is csak nagyjából öt percet. - vázoltam fel az ilyen alkalmakra használt "hagyjál már" fejet.
- Szóval nincs. Aha. Tehát. Tetszik neked?
- Még a nevét se tudod, és máris belehatolsz az érzéseimbe?
- Kérdeztem valamit!
- Ahh... Igen, lehet, hogy bejön, de nem tudom.....
- Szóval tetszik. Értem. És hogy hívják?
- Hadházy Maximilián.
- Szép neve van. Ha beszélsz vele, üdvözlöm. - kacsint rám mindent tudóan anya.
- Mmmmm... Mondanom kell valamit. Pontosabban kérdeznem. Holnap elmehetek hozzájuk egy forrócsokira?
- Persze.
-Köszönöm. Szeretlek.

És itt abbahagytuk a beszélgetést, kiléptünk a cukrászda ajtaján, majd folytattuk a mai nap programját.