Sadie

    Az igazgatónő mára tervezte a találkozót Sammel (őt mindenki tegezi). Egy kávézóban várunk a férfire. Én, Carter és Susan. Waltnak valamilyen családi probléma miatt haza kellett utaznia, a drágám nagyon kiakadt, mert nem tudott elkisérni erre a fontos "megbeszélésre". De biztosítottam arról, hogy nem lesz baj, legyen a családjával, ha valami történt ott a helye mellettük. Susan csak azért tartott velünk mert kellett egy felnőtt, azaz inkább "gondviselő" aláírása a szükséges papírokhoz.  
     Amos sajna nem tudott elszakadni, nem pontosan értettem miért, de olyasmit mondott, hogy vitáznak az istenek és ez nagy port kavart a duatban.
A nő első ránézésre negyvennek tűnik, de azt mondta valójában százötvenhatéves, szóval bőven mondható felelősségteljes felnőttnek. Vöröses barna hajába vegyült pár ősz tincs (ennek a nagy része mostanában jött elő, amihez nekünk közünk nincs), barna szeme magabiztosságot és tudást tükrözött. Nem magas, sőt kifejezetten alacsony termete és finom nőies vonásai miatt sokan nem veszik komolyan, de mindenki hamar megtanulja, hogy őt tisztelni kell.
     A kávézó egyik eldugott sarkában ülünk, egy nagy tuja takarásában.
-Sadie? Carter? - lépett mellénk Doreen, egy egyenruhában.
     Carter mellettem előrébb dőlt a székében, hogy jobban rálásson a lányra.
-Doreen, te itt dolgozol?
-Részben, tudod kell a pénz - fanyarodott el.
-Értem - bólintottam. - Susan ő itt Doreen, annak a bandának az egyik alapító tagja amiben Carter is játszik - a két személy kezet rájott - Doreen ő itt Susan, a mi.....
-Gondviselőjük - vágott a szavamba Susan, amit egy rosszaló pillantással jutalmaztam.
-Gondviselő? - nézett ránk értetlenül Doreen.
-Hosszú sztori - vágta rá Carter. - Képzeld Sadie szerepelni fog egy Tv sorozatban.
    Úgy tűnik a terelés bevált mert a lány szeme azonnal felcsillant.
-Tényleg? Gratulálok!
-Ez még nem százszázalék, de van rá esélyem - korrigáltam azonnal.
-Nos akkor, nem százszázalékosan gratulálok - vont vállat, majd átgondolta mit is mondott. - Ez a fejemben jobban hangzott. Na mindegy. Mit hozhatok?
-Én egy kávét kérnék, tejjel, két cukorral - mondta Susan.
-Rendben - firkantotta le a rendelést Doreen. - És ti mit kértek? - fordult felénk.
-Én egy gyömbért szeretnék.
-Carter az izlésed semmit nem fejlődött csaknem két év alatt - sóhajtottam, mire meglökött, én meg visszalöktem, ezt folytattuk volna, ha Sasan nem köszörüli meg a torkát. Mivel nem akartunk random felrobbantani valamit abbahagytuk a civakodást. - Egy epres limonádét kérek - motyogtam az orrom alatt.
   A láby kuncogva rázta meg a fejét.
-Mintha magamat és Fredet látnám pár évvel ezelőtt. Azonnal jövök - ezzel elindult a pult felé.
-Elnézést, - kocogtatta meg a vállam egy férfi. - Sadie Kane?
-Igen - álltam fel illedelmesen. - Sam, igaz?
-Pontosan, nagyon örülök.
-Szintén - mosolyogtam kissé szégyenlősen, ami egyáltalán nem valt rám, de na. Ideges vagyok. - Ők itt, a bátyám Carter és Susan Cardwell a.... gondviselőnk - a férfi mindkettővel kezet fogot, majd engedélyt kért, hogy leüljön Susan mellé.
    A férfi a harmincas évei elején járhat, göndör barna haja és kedvesen csillogó barna szeme egyszerre teszi aranyossá és helyessé éles arcvonásait. Izmosnak tűnő felsőtestét egy fekete Ramones póló takarja, e mellé egy sötét kék farmert és egy egyszerű tornacsukát vett fel. A neten azt írták vagyonos férfi, de a megjelenésén ez nem látszott. Rendes fickónak tűnt (plusz pont a remek stílus érzékért) és az is sokat vet a latba, hogy mikor, Cartert a bátyámként mutattam be a szeme se rebbent.
      -Nos, akkor gondolom mesélnem kéne a sorozatról - csapott a közepébe. Közben Doreen kihozta a rendelést és felvette volna Samét is, de ő nem kért semmit. - A karaktered neve Kara Lawrance, egy FBI ügynök lánya, nem lennél sokat a szinen, igazából csak akkor ha az "apád" Stephan "otthon" - rajzolt idézőjelet a levegőbe - van, bár lehet egyszer elrabol a maffia, de ez még nem biztos. A lényeg, hogy ez nem túl nagy szerep, nem venné el az idődet a tanulástól, habár szerintem téged ez sem zavarna, nyugodtan cáfolj meg ha tévedek - állt meg egy pillanatra, de én csak grimaszolva megráztam a fejem. - Sejtettem - folytatta nevetve. - Ha jól tudom már beleegyeztél a szerepbe, szóval csak alá kell írni a papirokat és meg is vagyunk - kezdett el kotorászni a táskájában. - Bocsánat, hogy ilyen rövidre fogom, de rengeteg munkám van a sorozat körül, az egész napom be van táblázva.
-Nem baj, jobb is ha túl leszünk rajta mielőtt meggondolom magam - biccentettem.
    Mellettem Carter a szemét forgatva kortyolt a gyömbérjébe.
-Nem mintha lehetséges lenne az, hogy bármi is visszatartson abban amit már a fejedbe vettél.
-Jogos - adtam neki igazat.
-Ha ez valóban így van akkor Kara szerepét neked találták ki - vett elő egy köteg papírt Sam a táskájából egy toll kiséretében. - Már a beszédstílusod is olyan mint ami a forgató könyvbe van írva - hangja elégedetten csengett. - Tényleg a forgató könyv - csapta magát fejbe, szegénykém kicsit szétszortnak tünt. - Tessék ezt olvasd át - nyújtott át pár összefűzött lapot. - Ezt pedig addig ön, nézze át, kérem - tolta az aláirandó stócot Susan elé. A nő a retiküljéből elővette az olvasószemüvegét és figyelmesen, de meglepően gyorsan olvasni kezdett.
    Carter közelebb csúszott hozzám és közösen bámultuk a színes kiemelőkkel kihúzott sorokat. A történet egyszerű, de annál érdekesebb volt. Egy szokványos krimi, bűnügyek, emberrablás, gyilkosság, terror támadások. Kara szülei elváltak, az apja neveli, az anyjával érdekes a viszonyuk, ezt nem részletezném (a nő drogos volt meg a többi). Igazából a szerep tényleg illik rám, ennek a megállapításnak a bátyám hangot is adott.
-Ez te vagy csak, tizenötszázalékkal értelmesebben - nézett rám halál komolyan.
     Összehúzott szemöldökkel tanulmányoztam a vidám arcát.
-Nem tudom eldöntenni, hogy most megüsselek, vagy megdicsérjelek.
-Miben fogadunk, hogy mindket.... - a bordáival találkozó könyököm szakította félbe.
-Fejlődtél - mondtam.
- ...tőt meg fogod tenni - kapott a fájó területhez Carter.
-Mindig is akartam egy testvért - gondolkodott hangosan Sam minket figyelve. - Nos akkor nincs semmi kivetni valótok a sorozattal kapszolatban?
-Nincs, nekem tetszik - feleltem.
-Szerintem is jó, pedig - kezdte Carter.
-Pedig neki nincs jó stílusa, elég csak rá nézni - fejeztem be helyette, mire az oldalamba nyomta a mutató ujját. Tudni illik én elégé csikis  vagyok. Más szóval visítozni kezdtem. A kávézóban mindenki felénk kapta a fejét. A rosszalló pillantásokkal mit sem törödve vágtam fejbe a bátyám.
-Azt akartam mondani, hogy nem vagyok oda a krimikért, de ez elnyerte a tetszésem - nézett rám villámokat szórva a tekintetével.
-Mondták már nektek, hogy semmiben sem hasonlítotok? - kérdezte Sam.
-Igen, szinte mindenki - mondtuk tökéletesen egyszerre.
-Értem - bólintott egy apró mosollyal a szája sarkán. - Hölgyem - fordult a szerződést elemezgető nő felé. - Bármi probléma az iratokkal kapcsolatban?
-Nem találtam semmit. Ez egy ésszerüen kidolgozott, jogos és elfogadható feltételekkel ellátott szerződés - vette le a szemüvegét.
-Átadom a dícséretet az ügyvédeinknek - Susan nem értette, vagy nem értékelte, Sam vicceskedő stílusát. - Rendben - komolyodott el a férfi amint rájött rossz közönséget választott. - Akkor kérem szignózza a vörössel aláhúzott pontozott vonalon, Sadie te pedig majd a kéken.
      És így lettem hivatalosan is egy Tv sorozat egyik szereplője.