Éppen le akartam ülni a tanári asztallal szemben lévő kis fotelbe, amikor hirtelen megragadta a kezemet és a falnak nyomott............

Legbelül megijedtem ettől a mozdulatától, de természetesen ezt nem mutattam neki ki.
-Nagyon rossz vagy.-suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg.
-Tudod mit érdemelnek a rossz kislányok?-harapja meg a fülcimpámat. Úristen... Bele fogok kerülni egy tanár-diák kapcsolatba?? Nagyon sok ilyet olvastam, de sohasem gondoltam volna, hogy ez velem bármikor is megtörténhet. Viszont úgy látszik mégsem olyan lehetetlen dolog ez.
-Calum...-mondtam direkt a nevét. Tudom, hogy utálja ha nem adom meg neki a "tiszteletet". Hogyan is adhatnám meg??? Senki nem tanított meg rá, hiszen egész életemben egyedül voltam... Mindig magamra voltam hagyva. Kiszolgáltatottan minden rossznak...
-Hogy mondtad?-néz rám tettetett nyugodsággal, mire bennem valami eltörik. Eddigi életemre visszagondolva... Nem bírom tovább. Hirtelen elsírom magamat, mire a tanárom-mintha tudna és értene mindent-átölel. Sosem ölelt meg senki így. Érzem a törődést a karjai között. Végre valaki foglalkozik velem. Érdeklek valakit ebbe a kicseszett világba! Annyira hozzávágnám ezt anyámhoz! Igenis van akinek fontos lehetek! És nem vagyok egy utolsó kurva sem...

2 hónapja:
-Eddig sem érdekeltelek titeket!!!!-ordítom a részeg szüleimnek.
-Akkor is rossz hírt terjesztesz rólunk!!! Ezt nem engedhetjük. Kis kurva!-köpi oda nekem apám. Rosszul esik. Nagyon rosszul.
-És mit teszel???! Megversz??-nevetem el magam kínomban, mire egy égő érzést tapasztalok az arcomon. Megütött...
-Hozzám ne merj érni mégegyszer!!!-ordibálok vele újra és újra, de ő még egy óriásit csap az arcomra. Könnyeim egymás után kezdenek száguldani ki a szememből.
-Hagyjál!-mondom gyengén. Anyám hirtelen megpofoz, apám pedig oldalba vág. Alig kapok levegőt. Egyszercsak megjelenik a bátyám és odarohan hozzánk. Apámnak behúz egy nagyot, majd felkap a kezébe. Persze azért "édesanyám" ezt nem hagyja annyiban.
-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL???!-kezd el rikácsolni. A falnak támasztva nyugszik egy seprű, amit anyám felvesz és nekünk vágja. Jason elesik, engem pedig értelemszerűen elejt. Mindenem fáj, de a testvéremhez mászok nagy nehezen. Fejéből vér szivárog. Félre teszek minden hülyeséget és a pólómat leveszem, majd a bátyám fejéhez szorítom...

Jelen:
Még történt egy s màs, de nem bírok azokra már visszagondolni. Újra fájni kezdenek az akkori sebek... Viszont lehet hazudtam azzal, hogy mindig egyedül voltam. A bátyám ott volt nekem, csakhát...mióta a szüleink börtönbe kerültek, őt sem érdekli annyira mivan velem. Annyira jól esne ha néha megkérdezné: Mizu hugi? Minden rendben? Milyen volt a suli? És annyira jól esne ha néha meg is ölelne. Egy bíztató ölelést adhatna. Már annyira elfelejtettem milyen volt vele, amikor nem csak kellék voltam, aki reggelente segít neki kiverni... Nagyon jó lenne ha a húgaként kezelne. A suliban megvédene... Istenem! Miért nincs egy ilyen bátyám????
Calum kiugraszt gondolataimból amikor eltol magától egy kicsikét. Letörli könnyeimet. Annyira gyengéd velem.
-Tudom, hogy az életed nem egy tündérmese, de én nem tettem semmi rosszat. Nem hinném, hogy ezt érdemelném tőled.-mosolyodik el halványan, mire életemben először egy őszinte mosolyt engedek meg magamnak.
-Sajnálom, Tanár úr!-talán most voltam a legőszintébb ezalatt a 16 év alatt.......

Ahhhjjjj annyiraaaaa cukiiiii Caluuum!!! Ti mit gondoltok?✨ Egyébként látjátok? Ahogy megígértem ez egy hosszabb rész lett!😇😇🤘
3 komi és jön az új rész😋.
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️