Sadie
Epilógus

Szeretném azzal kezdeni, hogy sajnálom. Egyszerűen nincs életkedvem folytatni ezeket a fanfictionöket.
Valahányszor neki kezdenék csak lefagy az agyam. Szeretem a riordanverse-t, de őszintén szólva már évek óta nem köt le.
Talán majd egyszer, amikor talán nem állok egy évvel az érettségi előtt, egy hajszálon múlott matek kettessel, amikor kijött a sorozat és talán visszajött az ihletem akkor majd újra írom és befejezem a könyveimet úgy ahogy azt szerettem volna.

És most hogy valami normálisat is kapjatok:

Abban a pillanatban, hogy képes volt sírás nélkül megszólalni Carter kijelentette, hogy haza kell vinnie a lány holttestét Magyarországra, hogy a szerettei mellett temessék el. Thalia és a vadászok elkísérték, de mi nem is mertünk felé nézni, ahogy karjaiba vette Ro-t és a Vészmadárra kötött hajóba tette. (Bár Thalia nem tűnt boldognak a repülés hallatán, mégsem szólt egy szót sem.)
A mágusokkal azonnal visszatértünk a Brooklyn-házba és mindenkinek elmondtunk mindent az elejétől a végéig. A felnőtt oktatóink csalódottak voltak, hogy nem szóltunk nekik erről korábban. Azok akik tudták mi történt Zia és Carter között, de nem voltak a Félvér Táborban tett látogatáson borzalmasan érezték magukat.
De senki sem érzett akkora bűntudatott mint Zia és én. A bátyámról van szó az istenek szerelmére! Tudhattam volna, hogy sosem lett volna képes.... Meg kellett volna kérdőjeleznem a képek eredetét.... Meg kellett volna hallgatnom a bátyámat.
Hiába csengtek a fülemben Aurora megnyugtató szavai, nem tudta elnyomni a lelkiismeretem hangját.

oOo

A kenuzó-tó pártján ültem Zia társaságában. Alig egy pár óra telt el Ro vallomása óta, még mindig nem tudtam elhinni mekkora gyökerek is voltunk.
    Dühösen dobáltam a kavicsokat a vízbe, Zia pedig a térdeit átölelve némán kínozta magát.
-Nem hibáztathatjátok magatokat - szólalt meg egy lágy hang mögöttünk.
Nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki volt ott. Aurora leült mellém a földre.
-Borzalmasan bántunk veled és Carterrel - sóhajtotta Zia.
-Mondtam már egyszer, megismétlem hát, ha kell: ha én hittem volna, hogy a szerelmem veled csal meg, gondolkodás nélkül megtéplek - mondta a lány halál komoly arccal. - Drew-t és a barátnőit hibáztasd ne magadat. Oda dugták az orrukat ahová nem kellett volna. Carternek pedig szokása nem kiállni magáért. Ne értsetek félre, nem hibáztatom őt. Örökre hálás leszek, amiért betartotta a szavát és segített megtartanom a méltóságom. De ti sem tehettek róla, hogy hittetek a szemeteknek. Az évek során sokszor meggyűlt a bajunk azzal, hogy mindenki egypárnak nézett minket, hiába hangoztattuk, hogy nem vagyunk mások csak legjobb barátok. Meg fog bocsátani. Idővel, de megfog.
    Egy ideig csendben ültünk egymás mellett, amíg Ro ismét felém nem fordult.
-Tudod, Sadie az apukád mindig is kedvelt engem, bár őszintén megmondom sokáig fogalmam sem volt miért. Az ember azt hinné hogy egy Julius Kane féle ember megpróbálná minél távolabb tartani a fiát, egy gyerektől aki látszólag rossz hatással lehet rá. Mert én nem voltam jó gyerek. Csak akkor jöttem rá miért engedte mégis, hogy a fia közelében legyek amikor megkérdeztem Cartert miért nem mutatott be még neked soha. Azt mondta: ,,Annyira hasonlítotok egymásra, hogy egészen biztosan az őrületbe kergetnétek, és még nem vagyok öngyilkos hajlamú."
   Ezen felnevettem. Igen. Kinézem Carterből, hogy ezt mondja. Zia mellettem ugyan úgy nevetett, ahogy a homokba hieroglifákat rajzolt. Felismertem a szót: sajnálom. Úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom.
   Ro folytatta:
-Apád kedvelt, mert rád emlékeztettem és beismeri vagy sem, a találkozásunkkor, Carter is ugyan ezen okból kezdett el velem barátkozni - mondta a szemembe.
    Bevallom nem hittem neki, ezt pedig ő is láthatta, mert hozzátette:
-Az elmúlt években nem egyszer történt, hogy Carter véletlenül Sadienek hívott. Észre sem vette. Engem pedig nem zavart.
-Miért nem? - kérdeztem döbbenten.
-Bármit is hazudjon Carter, tudok osztozkodni - nevetett. - És valahol megtisztelőnek éreztem, hogy a vérszerinti testvérét látja bennem.
    Aphrodité lánya felállt a földről és leporolta magát. Mielőtt visszament volna a bungalójába, még egyszer Zia felé fordult.
-Látom a szerelmet. És Carter érzései nem gyengültek az irányodba. De a dühe és gyásza eltompítja azt. Ne erőltesd. Várj! - ezekkel a szavakkal távozott.

oOo

      Carter a temetés utáni napon megjelent a Huszonegyedik Nomosz tetején Vészmadár társaságában. Még mindig ugyan azt a gyászruhát viselte, mint napokkal ezelőtt.
   Nem szólt egy szót sem, nem nézett senkire, csak becsapta maga után a szobája ajtaját.

Az elkövetkezendő napokban Carter teljesen maga alatt volt. Bezárkózott a szobájába és csak az emlékeit nézegette, még enni sem jött ki.
Csak egy dolog volt ami ki tudta csalogatni a szobájából ami a próbák, majd a fellépés volt szombaton. Minden dühét és gyászát a zenélésbe temette, amit régen annyira szeretett Roval együtt csinálni. Nem csoda hát, hogy az In this moment - Call me című számával The Last Chance bekerült a végső döntőbe.
A bírák és később a rajongók a kommentek közt külön figyelmet szentelt Carter bámulatos gitárszólójának. Bár sokan megjegyezték, hogy nem éppen nézett ki lelkesen... vagy egészségesen.
   Carter valóban ramatyul nézett ki. Látszott rajta a kialvatlanság és éhínség. Valamelyest lefogyott, nem törődött a ruháival, a haját hagyta zsírosan és kócosan. A fellépésre rendbe szedte magát, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy valami zavarta.
   Kate és a banda tagjai, az osztálytársaink, a tanárok, még a kosárcsapat is nálunk érdeklődte meg mi történt vele. Még Logan is láthatóan aggódott új barátjáért.
De mi nem tudtunk nekik semmit sem mondani. Nem volt jogunk hozzá.
Végül Kate, egy héttel Ro halála után, elmondta nekem, hogy Carter megnyílt és elmesélte mi történt Aurorával.
Egy gyerekkori jó barátja súlyosan megsérült miközben a barátnőivel kempingezett egy állat támadás során és egy héttel később belehalt a sérüléseibe. Elvesztette egy barátját. Mást nem mondott.

Ahogy a második hét telt, Carter, ahogy azt Ro előre megjósolta, kezdett feloldódni körülöttünk.
Kijárt enni a szobájából, elkezdett ismét rendszeresen tisztálkodni, bár még mindig szín feketében járt.
A suliban ismét elkezdett figyelni, beszélni a barátaival. Elment kosárlabda edzésekre és... mellénk ült ebédnél.
Ziával megfogadtuk Ro tanácsát és nem erőltettünk semmit, de próbáltuk jelezni felé, hogy itt vagyunk a számára. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megbékül velünk.
A kosárcsapat nem vette rosszul a csapat társuk asztal cseréjét. Egyszerűen fogták magukat és mellénk költöztek. Ha az asztalunknál bárkinek is volt ellenvetése, nem tette közzé.
Mint kiderült Carternek (mint általában - szarkasztikus, de nem túl szarkasztikus megjegyzés) most is igaza volt. A csapat tényleg nem volt olyan vészes. Persze hangosak voltak, néha bunkók, de igyekeztek. Különösen abban, hogy felvidítsák Cartert. Ami nem volt egy könnyű feladat. Összesen egyszer láttam mosolyogni az elmúlt hetek alatt, ami akkor történt amikor Alex hangosan felnevetett Logan egyik viccén, amibe a srác valamiért belepirult. Akkor Carter elvigyorodott egy pillanatra, grimaszolást kiváltva a csapat kapitányból. Nem pontosan értettem mi történt, de ha ő boldog volt, mégha egy pillanatra is...

A hét gyorsan elrepült és egyre közelebb kerültünk a szombathoz ami két fontos dátumot is jelölt. A Sztárnak születtem! végső döntője és Zia születésnapja.
    Ziának nem terveztünk sokat erre az évre. A lány igazán nem szeretett volna ünnepelni a közelmúltbeli eseményeket és egyéb körülményeket figyelembe véve. Szóval tiszteletben tartottuk a döntését.
   Ellenben, mindenképpen szerettük volna támogatni Cartert és a többieket a verseny legvégén, viszont nem akartuk erőltetni sem a dolgokat, így elég nagy dilemmával álltunk szemben.
   Beszéltünk Katetel és Doreennal is, de nem tudtak tanácsot adni, főleg a történések teljes ismerete nélkül. Napokig ezen vesződtünk és végül, pénteken délután amikor a nap végén a pakoltam el a szükségtelen könyveimet és egyéb holmijaimat, a szekrényemből kieső boríték adta meg a választ.
    Három jegy volt benne a nézősorba. Pont a bírák mögött. A legjobb helyek, tökéletes rálátással.
    Körbenéztem a megtelt folyosón és meg is találtam a bátyámat aki a kosárcsapat körében állt, feketébe öltözve. Nem nézett rám, de valahogy tudtam, hogy ő adta a jegyeket. Szeretett volna minket ott látni. Velünk kezdte a versenyt, velünk is fogyja befejezni.

     Másnap mindenképpen szerettünk volna beszélni Carterrel a fellépése előtt, de esélyünk sem volt rá. Mind a négy bandatag és Kate is korán be lett hívva még egy pár utolsó simításra, hang-, smink- és kosztüm próbára, így amikor reggel bekopogtam hozzá, ő már rég eltűnt.
    Hátra sem jutottunk be speciális belépők nélkül, amiket persze nem kaptunk. Nem tudom, hogy direkt vagy csak véletlenül.
Szóval csalódottan foglaltunk helyet a nézősorban, én Walt és Zia között.
Egy páran körülöttünk összesúgtak, néhányan suttyomban lefotóztak és voltak akik bátran meg is szólítottak. Carter testvéreként vagy tv show "sztárként" az az embertől függött.
Pontban hatkor kezdődött a műsor és először egy Olivia Montgomery nevű lány lépett fel aki szorosan Carterék mellett állt tehetségben és népszerűségben is. Kedves lány volt, bár ritkán tudtam beszélni vele. Az interjúján remekül szerepelt és hamar kiütötte az ellenfeleit. A közönség és a zsűri is imádta és hatalmas rajongó tábora volt. The Last Chancenek keményen kell majd küzdenie a győzelemért.
Főleg, hogy az előadása kifogástalan volt. Egy Adele számot énekelt. A közönség pedig állva tapsolva kísérte le a színpadról, miután a zsűri kifejezte imádatát. Olivia még sírt is, meghatva mindenkit. Még engem is. Pedig nálam jobban kevesen kívánták a vesztét.
    Udvariasan tapsoltam (nem csak azért mert a kamerák és a mellettünk ülők is gyakran vették a reakciónkat, hanem mert sajnálatos módon megérdemelte).
    Miután mindenki lenyugodott bejelentették The Last Chance-t.

     Carter színesben volt.
      Igen. Ez volt az első megállapításon, de ha a testvéred két héten keresztül csak feletében jár az elhunyt legjobb barátját siratva.... Na nem mintha neonban jelent volna meg. Nem, egyszerű Converse-t, kék farmer nadrágot, fehér pólót és egy szürke sportzakót viselt amit kigombolva hagyott. Válláról gitár lógott. Jól állt neki ez a stílus.
   A második dolog ami feltűnt — ami a közönséget, a zsűrit, sőt még Jonaht is összezavarta — az volt, hogy nem Doreen vagy Fred sétált a fő mikrofonhoz.... Hanem Carter.
-Énekelni fog? - kérdezte a lány Walt mellett. Nem tudtam eldönteni, hogy költői kérdés volt-e vagy valóban hozzánk intézte-e a szavait, de nem tudtam válasszal szolgálni neki.
     Jonah kelletlenül feszengett a székében egy ideig, majd hátra fordulva rám nézett. Én csak a vállamat vontam meg. Úgy tűnik nem ez volt előre megbeszélve.
-Öhm.... - kezdte bizonytalanul. - Akkor hadd halljuk!
    A terem tapsviharban tört ki.
    Carter egy pillanatig szemezett a közönséggel. Életében először énekelt ennyi ember előtt. Az idegesség minden jele látható volt rajta, de vett egy mély levegőt, majd biccentett Doreen felé aki egy elektronikus zongora mögött állva játszani kezdett.
   Carter lehajtotta a fejét mielőtt az első szavak elhagyták a száját.

A simple band of gold
{Egy egyszerű arany szalag}
Wrapped around my soul
{Körülfonva a lelkem}
Hard forgiving, hard forget
{Nehéz megbocsátani, nehéz elfelejteni}
Faith is in our hands
{A sors a kezünkben}
Castles made of sand
{Homokból épült várak}
No more guessing, no regrets
{Nincs több találgatás, nincs több megbánás}

     A közönség, Carter gyönyörű hangját meghallva heves éljenzésbe kezdett. Sok lány sikolyát hallottam magam körül, de én csak zavartan néztem a mellettem ülő Waltra. Ő csak viszonozta a gesztust. Carter megeskette Doreent és Fredet, hogy neki nem kell majd énekelni és most még is ott állt a színpad közepén. A másik oldalamról Zia megragadta a kezem, mielőtt megkérdezhettem volna mi baja, hangos nevetés hallatszott elölről.
    Jonah hamarabb ismerte fel a számot mint mi és hangosan nevetve megrázta a fejét. Hátra dőlt a székében és kettőt tapsolt Carter irányába. Aki abban a pillanatban felemelte a fejét és egyenesen Zia szemébe nézve énekelte a refrént a hangja betöltve a hatalmas termet:

Then you came my way on a winter's day
{És te belém botlasz egy téli napon}
Shouted loudly come out and play
{Hangosan kiáltva: gyere és játsz}
Can't you tell I got news for you
{Nem látod, hogy híreim vannak a számodra}
Sun is shining and so are you
{A nappal együtt te is ragyogsz}
And we're gonna be alright
{És mi rendben leszünk}
Dry your tears and hold tight
{Felszárítom a könnyeidet és szorosan tartalak}
Can't you tell I got news for you
Sun is shining and so are you

Carter ellépett a mikrofontól és csatlakozott Fred gitárjához. Leghátul a dobok mögött Bas élete játékát játszotta, míg Doreen nem tudta abbahagyni a vigyorgást.
Mellettem Zia elsírta magát. Nem érdekelte, hogy körülötte mindenki hülyének nézte vagy videózni kezdett. A kezébe temette az arcát és nevetve sírt a megkönnyebbüléstől.
Walt kuncogva fordult felém.
-A bátyád néha nagyon tud.
Igazat kellett neki adnom. Visszafordítottam a fejemet a színpad felé, pont elkapva a következő strófát.

And we're gonna be alright
Dry your tears and hold tight
Can't you tell I got news for you
Sun is shining and so are you

Miközben énekelt, Carter le sem vette a szemét Ziáról, ez pedig másoknak is feltűnt.
-Neki énekel! - sipítozta valaki a mögöttünk lévő sorban.
-Ő nem az exe? - kérdezte egy másik.
-Nem sokáig marad az, ha jól sejtem - szólalt meg ezúttal egy fiú.
-Fenébe! - káromkodott egy harmadik lány.
-Nem mintha lett volna esélyed nála - oltotta be az első.
Éreztem ahogy egyre több ember és kamera fordul felénk, de én csak fél kézzel átkaroltam Ziát, hogy támogassam, miközben Carter folytatta a szerenádját.

Diamonds to behold, waiting to unfold
{Gyémántok, hogy lássák őket, várják a kibontakozást}
Bite the bullet, bite your tongue
{Harapj a töltényre, harapd el a nyelved}
Love beyond belief
{Hihetetlen szerelem}
Raid the seven seas
{Támadás a hét tenger ellen}
Come uneven, come undone
{Gyere egyenetlenül, gyere visszavonhatatlanul}

Then you came my way on a winter's day
Shouted loudly come out and play
Can't you tell I got news for you
Sun is shining and so are you
And we're gonna be alright
Dry your tears and hold tight
Can't you tell I got news for you
Sun is shining and so are you (7x)

Can't you tell I got news for you
Sun is shining and so are you
And we're gonna be alright
Dry your tears and hold tight
Can't you tell I got news for you
Sun is shining and so are you (9x)

Semmit sem lehetett hallani a közönség őrjöngésétől. Az emberek egymáson ugrálva ünnepelték a lehengerlő előadást. Még a szűri is felállt a székéből. Szinte lehetetlen volt a tömeget lecsillapítani, amikor viszont sikerült Sarah Martin, a világhírű repper, így szólt:
-Nincsennek szavaim! - bejelentését újabb éljenzés követve, elnyomva következő mondatát: - Fenomenális volt! Egyszerűen fe-no-me-ná-lis!
   April Nakamura vette át a szót:
-Nekem még most is cseng a fülem a közönség reakciójától.
-Fantasztikus befejezés, egy fantasztikus bandától - mondta Anthony Colins. - Nem is vártam mást.
   Ekkor mindenki Jonah felé fordult, aki még mindig jól szórakozott. Vádlón bökött Carter felé a mutatóujjával.
-Azt hiszed nem tudom mit tettél, te kis kaszanova? - Carter zavartan simította meg a tarkóját, ahogy felnevetett. Jonah ekkor körbefordult. - Mindenki imádta? - Tapsvihar fogadta a kérdést. - Na, akkor takarodjatok a fenébe! - intette le a bandát a színpadról. Carter nem is tétovázott és egyenesen a backstagebe futott. - Gyerünk, mindenki!
    A zsűri tagok felháborodottan, tágra nyílt szemekkel fordult felé.
-De Jonah még nem... - kezdte Sarah, de a milliárdos egy intésére elhallgatott.
-Nyugi, ez jó lesz. Figyelj csak!
-Le kell jutnom hozzá! - kapott észbe Zia.
   Nem törődve azzal kin tapos keresztül egyszerűen átverekedte magát a tömegen. Én,  Walttal a sarkában loholtunk.
  Meg sem álltunk a backstage ajtajáig, ahol ezúttal kérdés nélkül átengedtek. Nem tudom, hogy valaki előre szólt a biztonságiaknak vagy csak a túl buzgó Ziának az útjába nem mertek állni, esetleg valami varázslat volt a háttérben, de nem álltam le kérdezősködni.
    Zia egyenesen Carter kinyújtott karjaiba futott, akkora lendülettel, hogy kis híján mindketten a földön terültek el.
   Egy idő után Carter eltolta magától a lányt. Az ujjával lesimította Zia arcáról a könnyeket, majd megcsókolta.
     Láttam Doreent, Fredet, Bast és Katet idiótán vigyorogni és magam is hasonló képet vághattam. Walt hátulról átölelt, ahogy megkönnyebbülten sóhajtott.
A kamerák őrült tempóban kattogtak körülöttünk, kintről sikongatás hallatszott be tudomásunkra juttatva, hogy élőben is adták a történéseket.
A szemem sarkából láttam, hogy Olivia, hiába csalódottan és könnyes szemmel, de beletörődően bólint.
Senki, soha még egy szóval sem említette, hogy Carter tud énekelni. A tény, hogy az ex barátnőjének énekelt jelezvén, hogy visszafogadja pedig elmondhatatlanul romantikus volt. Esélye sem volt egy ekkora meglepetéssel szemben ezzel pedig mindenki tisztában volt.
The Last Chance megnyerte a Sztárnak születtem tizenkettedik évadát.

–Vége–