Péntek:
Rajz
Rajz
Ofő
Föci
Biosz
Magyar
Tesi

Ma még csak beszélgettünk órákon.
A rajztanár semmi különös, normális, az egyetlen baj, hogy mint minden tanár, ő is a saját tantárgyát tartja a legfontosabbnak.

Ofő előtt a fiúk kitalálták, hogy megprankelik Lokit. A tanári asztal székének az összes csavarját meglazították egy csavarhúzóval. Csak azzal nem számoltak, hogy a drágalátos ofőnk az asztalra fog ülni, a szék helyett. Azt még ugye csak nem szedhetik szét. Jövő hét hétvégén elmegyünk egy két és félnapos kirándulásra, a kimaradt gólyatáborért cserébe.

A föci/biosz már neccesebb. Szerintem nem kedvelt meg minket a tanárnő túlságosan. Szabó Timi. Az egész kezdődött azzal, hogy mikor belépett Barnus és Keve épp a ventillátort szerelték ugyan azzal a csavarhúzóval.
Azután ráült a székre. Innen had ne részletezzem. Egész órán írtunk. Úgyhogy üzenem az összes halnak, kétéltűnek és az összehasonlításuknak, hogy eláshatják magukat. Vagy ha nem akkor én fogom őket.

A magyar tanárnő a Barbie baba, akit tegnap láttam. Őszintén, fogalmam sincs, hogy őt melyik falusi pornófilmből szalasztották, de nagyon durva. A ruhái pár számmal kisebbek, mint kéne lenniük, az arca még nem látszik a sminktől. Egész órán kávét szürcsölgetett és bemutatkozásnál fél óráig magyarázta, hogy hova jár manikűröztetni. Hát én oda biztos nem megyek soha. Még a környékét is elkerülöm. Jó messzire. Egyébként a körmei olyan hegyesek voltak, hogy simán embert lehetett volna vele ölni. De komolyan.
És a funfact, hogy van egy kutyusa, Karcsika. Ő órán is ott volt velünk. Az igazgatóság nem talált máshol tanárt, Sára pedig csak úgy egyezett bele, hogy tanítani fog, ha hozhatja Karcsikát is. A tanárnő még elmegy, de a kutya. Én félek tőle. Egész órán míg beszélgettünk minket bámult. Miközben folyton nyújtogatta a nyelvét. Szerintem gúnyolódott rajtunk.

A legjobb az egészben az az ahogy kiderült, hogy Karcsika is létezik. A tanárnő a tanáriban felejtette a táskáját, és engem küldött érte. Felmentem. Ott is volt az asztalán a táska, én még odamentem érte és akkor vettem észre Sátánkát. Egy ronda kis izét, ami sunyi szemekkel a táskában üldögélt. Értitek, csak ott ült. Gondolkodtam mi legyen. Végül összeszedtem a bátorságom és megfogtam a táskát, a lény pedig elbújt benne. Visszafelé az osztályba sprintelve mentem

-Elnézést, tanárnő, szerintem van benne egy patkány- mondtam bizonytalanul mikor átadtam a táskát. Ő erre természetesen elhajította a táskát. Amiből hirtelen előmászott ez a rémálom.
-Karcsika, ugye nem etted meg a patkányt?!- hüledezett a tanárunk.
Karcsika kinyújtotta a nyelvét, oldalra fordította a fejét és pislogott hármat. Én meg inkább hallgattam.

Suli után még beültünk egy darabig beszélgetni a könyvtárba. Mikor indultam volna hazafelé, eszembe jutott a telefonom. A tanáriban hagyhattam, mikor felmentem a táskáért, és letettem egy pillanatra egy asztalra. Szerintem még mindig ott van.

Elég késő volt így a folyosókon már alig lézengtek néhányan. A terem előtt megálltam és kopogtam. Semmi válasz. A tanári teljesen üres volt. A tanárok vagy hazamentek, vagy a még suliban lévő diákokat próbálták kikergetni az épületből így egyedül álldogáltam az asztalok között. A telefont nem volt nehéz megtalálni, pont ugyanott maradt ahol leraktam. Visszaszerezve amiért jöttem indultam volna újra hazafelé, mikor hangfoszlányok üttötték meg a fülemet.
A tanáriból nyílt az igazgatói is. Úgy látszik mégsem voltam egyedül. Az ajtó résnyire kitárva. Közelebb léptem néhány lépést. Így utólag szörnyű ötlet volt, és legszívesebben személyesen rugdosnám ki az akkori énem este hétkor az épületből, hogy semmi közöm nincs hozzá, amiről beszélgetnek és tűnjek onnan. Szerencsétlenségemre az időutazás nincs feltalálva a jelenben,(Kolumbusz Kristóf, egyszer úgyis megverlek kő-papír-olló-indiánban,) nekem még rossz szokásom mindenbe beleütni az orromat. Megszívtam.
Az egyik az igazgató, a másik az biosz tanárnő hangja volt.

-... Tímea, te mit gondolsz róla?
- Őszintén? Azt, hogy gyerekes.
- Tulajdonképpen ez igaz. Végül is egyetemista.
- Jó, de becenevet kitalálni magunknak!? Ilyet nem csinál tanár. Rontja az iskola színvonalát…
- … ezt elismerem. De tudod, hogy ké..eztem.
Közelebb osontam, mert nem hallottam minden szót tisztán.
-Hát- felelte Szabó Timi- türhetően tanít, de… mintha lenne valami titkolnivalója. Kicsit sunyít. Ráadásul mintha semmi baja nem lenne. Két hete meg még azt mondta, hogy kórházban van, és akkor elég hitelesnek hangzott.
- El kell ismernem, hogy ez valóban elég különös. Mindazonáltal csak remélni tudom, hogy ebben tévedsz. Kijutott nekünk így is az utóbbi időkben a nehézségekből bőven, nem kellene még több gond a nyakunkba.

Itt egy percnyi néma csönd következett. Teljesen össze voltam zavarodva. Loki beteg volt? Sőt elvileg most is az kell, hogy legyen? Mert persze egyértelműen Loki lesz akiről beszélgettk.

-Remélem igazad van és én csak beleképzelek mindenfélét ebbe az egészbe, ami nem igaz.
- Végül is még fiatal. Megsérülnek, pár napot pihennek, aztán felpattannak és mennek tovább mintha semmi se történt volna- tette hozzá az igazgató helyeslően.
-Amúgy te hogy vagy?
-Kicsit sok volt az utóbbi időben a dráma, de még vagyok. Amint haza megyek befejezem kirándulások program összeállítását. Már csak pár dolog hiányzik.

Éreztem, hogy a beszélgetés a vége felé közeledik, így gyorsan fogtam a cuccaim és leléptem. Volt egy olyan érzésem, miszerint nekem ezt nem lett volna szabad hallanom. Helyesbítek. Biztos nem lett volna szabad hallanom.

Este fáradtam dőltem be az ágyamba. Rengeteg kérdésem volt és valahányszor egyet megpróbáltam megválaszolni, csak még több merült fel bennem.
Eszembe jutott, hogy min vesztem össze az előző sulimban lévő (volt)barátnőimmel.
De nem, nincs igazuk. A nem léteznek áthatolhatatlan akadályok. Ki fogom deríteni az igazságot bármi történjék is.